Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-02 / 48. szám

\éWfínW\\ 11; m A NAGYPAPA hétben elbocsátottak munkahelyem­ről... és elkövetkezett az az idő, amikor számunkra ebben az ország­ban nem volt hely... Kitelepítettek. Hogy miért? — azt nehezen tudom megérteni még ma is. Tizenöt eszten­dőt töltöttem Nagybörzsönyben, Ma­gyarországon. A magyarországi évek sem múltak el nyomtalanul. Az elsők között lép­tek a termelőszövetkezetbe. Jól éltek, szépen kerestek. De mégis idegenek voltak abban az országban. — Amikor megbetegedtünk, nem volt, aki egy pohár vizet adott volna — mondja János bácsi élete párja. — Meg aztán marcangolt a honvágy mindkettőnket. Szerettük volna látni az unokákat és öreg napjainkra együtt lenni velük. Hazajöttek ... és nem kaptak vissza semmit. A ház, amelyben Vükén lak­nak, az is a másé. Nem panaszkod­nak, s János bácsi Jelenleg is dolgo­zik — éjjeliőr a szövetkezetben. Mert mind mondja, az unokák, ha eljönnek csak nem engedheti el őket üres kéz­zel. Meg aztán mit is csinálhat egy hetvenhét éves öregember? A munkát megszokta, s nem is tudna élni nél­küle. Annak ellenére, hogy lassan közeleg a nyolcadik X felé, Jő erőben érzi magát, és amíg erejéből telik, dolgozni szeretne. Élete párja a ház körül tesz vesz. Néha a közösbe is eljárogat, most is a dohánycsoportban dolgozik. Kell az eleség a baromfinak, hízónak ... Két ember életét nem könnyű sum­mázni, főleg olyanokét, akik megjár­ták az élet kálváriát, és azt érzik ma is. Mert bár otthon vannak, a családi élet melege, s szeretet veszi őket kö­rül, mégis hontalanok. Magyarország­ról eljöttek — itt pedig csak útlevél­lel tartózkodnak. — Ami még az életből hátra van, nyugalomban szeretném eltölteni — mondja János bácsi. — Nincs is okom a panaszra, az élet alkonyán minek is keresném az igazomat. Amire vágytam, megkaptam. Együtt a család, s a há­rom unoka jelenti öreg napjaimra az életet. Mert nincs annál boldogabb pillanat, mint amikor egyszerre mind­három ellátogat hozzánk, s egy-két koronát nyomhatok a kezükbe. Igen — nincs ennél boldogabb pil­lanat, amikor öregségére nem marad magára az ember. Mert bárhogy is van, együvé tartozunk, hiszen embe­rek vagyunk ... Czita Béla HŰTŐSZEKRÉNYEK HELYETT ELEKTROMOS MEZŐ Az elektromosság nagy hatással van az anyagcserére, tetszés szerint fo­kozza, illetve lassítja az életfolyamatokat, sőt teljesen leállíthatja az anyag­cserét. Ha például a paradicsomültetvény felett elektromos mezőt létesíte­nek, azonnal leáll az anyagcsere, a növények mintegy álomba merülnek, úgyhogy akár egy hónapig is az ágakon hagyhatják a paradicsomot, nem rothad meg. Hónapokkal később is olyan nedvdús, vitaminban gazdag lesz. Ősszel valóságos gyümölcsszőnyegen járunk, az ízletes termés javarésze kárba vész. Elektromossággal azonban megmenthetjük a gyümölcsöt a túl­érettől. A kutatók megállapították, hogy ha a pozitív pólust a fa törzséhez, a negatívot a fa ágához kapcsolják, felgyorsul az anyagcsere, ha pedig fordítva járnak el, teljesen leáll. De az elektromos mező nem csupán a növények tartósítására szolgál. A Kisinyevi Mezőgazdasági Kutatóintézet tudósai azt is megállapították, hogy a romlandó élelmiszereket korlátlan időre tartósíthatják elektromos mezővel. A kísérletek folyamán egy darab nyers húst tettek egy tálba anélkül, hogy megfagyasztották vagy a levegőtől izolálták volna, csak az elektromos mezőt kapcsolták be naponta pár órára. A hús több hónap után is épp oly friss és ízletes maradt, mint az első napon volt. Ez a fölfedezés igen nagy jelentőségű, hiszen ezután nem lesz többé szükség a drága és nagy teret foglaló hűtőszekrényekre, elegendő, ha a romlandó élelmiszere­ket elektromos térbe helyezik. A mezőgazdászoknak igen nagy főfájást okoz a kártevők elleni harc. A legkártékonyabbak a rovarok és a lepkék. Hogy elpusztítsák őket, perme­tezik, füstölik, felgyújtják az ágakat, ahová a lepkék tojásaikat lerakják. A mérgező vegyszerek azonban több szempontból is alkalmatlanok: nem csupán a káros, hanem a hasznos rovarokat is elpusztítják, a kártevők gyorsan megszokják a mérget, nincs rájuk hatással, s gyümölcsérés idejpn nem szabad permetezni, mert a méreg beszívódhat a termésbe. Az elektromosság azonban e tekintetben is segítségére siet a mezőgazda­ságnak. Az erős fényű égők éjjel magukhoz vonzzák a rovarokat, az égőt burkoló elektromossággal töltött háló pedig megöli őket. Mivel megállapí­tották, hogy minden rovarfajta más-más hullámhosszú fényre érzékeny, tet­szés szerint olyan égőket állítanak fel, amelyekkel egy-egy fajta kártevőt pusztíthatnak el. Az almamoly például az ibolyántúli sugarakra érzékeny. Egy higanylámpa segítségével egy óra alatt másfél ezer almamoM lehet elpusztítani. Póruljárf iskolakerülő Sünt, bár rég elmúlt szeptember még mindig nem akart megbarátkozni az iskolábajárás szép szokásával. Hacsak tehette, lekéste a tanítást, édesanyja nagy haragjára, akt fiacs­kájából a legderekasabb sünt akart faragni. — Sünikém, siess márt Az esthajnal csillag régen fent ragyog. Még elkésel az iskolából — mondogatta neki estém ként, s kezébe nyomta minden jóval megtömött táskáját. Süni kénytelen kelletlen elindult a Lapurengetegbe, ahol a tekintélyes, bozontos szempillájú Sün Sámuel taní­tó bácsi már izgatottan várta kis nö­vendékeit. — Minek kell nekem tanulni? — borzolta fel Süni a tüskéit, mikor már majdnem az iskolához ért. TIZENNÉGY NYELVEN Hazánkban nagyon közkedveltek a szovjet lapok, főleg a képes folyó­iratok. Például a Szovjetszkij Szojuz, amely tizennégy nyelven járja be a világot, magyarul is megjelenik Szovjetunió címmel. h22*£ TANÁCSADÓ A technika előretörésével együtt a civilizált társadalom életmódja Is megváltozik éppúgy, mint a táplálko­zás. Hazánkban az 1936-os évhez viszo­nyítva több mint egynegyedével emel­kedett az egy lakosra eső átlagos kalőriamérték. A nagyfogyasztó álla­mok ^sorába tartozunk. A főbb élelmi­szerek átlagos összfogyasztása és a felvett kalóriák terjedelme globálisan meghaladja a javallott adagokat. Mér­téken felül több cukrot és tésztane­műt eszünk, viszont nem kielégítő az állati fehérje-fogyasztásunk (hús, tej, tejtermék és tojás). Ugyancsak nem kielégítő szervezetünk C-vitamin-szük­­séglete, mivel kevés gyümölcsöt és | 0 •• JAKUB KOLASZ: A TOLGY Ide ragyog Évszázados zöld homloka, ez a tölgyfa, látni, milyen sok zivatart terebélyes. láthatott már. Alatta mint Zivatarok ezüst szalag, zúgtak rajta, kanyarog a Nem hajolt meg Nyemen vize. semmitől sem. Zömök törzsét Hej! öreg tölgy, fű borítja, mezőnk őre. s körötte bő Lombod dalát mező zöldül. messze zúgod. Földbe nyúlnak S hogy mit zúgnak gyökerei, a dús lombok, áll a tölgyfa, csak a fürge meg se rezdül. szelek tudják. Szétágaznak Nyárídőn, vagy dús lombjai mikor ősz jön, s a hatalmas zúgnak, lengnek sudár ágak. beszélgetnek. Erős, mintha Hallgatom a szikla volna, lomb zúgását, ha ránézek, s hangja verssé leng a lombja. válik bennem. Gyorsan irányt változtatott hát, és elhatározta, hogy inkább világgá megy. Bogáncsbokor néni is helyeselte elha­tározását, de azért lelkére kötötte, hogy messzi ne menjen: Ballagott Sünt, ballagott, nem törőd­ve azzal, hogy az iskolában mást ül­tettek helyére. Már csaknem virradt, amikor nagy fáradtan egy vadgesztenyefához érke­zett. Alig húzódott azonban a tövéhez, egy ottfelejtett tüskés gumó, zsupsz, az orrára esett. — Jaj, jaj! — csak ennyit tudott mondani s a kis iskolakerülönek or* rát, szemét elfutotta a vér. Alig tudott elvánszorogni a fa alól, sőt dagadt orrától a közeli gödröt sem vette észre, amibe aztán szépen belepottyant. Ki tudja, meddig maradt volna ott, ha édesanyja keresésére nem indul. Szerencsére Bogáncsbokor-nénl tud­ta merre ment a kts csavargó, így édesanyjának nem volt nehéz nyomá­ra akadni. Sün anyuci kezében egy jókora hu­sánggal érkezett ahhoz a gödörhöz, amelyben nagy tjedelmére megpillan­totta póruljárt fiacskáját. Még szerencse, hogy magával hozta a nagy ütleget, mert anélkül aligha tudta volna Sünit kiszabadítani. Hát még mikor dagadt orrát, véres szemét meglátta. Azonnal elszállt a harag jó anyai szívéből. Fogott egy csomó kiszáradt kakukk­füvet, s ütleg helyett azzal simogatta meg fia arcocskáját. Mire ismét este lett, Sünt mehetett az iskolába. Sün Sámuel tanítóbácsi ts ugyan­csak elcsodálkozhatott, mert ez egy­szer a kis iskolakerülő volt a leges­legelső, Némethné ö, Márta SZOVJETUNIÓ VÍZSZINTES: 1. Város Ukrajnában. 5. Méhtermék. 6. Fogadási összeg. 8. Mesefilm. 10. Varrunk vele. 11. Folyó a Szovjetunióban. 12. Kevert sző. 13. Város Lengyelországban (ELK). 14. Nagy áruház Moszkvában. 16. Vég kezdete. 18. Mássalhangzó kiejtve. 19. Művészet — latinul (ARS). 21. Ipari növény. 22. Európa legnagyobb folyója. FÜGGŐLEGES: 1. Végtag. 2. Zamat. 3. Latin kötőszó (ET). 4. Hibázik. 5. Város a Szovjetunióban. 7. A Szovjet­unió egyik tagállama. 9. Állóvíz. 11. Kutyafaj. 11a. Tagadőszó. 15. Közleke­dési vonal. 17. Indok. 18. Növény. 20. Ásvány. 21. Lajos Gábor. Beküldendő a vízszintes 1., 11., 14., 22., a függőleges 5. és 7. számú sorok megfejtése. ÁT KELL TÉRNÜNK A HELYES TÁPLÁLKOZÁSRA zöldséget eszünk. Ez a hiányállapot már hosszabb ideje tart. Népgazdaság­fejlesztési tervünk szerint 1970-ig, va­lamint távlati feladatainknak 1980-ig kidolgozott mérlegelése értelmében zsiradék-, cukor-, liszt és burgonya­fogyasztásunknak meg kellene halad­nia a javallott élelmiszer-adagokat, de a hús-, tej-, tojás-, hüvelyes- és zöldségfogyasztás még nem éri el a kívánt mennyiséget. Élelmiszer-fogyasztásunk gazdasági elemzése bebizonyította annak a la­kosság jövedelmétől való függését. Élelemre fordított kiadásaink arány­talanul magasak a fejlett ipari orszá­gokhoz viszonyítva, mivel továbbra is legalább felét emésztik fel a lakosság jövedelmének. Az árak befolyásolják élelmezésünk összetételét, ami szem­léltetően megnyilvánul állati fehérje­fogyasztásunkban. Javallott mennyisé­gét csak azokban a háztartásokban fogyasztják, ahol az egy családtagra eső évi bruttó jövedelem eléri a 15 000 koronát. Ezzel szemben lakosságunk­nak 76,9 százaléka nem fogyasztja el az állati fehérjefélék indítványozott hányadát, a javallott C- és B2-vitamln adagokat sem éri el semmilyen szo­ciális vagy járadékos réteg. Globáli­san ugyan kalóriaérték-többlet mutat­kozik táplálkozásunkban, de lakossá­gunk 12 százaléka, az egy családtagra eső alacsony jövedelemmel rendelkező háztartásokban még a jóllakottság ka­lóriaszükségletét sem éri el. A fogyasztók gyakran hangoztatják, hogy a helyes táplálkozás érdekében rendezni kellene a lakosság jövedel­mét és az élelmiszerárakat. De az ésszerű táplálkozás szükségleteinek megfelelő termékmennyiség és az ár­politika csak részben befolyásolja a táplálkozást. Hozzá kell szoknunk a változatos, biológiailag értékes táplál­kozáshoz és fel kell hagynunk a ha­gyományos magas kalóriafogyasztás­sal. Ily módon szervezetünk érdeké­ben rendszeresen kell étkeznünk. Életmódunk megváltoztatása meg­követeli a táplálkozás különösképpen ésszerű betartását. Ebből termelőnek és fogyasztónak egyaránt ki kell ven­nie részét. MUDr. Ivan Januäek A Szabad Földműves 47. számában közölt „Vízimadarak“ c. kískereszt­­rejtvény helyes megfejtése: gólya, gém, kócsag, vadliba, vadkacsa. Sorsolás folytán könyvjutalomban részesül: Konecsny Margit, Nagyfödé­­mes, 466 hsz. és Miklós László, Bátka. Dicséretet érdemel: Becse Tibor, Muzsla, Nagy Natália, Málas, Harmati Ágota, Medve, Virágh Ilona, Tany és Szlamenka Erzsébet, Érsekújvár. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1967. december 2. Melegen simogat a késő őszutói napsugár. A fák elsárgult hulló leve­lével tova rebben a novemberi szél, épp úgy, mint a múló évek Brusnyai János és felesége felett. Talán kezdhetném úgy is, mint a mesében. Élt egyszer egy falusi sze­gény család. Szépltgethetném a törté­netet, de ez mitsem változtatna az igazságon... A régi idők ma már csak fájó emlé­kek, olyanok, melyek az ember egész életére kihatnak. Inasévek egy cipész­­inesternél. Vérzivataros évek az első világháború forgatagában, s hét év katonaság — kegyetlen emberi sors. Az éhezés, marharépán tengődés a fronton, s két eltévedt golyó nyoma emlékként a balkarján. János bácsi, amikor hazatért, édesanyját és nagy­anyját találta a családból. A mester­ségét nem folytathatja — bal karja megbénult. De élni kellett... — Nagyigényű nem voltam soha. A háború befejeztével trafikot kértem mint hadirokkant — nem kaptam rá engedélyt. A harmincas évek vége felé sikerült csak elhelyezkednem a közeli erdészetnél, min fakiadó. A második világégést megúsztam — de negyven-Vastag fonalból, fa vagy műanyag kötőtűkkel dolgozunk. Egy sima egy fordított kötéssel tetszés szerinti sze­gélyt készítünk, majd a kötést így folytatjuk: A sima szemet ismét simán leköt­jük, a fordítottat pedig csak átemel-Vastag fonalból - pulóver jük úgy, hogy közben a szálat a tűre ráhajtjuk. A következő sornál a for­dított szemet szabályosan lekötjük, a sima szemet pedig csak azután, mi­után az előző sorban ráhajtott szálat a szem mögött leengedjük. A laza, de mégis meleget adó kö­téssel egyaránt készíthetünk kabátot, vagy magas, visszahajló kámzsanyakú, sportos pulóvert. Akinek kisebb a gya­korlata a méretszerinti kötésben, aján­latos, ha szabásmintát készít hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom