Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-29 / 30. szám

Két szomszédvár (A KASSAI LABDARÚGÓK TERVEIRŐL) Kassán érthetően nagy örömmel nyugtázták, hogy ősszel továbbra is két képviselője lesz a városnak az ország legjobb labdarúgói mezőnyé­ben. Mindkét csapat házatáján már most serény előkészületek folynak: Jaéiansky edző védencei az „inter­­cup“ küzdelmeiben szerepeinek, Cam­­bal edzű pedig Jugoszláviában kásziti elő csapatát ■ közelgő bajnoki rajtra. A VSS berkeiben nem titkolják, hogy a jövőben az eddiginél jobb szereplést várnak a jelentősen fel­frissített gárdától. — Bomba és Sche­rer pompásan beleilleszkedtek a csa­patba, most pedig visszatért Strausz, az egykori gólzsák és Tóth Tibor is. A játékosgárda teljesen kiegyensúlyo­zott valamennyi alakzatban. — Min­den előfeltételünk adva van a jó sze­repléshez — hangoztatják a VSS szur­kolói. Scherer a VSS-bei; ismét megtalálta göllövő cipőjét... Hogyan vélekedik védenceiről Ja­­éiansky István edző? — A jövőben arra helyezzük majd a fősúlyt, hogy ellenfeleink pályáján is sikerrel álljuk a sarat. Köztudomá­sú ugyanis, hogy pontjaink zömét ha­zai környezetben szereztük, kint sok­kal gyöngébben játszott a csapat. Vé­leményem szerint ez lélektani tünet, amit célirányos edzéssel és taktikával lehet, sőt kell kiküszöbölni, játékos­állományunk igen erős, tudásából fel­tétlenül futja előkelőbb helyezésre is a táblázatban. Az eddigi gárdához szeretnénk megszerezni Daftkot, Mi­­chalovce tehetséges összekötőjét, tő­lünk Pirsö távozik Iglóra. Az Intercup befejezése után a játékosok rövid sza­badságot kapnak, és aztán néhány barátságos mérkőzéssel készülünk fel a bajnokságra. A Lokomotívában az izgalmas hajrá és az azzal járó idegesség bizony megviselte a játékosok idegeit, s ez egyáltalában nem lep meg: az ^üldö­zési verseny" folyamán minden pont, sőt minden gól sorsdöntőén fontos volt. Az izgalmakat a kassai vasuta­sok csapata most Jugoszláviában pi­heni ki. A különítményt Cambal edző vezeti, aki a kikapcsolódás híve. Ju­goszláviában a Lokomotíva csupán két mérkőzést játszik, majd hazatérőben egyet Budapesten a BVSC ellen. — Remélhetőleg a következő idény ke­vesebb problémát és gondot hoz — mondja Juröák Rudolf, a Lokomotíva központi titkára. — Csapatunkat fel­tétlenül meg kell erősíteni, különösen a csatársort, amely tavaly 26 mérkő­zésen mindössze 16 gólt rúgott. Kisze­melt erősítéseink: Ondó a Duklából, Móder az Interből és Caban a Tatran­­ből — mind csatár! Július közepén játékosaink mind rövid szabadságot kaptak, azt köve­tően teljes gőzerővel készülünk majd a bajnoki nyitányra. A mind igénye­sebb bajnokság elengedhetetlen köve­telménye a kifogástalan erőnlét. Jö­vőre pedig nem akarunk alárendelt szerepet játszani. Játékosaink és szur­kolóink egyaránt megúnták már az örökös kiesés elleni harcot... (ta) Tavasszal kezdődött. Néhány lel­­■ kés bátkai sportember össze­dugta a fejét és döntött: labdarúgó­­csapatot szervezünk! Nem mintha Bétkán sohasem futballoztak volna. Mert volt nekik csapatuk valamikor, nem is akármilyen. Többször járási bajnokságot is nyert, és szerepelt a kerületi bajnokságban is. De aztán vége szakadt a diósőségnek, rosszabb, majd egészen gyenge eredmények kö­vetkeztek,' végül ahogyan az ilyen esetekben történni szokott, a szur­kolók elkedvtelenedtek, elvesztették lelkesedésüket a játékosok is, meg­torpantak a vezetők, és a községben megszűnt a sportélet. Annak idején mi is foglalkoztunk lapunkban a bátkaiak sikertelenségé­nek okaival. Éppen ezért örülünk most mi is, hogy a szép sporthagyo­mányokkal bíró gömöri községben új­ra megindult a labdarúgás. Uzapa­­nyiton és Baktin, a két szomszédos faluban éppen akkor szervezték újjá csapatukat, amikor a bátkaiak kátyú­ba kerültek. Természetesen a játéko­sok közül többen szívesen játszottak tovább a két község együttesében. Talán éppen ezért volt tavasszal olyan nehéz újjászervezni a bátkai együttest. — Az állami gazdaság, a HNB és a sportkedvelők széles tábora egy em­berként fogott össze amikor arról volt szó, hogy csapatot alakítunk — mond­ta a kezdetről Belica János, a sport­­szervezet fiatal, agilis elnöke. — Az állami gazdaságtól több mint 6000 ko­ronát kaptunk felszerelésre, és a kez­det-kezdetén, amikor még autóbuszra Jó kezdet­bíztató jövő — Most! Gyorsan a nyeregbe! EGYSÉGBEN AZ ERŐ Javában benne vagyunk a nyárban. A rekkenő hőségben gépek zúgásától hangos a határ. Igaz, most, nyár kel­lős közepén elcsendesedtek a sport­pályák — a játékosok zöme falvain­­kon hathatós' részt vállalva a mun­kákból, küzd az idei kenyércsata meg­nyeréséért. Bár még „lappang“ a lab­darúgó idény, azonban a sportvezetők gondjai ma sem kevesebbek mint a bajnokság kellős közepén. Különösen olyan esetben, mint amelyek az eke­­csi sportvezetők előtt álltak és áll­nak még ma is. Bár tény az, hogy egy-egy község­ben a labdarúgás örvend a legna­gyobb közkedveltségnek — főleg ak­kor ha jó csapatuk van, — de mi tör­ténik abban az esetben, ha nagy köz­ségről van szó, a csapatnak pedig a játék nem úgy megy, mint ahogy a sportvezetők és a sportot kedvelő közönség szeretné. Mert egy időben bizony nagy bajok voltak az ekecsi labdarúgás körül. A dunaszerdahelyi járás másodosztályában szereplő együttes sok-sok bosszúságot és kel­lemetlen percet szerzett vezetőinek és a község sportkedvelőinek. Miről is volt szó? A bajnokság kez­detén még minden ment annak rend­je és módja szerint. De a későbbiek folyamán bizonyos nézeteltérésekre került sor a játékosok között. Ha ne­tán valamelyiknek nem ment úgy a játék, mint ahogy szerette volna a többi „egetrengető" korholásának volt kitéve a sportpályán. És a legnagyobb baj az volt, hogy a csapatban a játé­kosok nem értették meg egymást. Örökös veszekedés volt a mérkőzések ideje alatt. A huza-vona, a meg nem értés odavezetett, hogy a csapatot a kiesés veszélye fenyegette. És ilyen­kor, mint az már rendszerint lenni szokott, mindenki a másikban kereste a hibát. — Nagyon sok kellemetlenséget szerzett számunkra egy-két forrófejű játékos viselkedése — mondotta be­szélgetésünk idején Nagy Károly, a sportszervezet elnöke. Másfél évtizede áll a falu sportszervezetének élén, s nem nagyon volt rá példa, hogv „ilyen döcögősen“ ment volna a csa­patnak a játék. — Én is voltam aktív sportoló ti­zenhárom esztendeig, de a mi viszo­nyaink akkor sokkal nehezebbek vol­tak, mint a mostani fiataloknak. De \ 0SZABAD FÖLDMŰVES 1967. július 29. bennünk volt szív, tudtunk küzdeni, és meg is értettük egymást. A mosta­ni csapat sem rossz, csakhát némelyik játékosunk néha elveszti a fejét. Ha­bár nagyon sokáig a táblázat utolsó helyén kullogtunk, közönségünk min­dig bízott a csapatban, mert tudták azt, hogy a fiúk többre képesek mint az elért eredmények után következtet­ni lehetett volna. És amikor már-már úgy látszott, hogy semmi nem ment­heti meg csapatunkat a kieséstől, a játékosok mintha megtáltosodtak vol­na. És a bajnokság befejezésével mégis csak kikötöttek a tizedik he­lyen. Huszonöt pontot gyűjtöttek egy­be és megmenekültek. A legnagyobb gondot azonban mégis a meg nem értés, az egymás közötti kapcsolat rosszabbodása okoz­za még ma is az ekecsi sportelnöknek. S ha ehhez még hozzászámítjuk azt is, hogy a játékosok zöme távol dol­gozik a községtől, hetente csak szom­baton járnak haza, az edzésre a játé­kosok hetven százaléka nem tud el­járni — valóban nem irigylésre méltó a sportvezetők helyzete a faluban. Most a bajnokság kezdete előtt elég sok gondjuk is van, hogyan tovább? — Elsősorban arra törekszünk majd, hogy egy stabil csapatot alakít­sunk ki. Olyan játékosokat akarunk a jövőben szerepeltetni, akik nem a hibát keresik egymásban, hanem ösz­­szetartanak még abban az esetben is, ha egynéhányuknak nem megy úgy a játék, mint ahogy szeretnénk. A han­­goskodókat, egyszóval azokat, akik csak veszekednek — még abban az esetben is ha jő játékosok, kihagyjuk a csapatból. Mert a lehetőségeink megvannak ahhoz, hogy jobb eredmé­nyekre is képesek focistáink. Szép sportpályánk van, körülkerítettük, korláttal választottuk el a pályát a nézőtértől, szép öltözőnk van. S ami a legfontosabb, az Ifjúsági csapatra helvezzük a nagy súlyt. Munkánk eredménye meg is mutatkozott. A fia­talok — akiknek zömét iskolások al­kotják, — a járási bajnokságban a második helyen végeztek. Az anyagi helyzete a csapatnak úgy ahogy kielégítő. Azt hiszem tán felesleges is megírni, hogy a legtöbb kipdást az utazás okozza — mondja az elnök. A szövetkezet havonta há­romszáz koronával segít bennnünket. Hogy ez sok — vagy kevés? Két falu csapata vagyunk. Mondhatnánk úgy is, összenőttünk a szakállaiakkal, csakhát. az ő szövetkezetük ez idáig egy kissé húzódozott az anyagi segít­ségtől. Reméljük azonban, hogy az elkövetkező időszakban sikerül áttör­nünk a jeget — és náluk is megértés­re találunk. A járási testnevelési szö­vetség is hozzájárult egyesületünk anyagi helyzetének megjavításához akkor, amikor az öltöző felépítéséhez pénzbelileg hozzájárult. — Jövőbeni terveik? — Szeretnénk elérni azt, hogy a bajnokságban az elkövetkezendő idő­szakban sokkal jobban szerepeljünk, mint az elmúlt években, főleg az utolsóban — és azt szeretnénk, hogy az a két-háromszáz ember, aki eljár a hazai mérkőzésekre ne bosszúsan, hanem vidáman hagyja el a sportpá­lyát. Ehhez meglesz minden előfel­tételünk. Nagymegyerről Kovács Zol­tán személyében új edzőt szerződtet­tünk, aki aktív játékosként is működ­ni fog. A többi játékosunk mind ha­zai. Célunk az, hogy a labdarúgó mér­kőzéseink ideje alatt és azután is, szeretetre, emberségre neveljük játé­kosainkat. Ha egymás között akadtak ez idáig nézeteltérések, egy-két ösz­­szekoccanás — az ellenfelek játéko­sait azért megbecsülték. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint az, hogy a sportszerűségi versenyben az első he­lyen végeztünk, és ezt a jövőben is szeretnénk megtartani. Nagyon szép együttműködés alakult ki a sport­­szervezet és az ifjúsági szervezet kö­zött falunkban. A két község mintegy hatezer lelket számlál, fiatal pedig akad bőven. A téli időszakban rendel­kezésükre bocsájtjuk a művelődési otthont, ahol a sportolók kedvük sze­rint űzhetik az asztaliteniszt. Szeret­nénk egy röplabdacsapatot is alakí­tani. Gondok, problémák akadnak még jelenleg is az ekecsi sportszervezet berkeiben, az őszi bajnokság rajtja előtt. A sportszervezet elnöke Nagy Károly — minden igyekezetével azon van, hogy rendes kerékvágásba zök­kentse a labdarúgó sportot. De sajnos, erre egyedül aligha lesz képes. A já­tékosok részéről nagyobb odaadást, lelkesedést kellene kifejteni nemcsak a hajrában — de minden egyes baj­noki mérkőzésen. És természetes a sportszervezet vezetőségi tagjainak sem szabadna magára hagyni az el­nököt. Nagyobb odaadást és megértést érdemelne ez az ízig vérig sportve­zető mindenkitől falujában. (czita) nem volt pénzünk, nagy segítséget jelentett számunkra a kölcsön kapott teherkocsi is. Gál István, a HNB elnöke és Ada­­movics elvtárs, az ÁG igazgatója va­lóban sokat tettek, hogy újjáalakul­hatott a bátkai labdarúgó-csapat. De dicséret illet még számos más bátkai polgárt is lelkes, odaadó szervező és irányító tevékenységéért. A csapat gerincét fiatal, tehetséges játékosok alkotják, akiknek átlagos életkora 22 év. Ma már nyugodtan mondhatom, hogy nem csalódtunk a fiúkban. Szép és eredményes játékuk­kal sok örömet szereztek és szerez­nek — bizonyára a jövőben is — sportkedvelő közönségünknek. Az együttes a rimaszombati. járási baj­nokság IV. osztályának B-csoportjá­­ban szerepel. Ez a bajnokság tavasz­­szal indult meg, és a csapatok jelen­leg a visszavágó mérkőzéseket bonyo­lítják le. A bátkaiak eddig 12 mér­kőzést játszottak, ebből hatot meg­nyertek, két döntetlent értek el és csak négy ízben szenvedtek veresé­get. 58 gólt rúgtak és csak 29 ízben engedték meg ugyanezt ellenfeleik­nek. Sokat panaszkodnak azonban a já­tékvezetőkre, akik gyakran egyolda­lúan bíráskodnak. Láttam pl. a De­­resk—Bátka bajnoki mérkőzést, amely 2:3 eredménnyel végződött. A kiren­delt játékvezető nem jelent meg, s így hazai bíró vezette a mérkőzést. Me­rem állítani, hogy a bátkaiak ezért nyernének csak b:2-re. a CSTSZ já­rási bizottsága szakosztályának bi­zony nagyobb körültekintéssel kelle­ne végeznie a bírőküldést a IV. oszt. bajnoki mérkőzésekre is, mert ellen­kező esetben sohasem lesz pályáin­kon rend. Ilyen és hasonló zökkenők ellenére is bátran mondhatjuk, hogy a bátkai együttes bíztató jövő előtt áll. A köz­ség lakói is szívügyüknek tartják a sportélet fejlődését. Egy-egy hazai mérkőzésen 300—400 koronát szednek be a nézőktől, de a szurkolók a kinti mérkőzésekre is elkísérik csapatuk-at. Az autóbusz általában mindig meg­telik, s a szurkolók viteldíja csaknem minden esetben fedezi a jármű költ­ségeit. Egyre jobban megkedvelik a bát­kaiak a többi sportágakat is, hiszen a helyi HESZ-nek 75 tagja van. Kar­cag József, a szervezet elnökének szavai szerint négy olyan sportlövő­jük van, akik már most II. osztályú minősítéssel rendelkeznek, örvendetes az is, hogy a 9-éves iskola tanulói kö­zött nagy népszerűségnek örvend a modellezés. De szeretik a fiatalok az úszást is. Az AG víztárolója ehhez bő alkalmat nyújt, ám kevesebb lehető­séget, mert tény, hogy a tő jelenleg eléggé elhanyagolt állapotban van. Pedig néhány ezer koronás befekte­téssel ott szép fürdő- és üdülőtelepet lehetne varázsolni, s akkor Bátka sportélete is nagyot fejlődhetne. (nád) ERESZTBEJTVÉMY MI DRÁGÁBB? VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 1. és 19. sorban. 10. Indulat­szó. Ili Piros — németül. 12. Álló­film (é. h.). 13. Keresztül. 14. Tele­vízió röv. (fon.). 15. Gyakori női név 17. Okmánya. 20. Főütőér (ék. fe­lesi.). 22. Zlín-ben volt cipőgyára. 23. Lim ikerszava. 25. Hegy Izraelben. 26. Llátka. 27. Állás nélküli. 29. Ismert magyarországi sportegylet. 30. Ady Endre biogramja. 32. Számtani foga­lom. 34. Oszkár Er­nő. 35. Táncmulat­ság. 37. Korszak. 38. Létezik. 40. Szín. 43. Varrunk vele. 44. Dolgozz! — szlovákul. 46. Tehén — szlová­kul. 47. Napszak. 48. Asztalban van. 50. R. T. E. 51. íme. 52. Hivatali helyi­ség. 54. Fed. 56. Gyümölcsös. 57. Tó — olaszul. 58. Rangjelző szócska. 60. Kicsinyítő képző. 62. Görög betű. 63. Francia névelő. 64. Mezőgazdasági munkát végez. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 1. folytatása. 2. Angol tagadás. 3. Sziget a Földközi-tengerben. 4. Kérdőszó. 5. Kevert tea. 6. Hiányos adag. 7. ... Lol­­lobrigida. 8. Férfinév. 9. Föléje. 14. Város a Dunántúlon. 16. Egybehangzó verssorvégződés — névelővel. 18. Iker helyragok. 19. A függőleges 1. foly­tatása. 21. Sportfogadás Magyarorszá­gon. 23. Laoszi néptörzs. 24. Méhter­mék. 28. Azonos a vízszintes 50-eI. 31. Végtag. 33. Kronométer. 36. Házikó. 39. Franciaországban (fon.). 41. Azo­nos mássalhangzók. 42. Régi római köszöntés. 43. A beszéd tárgya. 45. Könyv — angolul. 47. Biliárdhoz szük­séges. 49. Neked betűi felcserélve. 51. Nigéria fővárosa. 53. Termést takarít be. 54. Göngyölegsúly. 55. Iráni pénz. 59. Római ötven és ezer. 61. Névelő. 63. Énekhang. (Segítség: vízsz.: 11. rőt — 25. Sión — 57. lago, függ.: 45. book — 42. ave — 55. rial.) Beküldendő a vízszintes 1., függőle­ges 1. és 19. számú sorok megfejtése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom