Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-08 / 27. szám
A „Gyümölcs Zöldség Virág" legutóbbi számában érdeklődéssel olvastam „Néhány gondolat az őszibarack metszéséről“ című vitaindító írást. Ehhez szeretnék hozzászólni. Azonban előrebocsájtom, hogy ezen a téren kevés gyakorlattal rendelkezem. Jelenleg a tardoskeddi szövetkezet gyümölcsésze vagyok, nyolc éve irányítom a kertészetet és azóta foglalkozom őszibarack termesztésével. Mindamellett remélem, hogy hozzászólásomnak helyt adnak, amiben elmondom ezidő alatt szerzett tapasztalataimat. Először is néhány szót a telepítésről. Köztudomású, hogy a termelők nem minden esetben kapnak a faiskolákból alkalmas oltványokat. Akadnak esetek, amikor a fácskát 3—4 vázágra nevelték. Ezeket az ágakat legjobb ha 2 szemre vágjuk vissza, hogy a korona szabályos legyen. Az ültetés első évében, május végén vagy június elején elvégzem a zöldhajtások kiválogatását úgy, hogy legalább 6 7 vesszőt hagyok. Ezt azért teszem, mert esetleg a vihar ha le is tör belőle a következő tavaszi metszéskor, legalább 4 vesszőm legyen. Ezt a második évben szintén 2 szemre vágom vissza, de semmi esetre sem hosszabbra. Ennek abban látom jelentőségét, hogy a második évben erőteljes koronát kapok, Számos kertész akad, aki a második évben már esetleg termőre metszi a fát. Szerintem ez nem helyes, mert ezáltal rendszerint korcs marad a korona. Ezért nem tanácsos, hogy a második évben hosszúra metszszük a vesszőket. Véleményem szerint a második évben zöldmetszést kell végeznünk, mégpedig az elsőt május közepe felé, amikor a vesszők elérték a 20—25 cm hosszúságot. Ekkor egyenlő elosztásban meghagyunk 5—6 vesszőt és ezeket június végén vagy július első felében, amikor a vesszőkön már a másodrendű hajtások is erősen fejlettek, a felső, kifelé törő másodrendű hajtások felett a felfelé törő hajtást kivágom a meghagyott 6 vesszőn és ezzel be is fejeződik a második évi metszés. Amennyiben a faiskolákban bem nevelték ki a vázágakat, akkor egyenlő magasságban '(70—80 cm] metszem teljesen botra a fákat, illetve a faiskolákban kinevelt hajtást mind levágom, majd a kinövő új hajtásokból nevelem a 4 vázágnak megfelelő hajtást. Ezt a munkát június közepe táján végzem, majd a második évben a fent elmondottak szerint kezelem a koronát. A harmadik év tavaszán kerül sor a termőre metszésre. Ekkor jön számításba a vitaindító cikk írójának elgondolása, aki jobbára a hosszú metszést ajánlja. Ennek némileg magam is híve vagyok, de nem minden tekintetben. Számításba kell venni az egyes fajtákat és nem utolsó sorban a fa fejlettségi állapotát. Ha jól fejlett, vagyis erős növésű, és a vesszők egyenletesen berakodtak termőrüggyel, én is mellette vagyok és ajánlom a 8—10 rügyre történő metszést. Viszont ha gyenge fejlődésben van a fa, semmi esetre sem ajánlanák hosszú metszést. Itt elégedjünk meg 3, esetleg négy rüggyel. Viszont akadnak egyes fajták, melyek csak a vessző végén fejlesztik termőrügyeiket, s ekkor már szerintem nem ragaszkodhatunk sem a hosszú, sem a rövid metszéshez. Ilyen esetben a termőrügyek szabják meg a metszés hogyanját. Még néhány szóban szeretnék kitérni az ugarcsapok metszésére, hiszen ezek biztosítják a második, vagyis a következő év termését. Ez esetben nem értek egyet teljes egészében a vitaindító cikkben felvetett 2—3- rügyes ugarcsapok metszésével. Igaz ugyan, hogy a cikk írója leszögezi, több szem többet lát alapon vitassuk meg elgondolásainkat, osztjuk meg tapasztalatainkat. Nézetem a következő: Amint fenti soraimban ismertettem az ugarcsapnak nagy jelensősége van az őszibarack termesztésében. E nélkül el sem tudom képzelni a sikeres termelést, mert az ugarcsap mindenkor a következő évi termés záloga. Szerintem az ugarcsapok száma lehetőleg annyi legyen, mint a termőcsap. A metszést úgy végzem, ha a veszszőn jól fejlett rügy mutatkozik, csak egy rügyet hagyok, amikor azonban a rügyet nem látom egészségesnek, 2 rügyet hagyok a vesszőn. (Amennyiben az alsó rügy egészséges, mindenkor egy rügyre vágom- az ugarcsapot.) Ezt azért látom jónak, mert egy rügyből a következő évben erős termőveszszőket kapok, mely a termést biztosítja. Ugyanakkor ha 2—3 rügyre vágnám az ugarcsapokat, számos esetben gyengén fejlődő hajtásokat kapnánk. Balogh Géza, a tardoskeddi szövetkezet gyümölcsésze Eperszüret Radványon A dunaradványi szövetkei zet tavaly próbaképpen két hektár epret ültetett. A ah tamindús gyümölcs már az első évben, de idén szinte hihetetlenül nagy terméskő* zammál fizetett. Alig győzik szedni a termést. A terv szerint a két hektárról 80 mázsa eperre számítottak. Ám június 8-án már túlszárnyaU ták tervüket. Baranyai Lajos főkertész és Juhász Béla agronőmus ügyesen megoldották a szül rettel járó munkákat. Ugyan* is az egyes tagok között kh osztottak a területet, így a dolgozók munkájuk befejezi tével is szüretelhetik az eprei. Természetes, nagyon jól járnak a többcsaládos tagok, akiknek ebben a munkában sokat segítenek a gyerekek. Ugyanakkor a fiatalok szíve* sen vállalják ezt a munkát, mert amint a közmondás tartja ,a nyomtató lónak nem kötik be a száját“. Annak ellenére, hogy Radvá* nyon csak 1-től 5. osztályig 1 vannak diákok, mégis kive* szik részüket az eperszedésa bői. Egyetlen délelőtt 210 kg epret szüreteltek, és ezt a mennyiséget 10 mázsára akarjká növelni. Ezzel segU tenek a szövetkezetnek, de emellett saját eperszomjukat is csillapítják. Trenka Tibor Második nemzetközi borverseny Bratislavában Sorrendben már a második Nemzetközi Borversenyt rendezik meg 1967. augusztus 14— 24-e között Bratislavában. A Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztérium megbízásából a borversenyt a Bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet szervezi meg. A borverseny a Párizsban székelő Nemzetközi Szőlő- és Borhivatal (Office International de la Vigne et du Vin) védnöksége alatt áll. A Szófiában 1966-ban létrehozott megegyezés szerint a nemzetközi borversenyeket egy-egy országban minden 4 évben megismétlik. Bratislava tehát 1967-ben, 1971-ben, 1975 ben stb. lesz a borverseny színhelye. A verseny megszervezésével kapcsolatos előkészítő munkákat még 1965-ben megkezdték. A versenyt nemcsak odahaza, hanem külföldön is kellőképpen propagálni, népszerűsíteni kellett. A rendezőség összeállította az élvonalbeli külföldi cégek címjegyzékét, s ennek alapján felvette velük a kapcsolatot. Az alapos, minden részletre kiterjedő előkészítő munka gyümölcse az odahaza és főleg külföldön mutatkozó hatalmas érdeklődésben mutatkozott meg. A borversenyre eddig már 26 országból körülbelül 250 bortermelőüzem és vállalat jelentkezett a világ minden részéből. Már eddig több mint 900 borfajtát jelentettek be, ebből körülbelül 250 a hazai borfajta. A tengerentúli országokból a bratislavai borversenyen ausztráliai, japán, USA-beli, kanadai, argentin, kolumbiai, chilei stb. cégek vesznek részt. Az európai résztvevők közül felemlíthetjük azolyan bortermelő nagyhatalmakat, mint amilyen Franciaország, a Szovjetunió, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Bulgária, Magyarország, de nem hiányzanak a versenyre jelentkezettek közül az NSZK, az NDK, Ausztria, Svájc stb. sem. Természetesen a legjobb borok nagy választékával vesznek részt e borversenyen a hazai bortermelők, az állami gazdaságok, földművesszövetkezetek, borpincék, Állami Nemesítő Vállalatok, kutatóintézetek és kutatóállomások stb. A hazai termelők által beküldött 630 borfajta közül egy különbizottság még áprilisban kiválasztotta a legjobb 250 asztali, pezsgő- és csemegebort, amelyek majd a legjobb külföldi borokkal együtt lépnek a verseny küzdőterére. Az egyes borokat neves borászati szakemberből összeállított két zsűri bírálja el. Borszakértőket várunk Portugáliából, Algériából, Romániából, Bulgáriából, Ausztriából, Olaszországból, Magyarországról, Jugoszláviából, az NSZK-ból stb., akik csehszlovák karfásaikkal együtt bírálják majd el a versenyre benevezett borokat a nemzetközi (20 pontos) pontozási rendszer szerint. A legjobb borokat arany-, ezüst-, illetve bronzérmekkel jutalmazzák. A művészi ízléssel készült oklevelek egészítik ki a kitüntetéseket, amelyeket a borversenyen részt vevő egyes cégek képviselőinek adnak át. A Bratislavában megrendezésre kerülő II. Nemzetközi Borverseny arányait és jelentőségét tekintve a borászati terméke’: minőségének egyik igen fontos seregszemléje lesz. Biztosra vehető, hogy Szlovákia fővárosa már a közeljövőben a minőségi borok nemzetközi vetélkedésének egyik jelentős színterévé válik, amely a világ szőlészetének és borászatának eddig elért sikereit, kimagasló eredményeit tükrözi majd. E. MINÁRIK, a Bratislava! Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársa g-y.ZV Néhány gondolat az őszibarack metszéséről 5
