Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-06 / 1. szám

A közelmúltban egy eddig ismeretlen családnál vol­tam látogatóban. Amikor átlép­tem az előszoba küszöbét, ön­kénytelenül a régi közmondás jutott eszembe: „Aki a virágot szereti, rossz ember nem le­het!“ Mert az előszobát virágos kertté varázsolták. Teljében vi­rágzott a szobai hárs, a fllo­­dendronok dzsungeljében büsz­kén álltak a fikusok és a ke­­helyvirágú Amarnisek. Mindez csodálatos összhangot alkotott. A modern lakás elválasztha­tatlan dísze a virág. De ennyit egyrakáson még nem láttam. Mivel már sok helyen találkoz­tam e virágok egyes fajtáival, megkértem a házigazdát, mond­jon valamit e virágok termesz­téséről, kezeléséről. Nem kéret­te magát, de amint később meg­tudtam, valójában a szőlő volt a „vesszőparipája“. Most, a nyu­„Aki a virdjot szereti...“ galom napjaiban e néhány négyzetméternyi terület idézi a múltat. — Négyféle szobai hársat is­merünk. Kislevelű hárs — (Tilia cordata), nagylevelíí hárs (Ti­lia platyphoyllos], vörös hárs (Tilia rubra), ezüst hárs (Tilia tomentosa). A szobai hárs tu­lajdonsága, hogy a dús, fekete, kissé homokos földet szereti. Dús gyökérzete miatt sok vizet kíván. Normális szobai hőmér­séklet mellett szépen fejlődik. De óvni kell a közvetlen nap­sugártól és a központi fűtőtest­től. Az életfenntartás végett legalább kéthetenként műtrá­gyázni kell. E célra igen alkat-Januári teendők Télvíz idején kevesebb tennivaló akad a kertekben. Kedvező időjárás ecetén azonban nem vagyunk tétlenség­re kárhoztatva. A háztáji kertekben ellenőrizzük a ke­rítések, sövények, palánkok épségét. A hibás részeket tüstént kijavítjuk, hogy megakadályozzuk a nyu lak és egyéb rágcsálók behatolását. Januárban a csonthéjas gyümölcsök közül főleg a kaj­szi- és őszibarack-fákat permetezzük. Ha enyhe a tél, hozzáfoghatunk a kivénhedt, kiszáradt fák kivagdosásához. Ha nem süllyed a hőmérő a fagy­pont alá, megkezdjük a fák ápolását. Az öreg kérget le­kaparjuk, ritkítjuk a fák ágait. A nyesést sima felülettel végezzük. A metszés által keletkezett sebeket oltóviasz­­szal kezeljük. Ugyanakkor ellenőrizzük a télire tárolt gyümölcskészleteket, meggyőződünk a raktárhelyiség kellő hőfokáról, a levegő páratartalmáról és eltávolítjuk a rothadásnak induló gyümölcsöt. Melegebb éghajlatú körzetekben a hónap végén már megkezdhetjük a> fák koronáinak ritkítását. Ha ősszel nem volt alkalmunk szétszórni a komposz­­tot, januárban megtehetjük; Kedvező időjárás esetén a talajt rigolozhatjuk, feláshatjuk. A nedves hóra nyugod­tan hinthetünk Thomas-salakot. A hígtrágyát is kihord­hatjuk és közvetlenül a hóra öntözhetjük. A hígtrágya­öntözés valamennyi gyümölcsfának javára válik, bele­értve a bogyós gyümölcs-cserjéket (ribiszke, egres, mál­na stb.). A gyümölcsfák permetezéséhez sz'Ükséges vegyszereket már januárban tanácsos megrendelni, hogy elejét vehes­­sük a betegségek és növényi kártevők garázdálkodásá­nak. Ha kedvező az időjárás, és ha a talaj nem fagyott le túl mélyen, szerves- és műtrágyával trágyázhatjuk a sző­lőt. Hasonló adottságok mellett megkezdhetjük a rigolo­­zást újabb telepítés számára. Ha előbb nem állott mó­dunkban kellő mennyiségű oltővesszőt szedni, megtehet­jük azt januárban is. Egyúttal elkészítjük az oltáshoz szükséges kellékeket. Zöldségtermesztésünk számára biztosítjuk az ültető és vetőmagok, az istálló- és műtrágya időbeni szállítását. Az üvegházakban elvetjük a hajtatott zöldségfélék mag­vait: salátát, karalábét, paradicsomot, paprikát, uborkát, a korai zöldségek közül pedig a karfiolt. Fontos, hogy jó komposztot használjunk. A palánták kelése után fel­készülünk áttüzdelésükhöz. A melegágyakban levő lá­dákba ültetjük vagy tőzegkockákba, illetve cserepekbe helyezzük. Szellőztetéskor ügyelünk arra, hogy a palán­ták meg ne fázzanak. Az öntözést a délelőtti órákban végezzük. Nem szabad megfeledkeznünk a kártevők és növényi betegségek elleni védekezésről. A telelő palán­tákat egyenletes hőfokon tartjuk, amelynek nem szabad a fagypont alá szállnia. Januárban kijavítjuk a gépeket, szerszámokat és egyéb berendezéseket, utána elraktározzuk és tartósítjuk őket. Januárban köztársaságunk alapításának ötvenedik évé­be lépünk. Ezt a jelentős évfordulót méltóan megünne­pelhetjük, ha népgazdaságunk számára elegendő meny­­nyiségú gyümölcsöt, szőlőt és jó minőségű zöldséget termesztünk. \ mas a Sfinx és Hortus műtrá­gya. A gyökérzet gyors fejlődé­se végett évente legalább egy­szer át kell ültetni. A szobai hárs Igényes növény, s éppen ezért ügyelni kell arra, hogy a pajzstetű meg ne támadja. A levélnövényeket permetezni kell. Mivel a levélnövényzeten könnyen elszaporodnak az apró pajzstetvek, legjobb fosfotionos, vagy dohányos oldattal perme­tezni, a leveleket lemosni. A növény kialakítását a hely szabja meg. Legalkalmasabb a kislevelű hárs tenyésztése, me­lyet szomorúfűz formára nö­vesztünk. Tavasztól késő őszig virágzik. Virágja rózsaszín, pi­ros és fehér, csengetyűformájú. A többi hárs koronára is nö­veszthető, amennyiben arra ele­gendő hely áll rendelkezésünk­re. A filodendron dzsungelnö­vény. Jól trágyázott kerti földet szereti. De semmi esetre sem komposztos földet. Közvetett vi­lágosságot Igényel. Szakszerű kezelésnél gyorsan fejlődik. A stuffer egy év alatt 60—70 cm-es növekedést is elérhet. Ami azt jelenti, hogy hat-nyolc leve­let hajt. A második évben már egy méteres magasságra is meg­nő. Téves felfogás, hogy a lég­zőgyökereket le kell vagdalni. Ellenkezőleg. A légzőgyökerek számára külön edényt készí­tünk — deszkából is készíthető —, amelyet földdel töltünk meg, s abba helyezzük el a légző­gyökerek végeit. Ezáltal is biz­tosítjuk a táplálék felvételét. A filodendron termése kuko­ricaszerű zselés anyag, ananász ízű és ehető. Szaporítása nagy körültekintést igényel. A kivá­lasztott stuffert egy levéllel vágjuk le, a levélnek csupán egyharmadát hagyjuk meg. Ki­formáljuk és jól elkészített földbe ültetjük. A fikus — hasonló földet igé­nyel, mint a fenti növények, de jobban bírja a napfényt. Kellő gondoskodás mellett szépen fej­lődik. Szaporítását úgy végez­zük, hogy a kiültetett stuffert hat hétig dunsztoljuk. Befőttes üveggel letakarjuk, de ha napos helyen áll, több alkalommal ön­tözzük az üveget, nehogy a nö'­­vény a-Tiap hevétől elpusztul­jon. A leveleket védjük a pajzs­­tetűk ellen. Legjobb módszer a már fentebb említett permete­zés, vagy lemosás. A lemosást nedves szivaccsal végezzük. A cserépnövény vízszükség­letéről öntözéssel és permete­zéssel gondoskodunk. Öntözni kell a cserép földjét, permetez­ni pedig a növényt. Hogy a cse­répben a földet öntözni lehes­sen, a cserép alá bádogból tál­cát készítünk és abba állítjuk a cserepet. Télen a növények nyugalmi időszakot tartanak, mert a vi­rágnak is szüksége van pihe­nésre. Tavasszal felfrissítjük a cserépben levő földet, s egyút­tal átültetjük a virágot. Ilyen­kor a növényt kiborítjuk a cse­répből, gyökereiről lerázzuk a földet, s a gyökereket egy vesz­­sző segítségével meglazítjuk. Rendszerint ilyenkor végezzük a szaporítást is. Azonban ezt a műveletet az évszak bármely időszakában végezhetjük. Az egyes virágfajták helyes elhelyezését meghatározni lehe­tetlen. Azt magának a virág­­tenyésztőnek kell kitapasztalni. Ha egy virág nem fejlődik kel­lően, akkor más helyre helyez­zük és figyelemmel kísérjük további fejlődését. Legtöbb vi­rág azonban nem szereti a köz­vetlen napot. Ezért úgy helyez­zük el, hogy közvetett nap­fényt kapjon. A szobában ter­mészetesen az ablak és kör­nyéke a legalkalmasabb a növé­nyek elhelyezésére. Az üveg­verandákon szinte minden hi­degházi növény eltartható. Ál­talában még a legigénytelenebb szobai növények is gondos ápo­lást kívánnak. A szoba klímá­jában főként a fényt és a me­leget kell a növények számára biztosítani. A növények általá­ban más és más fényigényűek. Míg az egyik növény a napos helyet szereti, addig a másik árnyas helyre kívánkozik. Récky Dezső szeretettel be­szél virágairól. Életének nagy részét nekik szenteli. Nap, mint nap gondos kézzel bíbelődik a rengeteg cserép körül. A gon­dos ápolás kifizetődik. Ugyanis ha egy-egy virág „felnőtté“ vá­lik, eladásra kerül. S bizony nem egyszer 500—600 koroná­ért cserél gazdát. Amikor távozásra került sor, tekintetem még egyszer megsí­­mogatja a szebbnél-szebb virá­gokat, melyeket gazdájuk oly féltő szeretettel nevel. Andriskin József WVAAAAA/WW/MWW AZ 1967. ÉVI TAGDÍJAK ELSZÁMOLÁSA Tekintettel az év végi elszá­molásra felkérjük alantabb fel­sorolt szervezeteinket, hogy tag­díjukat lehetőleg az év végéig, legkésőbb azonban 1968. feb­ruár 29-ig kiegyenlítsék. Ugyancsak felkérjük azokat a szervezeteket, amelyek több tagsági bélyeget vettek át, mint ahány taggal rendelkeznek és nincs is kilátásuk újabb tagok felvételére 1967-ben, hogy eze­ket a bélyegeket visszaszármaz­tassák, különben továbbra is adósainkként kellene őket ve­zetnünk nyilvántartásunkban. Azok a szervezetek, amelyek postán küldték be a tagdíjakat, vagy a fölös tagsági bélyegeket, küldjék be nekünk a feladási szelvényt, amelyet kellő látta­­mozás után visszaszármazta­tunk. ^WWWWVWVWW

Next

/
Oldalképek
Tartalom