Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-23 / 12. szám
AZ ÚRIÁS Az erősnek hitt francia zsinór is gyengének bizonyult zárólag horgászfelszereléssel. Jómagam 100-as „Szolint“ szereztem és egy gyárilag készített orsót átdolgozással erősebbé tettem. Sajnos nem kerülhetett sor használatára, mert elérkezett a gyászos nap, 1959. április 4-e, amikor megtörtént a tragédia... A Garam vize épp úgy hullámzott, mint máskor, de a színe sötét szürke lett. így mutatkozott a rossz jel „a fenol, a mérgezés“. Először csak ítt-ott láttunk kisebb pusztuló halakat, majd később százával s azután megszámlálhatatlan mennyiségben. A víz vitte, sodorta a gyönyörű halállományt. Húsz-harminc kilós harcsák, mint fahasábok tehetetlenül sodródtak lefelé. Siralmas pusztulás, szívrendítő fájdalmas látvány. Sajnos, a mi csodás halunk sem kerülte el végzetét. A mérgezés áldozata lett az óriás, amely mindannyiszor győzedelmeskedett az ember felett és lovagiasan megvédte életét. Ekkor tehetetlenül sodródott gyászos útján lefelé. A hídtól mintegy 11 km-re kiemelték a vízből. Még élt, de védekezni már nem tudott. Apró harcsa szemeivel most szemtől-szembe látta azt, akitől a legjobban félt és óvakodott. Az embert, ádáz ellenségét, aki embertelen módon végzetét okozta. (Az „óriás“ hossza két méter, súlya 80 kg volt.) Spisiak Mikulás Miklós A helyzet tehát semmit sem változott. Utolsó erejével előre vetette testsúlyát. Ekkor megtörtént, aminek történnie kellett. A francia zsinór elszakadt. Halászunk egyensúlyát vesztve előre bukott és forrón megcsókolta a jó „anyaföldet“. A daliás harcsalovag ismét győzött a párbajban. A rendkívül erős francia nellon Is gyengének bizonyult. Az óriás szájában egy horoggal megint gazdagabb lett. A kiskorúak életét veszélyeztette, ha „molesztálni“ merték Érdekességek A MÜNCHEN KÖZELÉBEN levő Starnbergi tavon az elmúlt ősz folyamán, kísérleti halászat során, egy mintegy 250 kg-t kitevő bodorka-raj került a hálóba. Amikor a zsákmányt az ivararányok szempontjából felülvizsgálták, csodálkozva kellett megállapítaniok, hogy a hatalmas csapatban egyetlen tejes egyed nincsen. Feltételezik, hogy az ivási időszakon kívül más halfajok is nemek szerint elkülönülve csoportosulnak. (Fisch und Fang) STEFAN BELIC nyugatnémet sporthorgásznak abban a ritka szerencsében volt része, hogy egyetlen csalihallal egyszerre két csukát fogott. Az első csuka által elkapott csalihal ugyanis a csuka szélesre tárt kopoltyúján átbújva és a zsinórt maga után húzva kiszabadult, amikor is nyomban egy második csuka rabolt rá. A horgász csak hosszas bajlódás után tudta kettős fogását szákolni. (Die Fischweid) UKRAJNÁBAN egy kislány a Dnyepr folyóba ejtette arany karóráját. Édesapja, aki közelben horgászott, néhány perccel később egy szép csukát fogott. Amikor este odahaza a csukát felbontották, a család nagy örömére, gyomrából sértetlenül került elő a kislány aranyórája, amely még csak meg sein állt. (Die Fischweid) ALTALANOS tilalmi idő elmúltával Japánban — a tradícióknak megfelelően — díszes ünnepség keretében nyitják meg a horgászidényt. A szezonnyitáson sok százezren vesznek részt. Tokióban az ünnepség kapcsán még külön tűzijátékot is rendeznek. (Die FischweidJ MINDEN HORGÁSZ ismeri a zseblámpafény melletti földigiliszta gyűjtés keserveit és bizonyára használt már nem éppen szalonképes kifejezéseket, amikor egy-egy „kapitális“ giliszta, mint a villám eltűnt szemei elől, amikor a zseblámpa fényébe került. Aki azonban egyszer vörös fénnyel kísérli meg a gilisztagyűjtést, meg fog lepődni. A giliszták ugyanis még élénk vörös fény mellett sem zavartatják magukat és nyugodtan fekszenek a földön. Ha vörös színű égőt nem lehet beszerezni, vörös lakkal segíthetünk magunkon, de még az átlátszó vörös színű celofánpapír — amelyet zseblámpánk üvege elé ragasztunk — is megjárja. (Fisch und Fang) gyors iramban megindult a víz folyásával lefelé. A fiú szorosan tartotta markában a botot, de ereje már fogyóban volt. Amikor teljesen kifáradt, elengedte a botot, de annyira kimerült, hogy alig bírt a vízből kievickélni. Ezzel a fiúval történt meg (jelenleg katonatiszt), hogy az őriás akkor kapta el a félkilós domolykót, amikor zsinórján húzta kifelé a vízből. A gyerek nem számított az erős rántásra, így ruhástól, cipőstől fejjel bukott a mély vízbe. Életveszélyesen megfürdette az ifjú halászt. A harcsa a domolykót kiengedte a szájából, majd a fiú is szerencsésen kikecmergett a hideg vízből. Gyenge zsinórral ne akarj nagyhalat fogni Egyszer nekem is horogra akadt az óriás. Aíkonyatkor lótetüvel márnára halásztam, s eközben kapta el horgomat. „Solin“ gyártmányú 0,40 mm vastag zsinóromat nagy erővel és visszatarthatalanul lepergette az orsóról. A zsinórt csupán addig tudtam épségben tartani, míg a harcsa a Garam medrének közepén a parttal párhuzamosan úszott lefelé. Ugyanis vele szaladtam abban az irányban, de 'amikor a túlsó part irányába iramodott zsinórom a hírneves „Solin“ elszakadt, akárcsak egy közönséges cérnaszál. Az egyik halásztársunk soká kitartott a víznél. Szerzett 80- as francia zsinórt és váltig erősítgette, hogy megfogja a nagy harcsát. A zsinór valóban rendkívül erős. Erről magam is meggyőződtem. Hétfőn kezdtük a halászatot és esténként szombatig folytattuk. Amikor szombat este abbahagytuk a horgászást, barátunk egyedül maradt a hídtól mintegy 150 méternyire. Ügy látszik erre várt a mi „öregünk“. A „párbajra“ felkészülve, tétovázás nélkül először gyengéden, majd nagy lendülettel megfordult az elkapott csalihallal és gyors iramban úszott a híd irányába lefelé. Ellenállhatatlan erővel pergette az orsóval a francia 80-ast, mely berregett akárcsak a moped motorja. Fékezésről szó sem lehetett. Másodpercek alatt lepergett a 100 méter zsinór. A halász bízott a zsinór erősségében és teljes erejével próbálta a harcsát visszatartani. Bizony ez nem sikerült. Sőt a harcsa oly erővel úszott, hogy a halász kénytelen volt lépésről lépésre követni. Ez vonszolásnak is beillett. Halászunk látta, így nem bírja a harcsát visszatartani, vagy megfordítani, az óriás egyre közelebb jutott híd alatti rejtekhelyéhez. Utolsó kísérletként az ember megfordult és vállára kapta a zsinórt. Nagy lendülettel indult, illetve inj dúlt volna, de a harcsa „rákká“ varázsolta a halászt, aki csak hátrafelé tudott lépkedni. Akadályokkal teli mély vízben senki se horgászhat sikerrel Napfelkelte előtt 1958 augusztus 3-án ellenőrzést végeztem a Garam mentén. Az ismert hídtól kb. 500 m-rel feljebb látom, hogy egy ember izgatottan hadonász, miközben halászbottal a kezében integet egy vízben úszkáló egyénnek. Mikor a helyszínre érkeztem, megrémültem. Az öt méter mély vízben tanítótársam a horgászzsinőrral manipulál. A parton lévő halásznak segített. Megtudtam, hogy a nagy harcsa félórával ezelőtt kapta el a csalihalat s ezzel berohant a vízben lévő akadályok közé. Régi vízi malmok maradványai. Ügy érzem, mondotta a halász, a harcsa megkerülte az egyik cöveket. A tanító segít a zsinór kiszabadításában. Természetes, hogy a 80-as zsinórt a mi harcsánk ismét elszakította s abban a reményben úszott tovább, hogy minden harcban ő a győztes. Nagyon szerettük volna ezt a kapitális halat zsákmányul ejteni. Ez a vágy napról-napra fokozódott bennünk. Egyre szőttük terveinket, hogy véget vessünk az óriás incselkedésetnek, igazi sportszerűséggel, kiSzenvedélyes halász volt egy 14 éves fiú. Többször titokban halászott. Egyszer hosszabb és erősebb zsinórt szerzett. Senkinek sem szólt, hogy tervei vannak az öreg harcsával. Egy júliusi reggel napkeltekor a fiú csalihalját elkapta a kiszemelt áldozat. A gyerek minden erejét megfesztíve sem tudta a halóriást visszatartani. Ekkor arra szánta magát, hogy úszással próbálja a harcsa kifárasztását. Űszott a hal után, illetve „ő“ hurcolta ide-oda. Végül O YflUAS, 8 * «AIASZ
