Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-10 / 6. szám
A hatékonyabb termelésért - a szövetkezeti demokráciáért! (Folytatás a* 1. oldalról.) vételek elosztásához szövetkezeteink mint jó gazdák megfontoltan láttak hozzá. Az EFSZ-ek a VI. Országos Kongresszusán elfogadott elvek szellemében úgy osztották el bevételeiket, hogy a növekedés ütemességében az akkumuláció a személyi és társadalmi szükségletek kielégítését mindig megelőzte. Így biztosítva volt a termelőerők további fejlődése és kialakultak a feltételek a bővített újratermelésre, tárgyi és személyi értelemben, valamint az üzemek általános fejlődésére. Az akkumulációs alapok előnybe helyezett feltöltését a jutalmak növekedése követte. Az egy dolgozóra számított munkajutalmazás összege 1964-től 41 °/o-kal emelkedett és 1967- ben nagyjából 14 520 korona tiszta évi összeget ért el. Ezekben az években erőteljes fejlődésnek lehetünk tanúi Szlovákia területén is, ahol a szövetkezetek gyorsabb ökonómiai fejlődést értek el, mint a cseh kerületekben. Szlovákiában számos EFSZ olyan magas termelési eredményeket ért el, amelyekre azelőtt nem volt példa. Mestek elvtárs továbbá rámutatott arra, hogy az EFSZ-ek és állami gazdaságok egész sora a mezőgazdasági termelés hatásfokénak olyan színvonalát érte el, mint a fejlett mezőgazdasági országokban gazdálkodó üzemek, természetesen hasonló természeti adottságok között. A mezőgazdasági termelés, valamint a piaci termelés növekedése következtében az utóbbi években állandósult az élelmiszerellátás, ami megszüntette a kellemetlen gazdaságpolitikai megnyilvánulásokat, amelyeket a régebbi hiányosságok okoztak. Önálló kezdeményezés A XIII. pártkongresszus határozatainak gyakorlatban történő megvalósításával kapcsolatban a CSKP KB-nak 1968 évi márciusi nagyjelentőségű ülésére is kitért, amely elfogadta és Jóváhagyta a tervszerű irányítás új rendszerét. Ez a rendszer megerősítette a mezőgazdasági üzemek ökonómiai önállóságát, jelentős teret nyitott a szocialista vállalkozásoknak és útjára engedte a szövetkezetek, valamint állami gazdaságok s nem utolsó sorban a kollektívák, továbbá az egyének kezdeményezését. A márciusi plénumnak nagy jelentősége volt a gazdasági és társadalmi élet demokratizálódásában, a népélelmezés gazdasági ágazatainak politikai és ökonómiai, szervezési, valamint vezetési koncepciójának kialakításában. Ennek egyik fontos része a járási mezőgazdasági társulások és további demokratikus mezőgazdasági szervezetek, valamint üzemek megalakításának elgondolása. Ezek a szervezeti formák fontos részét képezik a szervezés és irányítás új rendszerének. A társulásokról Mestek elvtárs felszólalásának jelentős részét a járási mezőgazdasági társulások jelentőségének és feladatainak szentelte. Hangsúlyozta, hogy ezeknek az önigazgatási szervezeteknek kulcspozíciójuk van a mezőgazdaság új szociál-ökonőmiai, valamint szervezési elrendezésében. Különös jelentőségük abban van, hogy a mezőgazdasági üzemek egyszintre emelkedtek piaci partnereikkel. A társulások jelentőségét a koordinációs, valamint tervező tevékenységen kívül a szervezésben, továbbá kooperációs, valamint integrációs kapcsolatokban való közvetlen részvételben, a szolgáltatások, valamint a tanácsadói szolgálat különböző formáinak kialakításában és fejlesztésében látjuk. A jövő bizonyéra ökonómiailag előnyösnek ismeri majd el, hogy a társulások tevékenységüket más irányba is fejlesszék. A járási mezőgazdasági társulások sokoldalú fejlődésének biztosítása megköveteli majd a társulás, valamint a tagüzemek közötti pénzügyi viszonyok és pénzkészletek kérdéseinek rendezését is. jelenleg a társulás működéséhez szükséges pénzügyi befektetést mindenekelőtt az állami költségvetésből merítjük, nagyjából az azelőtti járási mezőgazdasági termelési igazgatóság fenntartásához szükséges összegben. Azokat az öszszegeket, amelyekkel az állam hozzájárul a társulás tevékenységének folytatásához, nem csökkentjük. Az a nézetünk, hogy a jövőben az állami költségvetésből juttatott hozzájárulás megőrzése mellett a járási mezőgazdasági társulások költségveté 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. február 10. sében egyre fokozni kellene a társulás tevékenységéből származó fenntartási részesedést, nevezetesen a különböző szolgáltatásokból eredő bevételekből. A járási mezőgazdasági társulások azon szolgáltatásait, amelyek az összes tagüzemeket érintik a társulásnak közös teherként kellene fedezni. Ezzel szemben azok a szolgáltatásokat és tevékenységeket, amelyekre az egyes tagüzemeknek individuálisan lesz szükségük, e tevékenységekhez szükséges kiadások térítése mellett kellene végrehajtani. A járási mezőgazdasági társulások tevékenységének egyik fontos mozzanata lesz az anyagi és a pénzeszközök felhasználása a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer előállítás hatékonyságának fokozására. Ügy látszik, hogy az eddigi helyzettel szemben igen jelentős változások végrehajtására lesz lehetőség, amelyek teljesen a választott szervek kezében vannak. Az első tapasztalatok azt igazolják, hogy ezekben a szervekben az egyes lehetőségek kihasználása és a javaslatok igen meggondoltan kerülnek végrehajtásra. A tanácsadás új jellege A tanácsadói szolgálattal kapcsolatban Karel Mestek miniszter elvtárs hangsúlyozta, hogy egységes földmüvesszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban, valamint további üzemeinkben ma már elegendő számban dolgoznak gyakorlati és szaktudással rendelkező dolgozók, akik joggal elvetik az általános vagy a keretszerű javaslatokat vagy tanácsokat. Ezen kívül a társadalmi munkamegosztás, valamint az egyre elmélyülő kooperációs és integrációs kapcsolatok megkövetelik az eddigi felfogás megváltoztatását, a tanácsadói szolgálat tartalmát és szervezési besorolását illetően. A feldolgozó üzemeknek érdekük, hogy a mezőgazdasági üzemektől feldolgozásra a lehető legjobb minőségű termékeket szerezzék be s ezen érdeküknek az adás-vételi viszonyok új felfogásában s többek között tanácsadói szolgálat nyújtásában kell tükröződnie. Az ilyen tanácsadói szolgálatot, amelyet különleges, termékjavítási jellegűnek mondhatunk, sokkal hatékonyabban lehet szervezni a feldolgozó, esetleg a felvásárló üzemeknek, mint a járási mezőgazdasági társulásnak. Más a helyzet a racionalizációs tanácsadói szolgálattal kapcsolatban, amely szélesebb üzemi-ökonómiai keretek között mozog s ezért jellege folytán közvetlenül a járási mezőgazdasági társulás munkakörébe tartozik. Ezen kívül a tanácsadói szolgálat rendszerébe keli sorolni a tudományos és kutatóintézeteket, s a mezőgazdasági iskolák összes típusát. Fontos lesz a jövőben, gondosan értékelni és azután általánosan elterjeszteni a járási mezőgazdasági társulások munkatapasztalatait és ennek alapján elmélkedni a magasabb fokozatú igazgatási szervek legmegfelelőbb formáján, továbbá azokon a problémákon, amelyekkel foglalkoznunk kellene, hogy az üzemek és a társadalom részére hasznot jelentsenek. A vezetés demokratikus alapokra való helyezésének folyamata ugyanis járási szinten nem áll meg, ellenkezőleg: ennek megfelelő formában magasabb fokon is érvényesülni kell. Gabonából önellátóknak kell lennünk Minden állam igyekszik — mondotta továbbá Mestek elvtárs — a lakosság élelmiszerszükségletét a saját belső forrásaiból biztosítani, ami egyre inkább az egész nemzetgazdaság fellendülésének alapvető kritériumává válik. Az alapvető célok elérése szempontjából döntő előfeltételt jelent a növénytermesztés fokozása, amely az utóbbi években elért nagy haladás ellenére még mindig nem éri el azt a színvonalat, amely a mi fejlett ökonómiánknak megfelelne. E kérdés legfőbb megoldását a legközelebbi években joggal látjuk a gabonatermesztés fokozásában, valamint a gabonafogyasztás csökkentésében mind a mezőgazdaság, mind az élelmezés terén. A gabonakérdés megoldására irányuló legjelentősebb intézekdést a növénytermesztés azon belterjesítő tényezőinek állandó növekedése képezi, amelyek összességükben biztosítják a hektárhozamok növekedését. Mindenekelőtt a növénytermesztés további kemizálásáról van sző. 1970-ig az ipari trágyaadagok nagyságának egy hektár mezőgazdasági területre számítva el kell érnie a 180 kg-ot tiszta tápanyagokban. Ám az is fontos feladatot jelent, hogy a legyártott trágyák minőségé' javítsák és fokozzák mind a tápanyagok koncentrációját, mind a szemcsézett trágyafélék részarányát. A ml feltételeink között nem kevésbé jelentős belterjesítő tényezővé kell válnia a legnagyobb hozamú gabonafajták széleskörű alkalmazásának. A fajtaösszetétel terén jelenleg nem mondhatjuk a helyzetet kielégítőnek. A mi gabonafajtáink minősége általában lemarad a külföldi fajták minősége mögött. Ennek következtében kénytelenek vagyunk még mindig nagy mennyiségű vetőanyagot külföldön vásárolni. Ezen a helyzeten minél hamarabb változtatni kell. A gabonakérdés megoldásának további útja a gabonaszükségtet csökkentése. Ez a kérdés elválaszthatatlanul hozzátartozik a gabonamérleg deficitjéhez, amelynek megoldása mezőgazdaságunk egyik legfontosabb feladata. A gabonamérleg deficitjének megoldása szorosan összefügg egész takarqaányalapunk fejlesztésével és belterjesftésével. Például annak következtében, hogy elsősorban a szarvasmarhák számára nem termelünk elegendő mennyiségű terimés takarmányt, e fontos állatcsoport termelékenysége igen lassan emelkedik. Ugyanakkor még a jelenlegi helyenkénti növekedést is elsősorban abraktakarmányokkal érik el, ami a takarmánykeverékek pazarlásához vezet. Ezért a jó minőségű terimés takarmányok termelésének fokozása a szemestakarmányszükséglet csökkentését jelenti. Az állati eredetű fehérjék esetében továbbra is arra vagyunk utalva, hogy nagy részüket külföldön szerezzük be. Ezért gondosabban kell kihasználnunk a helyi forrásokat. Elsősorban a tejre gondolok, amelyet hatékonyan kihasználhatunk a hústermelésben. Intézkedéseket tettünk a tejporkészítő üzemek gyorsított kiépítésére. Arra. is ügyelni fogunk, hogy az ipar lényegesen több gondot fordítson a takarmányozási célokra szolgáló vágóhídi vér összegyűjtésére és technológiai feldolgozására. A dög- és hulladékfeldolgozó üzemek (kafiléria) hálózatának kiépítése lehetővé teszi, hogy az elkobzott és elhullott állatokat teljes mértékben kihasználjuk. A legközelebbi években jelentős mértékben kiszélesítjük a növényi termékek szárítására szolgáló kapacitásokat is. Ipari üzemeink már ebben az évben megkezdik a francia univerzális szárítóberendezések gyártását. Megszüntetjük a monopóliumot A mezőgazdasági vállalatoknak nyújtott különleges szolgáltatások fejlődését is a tudományos-műszaki fejlődés fontos részének tartom. Lényegében arról van szó, hogy az ipari módszerrel szervezett szolgáltatások közvetítésével minél hamarabb eljuttassuk a tudomány és a technika legújabb vívmányait a mindennapi gyakorlatba,, a költséges és nagy teljesítményű berendezéseket minél ésszerűbben kihasználjuk, s fokozzuk a mezőgazdasági termékek minőségét és azok előkészítését a végső fogyasztásra. Mivel sokrétű szolgáltatásokról van sző, ezek nem válhatnak az egyes szervezetek monopóliumává, hanem ellenkezőleg, egymást kiegészítő és egymással versenyző szolgáltatási rendszert kell kiépítenünk. Olyat, amely a legmesszebbmenően alkalmazkodni tud a vállalatok egyéni szükségleteihez és termelési feltételeihez. > • Ezek a szolgáltatásokat nyújtó új vállalatok mint a mezőgazdasági üzemek közös berendezései, továbbá a gépállomással kiépített kooperáció keretén belül, vagy pedig a mezőgazdasági felvásárló vállalat egy részeként is kiépíthetők. Kezdeményezést várunk a trágyaféléket leszállító ágazatok részéről is. A szolgáltatások sikeres fejlesztése érdekében állandóan igyekezni kell elmélyíteni a vállalatok és szolgáltatások tevékenykedésének pozitív oldalait és határozottabban hozzá kell látni a hiányosságok kiküszöböléséhez. Főként a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat üzemeiről, a gépállomásokról és az újonnan megalakított mezőgazdasági építőüzemekről van szó. Igazságosabb adás-vételi kapcsolatokat teremtünk Az élelmezési cikkek gyártási folyamatában nagy jelentőséggel bír az összes résztvevő, tehát a termelő, a felvásárló és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek érdekeinek és kapcsolatainak megfelelő összeegyeztetése. Ezek az üzemek csak a legszorosabb együttműködés esetén érhetnek el kiváló sikereket. Az adásvételi kapcsolatokat úgy kell kiépíteni, hogy ezek a lehető legjobb hatással legyenek a mezőgazdasági terme'és eloszlására és főként a lakosság egyenletes ellátására. Az adásvételi kapcsolatok tervezett módosításának keretében érvényesíteni szeretnénk néhány új formát, s ezek megváltoztatják az áru átvétel eddigi hagyományos módját. Például a betakarítás utáni kezelést össze akarjuk kötni a gabona cséplőgépektől és kombájnoktól való közvetlen felvásárlásával. Ez a felvásárlási módszer megkívánja az illetékes műszaki szabványok, valamint a gabona minőségi és értékelésj módszerének megváltoztatását. Hasonlóképpen fokozatosan teljesen új, igazságosabb Értékelési módszert vezetünk be a gazdasági állatok vágóhídi értékesítésének terén is. Kizárjuk az eddigi érzékszervi minőségi értékelést, amely jelentős mértékben szubjektív volt. Az új módszer lehetővé teszi az áru közvetlen eladását a feldolgozó ipar üzemeinek, miközben az eddigi kereskedelmi szerv a jövőben megegyezés szerint csupán a szervezési munkát és a megfelelő díjért végzett szállítást valósítaná meg. A feldolgozó és kereskedelmi vállalatok a megváltozott feltételeket kezdik helyesen értelmezni, és tevékenyen látnak hozzá a közvetlen együttműködés kiépítéséhez, valamint a mezőgazdasági üzemekkel való integrációs kapcsolatok létesítéséhez. Például a tejfeldolgozó ipar közös tejházak létesítését tervezi, továbbá a nagyobb fehérjetartalmú tejért, valamint a speciális sajtok készítésére megfelelő speciális tejért felárat akar bevezetni. Feltételeket akar teremteni a fölözött tejből és savóból készült tejpor készítésének lényeges fokozására. A baromfitenyésztő vállalatok és a húsipar is nagy tervekkel jelentkezik. A húsipari üzemek érdeklődést tanúsítanak a sonkasertések, speciális borjak tenyésztésével és a bárányhizlalással foglalkozó üzemekben való közvetlen részesedés lránt. A szeszgyárak és konzervgyárak megfelelő ültetőanyag és vetőmag beszerzésével akarják befolyásolni a helyi nyersanyagalap fejlesztését, és szerződésileg akarják szavatolni a konzervgyárak számára termesztett nyersanyag megegyezés alapján megállapított mennyiségének átvételét. Előnyös feltételek között speciális gyümölcs- és zöldségbetakarító gépeket kölcsönöznek majd a termelőknek. A mezőgazdasági üzemekkel közös tárolótérségeket akarnak építeni a gyümölcs és a zöldség tárolására, valamint szakosított tanácsadói szolgálat bevezetését is tervezik. A keményítőgyárak érdeklődést mutatnak a pénzeszközök összpontosítása iránt az összes keményltőiparl hulladék kihasználására. Például mindeddig jelentős összegeket fizettek a folyók vizének szennyezéséért. Ugyanakkor a hulladékvizet célszerűen felhasználhatnák a rétek és legelők trágyázó öntözésére. A tudományos ismeretek gyakorlati érvényesítése A nép élelmezését biztosító termelési ágazatok jelenlegi színvonala és azok további fejlesztése megköveteli, hogy a tudományos és kutatóintézetek az eddiginél sokkal hatékonyabb segítséget nyújtsanak. A mezőgazdasági- és élelmezésügyi kutatómunka fejlődésének nemcsak a társadalmi gyakorlat szükségleteit kell kielégítenie, hanem tartósan meg kell előznie a gyakorlatot a tudományos ismeretek terén. Ezekről a kérdésekről már nagyon sokat tárgyaltunk, ám ennek ellenére sem sikerült mindeddig megfelelő eredményeket elérni. Ha a tudomány és a kutatás feladata, hogy az agrokomplex minden ágazatának hajtóerejévé váljék, akkor feltétlenül szükséges, hogy elsősorban fokozódjék annak konkrét felelőssége a gyakorlat további fejlődéséhez szükséges feladatok megoldásáért. Ezen a szakaszon a munka javítására, főként a tudomány és a kutatás közötti összhang számára a kutatómunka egész területén most sokkal jobb feltételeket teremtettünk. Az elmúlt évben megalapítottuk a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kutatóközpontot, amely 35 tudományos központ munkájáért felelős. Feltételeket teremtünk arra, hogy a tudomány és a kutatás olyan kérdések megoldására összpontosuljon, amelyek a CSKP XIII. kongresszusán kitűzött és a minisztérium programjában lefektetett mezőgazdasági politika feladatainak teljesítését biztosítják. A kutatóintézetek főként a szerződésileg vállalt feladatokra kapnak pénzeszközöket. Az állami és a rezort-feladatokkal kapcsolatos, szerződésekkel lekötött munkákon kívül a kutatóintézetek megmaradt kapacitásukat a mi rezortunkba tartozó vállalatok által megrendelt és fizetett egyes feladatok megoldására használhatják fel. Így teremtünk feltételeket a kutatóintézetek hatékony anyagi érdeke’ tségére a mezőgazdasági gyakorlat döntő feladatainak megoldásában. A mezőgazdasági kutatómunkának teljes bizalmat adtunk, és örülnénk, ha a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kutatóközpont szervei erre a bizalomra a mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatómunka hatékonyságának fokozásával válaszolnának. A mezőgazdaság iparosítása nem jelenti csupán a mezőgazdasági üzemek megfelelő mennyiségű traktorokkal, kombájnokkal, műtrágyákkal és más eszközökkel való ellátását, hanem azt is, hogy a termelési folyamat biológiai szempontból való irányítása is megfeleljen az új szükségletek követelményeinek. Mindeddig nem mondhatjuk megfelelőnek a növényi és állati szervezetek biológiai hatékonyságának — termelékenységének — fokozására fordított gondoskodást. Kutatóintézeteink nem fejtettek ki megfelelő erőfeszítést ebben az irányban, s ennek következtében bizonyos körzetekben nem sikerül lépést tartanunk a mezőgazdaság többi területén tapasztalható tudományos-műszaki fejlődéssel. Közelebb a gyakorlathoz A tudományos és kutatómunka eredményeinek gyakorlati bevezetésével kapcsolatban nagyon sok probléma merül fel. A Mf^őgazdaságl és Élelmiszeripari Kutatóközpont a tudományos ismeretek gyakorlati érvényesítésének rendszerén dolgozik. Sok járásban és mezőgazdasági üzemben már megteremtették a kutatóintézetekkel való szoros együttműködést. Ez az együttműködés nagyon jó eredményekhez vezet. Ezt a munkát rendszeresíteni kell, s ezt a rendszert — mint a kutatómunka elválaszthatatlan részét — tovább kell fejleszteni. A mezőgazdasági termelés belterjesítő folyamatában, mint az élelmezési cikkek mennyiségének fokozásához és azok szerkezetének és minőségének állandó Javításához vezető egyetlen lehetséges és helyes módszerben rendkívüli feladata és felelőssége van azoknak a termelést ágazatoknak, amelyek termelési eszközöket gyártanak a mezőgazdaság számára és a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a mezőgazdasági üzemek tényleges termelési tényezőinek újratermeléséhez. A mezőgazdaságba befektetett anyagi eszközök fokozása, s ezzel együtt a leszállító ágazatok részarányának fokozása, a mezőgazdasági termelés további belterjesítésének, koncepciójának alapvető feltétele, valamint egész népgazdaságunk megszilárdításának legfontosabb feltétele is. Ezért pártunk XIII. kongresszusa is hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelés belterjesítése nemcsak mezőgazdasági üzemeink feladata, hanem népgazdaságunk összes ágazatának érdeke és feladata is. Jobb gépeket akarunk Annak ellenére, hogy az utóbbi években fokozódott a mezőgazdasági termelésbe fektetett termelési eszközök tömege, mégsem értünk el ezen a téren olyan színvonalat, amelyet joggal elvárhattunk. A befektetett eszközök az elmúlt években csupán a mezőgazdaság átépítésére szolgáltak, s csak kisebb mértékben járultak hozzá annak hatékonyabb és belterjesebb fejlődéséhez. Ez igen komoly probléma, amelyre az ipari üzemeknek termelésük jelenlegi szerkezetének módosításával kell reagálniuk. Másik nem kevésbé jelentős kérdés a termelőeszközök minősége és műszaki paraméterei. Habár az utóbbi években bizonyos javulást tapasztalhattunk, a jelenlegi állapottal ennek ellenére sem lehetünk elégedettek. Nem csoda, ha ezek a kérdések képezték a kongresszus előtti vita legfőbb tárgyát. Jogos kritika hangzott el az univerzális szállítóberendezések, nagyobb teljesítményű traktorok, állattenyésztési munkavonalak és egész sor más gép típusainak hosszadalmas kidolgozása és gyártásának vontatott bevezetése miatt. Tarthatatlan az a helyzet, hogy a nálunk gyártott gépek körülbelül 50 %-a nagyon alacsony működési és minőségi színvonalú. Jogos bírálatok és hozzászólások hangzottak el a műtrágyák minőségére és szétosztásának módjára. Sok hiányosságot találunk a beruházási építkezés terén is. Teljesen jogosak a szövetkezetek és más mezőgazdasági üzemek azon követelése, hogy a mezőgazdaság számára annyi és olyan választékú és minőségű termelési eszközöket szállítsunk le, amelylyel biztosítani tudnák a termelés tervezett fokozásét, valamint a munka termelékenységét is, s ugyanakkor a termelőeszközök ára arányban legyen a mezőgazdaságban elért hatékonysággal. Arra gondolunk, hogy a gyártó cégek felelősségérzettel lássanak hozzá a kereslet értékeléséhez és respek(Folytatás a 3. oldalon.)
