Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-02 / 48. szám
A házinyúl emésztőrendszere Áz emásztökészülék az állatfajoknál szoros összefüggésben áll a táplálékkal, növényevőknél, így a házinyúlnál is a cellulózé emésztés miatt nagyobb tágulatok képződnek az emésztőkészülékben. A nyúl táplálékát ajkaival fogja meg. A felsőn a középvonalban egy rés látható (nyúlajak), melyen keresztül a metszőfogak is láthatók. A metszőfogakkal a takarmányt durvára, zápfogaival finomabbra aprítja. A nyúl rágáskor szájával a kérődzéshez némileg hasonló őrlő mozgásokat végez. E közben a táplálék, nyállal keveredik a szájüregben, tehát az emésztés első fázisa már Itt megkezdődik. (Szénhidrát emésztés kezdete. ) A nyálban van az amilase fermentum, mely a szénhidrátokat elbontja. A táplálék a garaton keresztül a nyelőcsőbe, ezen keresztül a gyomorba jut. A nyelőcső 13—20 cm hosszú, kezdetén tágabb és mirigyesebb cső alakú, tágulékony, körkörös harántcsíkolt izomzattal ellátott szerv. A garatból és a nyak alsó középső vonalában a gátorközön keresztül a rekeszizmot áttörve jut a hasüregbe. A gyomor görbült zsákhoz hasonló üreges szerv. Befogadóképessége 140—220 cm3. Nyálkahártyája mindenütt mirigyes, szaknyelven kifejezve a nyúl gyomra egyszerű és együregű gyomor. A gyomormirigyek termelik a gyomornedvet, mely a nyúlnál színtelen folyadék. Pepszintartalma miatt erősen savas vegyhatású, a takarmány fehérjéit első lépésként bontja. A nyúl bélcsöve 4—5 méter hosszúságú. A teslhosszhoz viszonyítva mintegy 9—10-szerte hosszabb. Emiatt igen sok kanyarulata (bélkaccsa) van, csak így fér el a hasüregben. A bélnek két fő részét, vékony és vastagbelet szokás megkülönböztetni. Ez a nyúl esetében nem egészen helytálló, mert például a vastagbélnek van egy része (a tágremese vége), amely vékonybélszerű. A vékonybél a gyomortól a vakbélig terjed. Az emésztés és a felszívódás zöme itt történik. Átlagos hosszúsága 3 méter. Három része: az epésbél, az éhbél, és a csípőbél nem különül el élesen egymástól. Az epésbél két szára között foglal helyet a hasnyálmirigy. A vékonybélben a bélbolyhokon keresztül tovább folyik a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok lebontása és felszívódása. Az epésbélbe nyílik az epevezető, és a hasnyálmirigy kivezető csöve. A vastagbél, helyesebben utóbél, a házinyúl bélrendszerének legterjedelmesebb része. Három részből áll: vakbél, remesebél, és végbél. A vakbél kettős spirális csavarodású, a hasüregnek egyharmadát tölti ki. Ha a vakbelet kiterítjük, legtöbb esetben hosszabb a nyúl törzsénél. Kifejlett nyúl vakbelének hoszsúsága 30—55 cm. Űrtartalma 6—12-szerese a gyomorénak. Boncoláskor a vakbél általában mindig telt. A rostos nö vényi részek (cellulóz) emész tése majdnem teljesen a vak bélben történik. A cellulóz emésztés fermentumok és baktériumok hatására megy végbe. Emésztési folyamat közben metán, gáz és szénsav is keletkezik, azért puffasztó hatású takarmányok etetése esetén, ha a gázok nem tudnak kiürülni, gyakori a felfúvódás. A szürkészöld színű remese a vakbél tövéből indul ki, majd a gerincoszlop alatt a végbélben folytatódik. A két bélrész átlagos hosszúsága 90—130 cm, átlagos vastagsága a vékonybelével egyezik meg. A hasfalon keresztül tapintva benne a bélsárrögök kitapinthatok. Jellemző, hogy a nyúl vastagbelei nagyon sok vizet szívnak fel. A felszívódás következtében a pépes béltartalom fokról fokra szétesik, és bélsárrögökké szárad be. A nyúl-bélsár jellegzetes zöldesbarnás-feketés színe az epefestéktől, a kénhidrogéntól és vasvegyületektől van. A bélsár a végbélnyíláson keresztül, beszáradt bogyók, rögök alakjában ürül. Mivel a bélsárrögök a vastagbelekben a vízfelszívódás következtében beszáradnak, a fájdalommentes ürítést a nyúl szervezete mirigyváladékkal biztosítja. A végbélbe több apró mirigykivezető nyílik, amelyek a tubulosus mirigyek váladékát juttatják el a végbélnyílásba és ezáltal a száraz bélsárrögök sikamlóssá válnak. Ezen ismeret birtokában nem szorul bővebb magyarázatra az a — főleg városi tenyésztők nyulainál előforduló — mérsékelt felfúvódással járó bántalom, amely főleg (nedves, áztatott) a kenyér rendszeres etetése után szokott előfordulni. Az áztatott kenyér a gyomorban, vastagbelekben összecsomósodik, ezáltal sokáig időzik, erjed. Az erjedés közben keletkező gázok idézik elő a felfúvódást. Szükséges az emésztőrendszer ismerete azért is, hogy szakszerű takarmányozással a bélsárgolyók közepes keménységűéit legyenek és ezáltal elejét vehessük olyan, gyakran elhullással járó betegségeknek, mint a hasmenés, vagy bélsárpangás. Dr. Póka Géza, állatorvos A nyúl téli takarmányozásának gondjai |_|a a nyulak elhullásáról * * statisztikát vezetnénk, megállapíthatnánk, hogy az egész évi elhullás nagyobb része november és december hónapra esik. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés, mi ennek az oka? Vegyük ezért sorra a takarmányozási hibaforrásokat. Az őszi hónapokban született kisnyulak vitalitása gyengébb, mint a tavaszt és a nyáriaké. Ez pedig abból adódik, hogy az éjszakák lényegesen hosszabbak, hűvösek, kevesebb a napfény, csökken a zöldfélék keményítő, fehérje, ásványi anyag és vitamint tartalma is. A nyirkos, hűvös idő beálltával a kisnyulak kevesebbet mozognak, az étvágyuk csökken s így az anyagcsere is lelassul, kisebb a takarmányfelvétel, nem kielégítő a súlygyarapodás sem. Bár a CSKSZ-be tömörült tenyésztők keveréktakarmányhoz is juthatnak, de tavasztól késő őszig, amíg csak hozzá lehet jutni a fő takarmány a fűfélék, a zöldtakarmány, megfelelő mennyiségű abrak hozzáadásával. Ez egyelőre így helyes is, mert vétek lenne a kert növényállományát (fű, zöldborsószár, lucerna, herefélék, akáclavél, stb.l nem értékesíteni. Kitűnő étrendi hatású a zöldtakarmány és természetes ásványi anyag és vitaminforrás. Az őszi hónapokban kitűnő zöldtakarmány a káposzta, karalábé, karfiollevél stb. Ezeket a nyulak nagyon kedvelik, de nem tartalmaznak elegendő tápanyagot. Szárazanyagtartalmuk 6—8 %. Ezekből a nyúl sokat fogyaszt, a béltraktus megnő, kitágul, [csüngő pókhas), a szőrzet hosszú és csapzott lesz, a gerinc pedig fűrészfogas. Az így lakarmányozott nyulak vágósúlya rossz és nem érik el az 50 0/o-ot sem. A nyulak ketrece a zöldtakarmánytól — ha nincs megfelelő szénarács — mindig nedves. Ez pedig köztudott, hogy a szűk helyre szorított, illetve kényszeritett nyúl a nedvességre rendkívül érzékeny. A híg ürülék a legkorszerűbb ketrecaljon is fennakad, és a nedves, bő víztartalmú takarmány jelenlé tével a kokcidiőzis melegágya lehet. A gyomor és bélgyulladásos megbetegedések zöme a november és december hónapokra esik. Köztudott, hogy éjjelenként ha fagy és ha dér nincs is a zöldnövények igen lehűlnek. A mohón fogyasztott hideg takarmányok igen sok elhullást idézhetnek elő. Sok nyűltartó, de még a tenyésztők között is akad, aki fél a kerti hulladék etetésétől. A félelem tudott vagy nem tudott oka az, hogy az átmenet nélküli takarmányozás mindig elhullást idéz elő. Ez azért veszélyes, mert az előző zöldetetéstől a béltraktus kitágult, a nyulaknak állandó éhségérzetük van, s amit csak lehet, mindent megrágnak. Kevés tehát a sok zöldtakarmány után a maroknyi széna és abrak. Ezért ajánlom a fokozatos átmenetet. A zöldtakarmányok átmenetnélküli száraztakarmányra való áttérés esetén a nvulak olyan nagy mennyiséget fogyasztanak el, amivel az emésztőszervek nem tudnak megbirkózni. Ezt követően székrekedés, majd bélsárpangás áll be, amely köztudott, hogy 2—3 nap alatt végez az állattal Jó módszer az átmenet megoldására a zöldfűvel vagy herefélével kevert száraztakarmány. Ha azonban hirtelen fagy állott be és a fű és egyéb zöldfélék keverése a szénához már nem oldható meg, akkor a lucerna és a fűszénát kissé permetezzük le az etetőbe helyezés előtt 15—20 perccel. Rendkívül fontos az átmenet szigorú betartása vagy az átmenet betartása mesterséges úton. Igen jó ebben az időszakban a csicsóka és a sárgarépa etetése. A szénafélék emésztését a vizenyős, gumós és gyökérnövények elősegítik és egyensúlyt teremtenek. Az őszi lédús zöldféléknek a takarmányozási értékük kevés, de kitűnő étrendi hatásuk van. Döntő szerepük van a pillangóé és egyéb értékesebb zöldtakarmányok és az őszi és téli takarmányokra való áttérés közölt. A házinyulak a hideg, „átfázott“ takarmányra igen érzékenyek, ezért csak az istálló hőmérsékleten tartott takarmányokat etessük. Fagyos Időben csak annyi répát kapjanak, amennyit egyszerre elfogyasznak. Inkább kétszerre kapják meg a napi adagot, de fagyos répát soha ne tűrjünk meg az állatok előtt. A széna a nyulak kenyere, ezért naponta bőségesen kell, hogy a szénarácsban álljon nyáron, de az őszi és a téli hónapokban még fokozottabb mértékben. Szikora András és Körösvölgyi László 6
