Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-22 / 29. szám

Szeretni kell a melleket

Vasárnap délután. Alsópéteren a Bilkó portára igyekszem. A ház udvarán példás a rend. A gondozott, kert, szépen ápolt szőlőlugas, a házigazda rendszeretetét dicséri. Érkezésemkor is ott matatott a gazdag termést ígérő szőlőtőkék között. Itt is, ott is talált valami igazítani valót, Keze különös lágysággal simogatta a fejlődő fürtöket.

A kert házmögötti részében gyümölcsfák diszlenek. Rajtuk is fellelhető a gondos kéz munkája. Alattuk katonás rendben kaptárak sorakoznak. A levegő a kaptárakból kiáramló párától terhes. A szorgalmas méhek jövés-menését figyeljük. Jövetelem célja, hogy megtudjam, mikor és hogyan lett méhész Kálmán bácsi. A válasz nem váratott soká magára. Kálmán bácsi beljebb invitált. Az emlékezés csapongó hullámai korbácsolődtak a vasárnap csendjében.

— Fiatalon veszítettük el édesapánkat. Apám halálával nagy gond szakadt édesanyám nyakába, mert rajtam kívül még három gyerekről kellett gondoskodnia. A testvérek között én voltam a legidősebb. Tizenhárom éves. Elszegődtem Baranyai Lajos földbirtokoshoz lovászgyereknek. A munka, melyet végeztem nem volt sok, sem igényes. Azért nem tétlenkedhettem, mert a kertésznek kellett segítenem, aki egyben az úr méheit is gondozta. A földbirtokos maga is kiváló méhész volt, amit az is bizonyított, hogy arany-diplomával rendelkezett. A gazdaságban 260 méhcsalád volt, melyeknek gondozására sok időt fordítottunk. Többet időztem a méhészetben, mint az

istállóban. Már ekkor megsze rettem a méheket és elhatároztam, amint csak tehetem, méhész leszek.

Teltek, múltak az évek, de Bilkó Kálmán gyerekkori álmai csak nem akartak beteljesedni. Hosszú évek peregtek le az Idő „homokóráján", míg sor kerül hetett megvalósulására.

— 1931-ben kerültem Alsópéterre. Ezt követően két rajjal fogtam munkához. A családok számát évről-évre növeltem, és a 40-es évek elején már befutott méhész voltam. A második vi? lágháború ismét porrá zúzta reményeimet. Méhészetem nagyrésze elpusztult. Akkor még jobbára csak kasokkal méhészkedtem. A felszabadulás után láttam ismét munkához. Kitartó szorgalommal igyekeztem fejleszteni ismét a családokat és ma 26 méhcsaládom van.

— Miben látja a méhészet fellendítését?

— A mézlegelők megteremtésében. Döntő fordulat csak akkor következik be, ha elegendő mennyiségű pillangós növényt termesztenek a mezőgazdasági üzemek. Ez nemcsak a méhészet szempontjából előnyös, de az állattenyésztés takarmányalapjának megteremtését is elősegítené. Nagyobb gondosságot igényel a gyomnövények és kártékony rovarok ellen való vegyszeres védekezés is. A szakszerűtlenül alkalmazott vegyszeres eljárás következtében egész méhészetek pusztulnak ki.

— Mondjon valamit a saját tapasztalataiból.

— A vérbeli méhész úgy bá-i nik a méhekkel, mint az édesanya a gyermekével. Mert a méheket szeretni kell. A méhek körüli munkát mindig időben kell elvégezni. A késedelem végzetes következményekkel járhat. Én a méhek etetését a kedvező idő beálltával azonnal megkezdem. Idén már januárban 40 kg cukorlepényt feletettem. Célom az volt, hogy minél népesebb családjaim legyenek a hordás idejére. Ugyanakkor ügyeltem arra, hogy a rajzás idő előtt be ne következzék. Ezért gyakran ellenőriztem a családokat. De azért is, hogy meggyőződjem az anyák életképességéről, küldetésük maradéktalan teljesítéséről. Véleményem szerint a kétéves anya a legtermékenyebb.

— Többféle kaptárral dolgozom. Méhészetemben megtalálható a Balogh-rendszerű, a Szlovák Normalizált és a kétanyás fekvőkaptár. Az utóbbiakkal folytatott többéves kísérlet nem járt kellő eredménnyel. Ezzel szemben jól beváltak a félkeretes mézterek.

Az utóbbi évek folyamán az időjárás kedvezőtlen a méhé-: szék számára. Az eddigi tapas* tálatokból kiindulva Bilkó elv? társ a röpnyílásokhoz támasztó lécet alkalmaz, hogy a szeles,

hűvös időben elfáradt vagy meggémberedett méhek, melyek a kaptár elé lehullanak, repülés nélkül is feljuthassanak a kap? tárakba. Bár az idei időjárás — főleg akácvirágzás idején •— nem volt valami kedvező, elé-gedett a hordással. Több mézes? keret súlya meghaladta a há? rom, illetve megközelítette a négy kilogrammot.

T

Beszélgetésünk során szó esett a méhek fertőzéséről, betegségéről is. Bilkó Kálmán elégedett len a védőanyagok beszerzésé? nek lehetőségével. Főleg azért, mert nem kaphatók pl. a leg? fontosabb fertőtlenítőszerek, az ecetsav, a karbolsav stb. A Fu?. meagir is csak kivételes eset? ben szerezhető be, mely pedig a nozéma leghatásosabb ellenszere.

Befejezésül talán még annyit, hogy Bilkó Kálmán izig-vérig méhész. Minden szavából a mé? hek iránti szeretet, rajongás cseng ki. Az egykori nincstelen árva vágya teljesült. Saját méhészettel bír. Lassan közeledik a jól megérdemelt pihenő ideje. Nyugdíjba készül. A nyugalom békés napjait méheinek szentelheti.

Andriskin József

Egyszerű méhnemesités

|^|ár sok méhésztől hallottam, még több újságban olvastam, hogy méheink nemesítése könnyen elérhető, ha kiváló teljesítményű családoktól szaporítunk, illetve neveltetünk anyákat. Ez így igaz, de azt ritkán hallottam és olvastam, hogy a méhcsaládok nemesítéséhez kiváló családoktól származó hereméhek is szükségesek. Már pedig nagyon fontos, hogy erről idejében gondoskodjunk. Jó eredményre vezet, hogy a kijelölt családok heréi a többi családdal szemben mind menynyiségben, mind párzási készségükben előnyben legyenek.

Csakis ezek után érhetjük el, hogy párzó anyáink 75—80 %-a ezektől a kiválasztott heréktől pározzanak.

Gondos kitartó munkával szép eredmény érhető el. Példáért nem megyek messzire. Községemben, ahol régebben a kasos méhészet dívott és a rajoztatás volt a fő cél, nálam pedig a mézeltetés.

Méhészkedésem alatt erre is törekedtem. Ezért mindig a jól

sós méhcsaládok lassan felhagy? tak a rajzással, dacára annak, hogy erre minden feltételük megvolt. Közeli szomszédom újságolta, hogy a kas alatt levő aljdeszkán rés támadt, ezen rajként ülnek a méhek s bár az akác virágzik, mégsem rajzanak. Sőt, ott a szabadban lépet építettek, telehordták mézzel, de a rajzás elmaradt.

Ezt a jelenséget nem magyarázhattam mással, mint méheim rajzó hajlamának megszüntetésével. Igaz ugyan, hogy anyákat nem adtam a szomszédoknak, de a hereméhek két-három generációja révén ez a fajtatulajdonság a szomszéd méheire is átterjedt. Mert nem tudom mitetőállomásra nem viheti pároztató kaptárjait, ugyanakkor kiváló minőségű családoktól nevelt anyákat hasonló minőségű hereméhekkel szeretné pároztatni, részükre a következőket ajánlom:

Családjai közül válassza ki a legjobb tulajdonságút, s ennek egy kereten engedjen szabad teret herelép építésére. A keretet ne szélső lápként építtessük, de úgy, hogy fiasításos lép is legyen mellette. Ezt a műveletet tanácsos időben, rendszerint a gyümölcs- és repcevirágzás idején megkezdeni. Ha nincs nektárforrás, úgy etetéssel serkentsük a családot, később azonban figyeljünk a bő mézkészletre, nehogy a már befe? dett herefiasítást a méhek lerázzák.

A korai kezdet nagyon fon? tos, mert a herék teljes párzási hajlamukat a pete lerakása utá? ni 6—7-ik héten érik el. Tehát a korábban világrajött herék J*í? niusban és júliusban hangos döngicséléssel cirkálnak a levegőben, anyák után kutatva.

Megjegyzem, hogy a többi méhcsaládnak is engedjünk tért herék nevelésére, mert ha ezen ösztönükben korlátozzuk, még a műlépre is képesek heresejte? két építeni. Ellenben a szaba? dón épített hereiépet, a fészek többi lépeit nem tűzdeli tele herefiasítással.

Ugyanakkor a herefiasításos lépeket kikelés előtt vegyük el a családtól és tartalmát adjuk a csibéknek. Ezután a kiürített lépeket tisztítás végett adjuk vissza a családnak.

Egy öreg méhész

UH 51^-1 5

mézelő és nem rajzó családokkal neveltettem az anyákat és ugyancsak a heréket. Tízéves munkám nyomán elértem, amit tulajdonképpen nem is akartam. Ugyanis megtörtént, hogy a kávéi indokolni, hogy a jó idő és a kiadós nektárforrás mellett a közel 100 családból két-három évenként jön ki egy-egy raj.

Tehát az a méhész, aki jól védett, illetve szigetelt fedez