Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-02 / 48. szám

Nagyüzemi kacsatenyésztés Keszegfalván Á mezőgazdasági üzemek többségének megerősödését nagyban elősegítette a szakosí­tás, mely lehetővé tette a dol­­gozók helyes elosztását és ma­­gasabbfokú szakmai fejlődését. Ez nemcsak a mezőgazdasági üzem, de az egyén szempontjá­ból is előnyös. A keszegfalvi szövetkezet a komáromi járás gyengén gaz­dálkodó szövetkezetei közé tar­tozott. A helyes „diagnózis“ megállapítására nem vállalko­zom, de tény, hogy jelenleg a 16-ik elnök irányítja a közös gazdaságot. S hogy a gazdálko­dásban döntő fordulat követke­zett be, részben az ő érdeme. Erős kézzel fogott hozzá, hogy rendet teremtsen a szövetkezet portáján. Ez sikerült. Tulajdon­képpen nem is erről akarok szólni, hanem a kacsatenyész­tésről. A szövetkezet az elmúlt évek­ben már foglalkozott kacsate­­nyésztéssel. Az állomány azon­ban sohasem haladta meg az 5000 darabot. Az elmúlt évben a járási mezőgazdasági terme­lési igazgatóság javaslatára át­tértek a nagyüzemi kacsate­nyésztésre. Mint minden új be­vezetése, bizonyos idegenkedést váltott ki a vezetőkben és dol­gozókban egyaránt. Kellő ta­pasztalat hiányára hivatkoztak, remélve, hogy így sikerül el­odázni a dolgokat. De annyira meggyőző érvekkel támasztot­ták alá a javaslatot, hogy végül is engedtek merev állásfogla­lásukból. Erről így beszél Szabó János zootechnikus: — Ez év februárjában kaptuk az első 5000-es kacsaszállít­mányt a tornóci szövetkezettől. Ezt követően minden héten újabb szállítmány érkezett. A kiskacsák számára igyekeztünk biztosítani a szükséges hőmér­sékletet, mely az első Időben 29—30 C fok volt. Ezt a hőmér­sékletet hetenként 3—4 fokkal csökkentettük. A kiskacsák az első héten Hydrosol AD 3-as vitamint kaptak — fél adagot. A második héten pedig a má­sodik felét. Kezdetben száraz­takarmányozással neveltük a kacsákat, mivel a felsőbb szer­vek így kívánták. Nekünk azon­ban nem nagyon tetszett ez a módszer, mert a kacsák fejlő­dése lassú volt. Ezért saját sza­­kállunkra elkülönítettünk egy csoportot és azt nedves-takar­mánnyal etettük. Fő táplálék­ként takarmány- és sárgarépát alkalmaztunk, melyet darafé­lékkel ízesítettünk. Később át-I.nvász Ida és Szabó János zootechnikus a kacsák etetése közben. {Andriskin J. felvétele) Kisállatkiállítás Nyitrán A nyitrai kisállattenyésztők október derekán rendezték idei kiállításukat. A fürdőzőktől már elhagyott strandfürdő öltöző nagytermében az ügyesen elhe­lyezett ketrecek százaiban szebbnél-szebb galambok, tyú­kok, kakasok, nyulak, nutriák dicsérték a tenyésztők hozzá­értő munkáját. KARASKA Vladimír, a járási szervezet elnöke derűs arccal járt-kelt a népes látogatók kö­zött. Kérdésemre elmondotta, hogy a jelenlevő 70 kiállító Nyitráról és a közel eső falvak­ból vesz részt. A kiállítás ren­dezésével kapcsolatban megem­lítette, a tenyésztők panaszát, miszerint az állatorvosi vizsgá­lat 35 koronába került tekintet nélkül arra, hogy az illető egy kanárit vagy 20 nyulat hozott a kiállításra. A kiállításon főképpen a ga­lambok jutottak előnybe. A mor­va strasszer, vörös, kék, fekete példányait, a komáromi bukó­galamb, papucsos galambok és számos egyéb fajta volt látható. Már a megnyitás napján több ketrecen hirdette a tábla: ri­adva 100—150 koronáért. A ga­lambtenyésztők között tisztelet­díjat kaptak Kepko Miroslav, Rybár József, Krizák Emil és Majtan József. A kiállított tyúkok közül ki­emelkedett DLHY Pál New-Hampshire, Horváth László ken­dermagos Plymouth tojójával és kakasával. A két tenyésztő ál­latai a legigényesebb bírálatnak is megfeleltek. Dlhy Pál tenyésztő elmondot­ta, hogy tavaly 14 tojótól 235 tojás volt az átlagos hozam. A csibéket március elején keltet­ték, majd a továbbtenyésztésre szánt jércéket szigorúan kiválo­gatta. A tyúkok tartózkodási helye megfelel a követelmé­nyeknek és a szakszerű takar­mányozás sem hiányzik. Napon­ta friss zöldtakarmányt ad az állatoknak, majd novembertől a szemestakarmány egy részét csíráztatva eteti fel. Emellett október végétől pótvilágítást végez a tyúkólban. A 80 ketrecben bemutatott nyúlok az épület külső fala mellett nyertek elhelyezést. Lát­hattunk itt Belga óriást, Morva kéket, Francia ezüstöt, vörös ójzélandit stb. A nyúltenyész­­tők közül Andel Pál, Horváth László, Kelemen Pózsef, Dlhy Pál és Hután Ferenc kaptak tiszteletdijat. Több nyólketre­­cen szintén látható volt a táb­la „eladva“. Darabonként 100— 150 koronát kaptak érte a te­nyésztők. Többen megálltak a nutriák ketrece előtt, hogy megnézeges­sék az állatokat. A kiállításon minden bizonnyal sokan kedvet kaptak a kisállattenyésztésre. Ügy gondolom, hogy a kisállat­­tenyésztés seregszemléje elérte Célját T. 1» tértünk a zöldtakarmányozásra. Főleg szecskázott lucernát használtunk. Az eredmény meg­lepő volt. Ugyanis a lucerna­szecska hozzáadásával párhu­zamosan csökkentettük a dara­takarmányt és ennek ellenére sikerült 49 nap alatt 2,47 dkg átlagsúlyt elérni. De egy-egy példány a három kilót is meg­haladta. Az őszi idők beálltával már 53— 54 napra van szükség, hogy elérjük a 2,50—2,60 kg-06 átlagos súlyt. A kacsatenyészetben hét női dolgozó két műszakban váltja egymást. Csupán az etetés és az istállók tisztítása a dolguk. Egyébként csak egy személy ügyel a rendre, az állományra. A kiskacsák az istállókban kap­tak elhelyezést, míg a nagyob­bak az istállók melletti tavon éviekéinek, lubickolnak. A* is­tállókban egész éjszaka ég a villany, főleg ott, ahol az ele­­séget tartják, hogy a kiskacsák csillapíthassák éhségüket. Igen érdekes, hogy éjszaka 10 száza­lékkal nagyobb a takarmány­­fogyasztás, mint nappal. Az alsó telepre látogattunk el Sladky elvtárssal, a szövet­kezet elnökével. Éppen a tele­pen tartózkodott Szabó János zootechnikus is. Rajta kívül Vajkai Katalin és Lovász Ma baromfigondozóik voltak jelen, akiknek szolgálatuk volt. Vé­gigjártuk az istállókat. Minde­nütt példás rend és tisztaság. Bekukkantottunk a csirkeólak­ba is, ahol kirántani való pél­dányok sokasága nyüzsgött. A két napos kiskacsák sárgapihés tengere hömpölygőit a másik­ban. A tó vizén és annak part­ján pedig az eladásra kész had hápogott. Csak bámultam a ren­geteg kacsát. Sladky elvtárs meg is jegyezte: Ha néhány nappal koráb­ban jön, akkor még 25 ezer darabot láthatott volna egy fal­kában. Nagy részét már elad­tuk és ezek is néhány napon belül elkelnek. A zootechnikus dicséri a gon­dozók igyekezetét, de azért azt sem hallgatja el, hogy a vesz­teség Igen magas volt Ötezer kiskacsa pusztult el paratlfusz­­ban. Persze, erről nem tehet­nek a gondozók. Nem is az ő hibájukból keletkezett a kár. Ott, ahol 106 241 darab kacsát nevelnek, az ilyesmi Is előfor­dul. De még így Is nagyon elé­gedettek, mert a kacsatenyász­­tés minden várakozást felül­múlt Elégedettek is lehetnek, mert á harmadik negyedévre tervezett 955 métermázsa ka­csahús helyett 1821 métermá­zsát adtak el. A szép eredmény megmutatkozik a pénzügyi terv teljesítésében Is. Kacsahúsból 1413 760 korona bevételt ter­veztek, de mivel az eladást ma­gasan túllépték, a pénzügyi be­vételt is 2 704 017 koronára tel­jesítették. Szabó János zootechnikus pél­dás nyilvántartást vezet. így pontosan megállapítható min­den dolgozó munkateljesítmé­nye és keresete. A víziszárnya­sok gondozói minden kitermelt métermázsa hús után négy munkaegységet és amennyiben az eladott mennyiség 80 száza­léka L osztályú, darabonként még 25 fillér prémiumot kap­nak. T^hát nem járnak rosszul, ha munkájukat lelkiismeretesen végzik. A beszélgetésbe bekapcsoló­dott Borsicky Flórián segédzoo­­technikus is. Véleménye szerint, helytelen az árpolitika. Míg az elmúlt évben egy naposkacsa hat koronába került, idén már nyolc koronát fizettek darabjá­ért. Ugyanez a helyzet a takar­mánnyal is. Az elmúlt évben egy métermázsa eleség 180—190 korona volt, most pedig 240 ko< rónát fizetnek érte. Ezt nem is sajnálnák, ha a takarmány mi­nősége kifogástalan lenne. Am. nem minden esetben felel meg a követelményeknek. Amíg a vágújhelyi takarmánykeverőből érkezett szállítmányokkal elége­dettek, a komáromi takarmány­keverőből érkező eleség minő­ségével nincsenek kibékülve, Annak dacára, hogy a nagy­üzemi kacsatenyésztéshez szük­séges tapasztalatok hiányában láttak munkához, az eredmények minden várakozást felülmúltak, holott nem rendelkeztek ele­gendő vízzel. Márpedig vízisíé»­­nyasok tenyésztése víz nélkül elképzelhetetlen. A jő eredmé­nyek láttán a felsőbb szervek hozzájárulásával 130 ezer koro­nás befektetéssel nagy kitérj»; désü tavat létesítenek. A tő' egyik részét a közeli napokban adták át rendeltetésének, A munkálatok tovább folynak és még ez évben befejeződnek. Az elmondottakhoz nem kell kommentár. A közös Igyekezet és a becsületes munka meghoz­ta gyümölcsét. Az alapokat le­rakták, tapasztalatokat szerei­tek, melyet az elkövetkező években kamatoztatnak. Andriskin József 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom