Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-06 / 1. szám
Az őszi barack termesztők körében nem kell hangsúlyoznunk, milyen veszedelmes betegség az őszibarack levélfodrosodása (Taphrina deformans). Tavaly nemcsak a házikertekben, de a nagyüzemi gyümölcsösökben is felütötte fejét és „gazdagon aratott" ez a gombabetegség. A termesztők javarésze akkor futkosott tanácsért, amikor már alig volt segítség a betegség terjedésének megakadályozására. Mivel tavaly nagymérvű volt a fertőzés, idén is számolnunk kell megjelenésével. Tanácsos tehát, mihamarabb tegyük meg a szükséges intézkedéseket, mellyel megelőzhetjük az őszibarack levélfodrosodását. A betegséget gomba idézi elő, mely a fa kérgén és a rügyek pikkelyein telel át. Kora tavaszszal a spórák szaporodni kezdenek s behatolnak a gyenge levelek belső szöveteibe, ahol kóros elváltozásokat okoznak. A betegség a rügy kipattanása után fiatalon megtámadja a leveleket, de kártétele valamivel későbben észlelhető. Eleinte néhány levélen hólyagszerű dudorodás látszik, mely egyre nagyobbra növekszik — majd a levél hullámos fodrosodása következik. Ha az idő kedvez (párás meleg) a betegség nagyon gyorsan elhatalmasodik, — az egész fára kiterjed. A megtámadott levél minél öregebb, annál jobban eltorzul, megkeményedik, szilárddá, törékennyé válik. A beteg levelek később lehullnak, a fa csupasz marad. Természetes ezek után a gyümölcs tápanyagfelvétele is megszűnik. A termés megfonnyad, elsatnyul, majd lehull. Nagymérvű fertőzés esetén a fa fiatal hajtásai is eltorzulnak, összezsugorodnak *és elhalnak. Gyenge erőben lévő, gondozatlan fák a betegség következtében kipusztulnak. Ez a veszedelmes betegség a fák nyugalmi állapota idején könnyűszerrel megelőzhető. Akárcsak egyéb gombabetegség ellen, réztartalmú védőszereket használunk, mint bordóilé, Polybarit, Kuprikol stb. A régebbi gyakorlati tapasztalatok szerint a védekezésre legalkalmasabb a 2—3 százalékos töménységű bordóilé. Enyhe téli napokon, bármikor permetezhetünk. A permetezést mindig lemosásszerűen végezzük, hogy a permet az egész fa felületét érje és a rügyek könyökébe is behatoljon. Azonban felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy január utolján, februárban nem használhatunk két százaléknál nagyobb töménységű bordóilevet, mert az őszibarack már a tavasz beállta előtt megkezdi élettevékenységét. Ilyenkor az erős töménységű vegyszer kárt tesz a fákban, illetve rügyekben. Legcélszerűbb, ha a fák permetezését december 20-től, január 20-ig elvégezzük. Ha az előbbi évek folyamán fáinkon észleltük a betegséget, a permetezést ugyancsak bordóilével egy százalékos töménységben tavasszal, pirosbimbős állapotban megismételjük. Gondos kezelés után nyáron nem kell tartanunk a levélfodrosodástól. Tenyészidőben, lombos állapotban réztartalmú szerek használata tilos, mert leperzseli a fák leveleit. (Sándor) Az időszerűség szempontjából jelentős fősúlyt helyezünk a bor kezelésére. A mustot zavarossá tevő anyagok, melyek az erjedés alatt a szénsav mozgása által az egész anyagban elosztódtak, erjedés után leüllepszenek. Ezzel a folyamattal a must újborrá alakul. Az újbor még nem kész bor. Szénsavas, kesernyés, néha fanyar ízű. Nem tiszta, zamata, színe nincs kialakulva. A bort késznek akkor mondhatjuk, ha megfelelő helyen edényben és kezelés mellett átmegy mindazon változásokon, melyek során színe, illata, zamata, jellege hibátlanul teljesen kialakul és megtisztul. A bor kezeléséhez három alapfeltétel szükséges: a töltögetés, fejtés és kénezés. A hordó nyilasain a bor állandóan párolog. A kipárolgott bor helyébe került levegő pedig előidézheti az ecetbaktériumok működését, illetve borvirág képződését. Ezért előfeltétel, hogy a boroshordókat állandóan telt állapotban tartsuk. A bor párolgását a hordó nagysága és minősége, a pince hőmérséklete, valamint nedvessége befolyásolja. A párolgásból eredő évi veszteség átlagosan két százalék szokott lenni. A töltés módszere: a hordó akonájának környékét nedves ronggyal tisztára töröljük. A dugó kiütése után belevilágítunk a hordóba, hogy nincs-e a bor felületén borvirág, vagy ecethártya. Ha ez nincs, a hordót feltöltjük olyannyira, hogy a dugó beütése után he maradjon levegő a hordóban. Virágos bort tölcsér segítségével töltjük fel úgy, hogy a tölcsért a bor felszíne alá nyomjuk s a feltöltéssel a virághártya kinyomódik illetve eltávolítható. Az üjbort hetenként, később kéthetenként töltjük fel. Az öreg borokat havonta egyszer töltjük fel. A feltöltő bor minősége azonos vagy jobb legyen, mint a bordóban lévő bor. Ügyeljünk arra, hogy óbort óborral, üjbort pedig úiborral töltsünk fel. A fejtés célja, hogy a Bort a seprőtől és ülledéktől elválasztjuk. illetve a levegővel érintkezésbe Hozzuk. Nyílt fejtésnél a bort levegőztetjük Is. A nyílt fejtést egyszerűen csapon, vagy gumicsővel végezzük. Zárt fejtésnél a bor nem érintkezik levegővel. Ilyenkor a szivattyú szí vő töm lóiét a megcsapolt bordó csaptára erősítjük, a vezető tömlő fejét pedig a másik bordó akonapvíTásába tesszük. Zártan kifetlődött kész borokat feitünk. Fiatal bort csak abban az esetben fejtünk zártan, ha az penészes, rothadt szőlőből készült, hogy a törést okozó anyagokat elpusztítjuk. A többi fejtést ezeknél a boroknál Is nyíltan végezzük. Az első fejtés a legfontosabb a kierjedt újbortól választjuk el a seprőt és a többi üledéket.. Ha ezt nem tesszük időben, a seprő romlásnak indulhat s a bor seprő ízét idézheti elő. Az első fejtést mindig nyíltan végezzük. Idejét az erjedés helyes lefolyása, a tisztulás mértéke és a bor egészségi állapota szabja meg. A bornak tisztulásra hajlamosságot kell mutatnia. Ezt úgy állapítjuk meg, hogy mintát veszünk és a nyitott palackban állni hagyjuk. A jól kierjedt, egészséges bor egy két napon belül megtisztul a palackban. A második és további fejtés akkor következik, ha a bor az első fejtés után újra megtisztul. A második fejtést legkésőbb május közepéig, a pince felmelegedéséig kell elvégezni. A harmadik fejtést pedig szüret előtt, augusztus végén, szeptember elején végezzük. A fejtést szükség szerint 2—4 hónap múlva megismételjük. Könnyű borokat kétszer-négyszer, a nehezebbeket négyszer-hatszor fejtjük. A harmadik alapművelet a kénezés. A kéndioxid színtelen, szúrosszagú gáz, melyet baktérium és gombaölőszerként használunk különböző célokra: a pince levegődnek tisztántartására, a penészek elpusztítására. A helyiségekJt egy-két hetenként nagytakarítás alkalmával kénezzük. Kénezés után alaposan klszellőztetünk. Száz köbméter légtérre 50—60 gramm ként használunk. Továbbá a fejtés alkalmával kiürült Hordókat is képezni kell. fHektoliterenként 1—2 gramm ként számítsunkj A friss must erjedését kénezéssel akadályozhatjuk meg. A niust nyálkázásakor az erjedést kénezéssel gátoljuk meg. Ha Pines teli a hordó, á bőrbetegség ellen szintén kénezéssel védekezünk Ta'z üres légtért Hektoliterenként 1—'2 gr. ként égetünk él j-Beteg vagy betegségre Hajlamos boroknál kénezéssel gvőgvttjuk ki, illetve akadályozzuk meg a betegséget. Kénezésre leggyakrabban kénszeletet vagy borként, káliumpiroszulfitot használunk. A borként főképpen pasztilla alakban Használjuk, olyképpen, fiogy összetörve kevés borban oldjuk s ak oldatot a hordóba öntjük. kőnek Güspir mérriffR NE HALOGASSUK A GYÜMÖLCSFÁK TÉLI ÁPOLÁSÁT Gyümölcsöseinkben fontos téli teendő a gyümölcsfák nyesése, tisztogatása s nem utolsó sorban permetezése. Az idősebb fák törzséről, vastagabb ágairól drótkefével gondosan tisztítsuk le a taplógombákat és pajzstetveket. A repedezett fahéj alatt észrevétlen megbúvik a szövőlepke bábja, de ott találjuk a galagonyapille hernyófészkeit is. A fa ágain viszont könynyen észrevehetők a gyapjaspille tojáscsomói, majd a gyűrűspille tojásai gyűrűben fonják az ágakat. A gyümölcsmúmiákat ugyancsak gyűjtsük össze s a többi összeszedett hernyófészkekkel együtt tüzeljük el. Ilyenkor, tenyésznyugalom idején minden károsodás nélkül eltávolíthatjuk a nem kívánatos ágakat és a száraz gallyakat. A levágott ágak helyét tisztítsuk meg és kenjük be sebkátránnyal. Az alaposan megtisztított, megnyesett fákat fagymentes időben permetezzük. Hazai vegyszereink közül a téli permetezésre legalkalmasabb a sárgaszínű Nitrosan és a barna színű Arborol. A nagyüzemi gyümölcsösökben a járási gépállomások növényvédelmi brigádjai egy űjabb vegyszerrel, mégpedig az Oleoakaration-nal permeteznek. Az említett vegyszerek használata akkor legeredményesebb, ha azokat felváltva használjuk, például Idén Nitrosannal, jövőre Arborol AC-vel permetezzünk. Erre azért van szükség, mert a pajzstetvek Immunissá válnak, ha minden évben ugyanazon vegyszer használunk. Nitrosannal egy és fél—két százalékos, míg Arborollal a fertőzés mérve szerint 3—4 százalékos oldattal permetezzünk. A permetezést lemosásszerűen végezzük, hogy a permetlé a fakéreg legkisebb repedéseibe is behatoljon. Ha napközben erősen fagyos az idő, ne permetezzünk, mert a vegyszer hatását veszti, ha a permetlé a fára fagy. A háztáji kertekben a permetezésre legalkalmasabb idő a napsütéses déli órák, amikor a permet egy-két óra alatt megszárad a fán. Ezt követően a fagy nincs befolyással a permetezés sikerére. (s) VÉDEKEZZÜNK AZ ŐSZIBARACK LEVÉLFODROSODÁSA ELLEN
