Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-15 / 28. szám
A meliorációs munkálatok eredményei a Kelet-Szlovákiai Síkságon Csehszlovákia népgazdaságának tervszerű fejlesztése előfeltételezi az összes tartalékok felhasználását a termelés, ezen belül a mezőgazdasági termelés maximális fokozására. Az egyik olyan körzet, amelyben komoly lehetőségei vannak a mezőgazdaság fellendítésének, a Kelet-Szlovákiai Síkság. Ez a síkság, amely a magyar Alföld folytatásának tekinthető, Csehszlovákia keleti részén fekszik, területe mintegy 140 000 ha. A körzetet országunk egyik legmelegebb vidékeként jellemezhetjük. Az évi hőmérséklet 8,6—9,3 "C, a tenyészidőszak középhőmérséklete 14,7—16,5 “C, és a júliusi középhőmérséklet 19,8—20,3 “C. Általában 60—70 olyan nap van egy évben, amikor a napi középhőmérséklet 10 °C-nál magasabb. Következtetésképpen a hőmérsékleti viszonyok igen kedvezőek a mezőgazdaságra. A körzet kedvező hőmérsékleti viszonyainak teljes gazdasági hasznosítását azonban gátolja a csapadék évi alakulása. A csapadék évi átlaga 600—700 mm, de az eloszlása az egyes évek folyamán rendkívül egyenetlen (305—913) mm, és ugyancsak egyenlőtlenül oszlik el a csapadék az esztendő folyamán. A nyári hónapokban a csapadék főképpen záporok alakjában hullik le. A területet továbbá szárító szelek sújtják, amelyek hatására a levegő páratartalma 33 % alá csökken, a talaj kiszárad, a gazda-sági növények hervadásnak indulnak. A körzetben a kötött talajok dominálnak, amelyek az évről évre ismétlődő áradások hordalékaiból keletkeznek. Ezek a talajok tápanyagokban, különösen mészben szegények, szerkezet nélküliek, tömődöttek, biológiailag kevésbé aktívak. Minimális pőrustérfogatuk és nem nagy hatékony víztartalmuk miatt időnként elmocsarasodnak, máskor pedig vízhiányban szenvednek. A Kelet-Szlovákiai Síkságon át vezet az útja az Ondavának, a Laborénak, a Latorcának, az Ungnak, a Bodrognak és mellékfolyóinak. Ezek a folyók a Kárpátok magasfekvésű déli lejtőin erednek és innen a legrövidebb úton a síksági felé törnek. A Kárpátok déli lejtőire a hirtelen felmelegedés és a gyors hóolvadás jellemző. A folyóvölgyek meredek lejtése elősegíti a víz lefolyását a síkságra. Ez a folyók és patakok vízszintiének váratlan emelkedését Idézi elő. Nem ritka a 3—8 m-es emelkedés 10—12 óra alatt. A folyók medre a vízgyűjtő területek síksági részén nem képes ilyen vízmennyiség elvezetésére, aminek következtében árvizek lépnek fel. Ugyanakkor a síkság jelentéktelen lejtése lehetetlenné teszi a kiáradt víz gyors lefolyását. Többször előfordul, hogy a kiömlött folyóvíz sokáig, nem egyszer a kővetkező kiöntésig sem szárad fel. Évente víz alá kerül csaknem 45 000 ha, és ugyanakkor 97 000 ha mezőgazdasági terület állandóan túlnedvesedík. A kedvezőtlen vízgazdálkodási viszonyok különösen a mezőgazdaságra voltak kihatással, ugyanakkor rontották a körzet egészségügyi helyzetét. A gabonafélék átlagos termése 10 q, a gyökér- és gumótermésfl takarmányoké 80 q, a szálastakarmányoké pedig 15 q volt hektáronként. A széna rosszminőségű volt, sőt a betakarított szénatermés gyakran tönkrement, mert a váratlan zivatarok elmosták. A körzet krónikus takarmányhiányban szenvedett, aminek következtében az állatállomány nagyon kis létszámra csökkent. A mocsarak és az elláposodott rétek a kártékony rovarok melegágyai voltak. A gyakori árvizek tönkretették a lakosok ingó és ingatlan vagyonát és az utakat, úgy hogy zavartalan életről ezen a vidéken szó sem lehetett. A régebbi uralkodó körök semmit sem tettek a helyzet javítására. Csak miután a Szovjet Hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, fogadta el a kormány a lakosság többéves kívánságaiból kiindulva a Kelet-Szlovákiai Síkság vízgazdálkodásának komplex szabályozását előíró tervet, amely az alábbiakat irányozza elő: 46 520 ha mezőgazdasági terület mentesítése a vízbőség idején gyakran megismétlődő árvizektől; 96 750 ha mezőgazdasági terület mentesítése a talajvizek káros hatásától; 45—50 000 ha lecsapolása és öntözőberendezések létesítése 90 000 ha mezőgazdasági rendeltetésű területen; A gyenge fühozamú rétek és legelők felszántásával a szántóterületnek mintegy 27 000 ha-ral való növelése. A fentemlített vízgazdálkodási rendszabályok végrehajtásához szükséges kulcslétesítmény a mintegy 344 millió köbméter vízbefogadőképességű és 3350 ha területet elárasztó Vihorlátí víztároló. Ez a víztároló a Labore folyó több mint 10 000 ha-t elárasztó árhullámának vízhozamát kell lecsökkentenie 600-ról 100 m3-re másodpercenként, össze fogja továbbá gyűjteni a vizet a Feketevíz nevű vízfolyás vízgyűjtő területéről, el fogja látni a Labore mellékfolyóit vízzel az ipar ellátására és öntözésére és nem utolsósorban központja lesz a vízisportnak és a dolgozók üdülésének. A következő létesítmény, amely csökkenteni fogja az árhullám erejét, a Bés község alatti 1500 ha területű száraz polder. Ezt csak akkor töltik meg vízzel, ha egyidejűleg több árhullám jönne létre és veszélyeztetné a víz lefolyását a Bodrog folyón, aminek maximális vízhozamát a Magyar Népköztársasággal kötött egyezmény 14000 m5/see-ben szabja meg. Feltételezhetően ilyen eset minden ötven esztendőben egyszer fordulhat elő. Egyébként a poldert mezőgazdasági termelésre fogják hasznosítani. A hidrotechnika! objektumok építése a Kelet-Szlovákiai Síkságon 1959- ben kezdődött. Első szakasza, vagyis a gátak, a vízvisszatartó és a fő vízelvezető rendszer kiépítése jelenleg már a befejezés stádiumában van. 1966 végéig az összesen 413 km hoszszúságban tervezett vízfolyás-szabályozási munkákból 398 km-en a munkálatok befejeződtek. Üzembe helyeztek 4 szivattyútelepet, amelynek összteljesítménye 56 mtysec. 1965-ben elkezdődött és 1966-ban befejeződött a Víhorláti víztároló feltöltése vízzel. A Kelet-Szlovákiai Síkság területén a belterjes nagyüzemi mezőgazdasági termelésre való áttérés előfeltétele az öntözőhálózat kiépítésének befejezése, és nagy területek öntözését szolgáló nagy teljesítményű öntözőrendszerek létrehozása. Előirányoztuk, főleg alagcsövezéssel, mintegy 46 000 ha lecsapolását. Ezeknek a munkálatoknak a tervezett határideje 1973, míg az alagcsövezéses lecsapolási szükségletet a munkálatok folyamán még megvizsgáljuk és véglegesen megállapítjuk. A főbb mezőgazdasági növények terméshozama 1965-ben (q/-ban) Mezőnagy- Tőketerebesi Átlagos termés Növény miháiyi járás járás a vízrendezés előtt Búza 20.6 23,3 13,4 Árpa 19,5 20,6 12,4 Szemes kukorica 21,0 26,0 17,7 Cukorrépa 201,0 210,0 121,0 * 12 A táblák rendszeres lecsapolását nagyobb mértékben nem lehetett még elkezdeni, mert nem fejeződtek be az alapvető vízrendezési munkák. 1966-ig rendszeres lecsapolást hajtottunk végre 5700 ha-on, főként kisebb táblákon, jelenleg két nagyobb területen végzünk lecsapolást, összesén 12 400 ha-on. 1966-ban a Bodrog vízgyűjtő területén — a Bodrogközben — befejeződött az első nagyobb berendezés felépítése 2896 ha öntözésére. Az öntözéshez a vízforrás a Latorca folyó, amelyen 2,0 m3/sec teljesítményű úszó szivattyúállomást tartanak fenn. A vizet a folyóból 18 km hosszú nyitott betoncsatornába emelik át. A csatorna mentén öt helyhezkötött, villamosított nagynyomású szivattyútelepet állítottak fel az öt önállóan öntözött körzetre. A túlnyomórészt azbesztcementből készült földalatti csőrendszerrel a vizet a szivattyútelepről a vízkibocsátó csapokhoz vezetik. Ezekre a csapokra szerelik a szórófejekkel ellátott hordozható csővezetékeket. Az öntözőrendszerbe beletartoznak továbbá a hordozható öntözőberendezések tárolására szolgáló raktárak, a gépészek lakóházai, a laboraótríumot is magában foglaló igazgatósági épület és egyéb létesítmények. Jelenleg a Kelet-Szlovákiai Síkságon előkészületek folynak több új nagyteljesítményű öntözőrendszer kiépítésére. Az építkezést 1968-ben tervezzük elkezdeni. 1971-ben ezekkel a rendszerekkel összesen mintegy 20 000 ha-t fognak öntözni. Nagy területek öntözésének fő vízforrása a Labore folyó, illetve a Vihorláti víztároló, amely ennek a folyőnak a fölös vizét tartja vissza. Az öntözést az egész körzetre esőztető berendezésekkel tervezzük, alacsony- és magasmozgású szivattyútelepekkel, az öntözővizet elosztó csöveken adagolva. Az öntözőrendszereket két változatban tervezik az öntözővíz elosztásának és a vízforrások felhasználásának különböző módozataival. Az első változat szerint a vizet a szivattyútelepekhez önálló öntöző elemekkel fogják adagolni a vízfolyá-i sok részleges felhasználásával és a : vízelvezető csorgák felhasználása nél' kül. A második változat tekintetbe ve- i szí a vízlevezető csorgák maximális i felhasználását, amelyeket étalakíta, nak majd a víz elosztására. i Előnyösebbnek tűnik a második változat. Az első esetében 1 ha ön: tözött terület beruházási költsége : összesen (a konkrét öntözés biztosítására fordított költségeket is beleértve) 16 000 koronát tesznek ki; a második variáns a hektáronkénti amortizációs költségek 839 koronát, a másodikban 375 koronát tesznek ki, ami végső soron kihatással van az általános rentabilitásra és a beruházások megtérülésére. Az első variánsban ez a mutató 12,2 évvel, a másodikban 9 évvel egyenlő. A gazdaságossági számításokból az következik, hogy amennyiben 1 ha öntözetlen terület évi hozama 8591 koronára volt értékelhető, akkor az öntözés bevezetésével ez az érték 13 459 koronára, azaz 4868 koronával növekszik, a hektáronkénti tiszta jövedelem pedig 1495 koronára nő. A nagyobb területek öntözésére szolgáló berendezéseket az első kivételével, amelynek kiépítése befejezés előtt áll, csak 1970-ben vagy még ennél is később fogják üzembe helyezni. Jelenleg tehát azon lehetőségeket tanulmányozzuk, hogy miként használhatnánk fel a meglevő csatornahálózatot öntözésre. A zsilípzárak megfelelő átalakításával és helyes üzemeltetést feltételezve a meglevő lecsapoló csatornák alkalmazhatók lehetnek öntözésre. Ezeknek a csatornáknak egyéb rendeltetését szem előtt tartva azonban az ilyen megoldást csak ideiglenesnek tekinthetjük. A Kelet-Szlovákiai Síkságon végrehajtandó vízrendezési munkálatok jóváhagyott tervének megfelelően feltételezzük, hogy a vízlevezető csörgők, az egyes lecsapolások rendszere és a nagyobb területek öntözésére szolgáló berendezések kiépítésének beruházási költségei tíz év után térülnek meg. Ami az újonnan művelésbe vont szántóföldeken előállított termékek bruttóértékét illeti, ez a mutató szintén a vízrendezés nagy hatékonyságáról tanúskodik. 1962-ben a 16 620 ha újonnan művelésbe vont szántóterületen 51 400 000 korona, 1963-ban 24 700 ha ilyen területen 84 200 000 korona és 1964-ben 26 600 ha-on 84 636 000 korona értékű bruttóterméket állítottak elő. A hároméves időszak alatt a mezőgazdasági üzemek a felszántott külterjes rétekről és legelőkről, amelyek azelőtt úgyszólván semmit sem hoztak, 20 millió korona értékű mezőgazdasági termékhez jutottak. Mire a Kelet-Szlovákiai Síkság (mezőnagymihályi és terebesi járás) mezőgazdasági termelésének belterjesítése befejeződik, a bruttó mezőgazdasági termelés értéke a korábbi 705 millióról 3393 millió koronára növekszik. A mezőgazdaság fejlesztésének távlati terve szerint az összes vízrendezési munkák befejezése után az árutermelés összértéke 2 milliárd koronával lesz nagyobb. (O. Brnák) Szakosítás után jobb eredményt várnak Bár az abaújnádasdi szövetkezetben nem értek el magasabb színvonalat, a kassai járásban mégis az átlagosak közé tartozik. A növénytermesztés pénzügyi tervét tavaly csak 65, az állattenyésztését pedig 83 százalékra teljesítették. A lemaradást főképpen az alacsony hektárhozamok okozták, de csalódást okozott a lucernamag is. A szövetkezet állattenyésztésre szakosít, de itt sincs minden rendben. Alacsony a súlygyarapodás és csökken a tejtermelés. Növekedtek a takarmánykőltségek, amelyet 40 000 koronával túlléptek. Igaz, hogy a magasabb költségek egy része az értékesített termékek után visszatérült. De a szövetkezetét terheli a nagyarányú beruházási építkezés is. A baromfitenyésztésre való szakosítással párhuzamosan a szántóföld 80 százalékán gabonaféléket termesztenek, a költségeket pedig a növények számának csökkentésével módosítják. Beszüntették a burgonya és a cukorrépa termesztését. Ugyanakkor bővítik a takarmánysárgarépa termesztését, amelyet a baromfiállománynál hasznosítanak majd. Idén a baromfitenyésztés az állattenyésztési termelés 68 százalékát adja. Míg tavaly 700 mázsa baromfihúst értékesítettek, erre az évre 1800 mázsát irányoztak elő. A tyúktojás piaci termelése az előző 650 ezerről egymillióra emelkedik. MatA Pál A mezőgazdasági üzemeknek sok gondot fikoz a talajok meszelése. A nyitrai jelvásárló üzem egy 100 tonna befogadóképességű mész szétfújó eiszternás teherautóval rendelkezik. Ezzel a savanyú talajokra könnyű szerrel juttatható a mészpor. (Bállá felv.)’ Szocialista mezőgazdaságunk továbbfejlesztésének néhány kérdése Az utóbbi időben a politikai és gazdasági szótár lényegesen gyarapodott új kifejezésekkel, mint például agrárbiznisz, agrárpártkomplexum, horizontális és vertikális integráció stb. Ez természetesen nem asvéletlen oka, hanem a korszerű gazdasági fejlődés logikus és objektív megnyilvánulása, visszatükröződése. Hogy ezen új kifejezések legpontosabb értelmét fejtegessük, arra nincs szükség, sem lehetőség ebben a rövid cikkben, de annál inkább szükséges a kifejezések lényeges közös értelmét az olvasók széles körének megmagyarázni. Ez annál inkább szükséges, mivel e kifejezések szorosan összefüggnek mezőgazdaságunk és élelmezésiparunk újirányú fejlődésével és építésével. A fent említett kifejezések (agrárbiznisz stb.) legjelentősebb közös vonása, hogy azt a nemzetgazdasági komplexumot fejezi ki, amely magába foglal minden olyan termelő és feldolgozó folyamatot, amely összefügg az élelmezési cikkek termelésével. Ebbe a komplexumba tartoznak tehát olyan népgazdasági ágazatok, amelyek termelő eszközöket és szolgálatokat juttatnak a mezőgazdaságnak, továbbá a kémiai és építkezési ipar egy része, a takarmánygyártási ipar, valamint a mezőgazadsági termékeket feldolgozó élelmiszeripar stb. A mezőgazdasági és élelmiszeri komplexum véget vet a népgazdaság mezőgazdaságra és iparra történő hagyományos felosztásának és a mezőgazdaság elkülönítésének, mint önálló, elszigetelt — különös jelleggel bíró ágazatnak. A népgazdaság ilyen irányú átszervezése természetesen nem az új kifejezések születésének a végeredménye, hanem elsősorban a termelési viszonyok és módok, valamint a népgazdasági struktúrája változásának és fejlődésének a megnyilvánulása. A mezőgazdasági és élelmezési népgazdasági komplexum szükségessége hazánkban Mezőgazdasági termelésünk a jelen időben az élelmezési cikkek szükségletének háromnegyed részét fedezi, tehát jelentős mértékben behozatallal pótoljuk szükségletünket. Ez a valóság a mai világpiaci viszonyok között saját mezőgazdaságunk intenzív továbbfejlesztését követeli meg, ami a mai viszonyaink között csak a termelés nagymérvű fokozása mellett érhető el, illetve a növények terméshozamának jelentős növelésével és a gazdasági állatok hasznosságának fokozásával. Ezt az intenzív-belterjes fejlesztést többek között a mezőgazdasági termelés alapeszközének a termőtalajnak a korlátolt mennyisége, illetve annak állandó csökkenése követeli meg. A mezőgazdasági termelés mai körülményei mellett a növénytermesztés, illetve a növények hozamainak növelése csak az intenzív modern agrotechnika által érhető el, ami magába foglalja a leghatékonyabb talajművelést, a rendszeres trágyázást, a kémiai ápoló- és gyomirtószerek alkalmazását. Az állattenyésztés fokozásának az alapproblémája viszont a korszerű tenyésztechnika mellett az optimális takarmányalap, főleg kellő mennyiségű és minőségű abraktakarmányok és keverékek bebiztosítása. Ezen intenzív mezőgazdasági termelési mód és eszközök alkalmazása nagy mértékben összefügg nemcsak a beruházási és egyéb problémákkal, de közvetlenül a munkaerővel is, amiből mezőgazdaságunk nem bővelkedik, habár a fejlett mezőgazdasággal rendelkező államokkal összehasonlítva bizonyos munkaerőfeleslegről is beszélhetünk mezőgazdaságunkban. Nem kedvező valóság főleg a mezőgazdasági munkások magas átlagéletkora, ami jelentősen csökkenti az átlagmunkaerőre eső termelékenységet. Ezért az intenzív mezőgazdaság fejlesztésének az útja a termelékenység és a társadalmi munkaelosztás fokozásának az útja lesz. Ezek a körülmények tehát nagy mértékben megkövetelik olyan népgazdasági komplexum építését, amely képes a lehető legreálisabb és leggyorsabb úton bebiztosítani a mezőgazdasági termelés lényeges növelését és az élelmiszerek szükségletének biztosítását. A korszerű mezőgazdasági és élelmezési népgazdasági komplexum fejlesztésének fontos feltétele a társadalmi munkaelosztás, együttműködés és kooperáció növelése. Ezt a folyamatot szaknyelven integrációnak nevezhetjük. Szocialista társadalmunk keretében a mezőgazdaságban az integrációnak két fő formáját lehet megkülönböztetni. 1. A horizontális, amely a termelőegységek (magántermelők, üzemek, szövetkezetek) különböző formájú egyesülését képezi, meghatározott jogi keretek között. A horizontális integrációnak bizonyos formáját tapasztalhattuk a szövetkezetesítés idején is, amikor a földművesek a közös termelés céljából szövetkeztek. A horizontális integráció mai modern formáját tapasztalhatjuk például közös szövetkezeti nagyüzemek létesítésében. Például a beneiovi járás szövekezetei közős baromfitenyésztő üzemet építettek, amely 60 000 baromfi kapacitással rendelkezik a legmodernebb technikai felszereléssel. Ez a közös szövetkezeti üzem így átvette a járás szövetkezeteinek a tojás és a baromfihús termelésének beadási kötelezettségeit. 2. A vertikális integrációt, amely a mezőgazdasági termelőegységek és más szervezetek közötti együttműködést (eladás, vásárlás, különböző szerződéses feldolgozás stb.) képezi. Példaként felemlíthetjük a szövetkezetek szerződéses együttműködését a felvásárló üzemekkel, feldolgozó üzemekkel, közös szövetkezeti üzemekkel stb. , Az új népgazdasági komplexum építésénél szükségesnek mutatkozik a társadalmi munkaelosztás keretén belül a szolgáltatások nagymérvű kiépítésé. Nagy jelentősége lesz az olyan szolgáltatásoknak, amelyek közvetlenül segítik a mezőgazdasági termelést, mint például trágyázási szolgáltatás, amelyek elvégzik a talaj kémiai vizsgálatát is, továbbá speciális talajművelő szolgáltatások, valamint a gyors építkezési, s a különböző szerviz szolgáltatások stb. Szükségesnek tűnik olyan szolgáltatásokat is létesíteni, amelyek tanácsadó szerepük mellett kiszámítják az üzemek optimális termelési terveit, az optimális vetésforgót, takarmányadagot, gépparkot és más fontos gazdasági problémát. Ezen szolgálatoknak elsősorban a legmodernebb és legtermékenyebb eszközökkel kell működni, hogy nagyban hozzájáruljanak a munka termelékenységének a növeléséhez. A jelen időben a korszerű mezőgazdasági és élelmezési népgazdasági komplexum építésének kezdetén állunk, ezért mezőgazdaságunk fejlesztésének nagy figyelmet szentelnek majd egész társadalmi méretben, mivel a jó élelmiszerellátástól függ nagy mértékben a dolgozók életszínvonalának további emelkedése. TŐTH ENDRE mérnök
