Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-29 / 30. szám
Két szomszédvár (A KASSAI LABDARÚGÓK TERVEIRŐL) Kassán érthetően nagy örömmel nyugtázták, hogy ősszel továbbra is két képviselője lesz a városnak az ország legjobb labdarúgói mezőnyében. Mindkét csapat házatáján már most serény előkészületek folynak: Jaéiansky edző védencei az „intercup“ küzdelmeiben szerepeinek, Cambal edzű pedig Jugoszláviában kásziti elő csapatát ■ közelgő bajnoki rajtra. A VSS berkeiben nem titkolják, hogy a jövőben az eddiginél jobb szereplést várnak a jelentősen felfrissített gárdától. — Bomba és Scherer pompásan beleilleszkedtek a csapatba, most pedig visszatért Strausz, az egykori gólzsák és Tóth Tibor is. A játékosgárda teljesen kiegyensúlyozott valamennyi alakzatban. — Minden előfeltételünk adva van a jó szerepléshez — hangoztatják a VSS szurkolói. Scherer a VSS-bei; ismét megtalálta göllövő cipőjét... Hogyan vélekedik védenceiről Jaéiansky István edző? — A jövőben arra helyezzük majd a fősúlyt, hogy ellenfeleink pályáján is sikerrel álljuk a sarat. Köztudomású ugyanis, hogy pontjaink zömét hazai környezetben szereztük, kint sokkal gyöngébben játszott a csapat. Véleményem szerint ez lélektani tünet, amit célirányos edzéssel és taktikával lehet, sőt kell kiküszöbölni, játékosállományunk igen erős, tudásából feltétlenül futja előkelőbb helyezésre is a táblázatban. Az eddigi gárdához szeretnénk megszerezni Daftkot, Michalovce tehetséges összekötőjét, tőlünk Pirsö távozik Iglóra. Az Intercup befejezése után a játékosok rövid szabadságot kapnak, és aztán néhány barátságos mérkőzéssel készülünk fel a bajnokságra. A Lokomotívában az izgalmas hajrá és az azzal járó idegesség bizony megviselte a játékosok idegeit, s ez egyáltalában nem lep meg: az ^üldözési verseny" folyamán minden pont, sőt minden gól sorsdöntőén fontos volt. Az izgalmakat a kassai vasutasok csapata most Jugoszláviában piheni ki. A különítményt Cambal edző vezeti, aki a kikapcsolódás híve. Jugoszláviában a Lokomotíva csupán két mérkőzést játszik, majd hazatérőben egyet Budapesten a BVSC ellen. — Remélhetőleg a következő idény kevesebb problémát és gondot hoz — mondja Juröák Rudolf, a Lokomotíva központi titkára. — Csapatunkat feltétlenül meg kell erősíteni, különösen a csatársort, amely tavaly 26 mérkőzésen mindössze 16 gólt rúgott. Kiszemelt erősítéseink: Ondó a Duklából, Móder az Interből és Caban a Tatranből — mind csatár! Július közepén játékosaink mind rövid szabadságot kaptak, azt követően teljes gőzerővel készülünk majd a bajnoki nyitányra. A mind igényesebb bajnokság elengedhetetlen követelménye a kifogástalan erőnlét. Jövőre pedig nem akarunk alárendelt szerepet játszani. Játékosaink és szurkolóink egyaránt megúnták már az örökös kiesés elleni harcot... (ta) Tavasszal kezdődött. Néhány lel■ kés bátkai sportember összedugta a fejét és döntött: labdarúgócsapatot szervezünk! Nem mintha Bétkán sohasem futballoztak volna. Mert volt nekik csapatuk valamikor, nem is akármilyen. Többször járási bajnokságot is nyert, és szerepelt a kerületi bajnokságban is. De aztán vége szakadt a diósőségnek, rosszabb, majd egészen gyenge eredmények következtek,' végül ahogyan az ilyen esetekben történni szokott, a szurkolók elkedvtelenedtek, elvesztették lelkesedésüket a játékosok is, megtorpantak a vezetők, és a községben megszűnt a sportélet. Annak idején mi is foglalkoztunk lapunkban a bátkaiak sikertelenségének okaival. Éppen ezért örülünk most mi is, hogy a szép sporthagyományokkal bíró gömöri községben újra megindult a labdarúgás. Uzapanyiton és Baktin, a két szomszédos faluban éppen akkor szervezték újjá csapatukat, amikor a bátkaiak kátyúba kerültek. Természetesen a játékosok közül többen szívesen játszottak tovább a két község együttesében. Talán éppen ezért volt tavasszal olyan nehéz újjászervezni a bátkai együttest. — Az állami gazdaság, a HNB és a sportkedvelők széles tábora egy emberként fogott össze amikor arról volt szó, hogy csapatot alakítunk — mondta a kezdetről Belica János, a sportszervezet fiatal, agilis elnöke. — Az állami gazdaságtól több mint 6000 koronát kaptunk felszerelésre, és a kezdet-kezdetén, amikor még autóbuszra Jó kezdetbíztató jövő — Most! Gyorsan a nyeregbe! EGYSÉGBEN AZ ERŐ Javában benne vagyunk a nyárban. A rekkenő hőségben gépek zúgásától hangos a határ. Igaz, most, nyár kellős közepén elcsendesedtek a sportpályák — a játékosok zöme falvainkon hathatós' részt vállalva a munkákból, küzd az idei kenyércsata megnyeréséért. Bár még „lappang“ a labdarúgó idény, azonban a sportvezetők gondjai ma sem kevesebbek mint a bajnokság kellős közepén. Különösen olyan esetben, mint amelyek az ekecsi sportvezetők előtt álltak és állnak még ma is. Bár tény az, hogy egy-egy községben a labdarúgás örvend a legnagyobb közkedveltségnek — főleg akkor ha jó csapatuk van, — de mi történik abban az esetben, ha nagy községről van szó, a csapatnak pedig a játék nem úgy megy, mint ahogy a sportvezetők és a sportot kedvelő közönség szeretné. Mert egy időben bizony nagy bajok voltak az ekecsi labdarúgás körül. A dunaszerdahelyi járás másodosztályában szereplő együttes sok-sok bosszúságot és kellemetlen percet szerzett vezetőinek és a község sportkedvelőinek. Miről is volt szó? A bajnokság kezdetén még minden ment annak rendje és módja szerint. De a későbbiek folyamán bizonyos nézeteltérésekre került sor a játékosok között. Ha netán valamelyiknek nem ment úgy a játék, mint ahogy szerette volna a többi „egetrengető" korholásának volt kitéve a sportpályán. És a legnagyobb baj az volt, hogy a csapatban a játékosok nem értették meg egymást. Örökös veszekedés volt a mérkőzések ideje alatt. A huza-vona, a meg nem értés odavezetett, hogy a csapatot a kiesés veszélye fenyegette. És ilyenkor, mint az már rendszerint lenni szokott, mindenki a másikban kereste a hibát. — Nagyon sok kellemetlenséget szerzett számunkra egy-két forrófejű játékos viselkedése — mondotta beszélgetésünk idején Nagy Károly, a sportszervezet elnöke. Másfél évtizede áll a falu sportszervezetének élén, s nem nagyon volt rá példa, hogv „ilyen döcögősen“ ment volna a csapatnak a játék. — Én is voltam aktív sportoló tizenhárom esztendeig, de a mi viszonyaink akkor sokkal nehezebbek voltak, mint a mostani fiataloknak. De \ 0SZABAD FÖLDMŰVES 1967. július 29. bennünk volt szív, tudtunk küzdeni, és meg is értettük egymást. A mostani csapat sem rossz, csakhát némelyik játékosunk néha elveszti a fejét. Habár nagyon sokáig a táblázat utolsó helyén kullogtunk, közönségünk mindig bízott a csapatban, mert tudták azt, hogy a fiúk többre képesek mint az elért eredmények után következtetni lehetett volna. És amikor már-már úgy látszott, hogy semmi nem mentheti meg csapatunkat a kieséstől, a játékosok mintha megtáltosodtak volna. És a bajnokság befejezésével mégis csak kikötöttek a tizedik helyen. Huszonöt pontot gyűjtöttek egybe és megmenekültek. A legnagyobb gondot azonban mégis a meg nem értés, az egymás közötti kapcsolat rosszabbodása okozza még ma is az ekecsi sportelnöknek. S ha ehhez még hozzászámítjuk azt is, hogy a játékosok zöme távol dolgozik a községtől, hetente csak szombaton járnak haza, az edzésre a játékosok hetven százaléka nem tud eljárni — valóban nem irigylésre méltó a sportvezetők helyzete a faluban. Most a bajnokság kezdete előtt elég sok gondjuk is van, hogyan tovább? — Elsősorban arra törekszünk majd, hogy egy stabil csapatot alakítsunk ki. Olyan játékosokat akarunk a jövőben szerepeltetni, akik nem a hibát keresik egymásban, hanem öszszetartanak még abban az esetben is, ha egynéhányuknak nem megy úgy a játék, mint ahogy szeretnénk. A hangoskodókat, egyszóval azokat, akik csak veszekednek — még abban az esetben is ha jő játékosok, kihagyjuk a csapatból. Mert a lehetőségeink megvannak ahhoz, hogy jobb eredményekre is képesek focistáink. Szép sportpályánk van, körülkerítettük, korláttal választottuk el a pályát a nézőtértől, szép öltözőnk van. S ami a legfontosabb, az Ifjúsági csapatra helvezzük a nagy súlyt. Munkánk eredménye meg is mutatkozott. A fiatalok — akiknek zömét iskolások alkotják, — a járási bajnokságban a második helyen végeztek. Az anyagi helyzete a csapatnak úgy ahogy kielégítő. Azt hiszem tán felesleges is megírni, hogy a legtöbb kipdást az utazás okozza — mondja az elnök. A szövetkezet havonta háromszáz koronával segít bennnünket. Hogy ez sok — vagy kevés? Két falu csapata vagyunk. Mondhatnánk úgy is, összenőttünk a szakállaiakkal, csakhát. az ő szövetkezetük ez idáig egy kissé húzódozott az anyagi segítségtől. Reméljük azonban, hogy az elkövetkező időszakban sikerül áttörnünk a jeget — és náluk is megértésre találunk. A járási testnevelési szövetség is hozzájárult egyesületünk anyagi helyzetének megjavításához akkor, amikor az öltöző felépítéséhez pénzbelileg hozzájárult. — Jövőbeni terveik? — Szeretnénk elérni azt, hogy a bajnokságban az elkövetkezendő időszakban sokkal jobban szerepeljünk, mint az elmúlt években, főleg az utolsóban — és azt szeretnénk, hogy az a két-háromszáz ember, aki eljár a hazai mérkőzésekre ne bosszúsan, hanem vidáman hagyja el a sportpályát. Ehhez meglesz minden előfeltételünk. Nagymegyerről Kovács Zoltán személyében új edzőt szerződtettünk, aki aktív játékosként is működni fog. A többi játékosunk mind hazai. Célunk az, hogy a labdarúgó mérkőzéseink ideje alatt és azután is, szeretetre, emberségre neveljük játékosainkat. Ha egymás között akadtak ez idáig nézeteltérések, egy-két öszszekoccanás — az ellenfelek játékosait azért megbecsülték. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a sportszerűségi versenyben az első helyen végeztünk, és ezt a jövőben is szeretnénk megtartani. Nagyon szép együttműködés alakult ki a sportszervezet és az ifjúsági szervezet között falunkban. A két község mintegy hatezer lelket számlál, fiatal pedig akad bőven. A téli időszakban rendelkezésükre bocsájtjuk a művelődési otthont, ahol a sportolók kedvük szerint űzhetik az asztaliteniszt. Szeretnénk egy röplabdacsapatot is alakítani. Gondok, problémák akadnak még jelenleg is az ekecsi sportszervezet berkeiben, az őszi bajnokság rajtja előtt. A sportszervezet elnöke Nagy Károly — minden igyekezetével azon van, hogy rendes kerékvágásba zökkentse a labdarúgó sportot. De sajnos, erre egyedül aligha lesz képes. A játékosok részéről nagyobb odaadást, lelkesedést kellene kifejteni nemcsak a hajrában — de minden egyes bajnoki mérkőzésen. És természetes a sportszervezet vezetőségi tagjainak sem szabadna magára hagyni az elnököt. Nagyobb odaadást és megértést érdemelne ez az ízig vérig sportvezető mindenkitől falujában. (czita) nem volt pénzünk, nagy segítséget jelentett számunkra a kölcsön kapott teherkocsi is. Gál István, a HNB elnöke és Adamovics elvtárs, az ÁG igazgatója valóban sokat tettek, hogy újjáalakulhatott a bátkai labdarúgó-csapat. De dicséret illet még számos más bátkai polgárt is lelkes, odaadó szervező és irányító tevékenységéért. A csapat gerincét fiatal, tehetséges játékosok alkotják, akiknek átlagos életkora 22 év. Ma már nyugodtan mondhatom, hogy nem csalódtunk a fiúkban. Szép és eredményes játékukkal sok örömet szereztek és szereznek — bizonyára a jövőben is — sportkedvelő közönségünknek. Az együttes a rimaszombati. járási bajnokság IV. osztályának B-csoportjában szerepel. Ez a bajnokság tavaszszal indult meg, és a csapatok jelenleg a visszavágó mérkőzéseket bonyolítják le. A bátkaiak eddig 12 mérkőzést játszottak, ebből hatot megnyertek, két döntetlent értek el és csak négy ízben szenvedtek vereséget. 58 gólt rúgtak és csak 29 ízben engedték meg ugyanezt ellenfeleiknek. Sokat panaszkodnak azonban a játékvezetőkre, akik gyakran egyoldalúan bíráskodnak. Láttam pl. a Deresk—Bátka bajnoki mérkőzést, amely 2:3 eredménnyel végződött. A kirendelt játékvezető nem jelent meg, s így hazai bíró vezette a mérkőzést. Merem állítani, hogy a bátkaiak ezért nyernének csak b:2-re. a CSTSZ járási bizottsága szakosztályának bizony nagyobb körültekintéssel kellene végeznie a bírőküldést a IV. oszt. bajnoki mérkőzésekre is, mert ellenkező esetben sohasem lesz pályáinkon rend. Ilyen és hasonló zökkenők ellenére is bátran mondhatjuk, hogy a bátkai együttes bíztató jövő előtt áll. A község lakói is szívügyüknek tartják a sportélet fejlődését. Egy-egy hazai mérkőzésen 300—400 koronát szednek be a nézőktől, de a szurkolók a kinti mérkőzésekre is elkísérik csapatuk-at. Az autóbusz általában mindig megtelik, s a szurkolók viteldíja csaknem minden esetben fedezi a jármű költségeit. Egyre jobban megkedvelik a bátkaiak a többi sportágakat is, hiszen a helyi HESZ-nek 75 tagja van. Karcag József, a szervezet elnökének szavai szerint négy olyan sportlövőjük van, akik már most II. osztályú minősítéssel rendelkeznek, örvendetes az is, hogy a 9-éves iskola tanulói között nagy népszerűségnek örvend a modellezés. De szeretik a fiatalok az úszást is. Az AG víztárolója ehhez bő alkalmat nyújt, ám kevesebb lehetőséget, mert tény, hogy a tő jelenleg eléggé elhanyagolt állapotban van. Pedig néhány ezer koronás befektetéssel ott szép fürdő- és üdülőtelepet lehetne varázsolni, s akkor Bátka sportélete is nagyot fejlődhetne. (nád) ERESZTBEJTVÉMY MI DRÁGÁBB? VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 1. és 19. sorban. 10. Indulatszó. Ili Piros — németül. 12. Állófilm (é. h.). 13. Keresztül. 14. Televízió röv. (fon.). 15. Gyakori női név 17. Okmánya. 20. Főütőér (ék. felesi.). 22. Zlín-ben volt cipőgyára. 23. Lim ikerszava. 25. Hegy Izraelben. 26. Llátka. 27. Állás nélküli. 29. Ismert magyarországi sportegylet. 30. Ady Endre biogramja. 32. Számtani fogalom. 34. Oszkár Ernő. 35. Táncmulatság. 37. Korszak. 38. Létezik. 40. Szín. 43. Varrunk vele. 44. Dolgozz! — szlovákul. 46. Tehén — szlovákul. 47. Napszak. 48. Asztalban van. 50. R. T. E. 51. íme. 52. Hivatali helyiség. 54. Fed. 56. Gyümölcsös. 57. Tó — olaszul. 58. Rangjelző szócska. 60. Kicsinyítő képző. 62. Görög betű. 63. Francia névelő. 64. Mezőgazdasági munkát végez. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 1. folytatása. 2. Angol tagadás. 3. Sziget a Földközi-tengerben. 4. Kérdőszó. 5. Kevert tea. 6. Hiányos adag. 7. ... Lollobrigida. 8. Férfinév. 9. Föléje. 14. Város a Dunántúlon. 16. Egybehangzó verssorvégződés — névelővel. 18. Iker helyragok. 19. A függőleges 1. folytatása. 21. Sportfogadás Magyarországon. 23. Laoszi néptörzs. 24. Méhtermék. 28. Azonos a vízszintes 50-eI. 31. Végtag. 33. Kronométer. 36. Házikó. 39. Franciaországban (fon.). 41. Azonos mássalhangzók. 42. Régi római köszöntés. 43. A beszéd tárgya. 45. Könyv — angolul. 47. Biliárdhoz szükséges. 49. Neked betűi felcserélve. 51. Nigéria fővárosa. 53. Termést takarít be. 54. Göngyölegsúly. 55. Iráni pénz. 59. Római ötven és ezer. 61. Névelő. 63. Énekhang. (Segítség: vízsz.: 11. rőt — 25. Sión — 57. lago, függ.: 45. book — 42. ave — 55. rial.) Beküldendő a vízszintes 1., függőleges 1. és 19. számú sorok megfejtése.
