Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-09 / 49. szám
A falu méhésze Ezt mondták róla a szövetkezet irodájában, s nem is alaptalanul. A gazdasági udvaron kerestük. Vámosladányban akkor még javában folytak az őszi munkák. Traktorok dübörögtek el egymás mellett; hordták a cukorrépát, kukoricát stb. Nem volt könnyű megtalálnunk a nagy sürgés-forgásban. A silózók igazítottak útba. — Tóth Lajos bácsit keresik? Az istállók mögött van a szerszámosbódéja. Ott megtalálhatják. Rátaláltunk. Szabadkozva fogott kezet, mivel olajos a tenyere. Elmondtuk, mi járatban vagyunk. — A méhek ... ? Azokról sokat lehet beszélni. A legjobb lenne, ha odahaza vitatnánk meg a dolgokat, de van még egy kis munkám, ha volna pár perc idejük . *. Lajos bácsival tartottam. Ajtózárat cserélt ki az ezermester ügyességével. Közben beszélgettünk. Szavai megfontoltak, mondatai értelemről, tájékozottságról, élettapasztalatról árulkodtak. Már nyugdíjas, de eztsenki'sem mondaná róla, mert életkedve fiatalos, derűs. Az idegen szemében ugyan nagyon komoly embernek tűnik, ami igaz is, ám beszédében válogatják egymást a szólásmondások, szállóigék, közmondások, s mindezt az egyszerű, ízes népi humor tarkítja. Határozottan kialakul az első benyomás: őszinte, közvetlen ember. Ezek után könnyű volt elképzelnem az otthont is. Egyszóval kifejezve: takaros. Szőlőlugas az udvaron; a nyári konyhában asszonyok és unokák fogadják szívélyesen a váratlan vendégeket. Csak rövid ideig maradunk körükben, Lajos bácsi a kertbe invitál. Gyorsan leszáll az őszi alkony, a kert pedig csak napvilágon mutat. Ez a birodalma. Virágok, fák, szőlőtőkék, s a kert bal oldalán hosszan sorakoznak a kaptárak. Lehet vagy harminc. Éppen elég a bajlódásra és örömre. — Ilyenkor már pihennek. Szeretem a méheket. Nélkülük talán nem lenne teljes az életem. Lehet nem hiszik el amit mondok, de a méhek sok esetben példát mutatnak az embereknek. Életmódban, szorgalomban és sok egyébben. Az életben akadnak olyan percek, pillanatok, amikor az ember pesszimista lesz. A legjobb orvosság ilyenkor — legalábbis a számomra — figyelni a méheket. Órák hosszat el tudom nézni őket. És megnyugtatnak, erőt adnak. Rajtuk keresztül tudatosítom újra és újra, hogy csak a hasznos tettnek, cselekvésnek van értelme az életben ... — Ne haragudjon, hogy közbe szólok Lajos bácsi, de meggyőződésem, hogy a legtöbb ember kizárólagosan a haszonért foglalkozik méhészkedéssel, és csak a saját érdekeinek megfelelő mértékben gondoskodik róluk, törődik velük. Ezek közé sorolom többek között azokat is, akik vásárolják a cukrot és „átdolgozás" céljából adják a méheknek. Ez egyébként igen ravasz és kényelmes méhész-megoldás. A méhek ugyan cukorból is .csinálnak mézet, de minőségben ez semmiképpen sem vetekedhet a természetes úton gyűjtött akác-, vagy egyéb virágmézzel. A galántai mézfeldolgozó üzemben haragszanak ezekre a méhészekre. Csalást látok ebben. Nem beszélve arról, hogy az ilyen méhészek kizsarolják a méheket is. Mi a véleménye erről Lajos bácsinak? — Hát, ma már sajnos, a méhészek között kevés a „tiszta vérű" méhész. A méh az ilyeneknek elsősorban eszköz az anyagi gyarapodásra. A bökkenő ott van, hogy ezért nem lehet teljesen elítélni a méhészeket. Véleményem szerint ez kizárólagosan a méhész egyéni beállítottságától, erkölcsi, szellemi színvonalától függ. Meg kell mondanom, én magam is annak örülök a legjobban, ha megtelnek a mézkamrák. Enélkül nem lenne méhészkedés, azaz nem lenne értelme a méhek életének, létének sem. Számukra a mézgyűjtés, a munka életfeltétel és életszükséglet. A méhek kiszolgáltatottsága s az előbb említett kizsákmányolása természetes folyamat. Persze a tapasztalt méhész mindig egyensúlyban tartja a saját- és a méhek érdekeit. Hálásabb állat aligha akad a méhnél, éppen ezért többszörösen visszatérül a róluk történő lelkiismeretes gondoskodás. Ahhoz, hogy az ember jól méhészkedhessen, értenie kell hozzá. És ehhez nem elég csupán a saját tapasztalat, elméletileg is fel kell készülni erre, mégpedig alaposan. — Azt hiszem tudna valamit tanácsolni a kezdő méhészeknek is. — Gyermekkorom óta sok tapasztalatra tettem szert, mert egész életemben méhészkedtem. Mégsem szégyenlem bevallani, hogy gyakran előveszem a méhészkedésről szóló szakkönyveket. Bizony nem egy esetben találtam bennük olyan dolgokat, amelyekre magamtól talán sohasem jöttem volna rá. Olvasgatom a Szabad Földműves szakmellékletét is, mert mindig foglalkozik időszerű és meg nem oldott méhész kérdésekkel. Ez már így van rendjén. Hiszen a jó pap is holtig tanul... — Lajos bátyám elkanyarodtunk egy kicsit a felvetett kérdéstől. A kezdő méhészeknek őszintén azt tanácsolom, hogy vaktában ne fogjanak munkához. Előbb tanulmányozzák a méhészkedést, kérjenek tanácsot tapasztalt méhészektől és vizsgálják meg körülményeiket, hogy megfelelnek-e a méhészkedés követelményeinek. Csak ezután öljenek pénzt a méhészkedésbe. — Az utóbbi években nagyon megnőtt az érdeklődés a pempős szerek, készítmények iránt. Lajos bácsi is foglalkozik pempőtermeléssel? — Eddig még nem foglalkoztam, mivel csak nagyüzemi méhészektől vesznek át pempőt. Egyébként a pempőtermelés igen megviseli a méheket, s véleményem szerint, ezzel sokkal jobban „kizsákmányoljuk“ őket, mint mondjuk a cukor átdolgoztatásával, azaz a mesterséges méztermeléssel. Meg aztán erre kissé be is kell rendezkednie az embernek. Ami pedig a legfontosabb, a pempőtermeléshez valóban érteni kell és itt nemcsak arra gondolok, hogy hogyan termeljünk, de arra is, hogy hányszor lehet és mennyit?... No de, igyunk is, kiszárad a torkunk! ... — Egészségére Lajos bácsi! —szté— A kábított méhek telelése Tavaly ősszel, egészen ké* sőn, beteleltem tíz kasból, ammónium-nitrátos kábítással áttelepített családot. A kábult méheket egyenlő családokra osztva zsongattam be az ébredező anyákkal együtt az előre összeállított, télies jellegű fészekbe. Kísérletképpen melléjük telepítettem négy kidobolt családot, teljesen azonos körülmények között. A családok bezsongatásukután gyorsan birtokukba vették új fészküket. Tájolásuk és viselkedésük nem mutatott semmi rendellenességet. A családokat rendszeresen ellenőriztem. Az anyák külön jelzést kaptak. Kábításuk után 3—4 nappal egyenletesen, és az évszakhoz képest erős petézésbe kezdtek. Itatnom kellett, mert a hűvös időben is kijöttek a vízhordók. A november 7-i kiröpülés és némi virágporhordás alkalmával végzett vizsgálatkor a kidobolt családok már teljes téli fészekben éltek, fiasításuk nem volt,'a keretek leragasztva, a rések jól tömítve propolisszal. Az ammónium-nitráttal kábított családokban még mindig két keretben volt közepesen kiterjedt fiasítás, közte napos is. A februári kiröpülések alkalmával bekövetkezett, amit vártam. A kitóduló — immár fiatal — méhek a kábított 10 család kijáróit és kaptárait alaposan elkenték. A kidobolt családoknál nem volt semmi hiba. A kábítottakban az anyák bizonyára végigfiasították a telet. A márciusi átvizsgáláskor, tisztogatáskor a kábítottak fészke alól kihúzott kátránypapír telítve volt hullával. A fészek nedvesebb volt az átlagosnál. A hullák nem lehettek a hideg vagy az éhség áldozatai, mert a be-bedugott hőmérő állandó, emelkedett hőmérsékletről tanúskodott. A 10 család virágpora teljesen elfogyott. Fiasítás két keretben volt található, szépen kiterjedt alakban. A kidobolt családoknál fél maroknyi hulla, több virágpor, több méz és teljesen tiszta fészek bizonyította, hogy telelésük zavartalan, természetes volt, noha ugyanannyi vizsgálaton estek át, ugyanolyan körülmények között, mint a kábítottak. Fiasításuk viszont nem érte utói a kábítottakét. Az áprilisi vizsgálatkor jött az igazi meglepetés. A kábított családok fiúsításának terjedelme a mézes etetés, előzetes virágpor-pótlás és a későbbi hordások ellenére is átlagban három keretben állapodott meg. A kidoboltaké ekkor már az ötödik kereten terjeszkedett. A kábítottak a szokásos tavaszi lendületet nem vették fel április végéig sem. Úgy látom, hogy a kasos méhek kábítása kényelmesebb, gyorsabb és tisztább munka ugyan, de a doboláshoz képest eredményeiben megmutatkozó különbség van. Kétségtelen, előfordulhat kényszerhelyzet, amikor kábítani kell, de sokkal jobb eredmény várható a kidobolt családoktól. Csak mint érdekességet említem meg, hogy hét kevert családot is megfigyeltem. Ezekben az anya dobolásból származott, a nép pedig felesen oszlott meg. Itt nem volt téli fiasítás, sem hasmenés, de a lehullás aránya megközelítette a kábított családokét. Tavaszi fejlődésükben csupán gyengébb népességük és alig kevesebb fiasításuk volt, mint a kidobottaknál. Ismétlem, mind a 21 család ugyanazon a két napon» került teljesen azonos életkörülmények közé. Ami az anyákat illeti, a kábítottak is, a dobolt rajok anyái is másod rajok 1966-os anyái voltak. A méheket egy hegyvidéki faluban kábítottam és doboltam. Zsidei Barnabás irrerem 3