Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-09 / 49. szám
Natalino, a kolhozfalu Négy évvel ezelőtt, amikor megkezdődött a Volgái Vízíerőműrendszer hetedik lépcsőjének építése, nyugtalanító hírek zavarták meg a natalinoi polgárok nyugodt életkörülményeit. Kezdetben csak találgatások, olyan utcai szóbeszéd formájában keltek szárnyra, de alig egy hétig tartó izgalom után hivatalosan is felkérték a község lakosságát, hogy szervezetten, a községi szovjet irányítása mellett lásson hozzá a lakóházak, a gazdasági épületek és más értékek áttelepítéséhez. A falu teljes áttelepítése azért vált szükségessé, inert az épülő vízierőmű megköveteli a Volga szintjének tizenöt méternyi emelését s ennek következtében Natalino egész területén és határának egy részén hatalmas víztároló létesül, amit a jövőben Szaratovi tengernek neveznek majd. A sors úgy hozta, hogy éppen azon a napon látogattam az áttelepített faluba, amikor az utolsó család is — házával és összes jószágával együtt — új környezetbe került. A régi falu helyén már csak a templom maradt, amelynek tornya messzire látszik és jelzi, hogy a kialakuló „tenger“ közepén település volt. Az utolsó négy esztendő, amit a falucska lakói az áttelepülés időszakának neveznek, nem csupán a lakóhelyek húsz kilométeres vándorlását, hanem a nép életkörülményeinek lényeges javulását is meghozta. Az új falu arculata szebb, kulturáltabb, mint a régié volt. Egyenesebbek, szélesebbek és tisztábbak az utcák és a par-! kosított terek közepén korszerű épületek vannak. A régi Natalinonak csupán egy téglaépülete volt, a templom. Ezzel szemben a gyermekkorban lévő négy éves új falu már sok téglaházzal büszkélkedhet. Közülük is kiemelkedik a hatalmas és igényesen berendezett kultúrház, amit a Marx Károly nevet viselő kolhoz saját jövedelméből építtetett, a kétemeletes irodaház, amelyben a községi szovjet és a kolhoz vezetősége hivataloskodik, az állami hozzájárulással épült iskola, amelyben a nyolc szokványos tanterem mellett több szakosított tanterem — így biológiai, politechnikai és korszerű tornaterem —, valamint úttörőszoba és tágas étterem is létezik, az új napközi otthon és nem utolsó sorban az épülő két négyemeletes lakóház, amely tizenhat fiatal házaspár-! nak nyújt majd kényelmes hajlékot. A falu áttelepítése — bár sok munkát igényelt — de a mezőgazdasági termelésre nem hatott kedvezőtlenül. Sőt mi több a szemlélődő idegen a kolhoz évi gazdasági mérlegeinek áttekintése nyomán arra a következtetésre jut, hogy a gazdasági élet gyorsabb ütemű fejlődése éppen az utolsó négy esztendőben valósult meg. Persze ez nemcsak a kolhoztagok nagyobb igyekezetével, hanem azzal is magyarázható, hogy azok az intézkedések, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány a mezőgazdasági termelés fejlesztése és a falusi lakosság életszínvonalának emelése érdekében foganatosított, az utolsó négy évben már szembetűnően éreztetik áldásos hatásukat. Natalino négyszázhetven kolhozcsaládja 13 ezer hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. Ebből a szántó 8 ezer 500 hektár. Főleg magtermesztéssel, elsősorban is búzatermesztéssel foglalkoznak. Ugyanis a helyi adottságok — a nagy terület és kevés dolgozó — megkövetelik olyan növények termesztésének előtérbe helyezését, amelyek munkálatait a szó legszorosabb értelmében gépesíteni lehet s így az aránylag kis számú lakósság megbirkózhat a nagy termelési feladatokkal is. A termelés struktúrájának kialakításába — az említett tényező mellett — beleszólnak a sajátos időjárási viszonyok is, a kevés csapadék, — az ezévl átlag 60 mm —, amely főleg a téli és a koratavaszi időszakban hull. Amikor e kolhoz állatállományának sűrűségéről beszélünk és próbáljuk formába önteni véleményünket, nem alkalmazhatunk olyan mércét, mint a mi optimális körülményeink közepette. Ebben az esetben is látnunk kell a sajátos helyi adottságokat, főleg a kevés munkaerőt, ami arra kényszeríti a Volga menti kolhozokat, hogy földterületükhöz viszonyítva kisméretű állattenyésztési termelést folytassanak. Így van ez a Marx Károly nevet viselő natalinoi kolhozban is. Persze a dolgozók létszámához viszonyítva a gazdasági állatok mennyisége nem lebecsülendő. Hiszen a négyszázhetven családot számláló közösségnek kétezer szarvasmarhája, ezernégyszáz sertése, hét és fél ezres juhállománya van. De ugyanakkor az egy-két szarvasmarha, a sertés és a pár darab birka a kolhozcsaládok személyi tulajdonában is megtalálható. A kedvezőtlen éghajlati viszonyok és a már említett egyéb helyi Jellegű kedvezőtlen jelenségek ellenére is az ember arra a következtetésre jut, hogy ennek a kolhoznak a tagsága hatalmas vagyonnal rendelkezik és az utóbbi években busás jövedelmen osztozkodhat. A kolhoz alapeszközeinek összértéke már meghaladta az egy és félmillió rubelt, az állandó dolgozók havi keresete pedig a 100—120 rubel között mozog. Azt, hogy e kolhoz gazdasági eredményei biztatóak és pénzügyi helyzete is szilárd az is bizonyítja, hogy a dolgozók rendszeresen minden hónapban megkapják keresetük teljes összegét, tehát nem előleget. A kolhoztagok jó életkörülményé-Ezt a kultúrházat, amely a legkényesebb igényeket is kielégíti, a kolhoz saját erejéből építtette. Glubov ALexej Szemjonovics, a natalinoi kolhoz egyik alapító tagja, a szovjethatalom egyik legrégibb harcosa. ről sok minden tanúskodik. Ezt hirdetik a korszerű bútorral berendezett családi házak, a nyolcvanhét televíziós antenna, a kiskapukon kigördülő sok-sok motorkerépár és a tizenhat Moszkvics márkájú személygépkocsi s persze nem utolsó sorban ezt tükrözi az emberek elégedettséget és boldogságot sugárzó arca is. A váltózást, amelyen ez a szovjet falu az Októberi Szocialista Forradalom óta átment, Glubov Alexej Szemjonovics, 79 éves nyugdíjas kolhoztag, az egykori kolhozelnök érzékeltette a legjobban. Elmondta, hogy a forradalom előtt a község lakósságának többsége nincstelen volt és ki volt szolgáltatva a hetvenöt kulákcsalád kénye-kedvének. A lakósság többségének tehát nyomor és nélkülözés, megaláztatással párosuló szolgaság jutott osztályrészül. A győzelmes forradalomban született szovjethatalom «zonban földhöz juttatta a nincsteleneket. S 1918-ban, amikor a falu kulákjai fellázadtak az új rendszer ellen, a volt nincstelenek, az új gazdák csírájában elfojtották a zendülést és nemcsak a falujukból, hanem a környékről is kisöpörték a hatalmuk visszahódításáért harcoló ,kulákokat. Majd 1929-ben, amikor napirendre került a mezőgazdaság kollektivizálása, Natalino parasztjai nem tétováztak, hanem megalakították a kolhozt, amely ugyan kezdetben sok gondot, de végül is emberhez méltó boldog életet hozott a község minden dolgozója számára. A látottak és a hallottak alapján meggyőződésből vallom, hogy azok az elképzelések és tervek, amelyekről Belov Petr Grigorjevics kolhozelnök tájékoztatott: az öntözőhálózat kiépítése, illetve az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése, és a falu teljes átépítése rövid időn belül megvalósul, s hogy Natalino lakossága napról-napra gazdagabb ős még boldogabb lesz. PATHÖ KAROLY Kisvárosi szövetkezet Másfél évtized nem nagy idő — a mezőgazdaságban mérföldkő lehet. És az is, mert szövetkezeteink, különösen a dunaszerdahelyi járásban óriási léptekkel haladnak a fejlődés útján. Somorja, Nagymegyer, Udvarnok, Albár, Gelle, Kulcsod és Ekecs szövetkezetei ma már Csallóköz legerősebb mezőgazdasági üzemei közé tartoznak. Somorja kisváros. Kisgazdák, erdőmunkások, hivatalnokok és tanítók szövetkezete volt. Az indulás nem volt nehéz — kétszázhatvan taggal és nyolcszáznegyven hektár földterülettel kezdték a közös gazdálkodást. A kezdeti nehézségek azonban a helytelen tervezésben már az elején meg* mutatkoztak, amely abból is látszik, hogy az ötvenes évek elején nem volt mivel megmunkálni a földet. A tarlóhántást sem tudták elvégezni, s a szántóterület összességére csupán 18 mázsa vetőmag jutottl Az 52—53-as években 840 mázsa sertéshúst kellett volna a szövetkezetnek beszolgáltatni akkor, amikor csupán tizenhárom sertés volt a közös gazdaság összállománya. A következő években e téren gyökeres változás állt be. A szövetkezet a termelési feltételekből és adottságokból indult ki. A tervezés eredményei kedvezően mutatkoztak meg a gazdaság egész fejlődése szempontjából. Emelkedett a termelés színvonala, s ezzel egyenes arányban emelkedett a szövetkezet tagságának anyagi és kulturális jóléte is. Míg évekkel ezelőtt tízkoronát fizetett a szövetkezet egy munkaegységre, addig ma 1240 korona az átlagkereset. Míg az ötvenes évek közepén a szövetkezet állattenyésztése csupán kezdeti szakaszába lépett, addig ma már kiváló eredményeket tudnak felmutatni. A jó szervezés, az emberek viszonya a közös gazdasághoz meghozta a sikert ezen a téren is. Bár az is igaz, hogy jelen pillanatban a tejtermelés nem éri el a járási szintet, csupán 2600 liter körül mozog, a jövőben minden bizonnyal e téren is behozzák a lemaradást annál is inkább, mivei ma már egészséges, fiatal állománnyal rendelkeznek. A sertéstenyésztésben sem lebecsülendő a 14,3 évi malacszaporulat. Ma már elmondhatjuk azt, hogy az 1240 hektáron gazdálkodó somorjaí szövetkezet felküzdötte magát az élvonalba. S nem kis megelégedés hallani a közös gazdaság elnökétől Fehér Károlytól, hogy jelen pillanatban a szövetkezet összvagyona tizennyolcmillió korona. — Tagságunknak van pénze, mondja az elnök. Csak széjjel kell nézni a városban. Oj negyedek épülnek, és örömmel tölt el bennünket, hogy nagy részüket a szövetkezet tagjai építik. Az elnökön múlik? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójára kiírt szocialista versenyben Pered az első kategória második helyén végzett. Különös jelentőséget kölcsönöz a jutalomképpen kapott tízezer koronának, és hogy — többek között — olyan tekintélyes vetélytársaik voltak, mint Galánta vagy Vágsellye. Személyesen eddig még sosem jártam Pereden, de a környező, közeli falvakba vetődve nem egyszer hallottam: dolgos, áldozatkész emberek lakják azt a falut. Sőt! Ilyen véleményt is hallottam már: „Könnyű a peredieknek, jó elnökük van .. .1“ Amikor nemrég a „jó elnök“ dolgozószobája előtt álltam a helyi nemzeti bizottság folyosóján, azon gondolkoztam, milyen is lehet annak az embernek a munkanapja, módszerei, mentalitása, akiben annyian bíznak, és még többen —- számtalan ügyből kifolyólag — naponta szóba hozzák a nevét...? Az elnök, Alaksza Tibor betessékel, kezet fog, leültet és azt mondja: — Rólam ne írjon semmitl Váratlan kezdés. Próbálom megmagyarázni szándékomat. Türelmesen meghallgat, aztán lefegyverez: — Szeretem a munkámat, az embereket, az ütemes fejlődést, de dicsekedni nem. És a problémák!? Nehéz szólni róluk, ráadásul szavakkal és tollal nem is oldjuk meg őket. Jóakarat meg sok munka kell hozzá. Csönd ereszkedik közénk, aztán újra megszólal: — Beszéljünk inkább a sportról. Tegnap is győzött a Slovan, mi meg alaposan megáztunk Pozsonypüspökin. — Nyertek legalább? — Senki sem nyert, döntetlen sem volt, a bíró az első félidő végén lefújta a meccset. A talaj miatt — teszi hozá. — Jó csapatunk van most. Gyúrják a fiúk az ipart. Oj öltözőket és lelátót kellene rövidesen építeni... Kapok az alkalmon, megpróbálom áthidalni az előbb támadt szakadékot. í— És mit építenek még? Nem veszi észre a cselt. — A nyáron fejeztük be az új fürdőt — mondja. — A nagy és kis medencében összesen tíz vagon cement van. A közelben sehol sincs fürdő, így az egész környék nálunk üdült. Öröm volt az emberek elégedett arcát figyelni, ahogy a két évi társadalmi munka gyümölcsét élvezik. így brigádmunkában valódi értékének csak harmadába került a fürdő. Hat-hét év alatt tizenöt kilométer járdát építettünk — társadalmi munkával. A cement árát itt a lakosság fizette, mi csak a kavicsot biztosítottuk ... — Más falvakban nem szerveznek ilyen akciókat? — Szerveznek, csak sok esetben valahogy kisebb sikerrel. Talán az elhatározás szilárdsága hiányzik, talán az erős akarat... Itt, Pereden például felszólítás nélkül jöttek hozzám az utcabizalmiak, rakták elém a halom százkoronásokat: ők is akarnak járdát, vegyük meg a cementet. Jóleső melegség önti el ilyenkor az ember szívét, érzi, hisznek neki! Pedig csak egyszer, még évekkel ezelőtt magyaráztuk meg az embereknek, mennyi új út, járda jut a falunak, ha egy útépít vállalattal csináltatjuk, vagy mennyivel kevesebb lesz a sár faluszerte, ha összefogunk és mindezt inkább társadalmi munkával, közösen végezzük el. Szeméből elégedettség sugárzik. — Rengeteg faluszépítő munkát lehet elvégezni egy-egy szombaton, vasárnapon ... Hirtelen megáll a beszédben és a fejét rázza. — Rólam ne írjon semmit. Az utolsó fogással próbálkozom: elteszem a tollat. — És így? Nevetve bólint. — Akár estig is... Üjra feloldódik, mélyen előrehajol az asztalon. — Az ember számára a legnagyobb öröm, ha a munkájának látszata van. Az én feladatom: meggyőzni az embereket. És a falubeliek szeretnek dolgozni, mert tudják, hogy igyekezetük nem veszik kárba. így már évek óta minden jelentősebb feladatot társadalmi munkával, összefogással végzünk el. Ami eddig még a mi erőnkön múlott — meg is lett. Derekasan, becsülettel. Tervrajzokat tesz elém. — Az új kultúrház és környékének terve. Ez is így épül majd. Csak kezdődjék meg a munka, a többitől már nem félek. — Ez hát a soron levő „társadalmi“ feladat? — Igen, ez. A kultúrház és egy új tornaterem. Jelenleg mindössze egy régi mozihelyiségünk van, színházba a szomszéd falvakba járunk. Két, többemeletes lakóház is kerül majd a kultúrház mellé. Sok gondot okoznak az elnöknek Pered üzletei, amelyek bizony nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. Hosszú évek óta nem kapnak új üzletet, cukrászdát, vagy vendéglőt. Pedig a kocsma évi forgalma tizennégymillió korona! — Az embernek szinte rosszul esik, ha egy hat-hétszáz lelket számláló faluban tágas, korszerű vendéglőt, kávéházat lát, és nekünk, ahol négy és félezer főt számlál a község, az illetékes járási szervek nem Juttatnak semmit... Alaksza Tibor azonban önmagát hazudtolná, ha nem segítene ezen is ... legalább részben. Nem olyan fából faragták, aki csak az árkosítást, betonozást, közös erővel végzett falhúzást tartja szem előtt, hanem a szórakozást is. A helyi szövetkezet (egyébként 40—45 q hektárhozammal dicsekedhetnek idén) saját borozót nyit, oda járhat majd a falu népe egy-egy pohárka hazai borra... — Mennyi a tanács megengedett évi költségvetése? Legyint, aztán tréfálkozva veszi élét a válasznak. — Négyszázezer. Társadalmi munka nélkül ebből nemsokra futná. — Sokat gyűléseznek? — Csak amennyit a szükség megkíván. A sok beszéd is megárt. Jómagam is az üres beszéd helyett inkább jó meccset, vagy filmet nézek a tévében ... 1 Heves mozdulattal emeli rám tekintetét. Mintha ez állna a szemében: Inkább a kész munka beszéljenl Csak az elnökön múlik hát? Aligha. Jobbára a falubélieken, mennyire megalapozottak vágyaik, milyen erős az akaratuk ... Igaz, tüzet lobbantani, lelkesíteni, irányítani is tudni kelll Miklósi Péter Talán egy mondatban, Fekete László alapító tag szavaival, lehetne összefoglalni a somorja! szövetkezet jelenlegi helyzetét. — Sokkal jobban megtaláltam számításomat, mint bárhol. És azt hiszem, szövetkezetünk tagságánál ez a döntő. Igen, ez a döntő érv. De mindezek a mutatók csak egy töredékei annak, amit e rövid írásban össze lehet foglalni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szövetkezet tagjaiban megváltozott a közös gazdasággal szembeni viszony. A kezdeti nehézségek, a gyanakvás és idegenkedés a kollektív gazdálkodással szemben megváltozott oly értelemben, hogy ma már nemcsak az idősebb korosztály, de a szövetkezet fiatal dolgozói is ragaszkodnak a szövetkezethez. Megtalálják számításukat mint anyagi minit kulturális téren és ez nem kevés. Tizenöt év munkájának, szorgalmának tiszta tükre a jelenlegi gazdasági helyzet, amely az embereknek, a szövetkezet tagságának bizalmat és gondtalan életet biztosít. CZITA BÉLA Itt a tél, s egyre többen látogatnak el a sókszelőcel művelődési otthonba,
