Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-06 / 1. szám
A közelmúltban egy eddig ismeretlen családnál voltam látogatóban. Amikor átléptem az előszoba küszöbét, önkénytelenül a régi közmondás jutott eszembe: „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet!“ Mert az előszobát virágos kertté varázsolták. Teljében virágzott a szobai hárs, a fllodendronok dzsungeljében büszkén álltak a fikusok és a kehelyvirágú Amarnisek. Mindez csodálatos összhangot alkotott. A modern lakás elválaszthatatlan dísze a virág. De ennyit egyrakáson még nem láttam. Mivel már sok helyen találkoztam e virágok egyes fajtáival, megkértem a házigazdát, mondjon valamit e virágok termesztéséről, kezeléséről. Nem kérette magát, de amint később megtudtam, valójában a szőlő volt a „vesszőparipája“. Most, a nyu„Aki a virdjot szereti...“ galom napjaiban e néhány négyzetméternyi terület idézi a múltat. — Négyféle szobai hársat ismerünk. Kislevelű hárs — (Tilia cordata), nagylevelíí hárs (Tilia platyphoyllos], vörös hárs (Tilia rubra), ezüst hárs (Tilia tomentosa). A szobai hárs tulajdonsága, hogy a dús, fekete, kissé homokos földet szereti. Dús gyökérzete miatt sok vizet kíván. Normális szobai hőmérséklet mellett szépen fejlődik. De óvni kell a közvetlen napsugártól és a központi fűtőtesttől. Az életfenntartás végett legalább kéthetenként műtrágyázni kell. E célra igen alkat-Januári teendők Télvíz idején kevesebb tennivaló akad a kertekben. Kedvező időjárás ecetén azonban nem vagyunk tétlenségre kárhoztatva. A háztáji kertekben ellenőrizzük a kerítések, sövények, palánkok épségét. A hibás részeket tüstént kijavítjuk, hogy megakadályozzuk a nyu lak és egyéb rágcsálók behatolását. Januárban a csonthéjas gyümölcsök közül főleg a kajszi- és őszibarack-fákat permetezzük. Ha enyhe a tél, hozzáfoghatunk a kivénhedt, kiszáradt fák kivagdosásához. Ha nem süllyed a hőmérő a fagypont alá, megkezdjük a fák ápolását. Az öreg kérget lekaparjuk, ritkítjuk a fák ágait. A nyesést sima felülettel végezzük. A metszés által keletkezett sebeket oltóviaszszal kezeljük. Ugyanakkor ellenőrizzük a télire tárolt gyümölcskészleteket, meggyőződünk a raktárhelyiség kellő hőfokáról, a levegő páratartalmáról és eltávolítjuk a rothadásnak induló gyümölcsöt. Melegebb éghajlatú körzetekben a hónap végén már megkezdhetjük a> fák koronáinak ritkítását. Ha ősszel nem volt alkalmunk szétszórni a komposztot, januárban megtehetjük; Kedvező időjárás esetén a talajt rigolozhatjuk, feláshatjuk. A nedves hóra nyugodtan hinthetünk Thomas-salakot. A hígtrágyát is kihordhatjuk és közvetlenül a hóra öntözhetjük. A hígtrágyaöntözés valamennyi gyümölcsfának javára válik, beleértve a bogyós gyümölcs-cserjéket (ribiszke, egres, málna stb.). A gyümölcsfák permetezéséhez sz'Ükséges vegyszereket már januárban tanácsos megrendelni, hogy elejét vehessük a betegségek és növényi kártevők garázdálkodásának. Ha kedvező az időjárás, és ha a talaj nem fagyott le túl mélyen, szerves- és műtrágyával trágyázhatjuk a szőlőt. Hasonló adottságok mellett megkezdhetjük a rigolozást újabb telepítés számára. Ha előbb nem állott módunkban kellő mennyiségű oltővesszőt szedni, megtehetjük azt januárban is. Egyúttal elkészítjük az oltáshoz szükséges kellékeket. Zöldségtermesztésünk számára biztosítjuk az ültető és vetőmagok, az istálló- és műtrágya időbeni szállítását. Az üvegházakban elvetjük a hajtatott zöldségfélék magvait: salátát, karalábét, paradicsomot, paprikát, uborkát, a korai zöldségek közül pedig a karfiolt. Fontos, hogy jó komposztot használjunk. A palánták kelése után felkészülünk áttüzdelésükhöz. A melegágyakban levő ládákba ültetjük vagy tőzegkockákba, illetve cserepekbe helyezzük. Szellőztetéskor ügyelünk arra, hogy a palánták meg ne fázzanak. Az öntözést a délelőtti órákban végezzük. Nem szabad megfeledkeznünk a kártevők és növényi betegségek elleni védekezésről. A telelő palántákat egyenletes hőfokon tartjuk, amelynek nem szabad a fagypont alá szállnia. Januárban kijavítjuk a gépeket, szerszámokat és egyéb berendezéseket, utána elraktározzuk és tartósítjuk őket. Januárban köztársaságunk alapításának ötvenedik évébe lépünk. Ezt a jelentős évfordulót méltóan megünnepelhetjük, ha népgazdaságunk számára elegendő menynyiségú gyümölcsöt, szőlőt és jó minőségű zöldséget termesztünk. \ mas a Sfinx és Hortus műtrágya. A gyökérzet gyors fejlődése végett évente legalább egyszer át kell ültetni. A szobai hárs Igényes növény, s éppen ezért ügyelni kell arra, hogy a pajzstetű meg ne támadja. A levélnövényeket permetezni kell. Mivel a levélnövényzeten könnyen elszaporodnak az apró pajzstetvek, legjobb fosfotionos, vagy dohányos oldattal permetezni, a leveleket lemosni. A növény kialakítását a hely szabja meg. Legalkalmasabb a kislevelű hárs tenyésztése, melyet szomorúfűz formára növesztünk. Tavasztól késő őszig virágzik. Virágja rózsaszín, piros és fehér, csengetyűformájú. A többi hárs koronára is növeszthető, amennyiben arra elegendő hely áll rendelkezésünkre. A filodendron dzsungelnövény. Jól trágyázott kerti földet szereti. De semmi esetre sem komposztos földet. Közvetett világosságot Igényel. Szakszerű kezelésnél gyorsan fejlődik. A stuffer egy év alatt 60—70 cm-es növekedést is elérhet. Ami azt jelenti, hogy hat-nyolc levelet hajt. A második évben már egy méteres magasságra is megnő. Téves felfogás, hogy a légzőgyökereket le kell vagdalni. Ellenkezőleg. A légzőgyökerek számára külön edényt készítünk — deszkából is készíthető —, amelyet földdel töltünk meg, s abba helyezzük el a légzőgyökerek végeit. Ezáltal is biztosítjuk a táplálék felvételét. A filodendron termése kukoricaszerű zselés anyag, ananász ízű és ehető. Szaporítása nagy körültekintést igényel. A kiválasztott stuffert egy levéllel vágjuk le, a levélnek csupán egyharmadát hagyjuk meg. Kiformáljuk és jól elkészített földbe ültetjük. A fikus — hasonló földet igényel, mint a fenti növények, de jobban bírja a napfényt. Kellő gondoskodás mellett szépen fejlődik. Szaporítását úgy végezzük, hogy a kiültetett stuffert hat hétig dunsztoljuk. Befőttes üveggel letakarjuk, de ha napos helyen áll, több alkalommal öntözzük az üveget, nehogy a nö'vény a-Tiap hevétől elpusztuljon. A leveleket védjük a pajzstetűk ellen. Legjobb módszer a már fentebb említett permetezés, vagy lemosás. A lemosást nedves szivaccsal végezzük. A cserépnövény vízszükségletéről öntözéssel és permetezéssel gondoskodunk. Öntözni kell a cserép földjét, permetezni pedig a növényt. Hogy a cserépben a földet öntözni lehessen, a cserép alá bádogból tálcát készítünk és abba állítjuk a cserepet. Télen a növények nyugalmi időszakot tartanak, mert a virágnak is szüksége van pihenésre. Tavasszal felfrissítjük a cserépben levő földet, s egyúttal átültetjük a virágot. Ilyenkor a növényt kiborítjuk a cserépből, gyökereiről lerázzuk a földet, s a gyökereket egy veszsző segítségével meglazítjuk. Rendszerint ilyenkor végezzük a szaporítást is. Azonban ezt a műveletet az évszak bármely időszakában végezhetjük. Az egyes virágfajták helyes elhelyezését meghatározni lehetetlen. Azt magának a virágtenyésztőnek kell kitapasztalni. Ha egy virág nem fejlődik kellően, akkor más helyre helyezzük és figyelemmel kísérjük további fejlődését. Legtöbb virág azonban nem szereti a közvetlen napot. Ezért úgy helyezzük el, hogy közvetett napfényt kapjon. A szobában természetesen az ablak és környéke a legalkalmasabb a növények elhelyezésére. Az üvegverandákon szinte minden hidegházi növény eltartható. Általában még a legigénytelenebb szobai növények is gondos ápolást kívánnak. A szoba klímájában főként a fényt és a meleget kell a növények számára biztosítani. A növények általában más és más fényigényűek. Míg az egyik növény a napos helyet szereti, addig a másik árnyas helyre kívánkozik. Récky Dezső szeretettel beszél virágairól. Életének nagy részét nekik szenteli. Nap, mint nap gondos kézzel bíbelődik a rengeteg cserép körül. A gondos ápolás kifizetődik. Ugyanis ha egy-egy virág „felnőtté“ válik, eladásra kerül. S bizony nem egyszer 500—600 koronáért cserél gazdát. Amikor távozásra került sor, tekintetem még egyszer megsímogatja a szebbnél-szebb virágokat, melyeket gazdájuk oly féltő szeretettel nevel. Andriskin József WVAAAAA/WW/MWW AZ 1967. ÉVI TAGDÍJAK ELSZÁMOLÁSA Tekintettel az év végi elszámolásra felkérjük alantabb felsorolt szervezeteinket, hogy tagdíjukat lehetőleg az év végéig, legkésőbb azonban 1968. február 29-ig kiegyenlítsék. Ugyancsak felkérjük azokat a szervezeteket, amelyek több tagsági bélyeget vettek át, mint ahány taggal rendelkeznek és nincs is kilátásuk újabb tagok felvételére 1967-ben, hogy ezeket a bélyegeket visszaszármaztassák, különben továbbra is adósainkként kellene őket vezetnünk nyilvántartásunkban. Azok a szervezetek, amelyek postán küldték be a tagdíjakat, vagy a fölös tagsági bélyegeket, küldjék be nekünk a feladási szelvényt, amelyet kellő láttamozás után visszaszármaztatunk. ^WWWWVWVWW
