Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-10-28 / 43. szám

GOTfxőmCssD szemle 1. Közel-Keleten újból harci zaj váltotta fel az Ideiglenes csendet. Kedden a Szuezl-csatorna két partján három és fél érás tüzérségi párbaj folyt le, amelybe mindkét oldalon a légierők is beavatkoztak. Az izraeli tüzérség Szuez várost és a mellette fekvő olajfinomítókat lőtte, s nagy károkat okozott mind emberéletben, mind anyagiakban. A jelentések sze­rint, a város romokban hever és az olajfinomító is károkat szenvedett. Az azonnal ülésező Biztonsági Tanács az ENSZ semleges megfigyelőinek je­lentése alapján megállapította, hogy az összecsapást izraeli oldalról kezde­ményezték. Ennek ellenére a Bizton­sági Tanács nem Ítélte el a támadót, csak felszólította a feleket, a tűzszü­net betartására. A támadás megtorlása volt a múlt héten lezajlott incidens­nek, amikor egyiptomi rakétaegysé­gek elsüllyesztettek egy egyiptomi vizekre behatolt izraeli hadihajót. 2. „Egy második októberi nap, amely megrengette a világot.“ Ezt a elmet adta a londoni Daily Express a szovjet űrkutatás hatalmas sikeré­ről Irt cikkének. A Vénus 4 űrállomás célbaérése óta már több mint egy hét telt el, de a sajtó még mindig nem tért napirendre az esemény felett. Ez teljesen érthető, hiszen maga az űr­állomás pontos beérkezése is párat­lan technikai bravúr, de ezen túl az űrállomás műszerei által szolgáltatott adatok forradalmi módon gyarapítot­ták és főleg tisztázták a Vénuszról alkotott emberi fogalmakat bár a nyert adatok feldolgozása még hosszú időt igényel. „Egy óra alatt több felfedezést tett a Vénus 4, mint a tudósok évszázadok óta“ — Írja a Tribune de Geneve cí­mű svájci napilap tudományos mun­katársa. C. Millmen kanadai fizikus a meglepetés által okozott bizonyta­lanságnak ad hangot. „Még olyan em­bernek is nehéz, ennek az óriási tu­dományos teljesítménynek a követ­kezményeit előre látni, aki ezen a szakaszon működik. A Szovjetunió az űr meghódításának új korszakát nyi­totta meg.“ Ilyen és hasonló az egész világ tudományos köreinek és a saj­tónak visszhangja. A Szovjetunió tudósai és techniku­sai nagyszerű ünnepi ajándékkal lep­ték meg az 50 éves fennállását ün­neplő szovjet hazát. 3. Egy másik esemény más érte­lemben rengette meg a világot. A ha­talmas méretű tiltakozási kampány, amelynek során négy világrész szám­talan városában százezrek foglaltak állást az USA vietnami agressziója ellen és fejezték ki együttérzésüket a szenvedő és hősiesen harcoló viet­nami néppel. Észak-Amerika sok vá­rosában százezres tömegek vonultak fel a vietnami háborút elítélő táblák alatt. De így tüntettek Tokióban, Ró­mában, Varsóban, Párizsban, Mün­chenben, Nyugat-Berlinben, Hamburg­ban, Bécsben, valamint Anglia, Olasz­ország, Belgium, Hollandia, Svájc, India városaiban és a világ minden táján. A legnagyobb' és színhelyét te­kintve a leghatékonyabb a Washing­tonban lezajló demonstráció volt, aho­va az egész országból felvonult több mint kétszázezer polgár, főleg ifjú szállta meg a hadügyminisztérium környékét, követelve a háború azon­nali beszüntetését. Erre az alkalomra a rendőrségen kívül a hadsereg 30 ezer katonáját is mozgósították és be is vetették. Több súlyos összeütközés történt. A sebesültek számáról a saj­tónak nem sikerült megbízható ada­tokat szereznie, de a letartóztatottak számát négyszázra becsülik. A tünte­tés egyik rendezőjét, Dellinger Írót letartóztatták, s egyhónapi fogházra ítélték. Hasonló sors vár Norman Maíller világhírű regényíróra, aki. a Lincoln emlékműnél 175 ezer hallgató előtt tartott beszédében éles szavak­kal bélyegezte meg a Johnson kor­mány agresszív politikáját. A háborúellenes tüntetés szervezői kijelentették, hogy a mostani tünte­tések csak kezdetét jelentik egy még nagyobb méretű mozgalomnak, amely­nek végül győznie kell. A legutóbb] jelentések szerint Ja­pán 376 városában zajlott le tüntetés, amelyekben sokszázezer ember vett részt. Több kikötőben és vasúti állo­máson a munkások megtagadták a Vietnamba címzett hadianyag beraká­sát. Kétségtelen, hogy a múlt héten le­zajlott tüntetések voltak eddig a leg­nagyobb arányúak, és különösen az amerikai nép nagy részvétele és ak­tivitása mutat arra, hogy Johnson véres kalandja milliók szemét nyitot­ta fel a népellenes és minden huma­nizmust megcsúfoló politikával szem­ben. Johnson azonban úgy látszik nem hajlandó tudomásul venni sem a vi­lág közvéleményének felháborodását, sem pedig a mind inkább aktivizálódó belső ellenállást. Ojabb nyilatkozatá­ban határozottan a háború tovább­folytatása mellett foglalt állást. Az amerikai vezető körök már bő­ven meggyőződhettek arról, hogy a vietnami nép ellenállását még a leg­­barbárabb eszközökkel sem lehet megtörni, de nem választják a becsü­letes és emberi, békés megoldást, mert féltik az USA világcsendőri presztízsét. Torsten Nilson svéd miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatában figyelmez­tetett arra, hogy az erőszak-politika alkalmazóinak be kellene bizonyíta­niuk, hogy tetteik az emberiség érde­keit szolgálják. Erről azonban még az amerikai népet sem sikerült meggyőz­niük. 4. Jozef Lénárt, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság miniszterelnöke csehszlovák kormányküldöttség élén hétfő óta hivatalos látogatáson Fran­ciaországban tartózkodik. A látogatás a francia kormány meghívására tör­tént. A látogatás célja a két állam gazdasági, politikai és tudományos­műszaki kapcsolatainak kibővítése és továbbfejlesztése Ezen kívül a leg­időszerűbb nemzetközi, főleg európai problémák szerepelnek a tárgyalá­sok napirendjén. Pompidou francia miniszterelnök a fogadtatás alkalmával hivatkozott a két állam történelmi kapcsolataira, majd kifejezte azt a reményét, hogy a tárgyalások alkalmával lehetőség nyílik az időszerű európai problémák­ról tanácskozni, s ezek között főleg a tartós béke biztosításáról. Reméli, hogy a tanácskozások eredménnyel végződnek. Válaszbeszédében Lénárt elvtárs hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia nemzeteit hagyományos barátság főzi Franciaország népéhez. Megemlítette, a cseh, szlovák és a francia nép kö­zös sorsát és harci kapcsolatait a má­sodik világháborúban. Pompidou miniszterelnök a francia kormány székházéban fogadta a ven­dégeket, majd megkezdődtek a két kormányküldöttség tárgyalásai. A tár­gyaló felek a két ország kereskedel­mi, gazdasági és tudományos kapcso­lataival és ezek fejlesztésével foglal­koztak. Kedden Lénárt elvtárs, Václav Da­vid külttgymiinszter és a küldöttség többi tagjai megtekintették Párizs új lakótelepeit, majd meglátogatták a versaillesi királyi palotát, a világ­hírű parkot és a trianoni kastélyt. Ez­után a küldöttség különvonattal Nor­­mandiába utazott. A csehszlovák kormányküldöttség franciaországi látogatása olyan ese­mény, melynek jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Bizonyos azonban, hogy Franciaország politikai irányvo­nala az utóbbi időben mindinkább el­tért a hivatalos NATO-politikától és a szocialista államokhoz való közeledés reményekkel tölthBt el mindenkit, akinek szívén fekszik Európa békéje és biztonsága. „Közös piaci" buktatók Az Európai Gazdasági Közösség tag­államai (Nyugat-Németország, Fran­ciaország, Olaszország, Belgium, Hol­landia és Luxemburg) Brüsszelben megtartott első őszi ülésükön hasz­talanul kísérelték meg, hogy 1968—69 időszakára közös árakat állapítsanak meg a mezőgazdasági termékekre. Nem jártak eredménnyel a rövidesen azután Luxemburgban folytatott ta­nácskozások sem. Ismét bebizonyoso­dott, hogy az elvi célkitűzésektől a konkrét gyakorlati megvalósításig tö­vises és hosszú az üt. így például ugyanakkor, amikor a kukorica egyik legnagyobb termelője és exportőrje, Franciaország melegen támogatta az Európai Gazdasági Kö­zösség, tehát az úgynevezett Közös Piac bizottságának azon javaslatát, hogy a kukorica árát 9 százalékkal emeljék, addig a behozatalra szoruló Nyugat-Németország, Belgium és Hol­landia nagyon is sokallta ezt az ár­emelést. Éles ellentétek állnak fenn persze a tagállamok közt egyéb mező­­gazdasági termékek és takarmányfé­leségek árai tekintetében is, nem is szólva a marhahúsról. Amíg tehát a Közös Piac tagállamai az iparcikkek vámtarifáinak leépítésé­nél olyan messze jutottak, hogy már jövő év július 1-ig 180 milliónál is töhb lakosságuk területén belül meg­szűnnek a vámok, addig bizony a me­zőgazdasági termékeknél ezidőszerint még csak 60—65 százaléknyira sike­rült korlátozni a vámtételeket.- És ha g SZABAD FÖLDMŰVES 1867. október 28. feltételezhető is, hogy a holtpontra jutott tárgyalásokat előbb utóbb me­gint egy lépéssel előbbre viszik, a kö­zös mezőgazdasági piac kialakítása rendkívül nehéz feladatnak Ígérkezik. Persze az Európai Gazdasági Közös­ség kiépítése a vámunió megvalósítá­sán kívül sok egyéb probléma meg­oldását is megköveteli. így a közle­kedési díjtételek, az adórendszerek, a különféle műszaki előírások egyesí­tését, a tőkék és munkaerők szabad áramlásának biztosítását stb. Egyelőre azonban ez még csak a jövő zenéje. A Közös Piac tagállamait azonban nemcsak „belső“ ügyeik foglalkoztat­ják. Az Európai Gazdasági Közösség minisztertanácsának ajtaján ugyanis ismét kopogtat a „szabadkereskedel­mi övezet“ élén álló Nagy-Britannia, amelynek miniszterelnöke Harold Wil­son Luxemburgban újból szorgalmazta a Közös Piacba való belépést, amit De Gaulle mindeddig megtorpedózott. A francia államfő indokai ismerete­sek. Nem tartja Nagy-Britanniát még „elég érettnek“, vagyis „európainak“. Úgy véli, hogy túlságosan erős köte­lékek láncolják az Egyesült Államok­hoz, amely Nagy-Britannián keresztül hátrányosan éreztetné befolyását a Közös Piacban. Márpedig ott Francia­­ország szeretné a főszerepet játszani. Nyugat-Németország és Olaszország különféle meggondolásoknál fogva ugyan támogatja Nagy-Britannia be­lépési kérelmét, sőt, formailag maga de Gaulle tábornok-sem mond merev „nem“-et„ de sok az . ellenvetése... Ezzel persze kemény próbára teszi még a szívós Wilson türelmét is, akit ezirányban '.nemcsak saját - pártjának többségében levő jobboldali vezető­sége, hanem a konzervatív párt is tá­mogat. Erről tanúskodik a konzer­vatívok nemrégiben Brightonban meg­tartott 100. évzáró konferenciája. Kiesinger nyugatnémet kancellár abban bízik, hogy Nagy-Britannia fel­vétele a Közös Piacba az eddiginél nagyobb terjeszkedési lehetőséget biz­tosíthatna a nyugat-német nagyipar­nak, és hogy a brit belépési kérelem támogatása ellenében London nem egy kényes külpolitikai kérdésben a Kiesinger kormány kezére járna. Ami Nagy-Britanniát illeti, egyes nagypiari ágazatainak monopoltőkései számára kétségtelenül kedvező távla­tokat nyithatna a Közös Piac, amelybe egyébként Dánia, Svédország, Norvé­gia és Írország is be akar jutni. An­nál nagyobbak viszont a munkáspárt jelentős balszárnyának, sőt bizonyos polgári rétegeknek aggályai. Ezek az erők joggal tartanak attól, hogy a Közös Piacba való belépés folytán töhb mint 10 százalékkal megdrágul­nának az élelmiszerek, Nagy-Britan­­hia fizetési mérlegére pedig a továb­bi 600 millió font sterling többlet­­kiadás nehezednék. Nincs Ínyére per­sze az ellenzéknek az sem, hogy az ország gazdasági életébe beavatkoz­nának az Európai Gazdasági Közösség szervei és döntéseik törvényes hatá­lyúak lennének. Sokan rámutatnak arra is, hogy Nagy-Britanniának nem­csak a Nyugattal, de a szocialista országokkal is fejlesztenie kell keres­kedelmét. A Közös Piac tehát Nagy-Britanniá­­ra nem volna merő áldás, bármeny­nyire is hangsúlyozza Wilson annak elkerülhetetlenségét. Szírt Eredményesen fejlődik a magyar népgazdaság A Magyar Népköztársaság ötéves tervének második éve azt igazolja, hogy a tervek a népgazdaság reális lehetőségei alapján készültek. Nagyon beszédesen bizonyítja az elmúlt év, amelyben például a mezőgazdasági termelés 6 százalékkal emelkedett. Gyorsan fejlődött a növény- és az állat­­tenyésztés is. Ilyen eredményekről az előző években beszélni sem lehetett. A fejlődést lényegesen gátolta, hogy nem volt elég vetőmagjuk, ültető­anyagjuk, főleg jó minőségű szálastakarmány, amely a tehénállomány csök­kenését vonta maga után. Kevesebb volt a marhahústermelés. A többi szocialista országok példájára a magyar mezőgazdaságot is gé­pesítették. Azonban az e téren történt túlkapások megbosszulták magukat. A lóállományt hét év alatt 400 ezerrel csökkentették, azonban nem tudtak ezek helyére elég vontatógépet gyártani vagy vásárolni. Ez nagyon sok esetben jelentős veszteségeket okozott a termény begyűjtésénél, annál is inkább, hogy az említett időszak alatt a mezőgazdasági dolgozók száma 260 ezerrel csökkent. Ha ehhez még hozzávesszük a különféle természeti katasztrófákat, mint az 1965-ös árvíz, egérinvázió, száj- és körömfájás, lát­juk, hogy milyen nagy erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a magyar nép­gazdaság talpra állhasson, és fejlődhessen. Az eredmények a céltudatos munkának, a helyes ökonómiai és pénzügyi intézkedéseknek kösznöhetők. Nagyon szép eredmény például, hogy Magyarország már két éve önellátó kenyérgabonából. A hektárhozamok emelkedése elsősorban az új, nagy­­hozamú búzafajtáknak köszönhető, amelyek 1966-ban már a vetésterület 80 százalékát foglalták el. A szovjet búzafajták vetésterülete például egy év alatt 13,5 százalékkal emelkedett, úgyhogy most már az összvetésterület 60 százalékán termesztenek ilyen fajtákat. Az új ötéves tervben Magyarországon célul tűzték a mezőgazdaság lema­radásának megszüntetését. Ezt a feladatot már a második évben lényege­sen túlszárnyalják, mett a tervezett évi 2,6—2,8 százalékos emelkedés he­lyett a múlt évben 6 százalékot értek el és idén még magasabb lesz az emelkedés. A magyar párt és állami szervek az ötéves terv elején határozatokat hoztak a háztáji gazdaságok támogatására, hogy ezen a szakaszon is emel­kedjék a termelés szintje. Elsősorban a tehén, sertés, és az aprőállat-állo­­mányt növelik, hogy a háztáji hulladékok ne vesszenek kárba. A háztáji gazdaságok fejlődését nagyban elősegítik az előnyös állattenyésztési és növénytermesztési árak. Az új felvásárlási árak és más ökonómiai intézkedések lehetővé teszik a termelés gazdaságosságát, és megteremtik az újratermelés feltételeit. A me­zőgazdasági üzemek bevételei például 16—18 százalékkal emelkednek az említett tényezők következtében. Belátható időn belül a mezőgazdaságban dolgozók nyugdiját is a más termelési ágakban dolgozók szintjére emelik. Az új ötéves tervben 45 milliárd forintot ruháznak be főleg a föld termő­­tételére, szőlők és gyümölcsösök telepítésére, amelyeknek területe 20 ezer hektárral emelkedik. Az új ötéves terv eredményei tehát azt mutatják, hogy a magyar nép­gazdaság fejlődése jó úton halad és a mezőgazdaság olyan eredményeket ér el, amelyek már világméretben is figyelemreméltók. E. Z. ADNFF űj programja Dél-Vietnam további politikai fej­lődését az az új program határozza meg, amelyet a Nemzeti Felszabadí­­tási Front Dél-Vietnam egyik felsza­badított kerületében megtartott rend­kívüli kongresszusán elfogadott. Fon­tos okmány ez, amelynek minden té­tele figyelemreméltó. A politikai feladatokat a program a következőképpen határozza meg: Az amerikai imperialisták által Dél- Vietnamban létrehozott álcázott gyar­mati rendszer felszámolása; a báb­kormány megdöntése, az „alkotmány", valamint minden nemzetellenes és antidemokratikus törvény hatálytala­nítása; általános szabad választások tartása abból a célból, hogy valóban demokratikus úton jöjjön létre a nemzetgyűlés; széleskörű demokra­tikus szabadságjogok kinyilatkoztatá­sa és érvényesítése. Továbbá demokratikus, nemzeti egy­ségkormány létrehozása, amelyben helyet kapnak a különböző társadal­mi rétegek, nemzetiségek, vallási cso­portok és demokratikus pártok, vala­mint a nemzeti felszabadítás ügyét tá­mogató hazafias erők legtekintélye­sebb képviselői. Gazdasági téren a program a kö­vetkező célokat tűzi ki: Véget vetni a gazdasági elnyomás politikájának és az amerikai imperia­listák monopóliumának; a független gazdaság kiépítése. * Az állampolgárok termelési eszkö­zökre való tulajdonjogának és egyéb tulajdonának megvédése az állam tör­vényeinek megfelelően. Az állam ösztönözni fogja a nagy- és kispiar, valamint a kézműipari termelés fej­lődését, biztosítja az ország építése és a nép jóléte érdekében a vállalko­zás szabadságát és olyan vámpolitikát folytat, mely a hazai termelést hiva­tott ösztönözni és védelmezni. Fej­leszteni fogja a gazdasági kapcsolato­kat Eszak-Vietnammal, kereskedni fog minden más országgal; a külföldi or­szágoktól, tekintet nélkül politikai és társadalmi berendezésükre, elfogad gazdasági és műszaki segítséget. Az agrárpolitikai területén a prog­ram előirányozza az amerikai impe­rialisták ,és a reakciós nagybirtoko­sok tulajdonában lévő földek kisajátí­tását és a földtelen vagy a kevés földdel rendelkező parasztoknak való átadását. Megszilárdítja és megvédel­mezi a forradalom eredményeként a parasztok között szétosztott földek tulajdonjogát. Felveti a föld állami megvásárlásának kérdését azon tulaj­donosoktól, akik a meghatározott te­rületnél nagyobb birtokkal rendelkez­nek. Az új program harmadik része az ország békés egyesítésére vonatkozik. Vietnam egyesítése csakis békés esz­közökkel képzelhető el, minden kül­földi beavatkozás nélkül, az Észak­*/>ÄiVW\A^/W»A/WVW\(V I Kinek van i| több ji rakétája? j; A londoni Military Balance 11 című évkönyv, amelyet a brit S stratégiai intézet ad ki, adató- > kát közöl az amerikai és szov- • jet rakétafegyverek számáról. (> A közlöny szerint a Szovjet- 1, unió az idén 50 százalékkal nö- (> velte interkontinentális ráké- S táinak számát és hamarosan 520 * i interkontinentális ballisztikus J > rakétája lesz. Az Egyesült Álla- > moknak jelenleg 1054 nagyhatő- > sugarú rakétája van. Jl Az összevetések azonban nem reálisak. Ha az interkontínentá- (( Ills rakéták közé soroljuk azo- <: kát is, amelyeket az atomten- < geralattjárókból lőhetnek ki, és l amelyekből a Szovjetuniónak <. 130, az Egyesült Államoknak <. pedig 656 van, az USA-nak 2,6- szer több a rakétája, mint a 11 Szovjetuniónak. Az arány tavaly (( sokkal kedvezőbb vblt az USA 11 számára — 3,4-szer több ráké- (> tája volt. (i Figyelembe kell azonban ven- (! ni, hogy a Szovjetuniónak 750 ij középhatősugarú rakétája is < , van, amellyel Nyugat-Európa 11 bármely városát lőheti. A szov- 1, jet rakéták atomtöltete sokkal {( erősebb. Feltételezik, hogy az S Idén gyártott 220 szovjet rakéta j i 20 megatonnás robbanófejet is J i vihet magával. (Az amerikai 1 interkontinentális rakéták rob- I banótöltetei jóval kisebbek.) A ,1 többi szovjet rakétának is 1,5— ,1 10 megatonnás robbanótöltete ,1 van. Nagyon valószínű, hogy a szovjet rakéták robbanótölts- i1 teinek összsúlya túlszárnyalja (1 az amerikai rakéták tölteteinek súlyát. (1 Az angol katonai közlöny !» szerint a Szovjetuniónak két­szer annyi stratégiai bombázója (1 van, mint az USA-nak. (» (Le Monde) 11 Pillantás a nagyvilágba # Kilenc repülőgépet vesztett el az amerikai légiflotta kedden, amikor bombázta Hartoi külvárosát, valamint a tőle északnyugatra fekvő Phuc Yen repülőteret. Ezt a repülőteret a há­ború kezdete óta először érte táma­dás. A támadók még a cél elérése előtt kénytelenek voltak megszaba­dulni bombaterhüktől, mivel a lég­­elhárítás és a vadászgépek heves el­lenállásába ütköztek. # Londonban Kiesinger német kan­cellár tárgyalásokat folytat Wilson angol miniszterelnökkel. A tanácsko­zások tárgya Anglia közös piaci tag­ságának kérdése. Az ottani sajtó sze­rint, Kíesinger, bár támogatja Nagy- Britannia Közös Piaci tagságát, de óvatosan elkerül minden olyan meg­fogalmazást, amelyet a francia kor­mányra gyakorolt nyomásként lehetne értelmezni. Állítólag azt javasolta a brit kormánynak, hogy ne sürgesse a felvétellel foglalkozó tárgyalások megkezdését. Halassza ezt a jövő év tavaszára. és Dél-Vietnam közti tárgyalások alapján. „Az ország egyesítéséig a la­kosok mindkét övezetben közös erő­feszítéseket fognak tenni a külföldi behatolás ellen és a haza megvédé­séért, s ugyanakkor gondoskodni fog­nak a gazdasági és kulturális csere bővítéséről“, — hangoztatja a prog­ram.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom