Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-15 / 28. szám
Bratislava, 1967. július 15. Arm 1,— KSt XVIII. ívlolyam, 28. szám. Szakmelléklet: Közöljük: I. A gabonafélék és az olajos magvak felvásárlási árát II. A felvásárló és ellátó vállalat által nyújtandó szolgáltatások árjegyzékét ARATÁSI FIGYELŐ # A komáromi járásban 30 mázsás hektárhozamot ad a tavaszi árpa £ Az ipolysági szövetkezetben 41 mázsás hektárhozamot értek el őszi árpából # A losonci járásban nem veszik át a korai burgonyát 0 A széna jó minőségben került kazlakba % Óránként 10 vagon gabonát szárítanak 0 A rendkívüli hőség mindenütt meggyorsította a gabonafélék érését. Országszerte aratási lázban élnek az emberek. A déli járásokban, főleg Csallóközben, a repce, őszi árpa után rendre hull a tavaszi árpa és a búza is. Az északibb járásokban még a repce aratásával bajlódnak, de ott is lefoglalja a földműveseket az előkészület, a jövő évi kenyér betakarítása előtt. Vajon mit lát ilyenkor a riporter? Elsősorban azt, hogy a határ képe napról napra változik. A szénabegyűjtők például már a legtöbb mezőgazdasági üzemben megitták a munka befejezésére az áldomást. Gondosan rakott kazlakban tartósították a szálastakarmányok túlnyomó részét. Nem akármilyen szénabegyűjtés volt ez. A rendekre vágott fű sok napsugarat és kevés esőt látott. A minőség tehát kitűnő. Ez a tény még jobban fokozza mezőgazdasági dolgozóink örömét, és örülhetnek a zootechnikusok is, mert a jó minőségű szálastakarmány több tejet jelent. Ez megnyugtatja mezőgazdasági üzemeink vezetőit. Tiszta számlával indulhatnak a főpróba után a „nagy aratásba“, mert a-repce és az őszi árpa aratása nem igényelt nagyobb erőkifejtést. így az aratás dandárja előtt nem árt néhány szót ejteni a főpróba eredményeiről. Hogyan csörgött a mag a zsákba, mennyire teltek a csűrök. Általában a fejlettebb mezőgazdasági üzemekben a repce hektárhozama 20 mázsa körül ingadozik. De a nagy forrőság sok helyen megszorította a szemeket, ezért például a losonci járásban 13—15 mázsás hektárhozamről beszélünk. Ezzel szemben Juhász Mária, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság diszpécserje arról adott jelentést, hogy a repce átlagos hektárhozama megtisztítva és szárítva 18,2 mázsa. Az őszi árpa hektárhozama is járásonként ingadozik. A losonci járásban az Ipolynagyfalu—Szécsénke egyesített szövetkezetben Villant István elnök szerint az őszi árpa 30 mázsát adott. Ezzel szemben a lévai járásban levő ipolysági szövetkezet elnöke Szikszai Vilmos már 41 mázsás hektárhozamokról beszélt. Általában idén jól jártak azok, akik őszi árpát vetettek a múlt évben. Az őszi árpa után szinte egyszerre kerül kasza alá a tavaszi árpa és a búza is. A komáromi járásban például már 150 hektár búzát arattak le a hét elején. A hektárhozamokról még nem érkezett jelentés, viszont az első eredmények szerint a tavaszi árpa 30 mázsás hektárhozamot adott. Megy tehát a munka mindenfelé, dolgozik most a falvak apraja, nagyja. Bár még csak a nagy rajt előtt vagyunk, máris megmutatkozik, hogy az aratás közügy és testvéri összefogással történik. A cseh országrészekből máris megérkeztek az első kombájnok a Nyugat-Szlovákiai Kerület déli járásaiba. Kell is a gyors segítség, mert amint már említettük, a gabona gyorsan érik. A múlt hét végén kiadós eső esett, ami szintén hozzájárult a gabonafélék éréséhez, és mondjuk meg őszintén, javít a hektárhozamokon is, mert az átmeneti enyhébb időben már nem szorultak meg a gabonaszemek. Persze, aratás alatt sok más munka foglalkoztatja a földműveseket. Az évelők második kaszálását is tartósítani kell. Igaz, hogy ez már nem igényel olyan nagy erőkifejtést. Meg a korai burgonyát is minél hamarabb piacra kell dobni. Az utóbbi körül bizony elég sok probléma volt. A losonci járásban fél tucat szövetkezet panaszkodik, hogy a felvásárló szervek a szerződések ellenére sem veszik át időben a korai burgonyát. Ezen a téren a legfelháborodottabb Bieiik Gyula, a Varbói Helyi Nemzeti Bizottság elnöke. Méltatlankodva mondotta, hogy a felvásárló szervekkel 15 vagon burgonyára kötöttek szerződést, de azok csak 10 vagont vettek át tőlük. Pedig olyan gazdag a termés, hogy még terven felül is adhatnának. Száznyolcvan mázsás hektárhozamot értek el. Ha átvennék, még több mint 15 vagon burgonyát adhatnának. A korai burgonya miatt JánoSik elvtárs, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetője is elégedetlenkedik. Mivel az elmúlt években hiány volt korai burgonyából és általában burgonyából, széleskörű akciót indítottak a burgonyatermesztés kiszélesítésére. Szaktanácsokkal látták el a mezőgazdasági üzemek funkcionáriusait. Most viszont, amikor rendkívül jó termést hozott a korai burgonya, az értékesítés miatt elment a burgonyatermesztéstől jónéhány funkcionárius kedve. Joggal teszik fel a kérdést: „Hát már az is baj, ha sokat termelünk?“ A felvásárló szervek és a kereskedelem arra hivatkoznak, hogy az üzletekben nem tudják eladni a korai burgonyát. Ez nem fedi a valóságot. Néhány mezőgazdasági üzem saját teherautóján az északibb járásokba szállított korai burgonyát és az utolsó kilóig eladta. Tehát úgy látszik, a kereskedelmi szervek rugalmatlansága miatt hever raktáron a korai burgonya. Ezt a problémát rövidesen meg kell oldani, mert az elégedetlenség egyre fokozódik és esetleg olyan eredményt hozhat, hogy a jövő évben nem termelnek majd a mezőgazdasági üzemek elég korai burgonyát. Vagy talán olcsóbb a külföldről drága valutáért behozott burgonya? Aratás kezdetén, menet közben tehát sok probléma adódik, mert nemcsak a földművesektől függ, hogy a termés idejében és jó minőségben kerüljön a raktárakba. Már a repce szárítása körül is voltak kísebbnagyobb bajok. Ipolyságon például hosszabb ideig nem működött a szárítógép. A jelentések szerint a gabonafélék szárítására a nyítrai járás készült fel a legjobban. Nyitraivánkán korszerű raktárt helyeztek üzembe. A raktár előtt valóságos szárítógépsor van felállítva. A gabona lemérése után szállítószalagok juttatják a magot a hatalmas szárítóberendezésbe és onnan száraz állapotban kerül a raktárba. Óránként mintegy 10 vagon gabonát száríthatnak meg. Nem árt, ha mostanában még felülvizsgáljuk a szárítóberendezéseket, mert bár eddig kedvezett az idő, lehet, hogy később több csapadék lesz, és ha nem lesz elég szárítóberendezésünk, jelentős károk keletkezhetnek. A kisebb-nagyobb hiányosságok ellenére, a hét végén már teljes ütemben folyik az aratás. Elmondhatjuk, hogy a bő szénatermés után a gabona sem okoz csalódást a földműveseknek. BÁLLÁ JÓZSEF Bőd László agronómus As a Mavjst vendég a szépen fejlődő cukorrépát vizsgálják. M»TM*: MINDENT IDŐBEN! Simonyi a rimaszobati járás egyik kisközsége. A falut hajdanában is úgy emlegették: jól gazdálkodók lakják. A vér nem válik vízzé. Ma is szorgalmasak az emberek és a szövetkezetét elsők között 'emlegetik a járásban. A simonyi EFSZ-ben már régebben bevezették a szilárd jutalmazást. Tavaly 19 koronát fizettek munkaegységként és az év végén két koronát osztották prémium címén. A 600 hektáros szövetkezetben, amelyből 316 ha szántó, egyre fejlettebb az állattenyésztés. Tavaly is több mint félmillió koronával lépték túl a tervezett 1 millió 698 ezer koronát. De idén már az első negyedév is úgy volt beütemezve, hogy az összes mutatókban túllépték az eladási tervet. A jövőbeli elgondolásuk az, hogy szarvasmarha és baromfitenyésztésre szakosítanak. Már a múlt évben is 35 ezer tíz-tizenkéthetes csibét adtak el. Az idén mintegy 200 mázsa vágóbaromfi eladását tervezik. A tejtermeléssel egyelőre még nem dicsekedhetnek. Tavaly még csak 2133 literes fejési átlagot értek el. De az egyre javuló takarmányalap, gondos üszönevelés biztosíték arra, hogy rövidesen elérik a 2500 literes átlagot. Jó minőségű takarmányt. Ez nemcsak Pál László zootechnikus jelszava, hanem Bőd László agronómusé is. Elsősorban az agronómus gondja, hogy legyen elegendő szemes- és pillangós takarmány. De az is az ő vállát nyomja, hogy kifizetődő legyen a kertészet, a dohánytermesztés. Nem nagy az agronómus birodalma, mégis sokat mozog, mert mindenről személyesen szeret meggyőződni. Ahogy mondani szokás, úgy ismeri a határt, mint a tenyerét. A szövetkezet irányítói minket is elkalauzolták a határ megtekintésére. A falu közelében levő 11 hektáros dohánytáblán már szorgos asszonyok hajlonganak. Törik a íüstölnivalót, szállítják a műszárítóba. Szép a dohány és javarészt I. osztályban veszik át a dohánygyárban. A poros határúton ringó búzatáblák közt visz az utunk. Sokat ígérnek a kalászok, jó termést várnak a simonyiak. A búza mellett sötéten zöldell a cukorrépatábla. A lehajló hatalmas levelek már összeérnek, és esernyőként takarják a gömöri földet. A kukorica Varga István elnökkel egymagasságú. A levéltenger árnyékában hűsölő föld tiszta, mint az arany. Vegyszeres gyomirtást alkalmaznak, de azért egyszer kapa is „szántotta“ a földet. Érdekes, amíg a mezei út egyik oldalán aranytiszta a cukorrépa és kukoricaföid, a másikon sokhelyütt gyom kukucskál a kultúrnövények fölött. A rekkenő hőségben még ott kapál jónéhány ember. — Ennek miért maradt el a kapálása — kíváncsiskodott szovjet újságíró vendégünk. —Nem minket hív gazdájának — válaszolt borús arccal az agronómus. Arról nem szívesen beszélnek, ki a szomszéd, de mi megtudjuk, hogy a serkeiek maradtak el a kapálással. Miért? Nem volt kitől megkérdezni. De gondolom a serkeiek nem hivatkozhatnak az időjárásra, a talajkülönbségre, mert csak egy jó méternyire vannak egymástól a szomszédok táblái. Valahol máshol kell hát keresni a hibát. Azt hiszem a munkaszervezésben. S bizony a hiányos munkaszervezésnek a tagság issza meg a levét, mivel a hasonló körülmények között gazdálkodó szomszédokénál 7 koronával alacsonyabb a munkaegység értéke. Ahogy tovább haladunk a hosszan elnyúló dlmbes-dombos legelő a juhok birodalma. A nyáj éppen déli pihenőn van. A juhász, Zagyi János, számokat sorol fel annak igazolásául, mennyire kifizetődő a birkatenyésztés. Felesége közben jókora kerek sajtot szeletek A nyári kánikulában nincs kitűnőbb harapnivaló az ízletes juhsajtnál. Megtekinthettünk Gömörben egy kis gazdaságot. Megismerkedtünk a vezetőkkel, akik a szorgos tagsággal együtt mindent megtesznek, hogy virágzó legyen a szövetkezet. Az irányítók erőfeszítése nem most, hanem már akkor kezdődött a jobb életért, amikor legtöbbjük iskolapadba ült, hogy tanuljon, megismerkedjen a korszerű gazdálkodás sokrétű mesterségével. Tóth Dezső A kölcsönös jó viszony érdekében Terményforgalmi vállalataink országszerte a szolgáltatások különféle változataival lepik meg a mezőgazdasági üzemeket. Most, aratás idején a gabonafélék tisztítása, valamint szükség szerinti szárítása a legfontosabb. Gyurias György elvtárs, a Zselízi Terményforgalml Vállalat technológusa többek közt azt is megjegyezte, hogy a gabonafélék tisztítását és szárítását már régebbtől végzik. Most természetesen jóval nagyobb mértékben, mint előbb. Figyelemreméltó, hogy ebben az eztendőben a kicsépelt gabonának 40—50 százalékát egyenesen a kombájnoktól veszik át, hogy a rendelkezésre álló korszerű műszaki eszközökkel gyorsan kitisztíthassák. A Sortex tisztító batériákon kívül rendelkezésre állnak a Klipperek és a Pektus-gigantok is. Előreláthatólag a munka dandárjában több műszak bevezetésére sor kerül. A kombájnoktól átvett gabonafélék, először a Sortex előtisztítókon mennek át (ezeket a gépeket négy átvevő főközpontban üzemeltetik), majd az igényesebb munkát végző gépekre kerül a szemtermés, hogy az idegen anyagokat teljesen eltávolíthassák. A lévai járásban komoly gondot okoz, hogy a népgazdasági megrendelésből körülbelül kétezer vagon gabona raktározására nincs megfelelő hely. Szükségmegoldásként a mezőgazdasági üzemekben szerződésileg biztosították a tárolást. Nem különb a helyzet a takarmánygabonával sem. Mintegy négyezer vagon felvásárolt szem*termés raktározását ugyancsak a termelőknél biztosították. Kívánatos lenne, ha a felsőbb szervek már aratás közben módot nyújtanának a zselízi vállalatnak nagyobb vagontételű kenyérgabona elszállítására azokba a körzetekbe, amelyekben elegendő korszerű állami raktározási terület van. A gabonafélék betakarításának technológiai részét már megoldott ténynek tekintjük. A termelő és a felvásárló közti kölcsönös jó viszony érdekében azonban mindkét részről szükség van a becsületességre. A termelők például nagyon megkönnyíthetik a felvásárlók munkáját, ha a teljesen érett gabona közé nem kevernek kevésbé érett, szárításra szoruló terményt, mert a keveredett szállítmányt teljes egészében át kellene ereszteni a szárítógépeken, s ha ez nem történne meg, a felvásárolt gabona hányada befülledés következtében értékét vesztené. Másrészt a felvásárló az átvétel rugalmasságával, a tisztaság és nedvességszázalék szakszerű megállapításával nyerheti el a termelő teljes bizalmát. Tán mondanunk sem kell, hogy a terményforgalmi vállalatoknak az a törekvése, hogy egyenesen a kombájnoktól előtisztításra átveszik a gabonát, helyes, példamutató törekvés, mellyet más járásokban is meg kellene honosítani. (hai-J Varga István elnök
