Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-30 / 13. szám

Mozgalmai hét Kétségkívül mozgalmas hetet hagy­tunk magunk után. Országunkban az utóbbi időben egyre gyorsul a de­mokratizálódási folyamat. A járási pártkonferenciák megmutatták, hogy a kommunisták aktivitása egyre nö­vekszik és a haladó erők egyre prog­resszívabban küzdenek a megújhodá­sért. A járási pártkonferenciákon például az előző javaslatoktól elté­rően leváltottak néhány vezető titkárt és más funkcionáriust. A konzervati­vizmus védői feladják korábban vé­dett állásaikat és beadják lemondá­sukat. Az ország belpolitikai helyzetével függ össze a választások elnapolása is, amiről kommentárunkban részle­tesebben írunk. A. NOVOTNY POLITIKAI OKOKBÚL MONDOTT LE Az elmúlt hét legkimagaslóbb poli­tikai eseménye mindenek előtt Anto­nin Novotny köztársasági elnök le­mondása volt. Míg korábban azt han­goztatták, hogy Novotny egészségügyi okokból mond le, a Nemzetgyűléshez intézett levelében, amelyben bejelen­tette, hogy lemond a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöki tiszté­ről, nyíltan kifejtette, hogy elhatáro-Jurij Gagarin tragikus halála Csütörtökön a reggeli órák­ban megrendítő hirt röpített világgá a TASZSZ szovjet táv­irati iroda. Jurij Gagarin ezre­des, a világ első űrrepülője repülőszerencsétlenség áldozata lett. Lapzártáig nem érkeztek részletes hírek a szerencsétlen­ségről. Moszkvában kormánybizottság alakult a temetés rendezésére. A kiváló űrhajós és a köz­szeretetnek örvendő egyéniség tragikus elhúnyta az egész em­beriség pótolhatatlan veszte­sége. zását az adott belpolitikai helyzetből kiindulva és azzal a szándékkal tette, hogy ezzel a lépéssel is hozzájárul­jon a szocialista társadalom további fejlődéséhez és a szocialista haza megszilárdításához. A Nemzetgyűlés elnöke elfogadta Antonín Novotny le­mondását és ideiglenesen a kormány vette át jogkörét. Eleinte úgy volt, hogy a köztársa­sági elnököt későbbi időpontban vá­lasztják, de a fejlemények oda vezet­tek, hogy már március 30-án köztár­sasági elnököt választ a Nemzetgyű­lés. Egyébként ahhoz, hogy valaki köztársasági elnök legyen, a Nemzet­­gyűlés képviselői szavazatainak 3/5-ét kell megszereznie. Ez azt jelenti, hogy a 300 szavazatból legalább 180-at. JÜNIUS VÉGÉN LESZNEK A VÁLASZTÁSOK A választásokkal kapcsolatban több kívánság hangzott el, hogy a belpoli­tikai helyzetet tekintetbe véve ha­lasszák el azokat. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége március 25-i ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel, és javasolja, hogy a választásokat 1968. július végéig kell végrehajtani. Továbbá javasolja, hogy a Nemzet­­gyűlés módosítsa a választójogi tör­vényt. Tegye lehetővé, hogy a törvény a jelenleg széleskörűen végbemenő demokratizálódás folyamatát és a ja­nuári plenáris ülésen hozott határo­zatokkal és a CSKP akciós program­jában foglalt követelményekkel azo­nos igényeket is tükrözze. A kormány konkrét intézkedéseket készít elő, mégpedig a lakosság jo­gainak s szabadságjogainak kibonta­koztatása, megvédése és biztosításuk anyagi feltételeinek megalapozására, az ország békés külpolitikájára és védelmi képességére, a gazdasági irá­nyítás új rendszerének és az állam gazdaságpolitikájának következetes érvényre juttatására vonatkozólag. A kormány intézkedéseinek kereté­ben sor kerül Állami Árhivatal, Mun­ka- és Szociálisügyi Minisztérium lé­tesítésére, valamint a Csehszlovák Állami Bank átszervezésére. Az álla­mi lakóházak és középületek építése a jövőben a Műszaki Minisztériumban összpontosul. Az Állami Tervbizottság helyett Népgazdaság-tervezési Minisz­térium létesül. Megszűnik az Állami Pénzügyi Ár- és Bérbizottság. Az elnökség ülése ezután foglalko­zott a rehabilitáció kérdésével, vala­mint az írószövetség problémáival. NEM ÉLÜNK MÄSOK ROVÄSÄRA A demokratizálódási folyamatban többször felvetődött a kérdés, vajon a cseh országrészek dolgozói ráfizet­nek-e Szlovákiára. Erről a problémá­ról hosszabb cikket közöl a Pravda keddi száma. A cikkben I. Rendek, a Szlovák Tervezési Bizottság elnöké­nek helyettese bizonyítja, hogy az utóbbi években Szlovákiára nem fi­zethetett rá Csehország, mert a gaz­daság annyira jól fejlődött, hogy még bizonyos fölösleg is mutatkozik, és a jövőben a fejlődés még jobban meg­gyorsul. Szlovákia nemcsak hogy kel­lően kiveszi részét a nemzeti jövede­lem fejlesztéséből, de a cseh ország­részeket még munkaerővel is kisegíti; Számítások szerint naponta és he­tente mintegy 84 ezer szlovákiai dol­gozó utazik a cseh országrészekbe, hogy ott gyárakat, utakat építsen, és egyéb munkákat végezzen. Ezek a dolgozók mintegy 2,4 milliárd koro­nát hoznak haza Szlovákiába és ezt itthon költik el. Rendek elvtárs azon­ban a cikk befejező részében hang­súlyozta, hogy ha föderációs állam­­szövetség alakul ki, Szlovákiának igé­nyesebben kell fejleszteni gazdaságát, már csak azért is, hogy a jövőben hasonló vádak ne érhessék. A MEZOGAZDASÄGI­­ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTER FÉL AZ ÚJSÁGÍRÓKTÓL Az utóbbi időben a közvélemény egyre jobban követeli, hogy egyes fe­lelős beosztásban lévő funkcionáriu­sok jelenjenek meg a nyilvánosság előtt és fejtsék ki nézeteiket. Persze egyesek igyekszenek kitérni a kényes kérdések elől. Ezek közé tartozik Karel Mestek mezőgazdasági- és élel­mezésügyi miniszter is. A szlovákiai mezőgazdasági újságírók klubja nyílt levelet intézett hozzá, mert többszöri meghívás ellenére sem tudott időt szakítani, hogy elbeszélgessen a klub tagjaival. A nyílt levélben kifejezik, hogy sértésnek veszik, hogy a mező­­gazdaság fontos posztján álló funk­cionárius nem tartja szükségesnek a találkozót. Az esetet úgy értékelik, hogy olyan miniszterrel van dolguk, aki a parasztság érdekeit semmibe se' veszi. Amint látjuk, nem hiába adtuk kommentárunknak azt a címet, hogy „mozgalmas hét“. Ráillik ez a jelző, mert a haladó és a konzervatív erők harca tovább tart és bár a folyamat­ban részt vesznek jobboldali erők is, remélhető, hogy a megújhodás egész­ségesebb politikát hoz az eddiginél. (bal la) Belpolitikai életünk lázas forron­­** gásának napjaiban nem árt felvetni a felmerült jelszavak alapo­sabb vizsgálatának szükségességét. Szükséges ez főleg azért, mert bizo­nyos fogalmak sok ember tudatában összekapcsolódtak olyan társadalmi alakulatokkal, amelyek a fogalmát mai felfogásunk szerint már csak for­málisan testesítik meg. Egyik ilyen fogalom a demokrácia. Még a szocialista világnézettel nem vádolható jó öreg Révai lexikon is, bár igen óvatos formában szó szerint azt mondja, hogy „A demokrácia is lehet arisztokratikus, ha bizonyos osz­tály kezében van és az ő érdekeinek kedvez.“ Nos, máris a lényegnél vagyunk. A klasszikus meghatározás szerint a demokrácia gyakorlatilag olyan ál­lamforma, amelyben a hatalmat a nép által választott vezetők gyakorol­ják. Igenám, de ez nagyon leegysze­rűsített meghatározás, amely nem számol olyan lényeges körülmények­kel, melyek akadályozhatják a nép akaratának, érdekeinek kifejeződését. Ilyen például a választó tömegek po­litikai tudata, melynek esetleges ala­csony színvonala akadályozhatja a helyes ítélet kialakulását. Elég példa erre az a tény, hogy a felszabadult volt gyarmati országokban az általá­nos politikai színvonal alacsony volta miatt a legtöbb helyen nem jöhetett létre demokratikus államforma. De mesterséges akadályok is gördülhet­nek a népakarat érvényesülése elé. Elég megemlíteni a polgári demokra­tikus országokban érvényben lévő kü­lönféle választási törvények demokrá­ciaellenes rendelkezéseit, a választási geometria praktikáit, melyek a vagyo­nos osztályok uralmának konzerválá­sát szolgálják. Egy példa: a Francia Kommunista Pártnak a legutóbbi or­szággyűlési választásokon 30—40 ezer szavazatra volt szüksége egy mandá­tum eléréséhez, míg az uralmon lévő polgári pártoknak csak 10—15 ezerre. Ezt a hatalmon lévők a választó ke­rületet aránytalan, de részükre ked­vező beosztásával érték el. Egy má­sik példa: a szomszédos Ausztriában a kommunisták annak ellenére, hogy a választásokon két-három képvise-2 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. március 30. lőre is elegendő szavazatot gyűjtöttek, nincs képviselőjük az osztrák Parla­mentben, mert nem érték el egy vá­lasztási körzetben sem az előírt 5 szá­zalékos szavazatmennyiséget. Még sok ilyen példával lehetne illusztrálni a választási „korrekció“ igazságtalan­ságait. Ezen felül sokat lehetne még beszélni a tömeges befolyásolási esz­közök hatásáról, amelyeknek óriási többsége az uralkodó osztályok kezé­ben van. Nemcsak Marx és Lenin tanításai­ból, de élettapasztalatainkból is tud­juk, hogy a reális demokrácia a ter­melőeszközök társadalmi tulajdonba vétele nélkül csak formális marad­hat. A reális demokrácia nem abban nyilvánul meg, hogy a nép időnként megválasztja képviselőit a törvényho­zó szervekbe, hanem abban, hogy a széles tömegek a politika, a gazda­ság, a kultúra, az egészségügy stb., formálásában döntő módon vesznek részt. Ez pedig a gazdasági hatalom átvétele nélkül .nem valósulhat meg. Vagyis csak forradalmi úton. Mindezek után miért van az, hogy 23 év után a demokrácia hiányáról és a demokratizálás szükségességéről beszélünk, és joggal. A hiány fennáll és politikai életünk demokratikus megújulása szocialista jövőnk bizto­sítása szempontjából elengedhetetle­nül szükséges. A most folyó heves vita és a biztosító szelepek felnyílása folytán felszínre került tények ezt teljes mértékben bizonyítják. Az óva­toskodók ellenében azt Is valljuk, hogy a szabad véleménynyilvánítás nem veszélyt jelent a szocialista rend­szerre, hanem az eddiginél szilár­dabb, össznépi bázisra helyezi társa­dalmunk szocialista irányú törekvé­seit. De a demokráciát a fönt említett okoknál fogva nem Nyugat-Európából importáljuk és nem akarunk „vissza­térni Európa kebelébe“, mint egyik prágai író jelentette ki egy, a televí­zióban is közvetített vitaesten. Európa fogalma a múltban szoro­san összenőtt a demokrácia fogalmá­val. Ennek az a magyarázata, hogy Európából indultak ki a múlt század­ban a demokratikus törekvések: a francia enciklopédisták felvilágosító tevékenysége, a német progresszív filozófia, a társadalomtudomány első lépései, az angol közgazdászok reális ökonómiai szemlélete. Európában lé­pett porondra Marx és Engels a társa­dalom fejlődése törvényeinek forra­dalmi látásmódjával' és Európában tört meg először a középkori feuda­lizmus egyeduralma, a polgári forra­dalmak csapásai alatt, végül, de nem utolsósorban, Európa ege alatt indult el mint új politikai tényező a mun­kásosztály a hatalomért folytatott harcban. Ezek a tények és események alapozták meg Európa és a demokrá­cia fogalmainak összetartozását. A demokrácia azonban nem időkön és korokon kívül álló fogalom, hanem minden történelmi korszakban magán viseli a társadalom akkori fejlődési fokának jegyeit. Az ókori görög demokrácia egyenlő jogokat biztosított a „polgároknak“, de megtagadott minden politikai jo­got a rabszolgáktól, akik az államban többséget alkottak. A múlt század nagy forradalmi hullámverésében győzelmet aratott polgárság a demok­ráciát csak saját osztályára korlátoz­ta és kirekesztette belőle a termelő­­eszközökkel nem bíró bérmunkás tö­megeket. Pedig ezek is a társadalom többségét képezték. Századunk szocialista forradalmai­ban a legszélesebb rétegek számsze­rűen a legnépesebb osztályok, a mun­kásosztály és a földtelen vagy kevés földű parasztság vették kézbe a tár­sadalom vezetését. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen osztályok érdekeinek csak a demokrácia további kiszélesítése lehet célja. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy egy nagy többség azért hódítja meg forradalmi úton a hatal­mat, hogy győzelme után saját magát zárja ki a hatalom gyakorlásából. A demokratizmus tehát nem idegen, nem összeegyeztethetetlen a szocia-A demokrácia jog és felelősség jól dolgoztak az ipolybalogi képviselők A négy év előtti programterv egyet­len pontja a falu úthálózatának a rendbehozása volt. Ipolybalogon na­gyon sárosak voltak az utak. A ki­tűzött tervet teljesítették és ez a HNB jó munkájának meg a polgárok segítő­készségének köszönhető. A falun átvezető titat hét kilométer hosszúságban por­­talanították. A fő­út és a mellékutak mentén 577 méter hosszan 782 méter betonjárdát létesí­tettek. A vízlefolyó árkokat rendbehoz­ták és több mint 30 métert betonla­pokkal raktak ki. Az anyagot a HNB biztosította, a lako­sok pedig társadal­mi munkával segí­tettek. Ugyancsak kivették a részüket a munkából az óvoda bekerítésénél és a sportpálya építésénél. Ha érzékeltetni akarjuk az ipolybalogiak segítőkészségét, ismét csak a számok nyelvén kell szólnunk: a ledolgozott brigádórák száma kere­ken 30 ezret tesz ki, értéke 360 ezer korona. Külön fejezetet érdemel a helyi ki­lencéves alapiskola környékének szé­pítése. A modern új iskola a falu büszkesége. Hogy azzá váljon a kör­nyéke is, ezen fáradozott az iskola igazgatósága, Pölhös Imre igazgatóval az élén, a HNB-vel együttműködve. Most zöld sávok, díszbokrok és több­száz törperózsafa díszíti az iskola ud­varát. Már kitűnően felszerelt torna­terem áll a tanulók rendelkezésére, sportpálya építését kezdték meg, hogy a melegebb időben a szabad­ban sportolhassanak. Az ipolybalogiak szép eredményeire a járási szervek is felfigyelték. 1965- ben, felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából, 1966-ban, a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére rendezett versenyben elért eredményeikért di­csérő oklevelet kaptak. Tavaly a já­rási faluszépítési versenyben tízezer korona jutalmat nyertek. A HNB ezt az összeget a község további szépíté­sére fordította. A képviselők az elmúlt időszakban rendszeresen látogatták az üléseket. A plénumokon 76 %-os volt a megjele­nés. De akkor is megállták helyüket, amikor az üléseken megtárgyalt ter­vek megvalósítására került sor. A 25 képviselő túlnyomó többsége jól telje­sítette kötelességét, ezért a májusi Nagy Ferenc, HNB titkár lizmussal — mint azt a kapitalizmus szellemi védelmezői állítják — hanem annak integráns és elválaszthatatlan tartozéka. És hogy napjainkban ma mégis az állam és a társadalmi élet demokratizálása van napirenden, az nem a szocializmus lényegéből, ha­nem annak tudatos, vagy talán tudat­talan eltorzulásából ered. Bár állítot­tuk és bizonyítottuk, s ma is hisszük, hogy népünk döntő többsége a szo­cialista rendszer mellett foglalt állást, mégsem távolítottuk el teljesen azo­kat a vezetési módszereket, amelyek ugyan a forradalmi átalakulás idején segítettek megszilárdítani a szocia­lista rendszert, de a szocializmus tel­jes győzelme után áthághatatlan aka­dályt gördítettek a továbbhaladás út­ján. Egy egységes szemléletű társa­dalomban nincsen szükség a vezetés direktív módszereire, amely a töme­gek iránti bizalmatlanságra épül. A helyes út ennek az ellenkezője: a leg­szélesebb tömegek bevonása az álla­mi és társadalmi élet vezetésébe, a felfelé irányuló bírálat, a közös prob­lémákhoz való hozzászólás joga és szükségessége minden polgár számára nemzetiségi hovatartozás nélkül se­gítheti csak elő társadalmi rendünk tökéletesebb formájának kialakítását, politikai és gazdasági életünk, kultú­ránk megújhódását hazánkban. Egy lényeges momentumot azonban nem szabad elfelejtenünk. A demok­rácia nemcsak jogok gyakorlását, döntésekhez való hozzászólás, a bírá- | lat és a kezdeményezés szabadságát jelenti, hanem egyben a felelősség­­vállalást is a döntésekért a vezetés és a cselekvés módszereiért, a vál­lalt munkáért, amit a társadalmi fo­lyamatban végzünk. A demokratizmus egyéni és kollektív felelősségvállalás az állam vezetéséért, a gazdasági me­chanizmus hatékony és gazdaságos működéséért, a nemzeti jövedelem növeléséért és igazságos elosztásáért. És termés?’ =sen a munkahelyen vég­zett termelő és más munka becsületes elvégzéséért. Egész népünk napjaink­­ban lezajló aktív megmozdulása, ál­lásfoglalása a szocializmus demokra­tizálása mellett jogossá teszi azt a reményt, hogy állampolgáraink döntő többsége nemcsak a kiharcolt jogok­kal tud majd élni, de fegyelmezetten teljesíti a vállalt felelősségből szár­mazó kötelezettségeit is. PERL ELEMÉR 1 választásokra csak öt új képviselőt jelöltek. Kik voltak azok, akik legtöbbet tet­tek a falu fejlesztése, szépítése érde­kében? Néhányan a legjobbak közül: Csíry Lajos, Zolcer Sándor, Szentke­reszti József, Cservenák István, Pet­­rány József, Petényi István. Akadtak olyanok is, akik bár nem képviselők, mégis részt vállaltak a közös munká­ból, mint például Zolcer Ferenc. S nem feledkezhetünk meg Nagy Ferenc HNB titkárról, aki a képviselők mun­káját irányította. S most lássuk, milyen feladatok várnak majd a balogi új képviselő­­testületre. Az elkövetkező négy évben tovább kell folytatni a faluszépítési munkálatokat, 250 méter járda építé­se, több mint fél kilométer hosszú­ságú vízlefolyóárok betonlapokkal va­ló kirakása szerepel a tervben. Rég vár javításra a sportpályához vezető út, s aktuális a neon-világítás beve­zetése is. Befejezésre vár a sport­egyesület öltözője és az iskolai sport­pálya is. Major Lajos Foto: Rég Sándor VESZETTSÉG a NYiTRAi járásban Jelentések szerint, a nyitrai járás­ban Cerveny Hrádok és Veiké Vozo­­kany határában két rókán és egy özön állapítottak meg veszettséget. A járási állategészségügyi központ intézkedéseket tett, hogy a veszélyes betegség ne terjedjen tovább. EREDMÉNYES TERVTELJESÍTÉS A Komáromi Járási Építkezési Vál­lalat negyedévi konferenciáján érté­kelte a múlt évi tervteljesítést. Tarics Ferenc igazgató megállapította, hogy a tervet 105,48 százalékra teljesítet­ték, a nyersjövedelem tervét 117,85; a tiszta jövedelem tervét pedig 148,54 százalékra teljesítik. Az eredmények alapján 750 ezer korona év végi pré­miumot osztottak ki. A „tizenharma­dik fizetés“ átlagosan 900 koronát tett ki. A „onferencián kitüntették Tóth István kőműves, és Jankó András asz­talos kollektíváját és elismerő okle- J velet kapott az igazgató. HOLCZER LÁSZLÓ, Komárom Ipolybalogi iskolaudvar — részlet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom