Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-16 / 50. szám
Tengeri érdekességek — dióhéjban A sósvizekben rengeteg Ikraíaló él, amelyek minden más falattal szemben a kaviárt részesítik előnyben. Szakértők szerint minden millió ikrából legfeljebb 4—5 marad életben és cseperedik felnőtté. Még ezer szerencse, hogy ekkora íjagy a „gyermekhalandóság“, ellenkező esetben, azaz ha minden ikra kikelne és minden hallárva felnőne, néhány év leforgásával több volna a hal és egyéb vízilakó, mint a víz. Egyes ivadékgondozó halak a kengurut utánozzák, így a csíkóhal az ikrát megtermékenyítés után a hím hasát díszítő erszénybe rejti, ahol az utánpótlás tökéletes biztonságban van, amíg ki nem kel és el nem hagyja furcsa bölcsőjét. Utána azonban megkezdődik a haddelhadd, a csikóhal ugyanis annyira szereti a bölcsőből kimerészkedett csemetét, hogy azonmód megeszi őket. Ilyen szülői szeretet is létezik ... Az ikrából kikelt hallárvák a legritkább esetben hasonlítanak a szülőkhöz. Legtöbbjük igen kicsiny, átlátszó és pikkelytelen, úgyhogy állattani meghatározásuk néha lehetetlen. A félszegúszók, melyek laposak, akár a töklevél, fiatalkorukban testük mindkét oldalán viselnek szemért. Amint növekszenek, az egyik szem elkezd vándorolni, amíg oda nem kerül a másik testoldalra. Igen célszerű ez a berendezés, a félszegúszó ugyanis megrögzött lesipuskás, beássa magát a fenék homokjába annyira, hogy csak a két meredt, dülledt szeme látszik ki. Órákon át mozdulatlanul vár hosszú, méla lesben, amíg valami ehető el nem úszik felette, ilyenkor egyet ráz magán és nyílsebességgel ront a mit sem sejtő áldozatra. Igaz, hogy ezt a műveletet egyetlen szemmel is elvégezhetné, egy szemmel azonban nem észlelne térhatású képet és nem tudná jól felbecsülni a zsákmány távolságát. Bár lehet, hogy ismeri a közmondást: több szem többet lát. Egyes csontos halak, pl. angolnák lárvái apró levélkékhez hasonltának, és egyáltalában nem halformájúak. Rendkívül érdekes megfigyelés, hogy az átlátszó angolnalárva kezdetben jól növekszik, mafd mielőtt kígyóforma testű üvegangolnává válnék, testnagysága a felére csökken. A cápák elvetemült rablók, mindent megesznek, ami mozog, legkedvesebb falatjuk saját rokonságuk, melynek megsebesült tagjait kérlelhetetlen kegyetlenséggel marcangolják szét. Ehhez a rablóélethez kitűnő fogakra van szükség, a természet persze alaposan gondoskodott is róluk. A kék cápa fogsora 14—15 homorú élű, beretvaéles fogból áll, ezek három sorban helyezkednek el, ami a célszerű berendezést a legkorszerűbb motoros fűrésznél is termelékenyebbé leszi. A fogak néha megsínylik a túlzott igénybevételt és kitörhetnek, amikor néha mázsás halat Toppantanak ketté. Mivel a , cápák országában nincsen művi fogpótlás, gondoskodik erről a természet. A vérszomjas bestiák hármas fogsora mögött öt tartalék fogsor is lapul, ezek a fogak szép szelíden hátra hajlanak a szájpadlásra. Ha kitörik a cápafog, előre kúszik a tartalékfog, újabb „patron“ csúszik a félelmetes fegyverbe. A kardhalat nyilván azért hívják kardhalnak, mert kardja nincsen, csak tőre. Ez a tőr viszont félelmetes fegyver, melyet azonban gazdája csak a legritkább esetben használ zsákmányszerzésre. Mese, hogy zsákmányát felnyársalja, de nem is volna ez a módszer célszerű, hiszen nincsen keze, amivel a felnyársait halat leszedje a méternél is sokkal hosszabb tőrről. A fegyver inkább támadással megoldott védekezésre szolgál, a kardhal ugyanis egyik kedvenc falatja a cápák felekezetének, a felnyársalt cápa általában kissé étvágytalanná válik és így már nem kemény ellenfél. Hogy a kardhal tőre mire képes, azt egyes átdöfött, harminc centiméternél is vastagabb keményfa csónakdeszkák bizonyítják. Amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a kardhal dühében néha 40—50 kilométeres sebességgel rohamozza meg a csónakot, az ekkora sebességgel vágtató többmázsás test eleven ereje megdöbbentően nagy. A tengeri halak nagy részének húsa bizony élvezhetetlen, mármint az embernek. Száraz, ízetlen, megfőzve kocsonyás, penipős. Van olyan tengeri hal, mely frissen jó falatot ígér, de megfőzve olajjal szagtalanított ammóniákra emlékeztet. Vannak akik úgy fognak ki ezen főzés közben keletkező kellemetlen zamaton, hogy nyersen, darálva eszik saláta gyanánt. A japánok drága csemegeként fogyasztják a cápauszonyt és megeszik az emberevő cápát is, melynek állítólag olyan az íze és a színe, akár a lazacé. Sokmillió doboznyi Ilyen „lazaokonzerv“ kerül hamisítatlan japán dömpingáron forgalomba, melybe rózsaszínűre festett cápahús temetkezett — lazac címkével. És ezek között a cápák között alighanem olyan is akad, mely utolsó reggelijének csemegefalatja talán éppen valami rumpusztító hajókormányos volt — nadrágostól. Dehogy tudja az ember, hogy mitől hízik ... (—házy) A FEHÉRHAL ELKÉSZÍTÉSE PEHÉRHAL SÜLVE: a közöm séges fehérhalat vagy fehérke-, szeget alaposan megtisztítjuk, besózzuk, s vagy egy órát állni hagyjuk. Azután megszárítjuk és egy darab friss vajból, metélt petrezselyemből és zsemlemon zsából készült töltelékkel tölti jük. Leöntjük olvasztott, de kii hűlt vajjal, majd palacsintasüi tőn, serpenyőn vagy roston megi sütjük. Az ekképpen előkészített ha* lakat lisztben, tojásban és móri zsában meghemperegve ki is ránthatjuk. Burgonyapürét, sa-1 látát, savanyúkáposztát, reszelt tormát tálalunk hozzá. A fehérhal főleg azoknak ajánlható, akik nem riadnak vissza kisebb szálkák lenyeléséi töl. llymódon a halakat persze gazdaságosabban felhasználhati juk. Halaink ismertetése 1. PONTY További szakmellékletünkben bemutatjuk a gazdaságilag legfontosabb halfajtákat, mellyel ifjú horgászaink szakmai tudásának gyarapítására törekszünk. Legismertebb halunk a ponty. Csőszerűén előrenyújtható kis szája és nagy pikkelyei jellemzik. Eredeti elterjedési területe Kelet-Európa, a Fekete-, az Ázott- és a Káspi-tenger vízgyűjtő területe. Emberi telepítése folytán ma már mindenütt él, ahol életfeltételeit megtalálja. Szlovákia minden vízrendszerében ■megtalálható. A ponty a jól felmelegedő, iszapos fenekű állóvizet, a holtágakat, a folyók lassú folyású szakaszait kedveli. Április-májusban ívik. Az ívás ihegindulásához legalább 15 W-os víz szükséges, legkedvezőbb a 18—20 °C-os. fváskor n VADASZ a HALASZ csapatosan a sekély vízbe húzódik, és itt a növényzetre rakja ragadós ikráit. A termelt ikrák száma 200—300 ezer körül van. Ivarérettségüket a hímek 3, a nőstények 4 éves korukban érik el. A ponty életkorát 30—40 évre becsülik. Gazdasági szempontból legfontosabb halfajunk és hazánk haltermelésének döntő többségét szolgálja. Folyóvízi halászatunknak is egyik fő hala. Mesterségesen jól szaporítható. A ponty több évszázados tógazdasági tenyésztése sok változatos formát hozott létre. Ezeket a kitenyésztő tógazdaságok nevével különböztetik meg egymástól. A tenyésztés fő szempontjai a jó takarmányértékesítő és gyors növekedőképesség, valamint a betegségekkel szembeni ellenállóság. Nálunk a pontynak 2 alakja ismeretes — testalakjukban és növekedő-képességükben különböznek egymástól: 1. A tőponty — népies nevei: nyurga ponty, karcsú ponty, nádi ponty. Nyújtott testű, alacsony hátú, majdnem henger alakú. Lassan növekszik, 5—7 éves karban éri el az 1 kg súlyt. 2. A tógazdasági ponty — 4 féle változatot különböztethetünk meg: a) tógazdasági pikkelyes ponty, b) oldal pikkelysoros tükrös ponty. c) hátpikkelysoros tükrös ponty, d) csupasz ponty vagy bőrponty (teste teljesen csupasz). Növekedése kitűnő, harmadik életévében már piacképes, közellátásra értékesíthető. Az európai hírességű ponty (Cesky kapor) hátpikkelysoros, tükrös pontyok közé tartozó forma, kitűnik jó növekedésével. Fogását, legkisebb fogható méretét a törvény szabályozza.
