Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-16 / 11. szám
KsmDrs^OQÖŰCssip szemle A Vatikán és Vietnam kommentálták azóta a Szentszékhez közelálló politikai és vallási körökben. Mégsem tekinthetjük teljesen lezártnak a vatikáni kezdeményezések jelenlegi szakaszát, amelynek célja a részvétel a mai világ legdöntőbb problémáinak megoldásában. A Szent Péter templomban felolvasott újévi üzenet hangsúlyozza, milyen nehézségek tornyolulnak az egész emberiségeffenyegető konfliktus elhárítása előtt. Igaz, hogy a pápa ezúttal sem mondott le arról a „pártatlan döntőbíráskodásról“, amely a felelősség nem kis részét a vietnamiakra hárítja. Mindamellet a Szentszék kezdeményezése jelentős momentum lehet a lelkiismeret e lázadásában az agresszió ellen. (Rinascita) Élelmiszer - a világpolitika eszköze Az éhező harmadik világ Az Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fejlődő országai gazdasági életének egyik ellenmondása az a valóság, hogy habár túlnyomórészt mezőgazdasági területtel rendelkeznek, lakosságuk 70 °/o-a a mezőgazdaságban dolgozik, élelmiszer-behozatalra szorulnak — éspedig évente kb. négy milliárd dollár értékben. Indiának csak tavaly előtt tízmillió tonna gabonát kellett vásárolnia külföldről, amelyet tavaly is hasonló nagy szállítmány követett. Indonézia 1967-ben egymillió tonna gabonát vásárolt külföldön, Pakisztán két és fél millió tonnát. S ami a legnagyobb képtelenség, a behozott élelmiszer jelentős része iparilag legjobban fejlett országból, az Egyesült Államokból származik. Űk ugyanis — köszönet a terjedelmes mezőgazdasági termelésüknek — nagy gabonafelesleggel rendelkeznek. Mindemellett az egyre fokozódó élelmiszer-behozatal sem tudta megoldani a harmadik világ katasztrofális élelmezési helyzetét, ahol százmilliók éheznek. Ha a fejlődő-országokban emelkedni fog a népesedési szaporulat, és a termelés fejlesztése közti különbség, úgy mint ez ideig, úgy a gabonabehozataltól való függőségük méginkább fokozódik. Egész jogosan felvetődik a kérdés: az Egyesült Államok nem él vissza a helyzetével és jelentős mezőgazdasági feleslegével kényszeríti a fejlődő országokat saját politikai céljainak elérésére? A kérdés jogosságát számos eddigi tapasztalat indokolja. Az Egyesült Felirat a Szabadság-szobron: Államok pl. mái1 1961-ben — habár Adományozók kerestetnek... lényegében eredménytelenül — igye(Washington Evening Star) kezett kihasználni India élelmezésé-Nem alaptalan feltevés, hogy VI. Pál és Johnson találkozója óta az Szentszék és az amerikai elnök viszonya olyan kényes fázisba került, mint a legutóbbi húsz év alatt még soha. A Pápa nagy reményeket fűzött a találkozáshoz, amely korántsem volt váratlan. Régóta tervbe vették az USA elnökének vatikáni látogatását, valamelyik külföldi útja alkalmából. A találkozó diplomáciai előkészítése diszkrét és alapos volt. Vatikáni részről figyelembe vették a találkozó elkerülhetetlen szerepét a közelgő elnökválasztással kapcsolatban, hiszen a 45— 50 millió észak-amerikai katolikust ez a látogatás bizonyára befolyásolja. A pápa előző napon tartott beszéde a bíborosokhoz és a római prelátusokhoz még egyszer előkészítette a terepet. VI. Pál asztalán néhány gépírásos lapon kész tervek feküdtek. Ezeknek felolvasását a pápa csak akkor kezdte meg, amikor Johnson befejezte banális csevegését leánya nemrég történt áttéréséről. VI. Pál javaslata abból indult ki, hogy szüntessék be a bombázásokat februárig, tehát a budhista újévig. Ezalatt sokoldalú diplomáciai akció bontakozhatnának ki a tárgyalások megindítása érdekében. Ezt az akciót javarészt már előkészítették, és sikere korántsem lett volna lehetetlen. Johnson válasza az volt, amit előre láthattunk. Ügyetlenül képmutatóskodva, roszszul rejtegetve szélsőséges elvakultságát, odáig ment, hogy azt követelte a pápától: akadályozza meg közvetlen beavatkozással, hogy egyes amerikai püspökök a bombázások azonnali beszüntetése mellett foglaljanak állást! A pápa keserű csalódását sokat ben felmerült nehézséget. A segítség nyújtását, a mezőgazdasági termékek szállítását, feltételekhez szabták: India adja fel semleges politikai álláspontját az akkori koreai háborúban. Hasonlóképpen a gabonaszállítmányok ideiglenes szüneteltetésével igyekeztek az imperialistaellenes politikában változást elérni az Egyesült Arab Köztársaságban. 1965 júliusában a Londonban megjelenő New Africa c. újság írta: „Az éhezők megfosztását a kenyértől sohasem tartottuk erkölcsösnek. Ezzel a felfogással kapcsolatban az amerikai kongresszus, amely gabona feleslegét, mint eszközt zsarolásra használja, kétségbe ejti még azokat is, akik egyébként hozzászoktak a kegyetlen valósághoz: titkos feltételekkel segítséget nyújtani.“ India jelenlegi rossz élelmezési helyzetét az USA uralkodó körei igyekeztek kihasználni. Az USA India megsegítését [indiai valutával fizetnek) havonkénti időközökben nyújtják. Ilyen módon nagyobb lehetőségre tesznek szert az indiai bel- és külpolitika állandó befolyásolására. A Vietnami Demokratikus Köztársasággal való kereskedelmi kapcsolatok megszakítása és Kubával való kereskedelmi kapcsolatok korlátozása a nyomás sikerére enged következtetni. Ha tehát ilyen nemrég! tapasztalatokból indulunk ki, egész jogos a félelem, hogy az USA a jövőben is viszszaél a fejlődő országoknak a gabonaszállítmányoktól való egyre fokozódó függőségével. Egyre gyakrabban hangoztatnak olyan nézeteket, hogy jövőben az USA mezőgazdasági feleslege a „harmadik világ“ országainak neokolonialista befolyásolásában sokkal jelentősebb feladatot tölt majd be, mint a haderő, vagy akár az atomfegyver. René Dumont, francia közgazdász, az afrikai országok kérdéseiben közismert szakember, ezzel kapcsolatban a következőket írta: „A világ fölötti uralmat nem lehet atombomba-fenyegetőzéssel megszerezni. Borzalmas, de kétélű fegyver. Ha azonban az élelmiszer-hiány világviszonylatban fokozódik, akkor az az állam, amely majd jelentős élelmiszer-felesleggel rendelkezik, egyúttal a politikai nyomás hatalmas eszközével is fog rendelkezni. Amennyiben az Egyesült Államok évente 200 millió tonna felesleggel fog rendelkezni, a harmadik világot megfontolása szerint uralhatja ...“ Ha nem történik a világban valamilyen nagy jelentőségű változás, a fejlődő országok csak az élelmiszer termelésének fokozására és a népesedés ütemének mérséklésével csökkenthetik függetlenségüket az USA élelmiszer-szállítmányaitól, és ezzel korlátozhatják a gabonabehozatallal való visszaélést és a fejlődő államok politikai zsarolását. Jelentős feladatot tölthet be a szocialista államok mezőgazdaságának fejlesztése, a mezőgazdasági termények eladásának nagyobb lehetősége a fejlődő országoknak. Tehát nem mondható hajszálhasongatásnak az az állítás, hogy a mezőgazdaság fejlesztése — amelyet a múltban az egész világon nagyon sokszor lebecsültek — ma a világpolitika fontos eszközévé válik. Uram ne bocsáss meg nekik! Les Médecins Maudits címen nemrégen dokumentációs könyv jelent meg Christian Bernadac francia orvostól. Terjedelmes művében felsorolja a hírhedt és kevésbé ismert náci orvosok rémtetteit a koncentrációs táborokban. íme néhány szemelvény: Dr. Schilling, aki ma 70 éves, a mocsárláz kórokozójának felismerésére szakosította magát. Ezernél több dachaui foglyot oltott be a gyilkos kórral. Kísérleti céljaira főleg keresztény papokat választott ki magának a foglyok tömkelegéből. Dr. Giauberg, auschwitzi orvos női foglyokat meddősített marószerekkel — mindennemű érzéstelenítés nélkül. Dr. Brack férfiakat kasztrált. Röntgensugarakkal égette heréiket — ugyancsak fájdalomcsillapító szerek nélkül. Dr. Mengele, a jelenleg Brazíliában bújkáló főhóhéf, ikrek élveboncolásában lelte szadisztikus örömét. Dr. Holzlöhner szintén Dachauban „tanulmányozta“ a jeges víz hatását az emberi szervezetre — szovjet hadifoglyokon. Dr. Eiseie Buchenwaldban és Natzweilerben darabolt fel élő foglyokat — hézagos anatómiai ismereteinek tökéletesítésére. A doktori titulusokat csupán hitelesség kedvéért bigygyesztette a könyv szerzője a „szintén orvosok“ neve elé, akik arra sem érdemesek, hogy emberszámba vegyet őket a világ, hogy orvosi fogadalomtételükröl ne is szóljunk. Ilyen mélyre süllyedtek a hitleri rögeszméktől megszállott, emberi mivoltukból kivetkezett „Übermensch“-ek, a gőgös „Herrenvolk“-nak sátánná fajult szörnyei. ÖRDÖGFAJZATOK NEM KÖNNYEZNEK További szemelvények Bernadac könyvéből: két SS- legény 14 apácát közvetlen közelből arcba lőtt, hogy megállapítsa a haldoklás időtartamát. A tábori őrök elfordultak, elfödték szemüket, egyesek könnyeztek. Csak a kéjgyilkos SS-orvostanhallgatók nézték szenvtelenül áldozataik halálvergődését, órájukon stoppolták a haláltusát, de szempillájuk sem rebbent meg. Mert sátánivadékok nem tudnak sírni... A neuengammei koncentrációs tábor egyik barakkjában 3 és 14 év közötti fiúkat és leányokat tartottak fogva, hogy különféle bacilusok és vírusok hatását „tanulmányozzák“ rajtuk. Florence és Quenouille francia fogoly orvosok, valamint a hollandiai ápolók elszabotálták a kórokozók adagolását, nem bírták nézni a gyermeksereg tömeges pusztulását. De a szánalmas náci éjkirályok tetten érték és mészárszékkajmókra akasztották fel őket két nappal a felszabadulás előtt. Azok sem ejtettek könnyet, amikoi áldozataik átdöfött gégével vergődtek a hűsfogasokon. Mert sátánoknak nincs is könnyük ... AKIK NEM TUDNAK TÖRTÉNELMET CSINÁLNI — MEGHAMISÍTJÁK Köztudomású, hogy többek között Nyugat-Németországban is a tanerők „elegánsan“ átsiklanak minden idők legmegátalkodottabb szélhámosának gaztettei fölött. Szándékosan félrevezetik az ifjúságot és ugyancsak elhallgatják az élveboncoló „orvosok“ égbekiáltó ocsmányságait. — De vajon lehet-e itt holmi „elévülésről“, felmelegített és elcsépelt témáról beszélni? Ne feledjük, hogy Hitler 1944 szilveszteri beszédében egyebek közt kijelentette: „És ha ebben a mérkőzésben várakozás ellenére mégis alulmaradnánk, úgy csapom be magam mögött az ajtót, hogy beleremeg a világ!“ — Ha a világ nem is fordult ki sarkaiból, tagadhatatlan, hogy még mindig nem sikerült maradéktalanul kiirtani a barna pestis elhintett magvait. Mert ha jelenleg más alakban is, a világ számos helyén újból kicsírázik a faji gyűlölet, a fennhéjazás, az uralomvágy, az „alacsonyabb rendű“ népek kiirtására irányuló, gyalázatos törekvés. Mindezek után ne csodálkozzunk azon, ha a keresztényi megbocsátás szellemétől eltérő feliratot találunk a bécsi zsidó dokumentációs központ Rudolfplatz-i irodájában, amely a koncentrációs táborok hóhérjait vádolja: „Uram, ne bocsáss meg nekik, mert tudták, hogy mit cselekszenek!“ Kozics Ede A szófiai tanácskozások két nyilatkozata A budapesti konzultatív találkozó után kétségkívül a szófiai tanácskozásokra terelődött a világ figyelme. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülésszaka megmutatta, hogy a védelmi szerződés nemcsak az európai béke és biztonság hathatós garanciája, hanem egyike azoknak a reális világpolitikai tényezőknek, amelyek egyre érezhetőbben hatnak a nemzetközi események alakulására is. A magyarországi Népszabadság vezércikke megemlíti, hogy azoknak, akik vietnami hadjáratukkal kihívást intéztek az egész szabadságszerető emberiség ellen, tudniuk kell: az erre adott budapesti és szófiai válasz mögött korunk legnagyobb történelemformálő erői állnak. A szófiai értekezlet résztvevői határozottan elítélték az amerikai imperializmus vietnami agresszióját és hangsúlyozták, hogy minden segítséget megadnak a vietnami nép igazságos harcához. Sor kerül-e az arab—izraeli tárgyalásokra? Űjabb arab csúcsértekezlet összehívását az arab országok többségének vezetői szükségesnek tartják, márcsak azért is, mert Izrael be akarja kebelezni a megszállt területeket. Amint tudjuk azonban a csúcsértekezlet Fejszal szaúd-arábiai király közömbössége miatt meghiúsult. Újabban olyan hírek is keringenek, hogy az Amerikai Egyesült Államok tudomására hozta Izraelnek, hogy a megszállt területeket továbbra is arab területeknek tartja. Husszein jordániai király kijelentette, hogy amennyiben nem sikerül a közel-keleti kérdés politikai rendezése, nem marad más hátra, mint ismét fegyverhez nyúlni és viszszaszerezni a megszállt arab területeket. Jelentések szerint újabban egyre szaporodnak az izraeli—jordániai határon a kisebb-nagyobb összecsapások. Gunnar Jarring U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja az elmúlt napokban tanácskozott Eban izraeli külügyminiszterrel az arab—izraeli tanácskozásokról. Tárgyalásokat javasóit a zarab államok és Izrael között, mégpedig Cipruson. Az arab országok nem zárják ki a tárgyalások lehetőségét, azonban ahhoz a tényhez kötik, hogy Izrael vonja ki csapatait a megszállt területekről. Tovább gyilkol a Smith-rendszer A Smith-rendszer gyilkosságai világszerte felháborodást váltanak ki. A világ közvéleménye erélyesen tiltakozik a rhodéziai fehér-telepes rendszer gaztettei ellen, amely célul tűzte az afrikai lakosság kiirtását. A salisburyi börtönben újabb két bennszülöttet akasztottak fel. Az ENSZ afrikai tagállamai a rhodéziai események miatt Biztonsági Tanács összehívását kérik. A brit kormány foglalkozott a rhodéziai helyzettel, de nem jutott döntésre és a kormánynyilatkozatot csak a jövő héten terjesztik a Nemzetgyűlés elé. A kivégzéseket maga U Thant az ENSZ főtitkára is elítéli, durva megtorló intézkedéseknek minősíti. További 206 ezer főnyi amerikai katonát kérnek Vietnamba Az elmúlt napokban a vietnami hadszíntereken lényegesebb összecsapásra nem került sor. Amerikai katonai szakértők úgy vélik, hogy a Felszabadítási Front átdolgozza taktikáját és valószínű, hogy Saigon ellen mér döntő csapást. Ez a katonai célpont azért kerül előtérbe, mert rendkívül nagy a politikai fontossága. Egyébként az amerikaiak pozíciójukat további csapatok vietnami szállításával akarják megerősíteni. Hírek szerint Westmoreland tábornok további 206 ezer főnyi erősítést követel, és így a Vietnamban harcoló amerikai katonák száma már meghaladja a 700 ezer főt. Az egyes jelentőségből arra lehet következtetni, hogy a jövőben a vietnami háború nemhogy szűkül, hanem inkább kiterjed. Erre utal néhány kínai vezető kijelentése, miszerint a jövőben Kínának fel kell készülni a kínai-amerikai háborúra és eljön az idő, amikor a Kínai Népköztársaság a nagyobb kínai területen veri tönkre az amerikai imperializmus utolsó csapatait. H francia baloldal újabb előrelépése Nem kevesebb mint húsz esztendő óta szorgalmazza a Francia Kommunista Párt az ország baloldali erői akciőegységének megteremtését, amelyhez a második világháborút megelőző időszakban kialakult Népfront hasznos tapasztalatokat szolgáltat. A demokratikus baloldali rétegek tömörülése jegyében bontakozott ki a hitleri rémuralom korszakában a hazafias ellenállási mozgalom is. Ám a második világháború után lábra kapott hidegháborús kommunista-ellenes kampány „foglyul“ ejtettte a radikálisokat és szocialistákat. De a békés együttélés nemzetközi méretekben utat törő politikája és a francia kommunisták szívós, türelmes munkája folytán megtört a jég. Érlelődni kezdett a baloldali erők összefogásának gondolata. AZ ELSŰ LÉPÉSEK A Francia Kommunista Pártnak 1961 decemberében sikerült a radikálisokat, szocialistákat és egyéb republikánus csoportokat tömörítő szövetséggel választási paktumot kötni, amely tudvalevőleg mind a kommunistákra, mind a demokrata-szocialista baloldali szövetség számára gyümölcsözőnek bizonyult. És a két fél még ugyanakkor megállapodott az együttműködés folytatásában, aminek elősegítésére tavaly nyáron munkabizottságot alakítottak. Ez a> szerv időközben többször ült össze, hogy egy hoszszabb távú együttműködés alapjául szolgáló okmányt dolgozzon ki. És ez a közelmúltban meg is történt. A három fejezetből álló okmány, amely belpolitikai, gazdasági és szociális, valamint nemzetközi problémákhoz foglal állást, kendőzetlenül feltárja miben sikerült teljesen, vagy csak nagyjából megegyezni és hogy miben tér el továbbra is a partnerek álláspontja. Örvendetes módon túlsúlyban van az egyező állásfoglalás. Főleg a belpolitika szakaszán. Úgy a kommunista párt, mint a szövetség egyetért a személyi hatalom megszüntetéséért folyó harc szükségességében, és egy valóban demokratikus, modern rezsim követelésében. Míg azonban a kommunista párt a parlamenti mandátumokat az egyes pártokra leadott szavazatok arányában akarja felosztani, addig a szövetség a szavazattöbbséghez köti a mandátumokat. Az államosítást ugyan elvben mindkét fél szükségesnek tartja, de a demokrata szocialista baloldali szövetség csupán a kereskedelmi bankokra, a fegyverkezési és a világűri berendezéseket gyártó iparra akarja azt korlátozni. A kommunista párt viszont valamennyi nagybankra és kulcsipari monopóliumra akarja az államosítást kiterjeszteni. Egyező álláspont alakult ki a teljes foglalkoztatottság, a bérek és fizetések feljavításának szükségessége tekintetében. Azonos a felfogás az irányban is, hogy a mezőgazdasági politikában szorgalmazni kell a kooperációt, a korszerűsítést, a falu életviszonyainak javítását és a paraszti munka méltányos jutalmazását. Az atomütőerőt úgy a kommunisták, mint a szövetségiek fenntartás nélkül ellenzik. Egyetértenek abban is, hogy csökkenteni kell a fegyverkezést, el kell ismerni az Odera—Neisse határt, az önrendelkezési jog tiszteletben tartásával, követelni kell, hogy az amerikaiak haladéktalanul szüntessék be Vietnam elleni agressziójukat, és hogy a közép-keleti válságot politikai úton szükséges rendezni. Míg azonban például a kommunista párt a NATO-val való teljes szakításért harcol, addig a szövetség szerint Franciaországnak a NATO-ban a helye, az Európai Gazdasági Közösséget pedig egy nemzetek felett álló csúcsszervnek kell alárendelni, amit a kommunisták Nyugat-Németország uralmi túlsúlyától tartva, Franciaország függetlensége érdekében hevesen elleneznek. A nagy vonalakban vázolt ellentétek áthidalása még sok erőfeszítést fog igényelni. És bár az új egységokmány még korántsem jelent kormányprogramot, mégis fontos, örvendetes további előrelépésnek tekinthető a baloldal térhódítása irányában. Szirt
