Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-30 / 52. szám

Ctafüdllfc Hi Aí 6-évtől vidáman kell elbú­­csúzni — ez nem vitás — még akkor Is, ha gondot vagy bá­natot hozott, hiszen helyet ad az ú] esztendőnek, s ettől még a leg­borúlátóbb ember is több jót remél. Sokan a nyilvános mulatóhelyeken keresnek e napon szórakozást, ám az emberek nagy része otthon, családi és baráti körben koccint az új esztendő sikerére. Ilyenkor, a szilveszteri ünnepség hangulata a háziasszony ötletességétől, szerve­zőképességétől és ügyességétől függ. Neki nemcsak arra kell gon­dolnia, hogy minden ételből és italból elegendő mennyiséget ké­szítsen, hanem arra is, hogy ven­dégeinek kellemes környezetet, változatos és a gyomrot nem túl­ságosan megterhelő, ízletes étele­ket, valamint megfelelő hőmérsék­letű, kellemes ízű italt nyújtson. Sőt, a „borkorcsolyáról“ és a „kor­­helylevesről“ sem szabad elfeled­keznie — az egyikről azért, hogy jól csússzon a bor, a másiktól pe­dig szinte újjászületik úgy éjfél­tájban az állandó evéssel, ivással terhelt gyomor. Nem lenne helyes, ha a házi­asszony estétől reggelig csak a vendégek körül ugrálna. Ilyen al­kalmakkor nagyon bevált a hideg büfé, azaz a sarokba állított asztal, amelyet különféle hideg étellel, húsokkal, szendvicses-tálakkal, sa­­látákkal, süteménnyel, gyümölccsel és gyümölcsszörppel rakunk tele. Az étel mellé tiszta tányérokat, poharakat, evőeszközöket és szal­vétát teszünk, s így a vendégek szabadon választhatnak és bármi­kor vehetnek maguknak az ételek­ből. A bort, tömény italt és a fe­ketekávét személyesen kínáljuk. Ha valamilyen okból mégis az ünnepi vacsora mellett döntünk, akkor az étlap összeállításakor figyelembe kell venni az alábbi szempontokat: 0 A vacsorát könnyebb ételekkel kezdjük, a nehezebben emészt­hető ételeket hagyjuk utoljára. • Az italok esetében is ugyanígy járunk el, vagyis a hideg- vagy meleg előételhez sör, a húsos főételhez bor (sötét húshoz vörösbort, fehér húshoz fehér­bort) illik, a likőrt vagy a pá­linkát a feketekávéval együtt tálaljuk. # Az ételek összeálításakor ügyel­jünk arra, hogy az egyes fogá­sok ízben és összeállításban, va­lamint az elkészítés módjában egymástól eltérőek legyenek. 0 Az étlap összeállításánál a ven­dégek életkorát és egészségi állapotát is figyelembe vesz­­szük. ® Ügyelünk arra, hogy az ételek és italok megfelelő hőmérsék­letűek, ízűek és illatúak legye­nek. A szilveszteri ünnepélyes vacso­ra dísze a sültmalac — hogy sze­rencsét hozzon az új esztendőben. Itt közöljük elkészítési módját, néhány receptet a hideg büfé vál­tozatosabbá tételére, valamint bor­korcsolyának megfelelő és nálam igen jól bevált sósrudacska recept­jét. A korhelyleves lehet az álta­lában ismert káposztaleves kol-Szilveszteri vendéglátás básszal, vagypedig savanyú krump­lileves is. Az alább közölt savanyú velőleves nem nagyon ismert, de kitűnő ízű, ha meg akarjuk örven­deztetni vendégeinket, akkor kor­­helyievesnek ezt adjuk. SZENDVICSEK Szendvicseket készíthetünk fel­szeletelt zsúrkenyérből, zsemléből vagy egyszerűen ovális vagy tégla­lap alakúra vágott, vékony kenyér­szeletekből, ezeken kívül még pirí­tott kenyér- vagy zsemleszeletek­ből is. A csukott szendvicsek készítési módja: a kenyér- vagy zsemlesze­letet vékonyan megkenjük kikevert vajjal, majd felszeletelt sonkát, szalámit, hideg sültféléket, sajt­féléket, helyezünk rá, és egy má­sik, szintén megvajazott kenyér­­zsemleszelettel betakarjuk. Nyitott szendvicset készíthetünk felszeletelt vagy finomra vágott sonkával, téliszalámival, füstölt kolbásszal, hideg sülthúsfélékkel, hideg hallal, kaviárral, heringgel, főtt kemény tojással, körözött lip­tói túróval, különböző sajtokkal, hideg, zsírjában sült libamájjal stb. A szendvicseket általában simá­ra kevert, gyengén sózott vajjal kenjük meg, de pl. a libamájas szendvics lehűtött saját zsírjával kenhető. Azokra a szendvicsekre, amelyeket valamely halfélével ké­szítünk el (szardíniás, heringes stb.) az elkészítés előtt ajókával (szardellapasztával) ízesített vajat kenünk. Fontos, hogy a szendvicseket mindig jellegüknek megfelelően, ízléses mértéktartással díszítsük. így pl. a hideg halfélékből készült szendvicseket kaviárral, főtt ke­mény tojással, citromszeletekkel stb., míg a sonkásat aszpikkal, re­szelt tormával, a sajtosokat hóna­pos retekkel, vajjal, a hideg sül­tekkel készítetteket pedig uborká­val, fejes salátával díszítjük. ROPOGÖS MALACSÜLT Hozzávalók: (10—12 személyre) 3,5 kg tejes malac, 5 dkg só, 1 g majoránna, 5 dkg szalonna, 3 dkg zsír, 2 dl sör. A megtisztított malac lábait le­vágjuk, gerinccsontjait a nyakánál belül mélyen behasítjuk, belsejét sóval jól bedörzsöljük, majoranná­­van megszórjuk és így egy órán át háttal lefelé állni hagyjuk, hogy a só kissé átjárja a húst. Egy meg­felelő nagyságú tepsibe keresztbe fektetünk néhány falécet, erre hát­tal lefelé fektetjük a malacot, far­kát és füleit papírral becsavarjuk és zsírral megkenve középerős sü­tőbe tesszük. Sütés közben sörbe mártott szalonnával időnként meg­kenjük a malacot, miáltal szép fényt kap. Ha észrevesszük, hogy a bőrén hólyag van, akkor ezt vil­lával felszúrjuk. Mikor kb. két órai sütés után a malac szép pirosra és ropogósra sült, kiemeljük egy deszkára, fejét nehéz, éles késsel levágjuk, utána hosszában kétfelé vágjuk, majd a feleket megfelelő nagyságú d,arabokra vágjuk, és az egyes darabokat lehetőleg a malac eredeti formájában a tálra helyez­zük. Köretnek párolt káposztát vagy borral párolt fejes káposztát adunk. KORHELYLEVES Húsos sertéscsontot és két vesét babérlevéllel lassú tűznél főzünk, s amikor a vese már majdnem tel­jesen megpuhult, petrezselymet, sárgarépát, két burgonyát, borsot és szükséges mennyiségű sót te­szünk bele. Amikor a zöldség meg­főtt, hagymás rántással berántjuk, pár percig forraljuk, majd 2 dl tej­fölt teszünk bele. A forrásban levő levesbe apróra vágott velőt do­bunk, egy-két percig főzzük, majd vékony karikára vágott hagymát téve a levesbe lefedjük és a tűzről félrehúzzuk Pár perc múlva ecet­tel ízlesítjük. BORKORCSOLYA (SÖSRUDACSKA) 25 dkg vajat, 25 dkg liptói túrót és 25 deka sima lisztet fél csomag sütőporral tetszés szerinti meny­­nyiségű sóval jól összegyúrjuk, ujjnyi vastagságúra kinyújtva ru­dacskákra felvágjuk, tojással be­kenjük, köménymaggal és reszelt sajttal behintjük. Közepes tűznél sütjük. — gir— Leesett a hó, zuzmarásak a fák, a lakodalmas násznépet azonban a hideg időben is el kell kísérni a zenekarnak. Mert hideg idő ide, hideg idő oda, vég nélkül tartanak a lakodalmak. Bállá felv. EGY KIS KAVÉFŐZÉSI TÖRTÉNELEM A habnak kifutni sosem szabad így ünnepek alkalmával nemcsak városon, falun is a szokottnál több kávét fogyasztunk. Még olyan háziasszony is kávéfőzésre adja fejét, aki egyébként alig-aiig fogyasztja ezt a frissítő hatású italt. Mit mond erre vonatkozólag a több százéves történelem? A főzés módjáról, arab forrás nyomán így tudósít egy XVII. századbeli olasz gróf, Luigi Ferdinado Marsigli, a Budát felszabadító hadsereg tábor­kari főmérnöke, aki török fogságban sajátította el a kávékészítés csínját­­bínját: „Nyeles serpenyőben rázogatva, fapálcikával keverve pirították az egyenletes megfeketedéslg a szemeket, míg megváltozott azok íze és ereje. Ezután mozsárban lisztté őrölték és bőrzacskóba helyezték. Főzéskor a kannába annyi vizet engedtek, hogy az tízszerese legyen a kávéliszt meny­­nyiségének. Ez a legjobb kávéfőzési kulcs. A habnak kifutni sosem szabad, mert ez az ital ereje.“ Keleten a kávét aromás fűszerekkel, szegfűszeggel, ámbrával, sáfránnyal ízesítették, sokhelyütt édesltés és szűrés nélkül itták. Máshol mézet kever­tek hozzá. A körülbelül 40 fajtájú kávé frissítő hatását a növény őshazájában, Ará­biában fedezték fel. Az első fogyasztók a virrasztó dervisek voltak, ezzel biztosították ébrenmaradásukat a csendes szemlélődéshez. A XVI. században a magyarok „feketelevesnek" nevezték a kávét, ame­lyet a törökök ismertettek meg elődeinkkel. Jégvirág Jégvirág az ablakon Kinyílott egy hajnalon. Rózsa volt, vagy liliom? Megmondani nem tudom. De szára volt, s szirma volt. Kissé oldalra hajolt. Ablaküveg ... meserét... Virágszirma csupa jégl Egyszeresek a déli nap Jégvirága ráakadt. Gondolta, hogy fázik ott, Meleget szórt rá legott. S egy sugár szólt: jer velem. Rossz a fagyban ldelenn, Amíg a nap rádlehel, Sugárszárnyon viszlek el. Ablaküveg... meserét... Le is olvadt már a Jégl Jégvirág meg úgy bizony, Fenn virul egy csillagon. LÁNG ETELKA A z erdő mélyén élt egysier egy sündisznócska. Annak az érdé­nek az ura volt a medve. Egyszer a favágó kopácsolt a fán. Erre a bokor* ból kidugta fejét a medve. — Favágói Ki az úr ebben az érdé* ben — kérdezte a medve. — A sündtsznócska. — Ml-t-l? — förmedt rá az anya­­medve. A szegény favágónak az ijedtségtől kihullott a ktsbaltája a kezéből. — Mutasd meg hol van a nagyba* talmú sündisznócskal ve. — A pásztort nem tudnád elijesz­teni ... A tisztáshoz értek, ahol a pásztor legeltette a nyáját. A sündisznócska elkiáltotta magát: — Fusson, akinek kedves az életei A pásztor odanézett, s a bokor fő-A nagyhatalmú sündisznócska A favágó elvezette a sündisznóhoz a dörmőgőt. A süntkét éppen sütké­­rezés közben találták. A házigazda nagyon megijedt a váratlan látogató­tól. A medve rádörrent: — Mutasd meg, hogy nagyobb a ha­talmad, mint az enyémI Sétára indultak az erdőbe. A tisz­táson szarvas legelészett. A sündisz­nócska elkiáltotta magái: — Fusson, akinek kedves az élete! A szarvas rögtön eltűnt. — Ez semmi! — dörmögte a med­lött meglátta a medve fejét. Futásnak eredt, otthagyva a nyájat. A sün visszafordult, hogy mit mond a medve, de az már kereket oldott. Megijedt a nagyhatalmú sündisznócskától. Azóta nem kérdezi a medve: ki az úr az er­dőben. Tarcha Palkó, VII. oszt. tanuló, Bratislava Hóember Som bundája, sem kabátja, Nincs keztyűje, nincsen sálja, A kalapja csorba csupor, Messze virít a répa-orr. Szénből van a szeme-gombja, Tüzelőre semmi gondja. Hetyke szél a jó barátja, Soh’sem fázik, nincsen láza. Nem mogorva, mindig nevet, Szereti a gyereksereg. Cseréppipa a szájába’ Seprűből van kezeszára. Míg a tél tart — a víg legény Mozdulatlan áll a helyén. BÖSZÖRMÉNYI ILONA Tréfás találós kérdések 1. Melyik árral nem'lehet lyukasztani? 2. Melyik bolt nem lesz soha önkiszolgáló? 3. Melyik kutya nem ugat? 4. Melyik katona nem kap csomagot? 5. Melyik tűvel nem lehet varrni? 6. Melyik macska nem fog egeret? 7. Melyik korcsolyát készíti a háziasszony? Azoknak a gyerekeknek, akik mind a hét találós kérdésre helyes választ küldenek be a Szabad Földműves szerkesztőségébe, három értékes könyvet sorsolunk ki. Az első csalódás ... képzeld, meg­nősült a kedvenc filmszínészei,., ■^wwvwvww^vs^wv* Nagyszülők és unokák Sokszor lehet hallani és akárhány­szor tapasztalni is, hogy a nagyszülők (főleg a nagymama) jobban szeretik, türelmesebben nevelik unokáikat, mint annakidején saját gyermekeiket. Ez nem olyan csodálatos. Az unoka rendszerint akkor érkezik, amikor az öregedő vagy az öregség határán állő emberek már nem számíthatnak a sa­ját gyermek okozta örömre: a csecse, mő megható tehetetlensége, majd ké­sőbb hízelgő kedvessége ellágyítja a nagyszülők szívét anélkül, hogy — mint annak idején — a teljes felelős­ség súlya nyomná őket. A gyermeknek is sokat jelentenek a vele törődő nagyszülők. Többletet szeretetben, amiből a gyermeknek sohasem lehet elég, és többletet türelmes, ráérős törődésben Is, amire az elfoglalt szü­lőknek, sajnos sokszor nincs elég Ide­jük. És még valamit, ami rohamosan fejlődő társadalmunkban különösen fontos: élő kapcsolatot a múlttal, aminek a nagyszülők szavahihető szemtanúi, szenvedő hősei voltak. Vi­szont helyes, ha a nagyszülők is fi­gyelembe veszik az idő múlását és az élet gyökeres fordulatát. Ne neveljék az unokáikat elavult életfelfogásban, ne plántálják beléjük túlhaladott esz­méiket. Ne csodálkozzanak — vagy botránkozzanak meg —, ha látják, hogy unokáik mások, mint gyerme­keik voltak: őszintébbek és több őszinteséget követelők, öntudatosab­­bak, bátrabbak. Ne érezzék a gyer­mek öntudatosságát — ami jó útra­­való számára az életben — tisztelet­lenségnek. SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1967. december 30,

Next

/
Oldalképek
Tartalom