Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-22 / 29. szám
Lelkesedésből jeles Csallóközaranyos a komáromi Járás egyik nagyközsége. Szorgoskezű nép lakja, amit legjobban a szövetkezet eredményei bizonyítanak. A sportélet fejlesztésében is nagy segítséget nyújt a szövetkezet. Különösen a mostani viszonyok között. Mert bár nagy faluról van szó, egy jó ideig sok minden nem volt rendben a sportszervezet házatáján. Pedig valamikor az aranyosi futballisták nagy hírnevet szereztek maguknak messze vidéken is. Az árvíz, amely hatvanöt nyarán a vidéket sújtotta, náluk is hathatós nyomokat hagyott. És ez a tragédia elkísérte a sportszervezetet is egészen az idei bajnokság befejezéséig. De hogy az igazsághoz hűek legyünk, mindent nem lehet csupán ennek a nagy tragédiának tulajdonítani. Sok, nagyon sok körülmény játszott közre. De erről inkább hadd beszéljen majd a legilletékesebb, a testnevelési egyesület titkára, Kollár László. Vasárnap délután volt. Rekkenő hőség, a riporter ezer ember között tolongott a sportpályán Csallóközaranyoson. Most az egyszer a szokásoktól eltérően nem labdarúgómérkőzésre gyűlt össze ennyi ember — hanem 'a budapesti vendégművészek szereplése vonzotta ide a tömeget. A pálya közepén elhelyezett pódiumon Fazekas Nikolett, Horváth Tivadar, Mátrai Zsuzsa, Medgyesi Mária és Tompa Sándor szórakoztatta az egybesereglett nézőközönséget. Hogy mit keres itt ez a rövid pár mondat? Talán ezzel kellett volna kezdenem. Ügy érzem, hogy ez a pár mondat is egybefonódik a csallóközaranyosi sportszervezet tevékenységével. Ugyanis a sportszervezet render zésében tartották meg a jól sikerült esztrádműsort. Nagy felelősség hárult a sportszervezet vezetőségére, amikor vállalni merte ennek a rendezvénynek minden ügyes-bajos intézését. De elvállalták, mert ezzel is bizonyítani akarták, hogy a sportszervezet életképes. A sporttitkár rövid beszélgetésünk során sok mindent elmondott, vázolva a múlt évek nehézségeit, azokat amelyek a jól sikerült esztrádműsort megelőzték. Mert ami igaz, az igaz, az aranyosi labdarúgók és az egész sportszervezet feje felett Damoklész kardja függött. Olyannyira, hogy széthullás fenyegette az elmúlt időkben oly sok dicsőséget szerzett labdarúgócsapatot. Sőt, mondhatnánk úgy is, hogy a járási labdarúgó-bajnokság II. osztályában szereplő csapat ez idén tavasszal nem tudja folytatni a szereplést. Mert minden előjel erre engedett következtetni az őszi forduló befejezése után. Laza volt a fegyelem, a játékosok egymás után szállingóztak el különböző egyesületekhez — és a vezetőség képtelen volt megállítani az elindult lavinát. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a csapat az őszi fordulóban mindössze nyolc pontot szerzett. Az év elején jelentős változás állt be a község sportéletébe. Oj vezetőség, új irányítás, izig-vérig sportemberek vették kezükbe a sportszervezet újjászervezését. Igyekeztek rendbetenni a csapat házatáját, új játékosokkal próbálkoztak és a várt siker nem is maradt el. Pedig de nagyon sokan eltemették már a sportszervezetet ebben ,a faluban. De a sportvezetők bíztak. Még annak ellenére is, hogy szinte a semmiből varázsolták újjá a sportszervezetet. Anyagi támogatás nem nagyon volt az újrakezdésnél, a közönség is elpártolt. Volt amikor csupán a, vezetőség és egynéhány ember „lézengett“ a pálya szélén. De ami a legfontosabb volt, tavasszal a vezetőség „szívet öntött“ a csapatba. Oj edző került a csapat élére Moravcsík sporttárs személyében. És a sikerek egymást követték. Olyannyira, bogy a tavaszi bajnokságban csupán két vereség és egy döntetlen — a többi nyert mérkőzés lett a csapat mérlege. S az őszi utolsó helyről feltornászták magukat az ötödikre!— De másként lett volna minden — ha ősszel nem adjuk el potyán a pontokat — sóhajt a titkár. De úgy hiszem a múlton most már kár keseregni. Inkább az elkövetkekezendő időszakra kell nagyobb gondot fordítani Csallóközaranyoson. És ezt tudják nagyon jól a sportvezetők is. S hogy a jövő eredményés legyen, ennek érdekében meg is mozdítanak mindent. Nagy súlyt fektetnek az ifjúsági csapat felkészítésére. Az ifik — huszonnégyen — nem is vallottak szégyent a járási bajnokságban. A negyedik helyen végeztek. A felnőtt csapatnak is megvan a törzsgárdája újra. És ami a leglényegesebb mind hazai, mondja a titkár. S jövőre még kilenc jó játékos tér haza a katonai szolgálatból. „Lesz még nálunk nagy csapat“ mondogatják mostanában a vérmes szurkolók. Mert ők valóban bíznak a hazai játékosokban. Az idegenből hozott futballisták úgy sem nagyon válnak be és a sporttitkár szavai szerint a cél nem az, hogy „futballcirkuszt" rendezzenek évenként. Most már rendeződtek a sportszervezet anyagi gondjai is. Ez idén a szövetkezet vezetősége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy új felszerelést tudjon a csapat vásárolni. — Mi tagadás, az a hatezer korona jól jött, amit a szövetkezettől kaptunk — Vissza kell szerezni az elvesztett bizalmat Hálátlan mesterség a bírálat, mások hibáinak nyílt feltárása — még akkor is, ha ez a közösség jól felfogott érdekében történik. Másrészt a társadalommal szemben elkövetett mulasztás lenne hallgatni a hibákról, csak azért, hogy elkerüljük a kellemetlen nehezteléseket. Bűnbe esni nem szeretnénk, így hát hadd említsük meg midazokat a fonákságokat, tudatlanságból vagy kényelemszeretetből fakadó mulasztásokat, amelyek a losonci járás községeinek egészséges sportfejlődését gátolják, különösen a járás déli vidékein. Hallgassuk meg tehát KOPCSIK LÁSZLÖ-t, a zsélyi Druzstevník sportszervezet elnökét: — Mi úgy érezzük, hogy a járási sportközpont ténykedése során kétféle mércét használ. Az egyikkel akkor mér, amikor a járási székhelyhez közelebb fekvő falvak sportszervezeteinek ügyeit intézi, a másikkal pedig akkor, ha a távolabbi falvak sportjáról van szó. Nyugodtan teheti, hiszen a losonci járás déli, távoli fekvésű községeinek sportszervezetei nincsenek képviselve a járási labdarúgó-szakosztályban. Ott Tomasovce, Brezniéka, Halié és Ruzina viszik a prímet, a déli községek nem hallathatják szavukat, nézetüket. Így például ősszel Tomasovcén mérkőztünk és nem fizettek ki bennünket; 1450 koronával maradtak adósaink és tartozásukból eddig csak 650 koronát törlesztettek. A hátralékos összeget nem is hajlandók megfizetni. A járási szakosztály Losoncon pedig hallgat, nem intézkedik. Most vegyük a másik mércét: Tavasszal mi is adósai maradtunk Haliénak. (Hiába, nehéz sorsa van a falusi sportszervezetnek!) Tartozásunk hatszáz korona volt. Ez esetben azonban 10 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. július 22. megjött a hangja a járási futballszakosztálynak! El is rendelte, hogy három napon belül fizessünk, máskülönben felfüggesztik játékjogunkat. S mi fizettünk, mert náluk nincs pardon! Vagy pedig: A nyéki mérkőzésünkre kirendelt játékvezető nein jelent meg, ellenben megbízatását egyszerűen átadta egy nagykürtösi, alacsonyabb osztályú mérkőzések vezetésére jogosult játékvezetőnek. Hol tegyünk panaszt? De minek is panaszkodjunk? Leszoktattak már bennünket arról. Süket fülekre találtak panaszaink már a múltban is ... Ősszel Tomasovcén a hazaiak kapusa eltörte egyik játékosunk lábát, a mérkőzés után pedig inzultálták a játékvezetőt. Nincs tudomásunk róla, hogy felelősségre vonták volna a tomasovceieket. Tavasszal Kokaván úgy fejbe rúgták a kapusunkat, hogy utána 22 napig feküdt kórházban, és csak műtéttel menthették meg az életét. Még legalább egy évig marad munkaképtelen, és ezáltal mint inas nem szabadulhat fel! Futballozni talán már sohasem fog. Tudomásunk szerint ezzel a szomorú esettel az OV CSTV még csak nem is foglalkozott!" A zsélyi sportfunkcionárius szavaiból teljes bizalmatlanság érezhető. És ha csak ő lenne az egyetlen, aki a járási futballszakosztály működésére panaszkodik ... De sajnos, nincs egyedül, és ez nagy baj, mert a bizalmatlanság minden érdemes munka és a haladás rákfenéje! Súlyom László mondja Kollár sporttárs. És természetesén, ebben a csallóközi nagyközségben a sportbarátok is kezdtek visszaszállingózni a mérkőzésekre. Sőt volt úgy, hogy ötszáz ember is buzdította a csapatot, ami némi pénzt hozott a szervezet pénztárába. Megoldódott az anyagi gond, a bajnokságban megállta helyét a csapat — mégis akad egy fájó pontja a testnevelési egyesületnek. Oj öltözőre lenne szükség, de minél hamarább. Bár a helyi nemzeti bizottság sokat segített a sport újjáélesztésében, úgy gondolom, az öltöző felépítésénél most is nagyon sokat segíthetne. És azt hiszem, ezt meg is érdemelnék az aranyosi labdarúgók. A jelenlegi öltöző már nem felel meg a követelményeknek — ennek vasárnap voltunk éíő tanúi — és a sportvezetőkkel mi is azt szeretnénk remélni, hogy az elkövetkezendő években a különböző rendezvényeken a korszerű környezet is öregbítse Csallóközaranyos hírnevét — ne csak a vendégszeretet. (czita) Sikerül-e a mesterhármas ? fl VASAS Dunaszerdahelyen A dunaszerdahelyi Jednota stadionjában július 16-án nemzetközi mérkőzésnek lehettünk tanúi. A budapesti VASAS, a magyar bajnokcsapat látogatott át a tatai edzőtáborból Szerdahelyre. A nálunk is annyira közismert, szimpatikus együttes, mely külföldi élcsapatokkal is mérkőzéve világszerte öregbíti a magyar futball hírnevét, ötven évvel ezelőtt alakult, s többször megnyerte már a magyar bajnokságot. A pályára kifutó csapatot az alanti összeállításban nagy ovációval fogadta a környékről szép számban összesereglett szurkolótábor: Varga — Bakos, Köves, Ihász — Matesz, Berendi — Molnár, Puskás, Farkas, Fister, Vidács. Jednota: Könözsy — Turek, Táncos, Gödölle — Székács, Kántor — Petes, Dömény, Vimi, Már, Lázás. Valójában ez a kérdés foglalkoztatja most Uzapanyit és a környék sport-közvéleményét, amikor a várható bajnoki esélyeket latolgatják. Vajon sikerül-e a ritka sportbravúr? Mindössze két évvel ezelőtt alakult a kis együttes az újoncokat jellemző nagy ambícióval és elszántsággal. Már egyéves ottlét után, a legalsóbb osztályban kiharcolták a tovább jutást. Maga a feljutás még komolyabb és célszerűbb munkára ösztökélte a sportolókat és vezetőket. Demeter Dénes edző irányítása mellett olyan edzésmunkához láttak, melyet rajtuk kívül aligha végzett más kis csapat a járásban. A tél folyamán kultúrotthonból rögtönzött tornateremben hetente háromszor tartottak edzést. Eleinte sokan húzódoztak a szokatlanul kemény edzéstől, de aztán összeszorított fogakkal végezték kemény' munkájukat. Valami különleges erő hajtotta őket, élükön a sportág olyan megszállottjaival, mint Angyal, Bán, Túrós. Aztán jöttek az első mérkőzések és nem várattak magukra az eredmények sem. A harmadik osztály bajnokságát négy ponttal nyerték meg. — Vajon mi következhet ezután? — kérdeztem a népszerű Dénes bácsitól, az edzőtől. A mérkőzést megelőző zászlócsere után a helybeli pionírok virágokkal üdvözölték a játékosokat, majd a sérült válogatott Mészöly ünnepélyes kezdőrúgása után igen szép sportot nyújtó játéknak lehettünk tanúi. Az első félidőben váltakozó hazai és Vasas-támadások folytak. Egyik szellemes támadásszövés és egyéni megoldás a másikat követte. A mérkőzés 5. percében Vidács a Vasas javára megszerezte a vezetést, Vimi a 25. percben kiegyenlített. Egy perccel a félidő lejárata előtt Molnár újra a Vasast hozta előnybe. Szerdahelynek itt még alkalma nyílt az egyenlítésre, később aztán a pesti vendégek jobb erőnléte győzött és a 22. percben Vidács és Puskás (30. perc) góljaival 4:1 arányban győzött a Vasas. A nézők mindkét csapat játékával elégedettek voltak, bár a Vasas nagyobb klasszisa természetesen kidomborodott — különösen a II. félidőben, amikor a vendégek csatársora alaposan próbára tette Könözsyt, a hazaiak kapusát, aki azonban kitett magáért. Szarka játékvezetőnek kevés oka volt sípja használatára és a 8000 főnyi nézősereg megelégedéssel vonult haza. (Könözsy) NYÁR —■ Munka, munka és még egyszer munka! Nincs megállás, mert mi saját magunkon tapasztaljuk a szorgalom szívetmelengető hatásét — a sikereket. A jegenyefák nem nőhetnek az égig. Ezzel mi tisztában vagyunk. De minden reális latolgatás közepette is kereshetünk valamit a második osztályban még akkor is, ha ott olyan előkelő társasággal leszünk kénytelenek megküzdeni, mint Tornaija, Tiszolc vagy Ajnácskő. A gárdában kétségkívül benne van akár az újabb bajnokság megnyerése is. Tisztában vagyunk persze azzal is, hogy ez nemcsak rajtunk múlik. Többek között a jószerencsétől is függ, ami valljuk be őszintén, nem hagyott cserben bennünket az eddigiek során. Számíthatunk-e lényeges változásra a csapat összetételét illetően? — Tizenhatos kerettel, közöttük egy újorfnan átigazolt játékossal, Baloggal vágunk neki az új idénynek. A csapatban nincs bérelt hely még a legjobbak számára sem. Mindig a szorgalom és a forma a döntő. A tizenhatos keretünk különben az aláb: biakból áll: Bán, Tokár, Kocsis, Angyal, Péter, Demeter, Bozó,, Varga, Szabó, Babik I., Hacsí, Túrós, Borbély, Balog, Bercik és Babik IL Tehát minden téren megalapozottan várják a rajtot? — Lényegében igen. Persze, ennek érdekében ml is tettünk egyet-mást. A helybeli EFSZ-nél például 1200 munkaórát dolgozunk le a nyári csúcsmunkák idején. Ezek után érthető, hogy ők sem tagadják meg tőlünk a támogatást. Most is 5500 korona pénzösszeget kaptunk tevékenységünk még eredményesebb kifejtéséhez. A falu szeret és bízik bennünk. Nem szeretnénk visszaélni bizalmukkal, s így minden erőnkkel dolgozunk — talán a mesterhármas megszerzéséért is. (ha) VÍZSZINTES: 1. Idézet Szabó Lőrinc „Nyár“ című verséből, folytatva a függőleges 9. sorban. 9. Kicsinyítő képző. 10. Mező. 11. Város Jugoszláviában. 12. Szintén. 13. A haló hátsó része. 15. Jókedvű. 16. N. T. 18. A nyak része. 20. Csont — olaszul. 21. Trombitahang. 23. Bizonytalan. 24. Becézett Ilona. 25. Macska. 27. Sorsjegy több idegen nyelvben. 28. Forma. 29. Fontos ásvány. 30. Szid. 32. Hamis. 33. Szlovák személyes névmás. 34. Nagy európai város. 35. Fehér latinul. 36. Ismeretlen adakozó névjele. 38. Római ezeregy. 40. Énekhang. 41. É. I. 42. Nagy színésznő. 44. Irány. 46. És aztán? 48. Becézett női név. 49. Palást. 50. Hasznos rovar. 51. Ételízesítő. 52. Rakás. 54. É. Ä. 55. Testrész (fon.). 56. Dolog — latinul. 57. Lélegzik. 59. Vízben él. 61. Ünnepi lakoma. FÜGGŐLEGES: 1. Én — németül. 2. Állam Közel-Keleten. 3. Fogadási öszszeg. 4. Tett vége. 5. Izomkötő. 6. Színvonalas. 7. Sáv. 8. Személyes névmás. 9. A vízszintes 1. folytatása. 14. Hajtógép. 17. Három hangszerre írt zenemű. 18. Évszak. 19. Végnélkül rest. 20. Zsiradék. 22. Á. C. 24. Olasz névelő. 26. Zamat. 28. Európai nép. 31. Becézett nagymama. 32. Nem ül. 37. Színvonal. 39. Gabonaőrlő. 41. Ék! 43. Római hat. 44. Nem jobb. 45. íme. 47. Német előszó. 49. Esetleg. 52. Hímméh. 53. Fere ikerszava. 56. Omladék. 58. Kettősbetű. 60. Kátéi 61. Bizalmas megszólítás. 62. Folyadék. (Segítség: vízsz.: 13. tat — 20. os — 35. alba — 49. talár, függ.: 24. il.) Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 9. számú sorok megfejtése. A SZABAD FÖLDMŰVES 26. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A földművesek szövetkezeti csoportosulása ma már világmozgalom.“ Könyvjutalomban részesülnek: Bartal Ilona, Ipolyvisk, Dankó Ferenc, Bodrogszerdahely, Dobsony Erzsébet, Kőhídgyarmat, Markovics Istvánné, Dolny Peter, Hangya Magdolna, Sikenícka. ERESZTREJTVÍRY
