Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-11-11 / 45. szám
Kooperációs és integrációs kapcsolatok kialakítása a Rimaszombati járásban A termelési költségek csökkentésé i— mezőgazdaságunk jelenlegi fejlődési fokán — okvetlenül megkívánja az üzemek közötti együttműködést. § o 11 é s Jozef mérnöktől, a Rimaszombati Járási Mezőgazdasági Igazgatóság anyagellátási és eladási osztályának vezetőjétől afelől érdeklődtünk, hogy a helyi adottságokból, továbbá az ökonómiai, munkaszervezési és egyéb szempontokból kiindulva milyen üzemközi vállalkozások létrehozása mutatkozott náluk ésszerűnek. Az említett szemléletek televénytalajából néhány igen ésszerűnek minősíthető vállalkozás fejlődött ki a rimaszombati járás területén. Ezek közé tartozik az az üzemközi vállalkozás is, amelyet KÖZÖS SERTÉSHIZLALDA formájában hoztak létre a dejtári EFSZ-ben. Itt évi átlagban hatszáz sertést befogadó, önműködően hígeleséget etető sertéshizlalda-berendezés állott kihasználatlanul, mert a helyi EFSZ önerejéből képtelen volt a teljes üzemelés folyamatos biztosítására. Viszont a környékbeli szövetkezetek — bár önállóan ugyancsak kisebb mennyiségű hízósertést neveltek, méghozzá meg nem felelő körülmények között — megegyezés alapján közösen képesnek látszottak jól kihasználni az említett felszerelést. így került sor ez év augusztusában öt EFSZ közös vállalkozására. A sertéshizlaldát most közösen használja ki az újbástyai, a tajti, a vecselkői, a bakóházai, valamint a dejtári EFSZ. Az előzetes számítások szerint ilyen szervezési alapon a sertéshús önköltségi ára jelentősen csökken, tehát minden résztvevő számára előnyt jelent a kooperáció. A közös könyvelésbe minden résztvevő szövetkezetnek bármikor szabad betekintése van, és az elszámolást előreláthatólag félévenként fogják végezni. Egy további együttműködési alkalom kínálkozott a drienöany-i EFSZ- ben. Itt kooperációba lépett a helyi, vagyis a drienöany-i, továbbá a pádári, a Teply Vrch-i, a drasicei és a Rimavské Zaluzany-i EFSZ. Együttműködésüket Kiss Gyula mérnök elnök, J a h o d n í k Zoltán zootechnikus, valamint M a j s z k y Antal ökonómus vezetik. Ez a kooperációs egység hasonló elvek és körülmények alapján végzi majd a sertéshizlalást mint a dejtári egység, s évi átlagban kilencszáz sertést hizlal fel. A következő év folyamán két HUSZONÖTEZER TOJÓTYŰKOT egyenként befogadó tojóházat állítanak üzembe kooperáció alapján. Az egyik tojóház létrehozásában és üzemelésében a rimaszombati járás négy állami gazdasága vesz részt, mégpedig a Sobötkai, a Bátkai, a Feledi és a Tornaijai Állami Gazdaság, valamint harminc százalékos részesedéssel a Dunaivánka—Feketevízi Baromfitenyésztő n. v. Hasonló kooperációs egységet alakítanak ki a járás EFSZ-ei, mégpedig egyenlőre a Teply Vrch-i, a budíkovany-i, a pádári, a felsőpokorágyi, a botovői, a márton-falvai, a dobócai és a bárcai szövetkezet. Számolunk azzal, hogy a jövőben több, előreláthatóan húsz EFSZ vesz részt a közös válalkozásban. Ami a Dunaivánka—Feketevízi Baromfitenyésztő n. v. részvételét illeti, ezt részesedéssel oldjuk meg, hasonlóképpen, mint a szövetkezetek részvételét. Az egyes üzemek előre meghatározott százalékarányban válalják a beruházási költségek térítését, a takarmányellátást, az üzemelési költségek kiegyenlítését stb. Egy tojóház üzembehelyezésének költségei hozzávetőleg tízmillió koronát igényelnek, melynek hatvan százalékát állami szubvencióból fedezik, a többit pedig a mezőgazdasági üzemek pénzkészleteiből. A jövedelemből ugyanolyan részesedés alapján juttatnak minden üzemnek, mint amilyen százalékarányban vállalt részt a beruházási költségekből, a baromfiállomány feltöltéséből, a takarmányellátásból és egyéb tehertételekből. Konkrétan például a pádári EFSZ tíz százalékot, a dobócai EFSZ tizenhárom százalékot, a bárcai EFSZ húsz százalékot, a botovói EFSZ pedig huszonegy százalékot vállalt a szövetkezetekre háruló terhekből. A közös erővel létrehozott üzem kizárólag tojástermelésre rendezkedik be, mégpedig mélyalmos tyúktartási formában. Pecsenyecsirke előállításról egyenlőre nem volt szó. Ez évben szerettek volna üzembehelyezni két BORJÜNEVELÖ ÜZEMET ami nem teljes értelemben sikerült. Azt tervezték, hogy két EFSZ-ben, mégpedig a tornaijai, valamint a gömöri EFSZ-ben nevelnék a környező mezőgazdasági üzemek tíz-tizennégy napos borjait egészen százhatvanszáznyolcvan kilós súlyig. Ezt azér kezdeményezték hogy az olyan üzemeket, amelyek nem tartanak fejősteheneket, s amelyeknek nincsen saját állományforgójuk, viszont a szakosítás keretében marhahústermelést kaptak osztályrészül, szükséges állományalapanyaggal láthassák el. A termelési igazgatóság elképzelései az említett két szövetkezetben bizonyos nehézségekbe ütköztek, ezért a jelenlegi gyakorlat az, hogy a két szövetkezet önerejéből végzi a borjúnevelést és az állatokat azután szerződés alapján eladják a marhahústermelésre szakosított szövetkezeteknek. Egyébként a borjúelhelyezéssel járáson belül ez évben nehézségeik vannak, sőt még jövőre is lesznek, mivel a felvásárló szervezetnek nincsen az átvételre kapacitása. Ezt kénytelenek úgy megoldani, hogy további borjúnevelő helyeket létesítenek. Az integráció, vagyis a mezőgazdasági üzemek JÁRÁSI MEZŐGAZDASÁGI TÁRSULÁS formájában történő csoportosításának gondolatával a rimaszombati járásban is foglalkoztak. A társulás alapszabályait és működési programját a termelési igazgatóságon már kidolgozták, azonban a vezetőség megegyezése alapján 1968 januárjától, tehát az eredeti elképzelések szerint még nem alakítják meg a társulást. Egyenlőre megvárják, hogy milyen eredményeket hoz a már megalakított nyitrai és zólyomi társulás működése. A társulásba egyébként tagüzemként kapcsolnák be a cukorgyárat, az ellátó és felvásárló üzemet és természetesen az állami gazdaságokat valamint az EFSZ-eket. A gép- és traktorállomás, valamint az építővállalatok a társulás célüzemeivé válnának. A kooperációs és integrációs kapcsolatok kialakítása mint látjuk a rimaszombati járásban megfontoltan, a helyi viszonyokra helyesen alapozott határozottsággal, bővülő formában folyik, ami a helyes fejlődés reményteljes feltétele. Kucsera Szilárd Nincs olyan mezőgazdasági üzemünk, ahol az SZK—4-es elnevezésű kombájnt ne ismernék. Ez a szovjet gabonabetakarító gép vált be legjobban eddig nálunk. Segítik a fiatalabb testvért Szüreti fzdmvetéí Estébe hajló, ködös, őszi délután. Az emberek körülállták a hatalmas préseket, széles sugárban ömlik a’ must. Szentpéteren ma fejezték be a szüretet. Kosdy Lajos vincellér és Pócs Flórián pincemester dicsérik az idei termést. A Krizsan mérnök vezetése alatt álló szőlészeti csoport valóban kitűnő eredményeket ért el. A tavalyi termés másfélszeresét szüretelték le az idén. Es most jöjjön néhány számadat. A kilencvenkét hektár szőlőből ez idő tájt negyven termő. Hektáronként átlagosan hetvenöt mázsát szüreteltek, ez annyit jelent, hogy összesen huszonkilenc vagon szőlő került le a tőkékről. Persze, nem marad mind otthon, a szentpéteri pincében mindössze három vagon szőlőt érlelnek borrá. Ami az önköltséget illeti: hektáronként tízezer korona volt a ráfordítás, a jövedelem negyvenötezer. A szüret pontosan egy hónapig tartott és száz embernek biztosított munkalehetőséget. Különben az állandó munkaerő hatvna-hetven fő, többségében asszony és idősebb férfi. Benn a présházban aztán mindenféléről szó esik. Elnézegetjük a remekbe készült szüreti koszorúkat, kortyintunk egyet-kettőt a mustból, de van már burcsák is. Sőt, a pince mélyéből, ahová most, a bor érése idején ugyancsak veszélyes lemenni, óbor is kerül. Finom szentpéteri borocska. Büszke is rá a pincemester, de nem csoda, hisz a járási versenyen lényegében az összes díjat ők vitték el. Persze, nemcsak járási méretben, de országos szinten is jól megállták a helyüket, a bor minőségét értékes helyezések, érmek dicsérik. De valaki mintha hiányozna az ismerős arcok közül. Vajon ki? — Hát persze, Andris bátyánk — mondják egyszerre ketten is. — Beteg, reméljük hamarosan meggyógyul. Már lassan mindnyájan megbetegszünk és hát.. . beteg vincellér vagy pincemester . .. tudja, hogy van. Es így gyűrűzik a beszélgetés, búról, bánatról, bajról, örömről mint bor mellett rendszerint. Mert a jó termés feletti örömbe ború is vegyül. Kevés a fiatal munkaerő, mintha húzódoznának a fiatalok. Ez viszont olyan munka, hogy nem lehet csak úgy ímmel-ámmal végezni — szeretni kell. De nemcsak a szőlő termesztése, a bor elkészítése művészet, hanem a borivás is az. Ügy igyon az ember, hogy egészségére váljék. Addig igyon, amíg meg nem árt. Bizony-bizony tudni, érteni kell ezt is!... Az emberek utolsót csavarintanak a préseken. Mára befejezik a munkát, csendesen hazaballagnak. S lenn a pihce mélyében, a hatalmas hordók gyomrában, érik a szentpéteri bor ... Jbalogh] Négy-öt esztendővel közvetlenül a második világégés után Csehszlovákia egyes vidékein kezdetét vette a nagyüzemi mezőgazdálkodás. A kis- és középparasztok és a földmunkások szövetségén alapuló gazdaságok néhány esztendő alatt népgazdasági szempontból ütőképes, nélkülözhetetlen egységekké nőttek. Természetes, hogy fejlődésük nem ment simán, hiszen a hajdani kisüzemi munkaeszközök és módszerek a nagyüzemi formák bevezetésénél elégtelennek bizonyultak. Gépekre volt tehát szükség a kitűzött program megvalósításához. Olyan gépekre, melyeknek teljesítménye sokszorosan felülmúlja a lófogatét. Ugyan ki segített volna akkoriban a fiatal csehszlovák államnak, mint a felszabadító Szovjetunió. Hová fordulhattunk volna kéréssel, mint azokhoz, akiknek létünket, szabadságunkat, életünket köszönhetjük. Kértünk és ők a segítségre szoruló fiatalabb testvérnek megadták, amire szüksége volt, hadd erősödjék, mert későbben szüksége lesz a helytállásra. Mindenki előtt ismeretes, hogy a Szovjetunióból behozott lánctalpas traktorok és P 5—35-ös jelzésű öttestű ekék még ma is a legjobban beváltak közé tartoznak mezőgazdaságunkban. De más nagyteljesítményű gépeket is küldtek számunkra, s ezek közé tartozik az SK 2,6-os jelzésű silókombájn, melyet sokhelyütt még ma is használnak, pedig már rég lejárt a szolgálati ideje. Ugyanilyen kiváló minőségű gépek az SK—3-as és 4-es gabonabetakarító kombájnok is, melyek a gyakorlatban jól állják a sarat. Teljesítményük és munkavégzésük szinte utólérhetetlen. Emlékszem, amikor a szövetkezet megalakítása és a földek tagosítása után Ipolynyéken a traktoros eke első ízben mart a talajba. Akkor ismeretlen tettes riasztőlövéssel akarta elhessegetni az oda merészkedőt. A gép vezetője nem ijedt meg. Azóta persze sok víz folyt le az öreg Ipolyon, s a szövetkezet az egész falu határára kiterjedt. A munkavégzéshez gépek kellettek, megbízható szovjet gépek. — Elégedettek a Szovjetunióból behozott gépekkel? — tesszük fel a kérdést Molnár Imre elnöknek és Borstein Oszkár mérnök gépesítönek. — Három lánctalpasunk van a hozzávaló eszközökkel. Ezenkívül régebben vásároltunk egy SK—2,6-os silókombájnt, továbbá egy SK—3-as és 4-es gabonabetakarítókombájnt, de későbben még veszünk egy SK—4-est. Tán mondanunk sem kell, hogy ezen gépek és eszközök nélkül nem érhettük volna el a jelenlegi termelési színvonalat. Szükség esetén a lánctalpasokat tolólemezekkel szerelhetik fel és földgyaluként is használhatják. A kérdezettek megjegyezték, hogy a lánctalpasok mindaddig kifogástalanul működnek, míg főbb alkatrészeik, mint például a hengerek, hengerfejek, a húzó csillagkerekek, a magasnyomású tüzelőanyag pumpák, s a lánctalpak eredeti, vagyis szovjet gyártmányúak. Az alkatrészcserék alkalmával a gépesítő ezért igyekszik az eredeti gyártmányok beszerzésére. — Egyesek állítják, hogy a kerekes traktorok a jövő gépei, s ezek kiszorítják majd a lánctalpasokat. Mi a véleménye Borstein mérnöknek? — Tapasztalatból állítom, hogy a 1 szovjet lánctalpasok még nagyon sokáig leghasználhatóbb gépei lesznek mezőgazdaságunknak, mert a hasonló lőerővel szerkesztett kerekes traktorok teljesítőképességre nézve korántsem vehetik fel velük a versenyt. Természetes, hogy például a 60 lóerős DT, mivel vonóereje a lánctalpokon nyugszik, többre képes, mint az ugyanilyen erejű kerekes traktor. Emellett a lánctalpas talajtiprása jóval kisebb, mint a kerekes traktoré. Nálunk, a dimbes-dombos terepen legalább 300 hektáronként szükséges ögy-egy DT. Tagadhatatlan azonban, hogy száraz időben egyenes terepen a kerekes traktor kellő vonóerővel gyorsabb s előnyösebb, de a nedves talajon felbecsülhetetlen kárt tesz. A gépesítő megjegyezte továbbá azt is: jó lenne, ha a Szovjetunió az eddigi 60 lóerős lánctalpasok mellett 100 lóerőseket is forgalomba hozna, melyeknek teljesítőképessége jóval fölülmúlná az előbbi gépekét. Tudomást szereztek róla, hogy újabban a Szovjetunióban megkezdték a 125 lóerős lánctalpasok sorozatgyártását. Ha ezek a gépek hozzánk is elérkeznek, a nyéki szövetkezet igényt tart egyre. A szakemberek elmondták, hogy az SK—2,6-os jelzésű silókombájnnal évente 200 hektárt takarítottak be. Nagy előnye ennek a gépnek, hogy a tejesérésű kukoricacsöveket jól felszeleteli, míg a hazai gyártmányú silókombájn a csöveket egészben hagyja, vagy pedig a talajon elhullajtja. Az SK— 2,6-os egyetlen hátránya, hogy nagyon nehéz. Ezért vontatásához nem elegendő az 50 lóerős kerekes Zetor-Super. — Kiállításainkon különféle kivitelben láthattuk az ekék sokaságát. Mi a véleményük ezekkel kapcsolatosan? — Vannak már csővázas és más kivitelezésű ekéink, melyek nagyon tetszetősek, de pár esztendőn belül az ócskavasba kerülnek. Ezzel szemben a szovjet gyártmányú P—5—35-ös ekék tíz esztendős használat után is üzemképesek. Nagy előnyük, hogy vázukat profilokból szerelték, s ha valamelyik profil elgörbül, könnyen kicserélhetik, míg a csővázas hazai gyártmányút ilyen esetben eldobhatják. A P—5—35-ös ekéknek egyetlen hibájuk, hogy csak kultúr kormánylemezzel vannak ellátva. Ha gyártottak volna hozzájuk csavaros vagy félcsavaros kormánylemezeket, akkor napjainkban is a lekiválóbbak közt emlegethetnénk. Az ipolynyéki szövetkezet évente 300 hektárt szánt fel minden egyes P—5—35-össel, tehát búsásan visszatérült az a költség, melyet a vásárlásnál kifizettek. Gondolom, az SK—3-as és 4-es gabonabetakarító kombájnok munkájának minőségéről, teljesítőképességéről fölösleges az eszmefuttatás. Mezőgazdasági üzemeinkben az idei kiváló gabonatermés betakarítása alkalmával bebizonyosodott e kombájnok fölbecsülhetetlen értéke. Ez mindennél többet mond. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió nemcsak kezdetben, de ma is segíti Csehszlovákiát s annak mezőgazdaságát. Segíti fiatalabbik testvérét, hogy mihamarabb elérje a lehető legmagasabb színvonalat. HOKSZA ISTVÁN SZABAD FÖLDMŰVES 5 1967. nuvember 11.
