Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-16 / 11. szám
Mit láttam Jugoszláviában ? A bácskai méhészek meghívására kilenc napot töltöttem Adán, Zentán és Szabadkán. Alkalmam volt megismerkedni az ottani méhészeti viszonyokkal, a méhészek eredményeivel és gondjaival egyaránt. A méhészeket leginkább érdekelhető tapasztalataimról a következőkben számolok be. A méhlegelő sok tekintetben hasonlatos a mienkhez. Tavaszszal bőven van fűz és gyümölcsvirág. Ezek a méhcsaládok fejlődését segítik. Az első főhordást az akác adja. A meglátogatott vidékekről a méhészek főként a palicsi és a kelebiai akácosokba szállítják méheiket. Kései akácot csak az ország távolabbi, hegyes vidékeire vándorolva használhatnak ki. Ezzel a lehetőséggel csak kevesen élnek. Az akácot azért említettem „első“ főhordásként, mert Bácskában szinte biztos főhordást ad a napraforgó is. Nagy területeken termesztik, és nagyon jól mézel. Általában 15—20 kgos pörgetést ad, de előfordulnak ennél kétszerié nagyobb eredmények is. A napraforgó mézét telelésre alkalmasnak tartják. Jugoszláviában is a nálunk elterjedt szovjet napraforgó fajtákat termesztik. Az akác és a napraforgó mellett — a megváltozott mezőgazdasági termelési viszonyok között is — jelentős méhlegelő még a tisztesfű is. Természetes, hogy erre a gyomnövényre ott Is egyre kisebb valószínűséggel lehet számítani. Az a körülmény, hogy a napraforgó és a tisztesfű ugyanazon a területen található, mindenesetre nagyban növeli a nyári vándorlás biztonságát és eredményességét. Sokat segítenek a nyári hordástalan időszak áthidalásában az árterületek. Az adai méhészek például a palicsi akác elvirágzása után hazaviszik méheiket, ahol azok a Tisza árterületén nem csupán mindennapi szükségleteiket találják meg, hanem legtöbbször némi fölösleget is gyűjtenek. Ebben nagy szerep jut az árterületen tömegesen díszlő kinincsnek vagy gyalogakácnak (Amorpha fruticosa). Onnan viszik azután a méheket a napraforgós, tisztesfüves területekre. Az említett mézelőkön kívül kisebb jelentőségük van még a mézelő mezőgazdasági és gyomnövényeknek is. A vállalkozó szellemű méhészek a távolabbi méhlegelőket is kihasználják. Többen próbálkoznak a Fruskagóra hárserdeirn 4 ■■ i j vei, valamint a horvátországi szelídgesztenyésekkel is. A legmerészebbek pedig nem riadnak vissza a tenger melléki vagy szigeti rozmaringmezők, s a távoli, hegyvidéki akácosok kihasználásától sem. Ilyenek azonban ezen a vidéken kevesen vannak. A hallottak alapján az a benyomás alakult ki bennem, hogy a bácskai méhlegelő, bár csak egy akácot használhatnak ki a méhek (a hegyvidékekre vándorlók kivételével) jobb a mienknél. Ez főleg a napraforgó jó mézelésének köszönhető. Mézértékesítés, áralakulás. Jugoszláviában nincs egységes felvásárló szervezet. Mézkereskedelemmel több vállalat foglalkozik. A kereskedelem szabad, tehát szállítási szerződést nem kell, illetve nem lehet kötni. így mézének értékesítéséről mindenkinek magának kell gondoskodnia. Egy kiló mézért a termelő nagyban 600—680 régi dinárt kap. (A pénzreform óta 100 régi dinár egyenlő egy új dinárral. Most még az új bankjegyek mellett a régiek is forgalomban vannak, és főként a régi árakban számolnak.) Kicsiben egy kiló mézet 700—800 dinárért értékesítenek. A tengerparton 1000—1200 dinár is elérhető. A mézértékesítő lehetőségek változóak, ami a szabad kereskedelemben, ahol a kereslet-kínálat törvényei érvényesülnek, természetes. A cukor ára kilónként 260 dinár. Tehát a méhész egy kilő méz áráért 2,3—2,6 kg cukrot vásárolhat. A méhészek azonban esetenként olcsóbb cukorhoz is hozzájuthatnak. Éppen ott-tartózkodásom idején vásároltak a zentai méhészek nagyobb mennyiségű cukrot, kilónként 200 dinárért. Külföldről behozott cukorról volt szó, melyet a nagykereskedelem, nagy tételben olcsóbban tudott áruba bocsátani. Egy új kaptár (alacsony keretes, rakodó] 36—38 ezer dinár. Ez mézben kifejezve körülbelül 60 kg, a mi kaptáraink árának kb. kétszerese. A szabadkai méhészeti szövetkezetnél láttam néhány lapozőkaptárt is. Ezek olcsóbbak, 20 ezer dinárba kerülnek. Azonban kevesen használják. , A méhészet .berendezésére nyújtott nagy állami támogatás már megszűnt. Kaptárrendszer. A meglátogatott méhészetekben többféle kaptárt láttam. Nyugodtan állíthatom, hogy nálunk mind a keretméret, mind a kaptárrendszer egységesebb. A kapárak zöme fekvő, de találhatók rakodók, sőt hátulról kezelhetők is. A fekvőkben többnyire 40X30 cm lépméretű kereteket használnak. Ilyen keretekre készülnek általában a rakodók is. A látottak közül, mint legkisebb keretméretet, a Neisszer-t említhetem, de láttam 50X40 cm-es kereteket is. Tamaskó-féle kaptárt keveset láttam. Találkoztam viszont Mátyás-féle Hungária köpenyes kaptárral is. A többfiókos, alacsony keretes kaptárak ritkák. Csupán a szabadkai méhészszövetkezet méhészetében láttam. A kaptárak általában méheskertekben vannak elhelyezve, de akad beépített méhészet és itt-ott vándorkocsi is. A fekvőkaptárakban többnyire két-két családot tartanak, és ezeket akácra egyesítik. A méhészetek nagysága leggyakrabban 15—30 család közötti. Ennél nagyobb állománya kevés méhésznek van. A csupán méhészetből élők száma elenyésző. Állami és magánméhészet. Jugoszláviában a mezőgazdasági termelés kisbirtokokon alapul, és magánkézben van. A nagyüzemi termelést állami birtokok űzik. Ezek nem méhészkednek. Nagyüzemi méhészkedéssel egy zágrábi vállalat (Agromel) foglalkozott, azonban többezer családos méhészetet feloszlatta. Most a szabadkai méhészszövetkezet kezdett nagy termelő méhészet kiépítésébe. így tehát a méztermelés teljesen a magánméhészek kezében van. A méhészet és a mezőgazdaság kapcsolata. A méhek megpórzó munkájának elismerése Jugoszláviában is csak nehezen tör utat. Azonban már ott is akadnak gazdaságok, amelyek szívesen látják a méheket területükön. Különösen kezdenek érdeklődni a méhek iránt a napraforgót nagyban termesztő gazdák és mezőgazdasági birtokok. A növényvédelem ott is sok kárt okoz a méhészetekben. Sajnos, a méhészek érdekeit a mienkhez hasonló jogszabály nem védi. Méhegészségügy. A méhbetegségek elleni küzdelem irányítása az állategészségügyhöz tartozik, de szervezete nincs megfelelően kiépítve. Ezzel a kérdéssel — úgy látszik —■ sokkal kevesebbet foglalkoznak, mint nálunk. A méhészek szerint a Bácskában a nyúlós és enyhébb költésrothadás csak ritkán fordul elő. Az atkakór pedig ismeretlen. A nyúlós költésrothadással fertőzött méhcsaládokat le keli kénezni. Tulajdonosuk kártalanítást kap. Méhészeti szervezetek. A méhészek egyesületekbe tömörülnek. Ezeknek valamiféle országos szervezetük van ugyan, de nem működik. így az egyesületek felsőbb irányítás és támogatás nélkül, saját tagjaik érdekében végeznek sok vagy kevés munkát, de országos kérdések megoldását nem tudják elérni. A meglátogatott három város közül legélénkebb egyesületi tevékenységet Adán tapasztaltam. A vezetők lelkesedése, jó közösségi munkája ott tudta legjobban mozgósítani a méhészeket. A zentai méhészek átvették az adaiak lelkesedését, és szintén hasznos munkát végeznek. Szabadkán több évi szünet után éppen a látogatásom előtti időben alakult újjá és kezdett dolgozni a méhészeti egyesület. Meg kell még emlékeznem a szabadkai méhészek kezdeményezéséből létrehozott szabadkai méhészszövetkezetről. Ez a méz felvásárlásán, csomagolásán és árusításán kívül a méhészek anyag- és eszközellátásával is foglalkozik Az eszközöket saját, jól berendezett műhelyében készíti. A szövetkezet kereskedelmi és ipari tevékenysége mellett méhészeti termelést is folytat. Jelenleg 3000-nél több méhcsaládja van, s a tervek szerint 10 000-re kívánja szaporítani. A szövetkezet méhállománya Langstroth kaptárakban van. A szövetkezet vezetői szerint a méhészeti termelés gazdaságossága Jugoszlávia méhlegelőjén biztosítottnak látszik. Tényekre hivatkozni még nem tudnak, mert csupán a méhészet kiépítésének kezdetén tartanak. Mint érdekességet említem meg, hogy a szabadkai méhészszövetkezet méhészmunkások oktatásával is foglalkozik. A méhészek. A bácskai méhészek — magyarok és szerbek egyaránt — ugyanolyan szerelmesei a szakmának, mint mi. Meg kell említenem azonban azt a különbséget, amely a fiatalságnak a méhészethez való viszonyában tapasztalható. A méhészeti összejöveteleken több volt a fiatal, mint általában nálunk. Nagyobb mértékűnek ítéltem a nőknek a méhészeti termelésben való részvételét is. Több lelkes méhészfeleséget ismertem meg, akik gyakran nem is férjeikkel együtt, hanem szinte helyettük, önállóan kezelik a méhészetet. A méhészek és a méhészfeleségek nemcsak szakmai érdeklődésükkel tűntek ki, hanem vendégszeretetükkel, figyelmességükkel, kedvességükkel is. Mindezt ezúton is- köszönöm nekik. Faluba Zoltán (Méhészetből) 4
