Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-16 / 50. szám

m „Vadász és Halász“ 4. számában ezen cím alatt jelent meg egy írás, amihez én is szeretnék hozzászólni. A cikk írójának igaza van, hogy lehetőleg tisztázni kell azt a kérdést, mikor és miért kapnak a halak s mi az oka, ha elkerülik a horgot. A sporthorgászat terén ez fontos kérdés az egész világon.

Az eredményes horgászás sok körülménytől függ, mégtöbb feltételt követel, melyek nagymértékben befolyásolják a halak kapását, illetve étvágyukat a felkínált csalihoz. Ezzel a kérdéssel nemcsak a hazai szakirodalom foglalkozik, de a külföldi szaklapok hasábjain állandóan vitatkoznak e rejtélyes és bonyodalmas tárgyról.

Halászati ténykedésem főleg arra irányul, hogy ezt a mindennapos kérdést minél jobban megközelítsem, valamint gyarapítsam a gyakorlatban elért eredményeket. Errevonatkozóan már a „Polovníctvo és Rybárstvo“-ban több tanulmányom jelent meg. Többek között kifejtettem, sőt tényekkel bizonyítottam, milyen fontos tényező a halak kapására a légnyomás süllyedése, emelkedése, egyszóval, hogy mit mutatott a barométer. Ezúttal azonban a Hold, illetve annak állásáról szeretnék beszélni, milyen befolyást gyakorol a halak kapására. A következőkben közlöm az 1954- től 1966-ig feljegyzett észrevételeimet, illetve statisztikai számokat. Ezek főleg a pontyokra és részben a harcsákra vonatkoznak:

A holdtól is függ a horgászeredmény

Telihold Hal

1. nap idő egész nap közepes 9

2. nap idő egész nap rossz 9

3. nap idő egész nap nagyon

rossz 5

4. nap idő egész nap jó 11

5. reggel jó, délután közepes 16

6. nap reggel jő 6

7. nap regeitől 14 óráig jó 17

Utolsó negyed

1. nap idő 13 ó. jó 8

2. nap idő délután elég jé 10

3. nap idő 15 órától jó 18

4. nap 16 órától közepes 25

5. nap idő délután jó 24

6. nap Idő délután elég jó 13

7. nap idő délután elég jó 15

db Cjhold Hal db

1. nap idő 8 óráig kitűnő 16

2. nap 9 óráig kitűnő 14

3. nap 14 óráig kitűnő 7

4. nap 15 óráig kitűnő 12

5. nap 15 óráig kitűnő 24

6. nap egész nap rossz 24

7. nap 10—15 óra között jó 14 Első negyed

1. nap d. e. jó, d. u. köz. 10

2. nap reg jó, d. u. elég jó 12

3. nap egész nap közepes 15

4. nap egész nap közepes 9

5. nap egész nap közepes 11

6. nap 14 órától kitűnő 9

7. nap egész nap közepes 12

Amint a táblázatból látható, a halkapásra legjobb időszak az utolsó negyed és az újhold. Ehhez még a következőket fűzöm:

A Hold állása bizonyos tekintetben kihatással van a kapásra, de kis mértékben. Ezt bizonyítják a fenti számok, de a légnyomás teljes mértékben befolyásolja a tényleges viszonyokat, illetve helyzetet. Amennyiben a légnyomás kedvező, a kapás is jó. Viszont rossz légnyomás alkalmával nincs kapás, tehát a Hold állása sem érvényesül. Ha mindkét tényező kedvez, akkor kedden agyonfogjuk magunkat, míg ellenkező esetben, mondjuk pénteken teljesen leégünk. Ez történt augusztusban. Köztudomású, hogy az augusztusi hőségben a halak nagyon lomhán kaptak. Nálunk Kamenín (érsekújvári járás), a légnyomás 766 fokot jelzett. A

kapások napról-napra elmaradtak, főleg augusztus 10-től 21-ig. Ekkor a légnyomás 771 fokra emelkedett, amikor a halak kapni kezdtek. Ezzel szemben augusztus 22-én a Hold állása szerint, „egész nap rossz volt“. Még 23-án Is kaptak a halak, de már gyengébben, mert a légnyomás újra süllyedni kezdett. Egy nappal később a kapás teljesen megszűnt, amikor a barométer 765 fokot jelzett. Szeptemberben a Hold állása szerint

6—9-ig a halaknak kitűnően kellett volna kapniuk, de épp az ellenkezője történt. A pontyok hozzá sem nyúltak a felkínált csalihoz. A barométer ekkor 760—765 fokot jelzett.

Jó magam a horgászást barométer nélkül már el sem tudom képzelni. Birtokomban van egy „Aneroid“ gyárilag készített barométerem és egy saját készítményű (üveg és benne víz) légsúlymérőm. Ezen műszer elkészítésének hogyanját a „Hét" c. folyóirat közölte. Én ezt már 1960-ban közzéadtam a „Polov. és Rybárstvo“-ban.

Azon a nézeten vagyok, minél többen foglalkozunk a fentebb tárgyalt kérdésekkel, s ezeket nyilvánosságra hozzuk, úgy hozzájárulunk az eredményesebb horgászáshoz. Ehhez sok sikert kívánok.

Spisiak Mikulás-Miklós

Nemrég történt

A Vágduna sejtelmesen zúgó, suhanó forgókkal tarkított vizének fenekén, Imre barátunk horgán halszelet volt. Halszelet, mégpedig a javából, amit az imént kanyarított le a nemrég megfogott szép bök léből. Tehát egészen friss volt.

Mint egy vérbeli horgászhoz illik, várt. Türelmesen figyelte a víz örvénylését és a horognyél érzékeny végét. Süllőre várt, azért tette horgára a halszeletet. A süllő pedig nemes hal. Egyenesen és merészen támad, mint a pusztai oroszlán. Éppen ezért fontos a figyelem. A támadás nagy pillanatában, amikor bekövetkezik a tulajdonképpeni kapás, minden esetben a helyszínen kell lennie a horgásznak, hogy a kellő pillanatban be is vágja a horgot. Csak ezután remélhető, hogy a

ß VADASZ 0 e HALASZ

horogra kapó süllő a tarisznyába is kerül. .

Amire oly szívszorongva várt, kis idő múlva bekövetkezett...

Itt idézem Czirok Imre horgásztársunk szavait: „Figyeltem a horognyelem végét s mikor észrevettem, hogy kissé megrázkődott, majd közvetlenül utána hatalmasat vágott. A vágás lehetett vagy félméteres. Nekem se kellett több. Villámgyorsan felugrottam és bevágtam a horgot. Éreztem, hogy valamiben megakadt, vagyis hogy horgomra vendég akadt.

Most következett a haddelhadd. Igazi horgászhoz illő küzdelem. Horgomra került látogatóm komolv erőt fejtett ki, hogy megszabadulhasson kellemetlen helyzetéből. Olyan vad küzdelem folyt kettőnk között, hogy szégyen ide és szégyen oda, alig bírtam vele megbirkózni.

De ereje közben mintha gyengült volna. Fel is használtam

a kedvező pillanatot és nagy erővel láttam hozzá zsákmányom kivontatásához. Hevesen dobogó szívvel húztam kifelé a horgot. Lelki szemeim előtt már ott pihegett egy olyan 8— 10 kilós szép süllő, amely látomást a következő pillanatban bekövetkezett változás hirtelen szerte oszlatta.

Ahogy morfondíroztam, zsákmányom taktikát változtatva megjelent a víz felszínén. Bár ne így történt volna.

Szörnyűségem meglepetésemnél is nagyobb lett, amikor a már előre elgondolt szép nagy süllőfej helyett, egy torzonborz, szőrös állat feje emelkedett ki a vízből. Eleinte azt hittem, hogy egy nagy macska. Kinyitott, vérző szájából fájdalmas, sivalkodó hang tört elő és továbbra is menekülni igyekezett. Szinte jnegsajnáltam, de még mindig nem tudtam miről van szó.

A borzalmas látványtól annyira megijedtem, hogy azt sem tudtam mit tegyek. Első gondolatom volt, hogy elvágom a damilt. Ez a szörnyeteg, ha partra húzom, meg is marhat.

Közben a fájdalmas, sivalkodő hangokra figyelemesek lettek a közelben horgászók és hozzám rohantak. Bíztattak, húzzam ki, ne engedjem el, hiszen ez egy igen szép vidrapéldány. Lehetett vagy 75—80 cen. timéter hosszú. Szót is fogadtam. Tovább húztam a horgot, de már késő volt. Eddigi habozásommal hibáztam. Perceket vesztettem, amit a vidra ki is használt. Erőt gyűjtött s elszakította a zsinóromat.

De nem tűnt el szemeink elől, hanem legalább 100 métert úszott, a szájában beleszakadt horoggal. Ki szeretett volna a partra menekülni, de az ott csoportosuló gyerekhad nem engedte. Kövekkel dobálták, mire átúszott a Vágduna túlsó oldalára. A parton hevesen vitatkozók és most már az én legnagyobb sajnálkozásomra is, mert közben megtudtam az egyik szűcsmester ismerősömtől, hogy az ilyen kifejlett vidra bundája 1000 koronát is megér.“

Így végződött Czirok Imre kalandja a vidrával.

Holczer László, Komárom