Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-01 / 26. szám

Mikor az egyes gazdasági ágakban egy évvel ezelőtt megkezdődött a munkaidő heti 44 órára való leszállítása és ezzel kapcsolatban a szabad szombatok bevazetése, a mezőgazdaságban sokan irigykedve szem­lélték, hogy ez az új dolog milyen könnyen és gyorsan valósul meg az ipari üzemekben, hivatalokban és másutt. Ma már ez az irigység nem he­lyénvaló, mert kezdve az elmúlt év harmadik negyedétől BZt a pihenésre, szórakozásra és tanulmányokra több időt biztosító humánus intézkedést fokozatosan a mezőgazdasági üzemekben is bevezetik (egyenlőre az egy­séges földműves szövetkezetek kivételével). De a szabad szombat beve­zetése a mezőgazdaságban, különösen pedig az állattenyésztésben ez ága­zat ismert különleges vonásaiba ütközik. Ennek ellenére keresni kell és fel kell ismerni a munkaidő csökkentésének a lehetőségeit. E kérdés megoldásánál legnagyobb akadály a korszerűtlen és kis befo­gadóképességű tehénistállókban van. Vegyünk példának egy 9fi tehenet befogadó tehénistállót. A galántai állami gazdaságban kiszámították, hogy a váltások bevezetésével a fejők eddigi 1500 koronás havi bére 1333 koro­nára csökkenne, ami ellenkezik az érvényes rendelettel, mely előírja, hogy nem lehet bevezetni a csökkentett munkaidőt sem a dolgozók bércsökke­nése, sem a túlórák szaporodása árán. Érthető, hogy Galántán a fejők ebbe a módszerbe nem egyeznek bele és a gazdaság sem akarja emelni a bér­alapot. Más megoldás is van — váltások nélkül. Ez esetben, ha egy fejő­nek szabad napja van, a többiek ápolnák és fejnék a reá bízott teheneket is. Viszont ez a módszer sem tartalmaz semmi előnyt, mert egyrészt a fejők nem hajlandók másra dolgozni, másrészt tapasztalatból tudjuk, hogy egyik tehénápoló sem szereti másnak átengedni a reá bízott tehenet. Ilyen és hasonló nehézségek vannak a nyugat-szlovákia kerület minden állami gazdaságában. Ez abból is kitűnik, hogy a 33 állami gazdaság közül február végéig a 44 órás munkahetet csak 22-ben vezették be, legtöbb eset­ben csak a növénytermelésben és a segédmunkálatoknál, fgy például Alek- Sincén azért dolgoznak az állattenyésztésben mindmáig a régi módszer szerint, mert a gazdaságnak nincsen elegendő munkaereje a váltásra, sem pedig mechanizációs eszközei, melyek yp yp az istállókban a jelenlegi helyzetet ■ bj^ f*. mm mm RR ■ ■ megkönnyithetnék. Végül az eddigi J m mm If I I gyakorlat az istállók személyzetének, ggß hm (mely javarészt nőkből áll), megfe­lel. Ezek korán reggel elvégzik az etetést és a fejést, utána otthon elő- 8# C || r* készítik a gyerekeket az iskolába, SS S« 1 J gyorsan ebédet főznek és ismét men-i » ■■ 1 ■ mm ^mkm nek a déli etetésre és fejésre. Stúro­vón ugyan bevezették az állattenyész- LESZ KÉT SZABAD SZOMBAT tésben a két műszakot, de rövid időn MINDENÜTT? belül megszüntették, mert az új szer­vezet mellett egy dolgozóra több állat esett mint a réginél. Mivel a gépesítés foka jelentéktelen volt, a fejőknek nemcsak hogy több lett a dolgouk, de nem tudtak annyit foglalkozni az állatokkal mint azelőtt, és ez a tejhozam csökkenését eredményezte. Szemre úgy tűnik, mintha a mezőgazdaságban a munkaidő csökkentése lehetetlen volna. De néhány mrezőgazdasági üzemben ezt a kérdést többé kevésbbé sikeresen megoldották. Például a Partizánske-i Állami Gazdaság­ban a tehénistállóban (ahol 104 tehén van) már két éve két műszakban dolgoznak, Egy dolgozó egy műszakban 26 állatot lát el. Ez csak a fejés gépesítése és az etetési művelet részbeni gépesítése folytán lehetséges, tgy nem darabolódik a munkanap, minden második héten a dolgozóknak egy egész és két félnapnyi munkaszünetük van (szombat délután, egész vasár­nap és hétfő délelőtt), jobb a helyettesíthetőség stb. A fejők között a díja­zás egyenlően oszlik meg, de ez a pausalizálás sem ütközik nehézségbe. Elsősorban azért, mert a kollektíva lelkiismeretes dolgozókból áll, akik régen ismerik egymást, köztük őszinte egyetértés uralkodik és felelőtlen egyént nem tűrnek meg maguk között. Ez a Partizánske-ben bevezetett módszer ugyan a munkaidőcsökkentést teljesen nem oldja meg s ezért nem lehet Ideálisnak mondani. Mindazon­által a régi módszerhez képest nemcsakhogy előnyösebb, de az első és határozott lépést jelenti a két szabad szombat bevezetése felé. A csökkentett munkaidő bevezetésénél elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy ez a munkaszervezés terén igényes Intézkedés az egyes mun­kálatok gépesítésének magasabb fokát tételezi fel. A korszerűtlen üzemek­nél azért vannak nehézségek, mert ott minden munkát úgyszólván a „tér­den“ kell elvégezni. Másrészt a csökkentett munkaidő bevezetése nem oko­zott problémát a Nyitrai Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás gazda­ságában, ahol az állattenyésztés komplett egységekben összpontosul, és a kézi munkával szemben a gépesített munkák túlsúlyban vannak. Ami a gazdaság még fennálló kisebb üzemeit illeti, a kérdést úgy oldották meg, hogy az itt foglalkoztatott dolgozók a vegetációs nyugalom egész tartama alatt szabad napokat kaptak, mikor a növénytermesztésben foglalkoztatott dolgozók helyettesítették őket. Természetesen itt sem lehet ideális meg­oldásról beszélni. Ennek tudatában van a gazdaság vezetősége is, ezért ezt a módszert csak addig tartják fenn, amíg a korszerűtlen üzemek meg nem szűnnek. A munkaidőcsökkentés új dolog, s ezért kevés még a tapasztalat. Hosszú­távú megoldásról van szó, ezért minden meggondolatlan és elsietett intéz­kedés több kárt tehet, mint hasznot. Komoly feladat hárul mind a gazda­sági dolgozókra, mind pedig a szakszerevezeti funkcionáriusokra. Ezúttal foglalkozni kell egy további kérdéssel, amit eddig nem vettünk eléggé figyelembe. A szabad szombatok bevezetése töljb szabadidőt teremt, amit célszerűen és gazdaságosan kellene kihasználni. Ha a mezőgazdák, elsősorban a fiatalok minden egyes szabad szombatot csak a háztájiban, vagy építkezéseknél való munkában töltenek el, nehezen lehet arról be­szélni, hogy a munkaidő csökkentése teljesíti kitűzött feladatát. Annyi bizonyos, hogy falun nagyúr a hagyomány, ezen nehéz változtatni. A szabad szombat csak akkor lesz csakugyan szabad, ha aktív pihenésre, szórakozásra és tanulásra használják ki. FRANTISEK BUDA Automatizálás az állattenyésztésben lapunk március 25-iki számában — Kedvezmények a fiatalok részére — cím alatt részletesen ismertettük a stabilizációs alap küldetését és azt is, hogy kik tarthatnak igényt ebből az alapból származó különböző juttatá­sokra. Ezért a jelen cikkünkben csak kiegészítő magyarázattal szolgálunk és ismertetjük azokat az újabb intéz­kedéseket, amelyek mint az első, te­hát a már közölt rendelkezés kiegé­szítői, ez év június elsejétől vannak érvényben. ☆ Elsősorban Is megjegyezzük, az említett cikkünkkel ellentétben az új rendelkezés nem hangsúlyozza, hogy a különböző juttatásokra csak a fér­fiak tarthatnak igényt, vagyis a nők egyenjogúságának szellemében ez a rendelkezés a mezőgazdaságban el­helyezkedő női munkaerőkre Is vo­natkozik. Toborzási juttatást kaphatnak olyan mezőgazdasági technikusok, ökonómu­­sok, traktorosok, kombájnosok, gép­javítók és állattenyésztési dolgozók, alkk más termelési ágazatokból mező­­gazdasági.munkára jelentkeznek, vagy jó keresett lehetőséget biztosító gaz­dag mezőgazdasági üzemből gazdasá­gilag gyengébben álló mezőgazdasági üzemben vállaltak munkát. A szakkép­zetlen mezőgazdasági dolgozók, akik az emlftett szakemberekhez hasonló körülmények között változtattak mun­kahelyet, csak abban az esetben tart­hatnak igényt az ún. toborzási Jutta­tásra, ha az első kategóriába sorolt, avagy nagyon gyenge mezőgazdasági üzemben helyezkednek el. Az említett juttatást azonban csak azok a dolgozók kapják, akik szerző­désileg kötelezik magukat, hogy bizo­nyos ideig — a szakképzetlen dolgo­zók legalább 3 évig, a mezőgazdasági technikusok, ökonómusok, traktoro­sok, kombájnosok és gépjavítók, leg­alább 5 évig — egy és ugyanazon mezőgazdasági üzemben dolgoznak. Abban az esetben, ha a mezőgazda­­sági dolgozó megszegi szerződéses kötelezettségét, úgy köteles visszatérí­teni a Juttatás teljes összegét. Azok a dolgozók pedig, akik 5 évre szer­ződtek és 3 év után önkényesen el­hagyják munkahelyüket, kötelesek visszatéríteni az anyagi Juttatás két­harmadét, akik pedig 4 év után hagy­ják el munkahelyüket, az anyagi jut­tatás egyharmadát térítik vissza. Az anyagi juttatást csak abban az eset­ben nem kell visszatéríteni, ha a szer­ződés felbontásával a másik szerződő fél és annak járási irányító-szerve, tehát a járási termelési igazgatóság is egyetért. Azok a dolgozók, akik ún. toborzási juttatást kaptak, igényt tarthatnak bedolgozási stabilizációs segélyre is, legalább 6 hónapig, s a legjobb eset­ben egy évig terjedő Időszakra. Ennek az összege az első két hónapban az alapfizetés 40 °/o-a, harmadik és ne­gyedik hónapban 20 °/o-a, a további hónapokban pedig az alapfizetés Iff százaléka lehet, de az alapfizetés + ez a juttatás nem haladhatja meg a dol­gozónak azt a havi átlagfizetését, amit az előző munkahelyén elért. Munkábalépés esetén azok a fiata­lok részesülnek anyagi juttatásban, akik tanulmányuk befejezése után mezőgazdasági üzemben vállalnak munkát és szerződésileg kötelezik magukat, hogy legalább két évig ott­maradnak. Ezt a juttatást azoknak a végzett fiataloknak is lehet folyósí­tani, akikkel az illetékes mezőgazda­­sági üzem a tanonc-viszony időszaká­ra nem kötött szerződést, de csak Az ipar műszaki fejlesztésének fő törekvését, az automatizálást, a mezőgazdaság ipari jellegű üze­meinél is célszerűnek látszik be­vezetni. Ha ennek lehetősége egy­előre viszonylag szűk területre is korlátozódik — mint pl. az állat-* tartásban a takarmányelőkészítés és adagolás összekapcsolt munka-* folyamatára —, a biztató kísérleti eredmények nyomán a villamos automatákat máris sok helyütt alkalmazzák a gyakorlatban. Az önműködő vezérlőberendezés sek használata bizonyos feltételek-­­hez kötött, nevezetesen: 1. — ha rendelkezésre áll és gazdaságilag nem jelent túlzott terhet az üzemnek az automata beruházási költsége; 2. — ha az üzem rendelkezik olyan, egymással összehangolt gépsorral, amely egyetlen folya­matos géprendszerbe sorolható. 3. — előnyösnek látszik a tel­jes automatizálásra való törekvés helyett a műveletsorba 1—2 kézi műveletet is beiktatni, hogy ezál­tal egyes, különlegesen bonyolult automaták beépítése nélkülözhe­tő legyen; Díjazást azoknak a mezőgazdasági dolgozóknak ismernek el, akik káder­segítségként lettek kiválasztva és be­osztva gyengébb egységes földműves­szövetkezetekbe, az alábbi funkciók­ba: elnök, alelnök, ökonómus, agro­­nómus, zootechnikus, gépesítő, köny­velő, a melléktermelési ágak vezető­je, építőcsoport vezető, műhelyvezető vagy termelési csoport vezető. Ezek a dolgozók — a vezető dolgo­zók javadalmazását szabályozó alap­­slvek szellemében — a szövetkezet­től alapfizetést kapnak a meghatáro­zott díj teljes terjedelmében, tehát a munkaegység értéke bizonyos részé­nek levonása nélkül. Az alapfizetés mellett igényt tarthatnak — a rész­feladatok időbeni és minőségi telje­sítése esetén — egyszeri Jutalomra Is, majd a tervezett gazdasági ered­mények elérése után évvégi prémium­ra, a szövetkezet premizálási rendsze­rével összhangban. Az említett díjazás mellett továbbá elismerhetnek részükre célprémiumot az évi fizetésük összegének 10 %-áig, mint különjutalmat a szövetkezet gaz­dasági helyzetének megszilárdítását szolgáló munkájukért. Ezt a külön­jutalmat a szövetkezet és a termelési igazgatóság megegyezése után, a me­zőgazdasági dolgozók stabilizációs alapjából folyósítják. Komoly termelési problémákkal küz­dő, vagyis gazdaságilag gyenge szö­vetkezetnél vezető funkciót vállaló dolgozók (főleg a határmenti körze­tekben) kaphatnak havonta 200—300 korona rendkívüli fizetési pótlékot. A munkaviszonyba lépő dolgozók kötelesek a mezőgazdasági szervezet­tel munkaszerződést kötni, amelybe bele kell foglalni díjazásuk módját is. Amennyiben ezek a dolgozók a szövetkezetnek tagjává is válnak, a szövetkezet a munkaszerződésükbe beiktatja: — meddig dolgoznak a szövetkezet­ben és milyen funkcióban; — díjazásuk módját és összegét; — Igényüket a fizetett szabadság­ra; — utazási és költözködést költsé­gük megtérítését; — a betegbiztosítás és az öregségi biztosítás módját; — a háztáji gazdaság terjedelmét, a szövetkezet házirendje alapján. Rendkívüli fizetéspótlékot manuális dolgozók (traktorosok, gépjavítók és a további mezőgazdasági gépesítők, állatgondozók) is kaphatnak abban az esetben, ha gazdaságilag nagyon gyenge szövetkezetben, főleg ha a ha­tármenti gyenge szövetkezetekben he­lyezkednek el, de csak olyan össze­get, hogy havi keresetük elérje, de ugyanakkor nem haladhatja meg a hasonló előfeltételek mellett gazdál­kodó állami mezőgazdasági szektor dolgozóinak keresetét. Célszerű szubvenció a tanonnnevelési költségek megtérítésére A tanoncnevelésl költségek megté­rítését szolgáló célszerű szubvencióra gyakorlatilag minden mezőgazdasági szervezet igényt tarthat abban az eset­ben, ha a tanoncokkal szerződést köt. Ezt a szubvenciót a Földművelés- és Közélelmezésügyi Minisztérium stabi­lizációs alapjából folyósítják, a járási termelési igazgatóságok közvetítése által. A kerületi nemzeti bizottságok irá­nyítása mellett működő szaktaninté­zetek tanulóinak (növénytermesztő--4. — a gépsor tagjainak műkő* dését központi kapcsolótábláról célszerű vezérelni; 5. — nem szabad figyelmen kí­vül hagyni, hogy a villamos vezér­lések csak az egész géprendszer mechanikai komponensei által kor­látozott határértékek között mű­ködhetnek. Az automatizálás leggyakoribb formáját a takarmányelőkészítő gépek működésének időzített be- és kikapcsolásánál alkalmazzák. Fejlettebb fokon az önműködő ve­zérlést egy egész takarmányozó­­rendszerbe sorolt valamennyi gép összehangolt és idő szempontjából programozott működtetésére léte­sítik. Ilyen gépláncokat alkalmaz­nak a gyakorlatban pl. a torony­­silók körbenjárő szilázskitermelő berendezésén kezdve a jászlakat feltöltő takarmányszállítő csigákig terjedő géplánc, vagy pl. a broiler baromfiházak takarmányelőkészitő és önetető berendezéseinek ellátá­sára szolgáló gépsor vezérlésére. Az önműködő géprendszer az automaták mellett még a követ* kező kézi műveleteket igényli: a) — az adagolás súly szerinti beállítása az automata mérlegnél; b) — a keverőberendezés kilépő­­nyílásának szabályozása „száraz dara“ vagy „brikett“ változatokra; c) — az abraktakarmány-keve­­rőbe a kiegészítő koncentrátumok hozzáadagolása; d) — a főkapcsoló táblán a kí­vánt végterméknek megfelelően ugyancsak be kell állítani a b) alatt szabályozott „száraz dara“ vagy „brikett" előállítására szol­gáló változatot; e) — mindezek után kell be­nyomni az önműködő gépsor fő In­dítógombját. Ez idő szerint egy önműködő ta­­karmányozórendszer tervezésénél messzebbmenő célokat — gazdasá­gosság szempontjából — általában nem volna célszerű kitűzni, bár elméletileg és gyakorlatilag is megoldható. De ehhez ragaszkodni egyrészt annyit Jelent, hogy továb­bi bonyolult szerkezeti részek ter­vezése és gyártása volna szüksé­ges, ami indokolatlanul növelné a beruházási költségeket, másrészt az állatgondozással és az állomány felügyeletével megbízott személy e minimális számú kézi művelet elvégzésére minden ' körülmények között szakíthat időt magának anél­kül, hogy azok végrehajtása mun­kaerőtöbbletet Igényelne. Claydon E. C. gépesjtő, állatgondozó—gépesítő, mé­hész—gyümölcstermesztő, baromfi­gondozó) taníttatást költségeit, — amennyiben azok szerződést kötöttek a járási termelési igazgatósággal, vagy egységes földművesszövetkezet­tel, a nemzeti bizottságok költségveté­séből fedezik. A tanoncok üdültetésének költségeit a Földművelés- és Közélelmezésügyi Minisztérium fedezi a munkaerők sta­bilizációs alapjából. Itt szó van első­sorban is a mezőgazdász—gépesítők, a növénytermesztő—gépesítők, az ál­latgondozók—gépesítők üdültetéséről, függetlenül attól, hogy ezek a tanon­cok melyik üzemmel kötöttek a ta­­nonc-viszonyra szerződést. Díjtalan üdültetést biztosít a minisztérium azoknak a más szakmát elsajátító tanoncoknak Is, akik a járási, kerü­leti, vagy országos versenyben rend­kívüli eredményeket érnek el. A mezőgazdasági közép- és főiskolák végzettjeinek gyakornoki tevékenysége a mezőgazdasági szervezetekben A mezőgazdasági főiskolák és kö­zépiskolák végzettjei hattól tizenkét hónapig terjedő gyakornoki munkát végeznek, s csak az után lehet őket vezető funkcióba beosztani. A rend­kívüli képességekkel rendelkező vég­zetteknek lehetővé teszik, hogy gya­kornoki idejüket magas színvonalon gazdálkodó mezőgazdasági üzemben töltsék, s erről a termelési igazgató­ságok gondoskodnak. A termelési igazgatóságok ugyanakkor rendkívüli figyelmet szentelnek a gyakornokok munkájának ellenőrzésére és eltávo­lítják a fejlődésüket fékező akadá­lyokat. A gyakornokok fizetését a Járási termelési igazgatóságok megtérítik azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek szerződést kötnek a szak­iskolák végzettjeivel a feltételezett gyakornoki időszakra. A gyakornokok munkájának kiértékelése után — amennyiben az eredmények kedve­zőek — jutalmat kapnak azok a dol­gozók is, akik a gyakornokoknak se­gítséget nyújtottak a mezőgazdasági termelés gyakorlati tapasztalatainak elsajátításában. A gyakornok tevékenységét és fej­lődését a járási termelési igazgatósá­gok értékelik, az illetékes mezőgaz­dasági üzemek vezető dolgozói, a CSISZ, a szakszervezet és a gyakor­nokok jelenlétében, illetve azokkal együttműködve. ☆ A mezőgazdasági dolgozók stabili­zációs alapja által nyújtott lehető­ségek, illetve kedvezmények maximális kihasználása érdekében szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek mi­előbb tájékozódást nyerjenek az intéz­kedések formáiról és terjedelméről a járási termelési igazgatóságoktól. Tegyenek meg mindent abból a cél­ból, hogy ezek az Intézkedések haté­konyan segítsék mezőgazdaságunk fejlődését. Feld.: Pathú Károly Anyagi juttatásokkal segítjük / a munkaerő-kérdés megoldását a mezőgazdaságban abban az esetben, ha ezzel a Járási termelési igazgatóság egyetért. Abban az esetben, ha a mezőgazda­­sági dolgozó két évnél hamarább megszakítja munkaviszonyát, úgy az anyagi juttatást köteles visszatéríte­ni. Stabilizációs juttatást azok a fiatal­emberek kaphatnak, akik tényleges katonai szolgálatuk letelte után visz­­szatérnek régi munkahelyükre, a me­zőgazdasági üzembe, és kötelezettsé­get vállalnak, hogy legalább három évig ottmaradnak. Abban az esetben, ha munkaviszonyukat előbb megsza­kítják, a stabilizációs juttatást köte­lesek visszatéríteni. Anyagi juttatást családalapításhoz fiatal házasok kaphatnak abban az esetben, ha nincs vagy nem utaltak ki részükre megfelelő lakást. Ezt a Juttatást csak a házastársak egyike kaphatja, ha legalább öt évig az ille­tékes mezőgazdasági üzemben marad. Ha szerződéses kötelezettségét meg­szegi, úgy a le nem dolgozott minden egy év után visszatéríti az anyagi juttatás egy ötödét. A szövetkezetek káderhelyzetét megszilárdító vezető dolgozók díjazása és a fizikai dolgozók fizetésének kiegyenlítése Á Földművelés- és Közélelmezési Minisztérium, valamint az SZNT Föld­művelés- és Közélelmezési Megbízotti Hivatalának képviselői a múlt hét folyamán megbeszélést tartottak a járási termelési igazgatóságok képvi­selőivel azoknak az intézkedéseknek gyakorlati megvalósításáról, amelyek a mezőgazdaság munkaerő-kérdésének megoldását hivatottak szolgálni. Ebből az alkalomból felkértük Ján Sinák mérnököt, a FÉM dolgozóját, nyilatkozzon arról, milyen célokat követ kormányunk a munkaerő stabi­lizációs alapjának létrehozásával. — A cél: lehetőséget teremteni a szakképzett munkaerők biztosításához és megtartásához a mezőgazdaságban. Meg akarjuk javítani a mezőgazdaság­ban alkalmazott munkaerők összetéte­lét, amely a jelenlegi időszakban — a dolgozók magas átlagkora és a fér­fiak alacsony száma miatt, valamint a hiányos szakképzettség következté­ben — eléggé kedvezőtlen. A stabilizációs alap a dolgozók lét­számának növelését csak kivételes esetekben hivatott szolgálni. Elsősor­ban is a munkaerőhiánnyal küzdő határvidéken, a fontosabb ipari köz­pontok közelében, valamint azokon a helyeken, ahol az árvíz következ­tében a termelés fokozottabb növeke­désével számolunk.-A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom