Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-21 / 42. szám
Mit láttunk az újvidéki vadászati és Újvidéken (Jugoszlávia) szeptember 22-től október 5-ig tartotta nyitva kapuit a Nemzetközi Vadászati és Halászati Kiállítás. A nagyszabású rendezvény jelentőségét, színvonalát emelte, hogy Josif Broz Tito, a köztársaság elnöke nyitotta meg a kiállítást és vállalt védnökséget fölötte. Nem véletlen, hogy éppen Jugoszlávia kapta a rendezés jogát, hiszen síkságai, hegyes-völgyes területei, erdővel borított hegyláncai a vadászok paradicsoma. Köztudomású, hogy Jugoszlávia Európa, sőt világszinten is a fejlett vadászati és halállománnyal rendelkező országok közé tartozik. Az első Nemzetközi vadászati kiállítást 1937-ben rendezték Berlinben, majd 1954-ben Düsseldorfban, míg a mostanit Újvidéken. Legjobbak közt a legjobb Mint vadászember, érthető kíváncsisággal érkeztem Újvidékre (Növi Sad), hogy saját szememmel lássam a világ legszebb, legértékesebb trófeáit. Negyven társam, akik a Szlovákiai Vadászszövetség rendezésében Kimer Károly főelőadó vezetésével érkeztek és Szlovákia minden járását képviselték, ugyancsak felcsigázott érdeklődéssel léptek a zászlódíszben úszó kiállítás területére. Első utunk a nemzetközi csarnokba vezetet, ahol századunk legkiválóbbjait, arany-, ezüst- és bronzérmet nyert trófeáit mutatja be négy világrész 24 állama. A látogató az első pillanatban akaratlanul is megállapítja; a vadak királya, a szarvas fejdísze uralja az egyes országok kiállító részlegeit. De milyen agancsok?! Az ember csodálattal torpan meg egyikmásik példánynál. Szinte hihetetlen, hogy ilyen szélesre nőtt agancs elfér az erdő fái között, különösen ha hatalmas ugrásokkal vágtat, menekül a nemes vad. A világbajnoki címet viselő agancs a Duna-menti mocsarak szülöttje. Jugoszláviában ejtették el, 1946-ban Zombor mellett, Kazukon. A bíráló bizottság 248,55 pontra értékelte. Impozáns, hatalmas példány. Kalapunkat megemeljük előtte. Körülötte arany-, ezüst- és bronzérmes agancsok díszelegnek. Nem vitás, hogy a bemutatott szarvasagancsokkal Jugoszlávia vezet a nemzetközi csarnokban. A világbajnok címet viselő őzbak-agancs (pontszám 228.68) A Magyar Népköztársaság csarnokában levő trófeák sem maradnak le a jugoszlávak mögött. A csarnok büszkesége itt is egy 1963-ban elejtett kapitális szarvasagancs, amely csupán 1,3 ponttal maradt le a jugoszláv világbajnokagancs mögött. Állítólag azért, mert az értékelőbizottság nem vett tudomást az agancs alsó részén levő kicsi ágról. Az agancs viselőjét nyugatnémet vadász lőtte Magyarországon. Az ember szeme ugyancsak megakad egy másik, 246 pontot elért óriás szarvasagancson, melyet idén, augusztus 9-én ejtettek el Lábadon. A magyar trófeák közül kettő nyert világbajnoki címet: egy dámszarvas és egy őzbakagancs. Az utóbbit Csetelki Lajos lőtte 1965-ben Martonvásáron. Ahhoz, hogy ilyen kapitá-A világbajnoki címet viselő Csehszlovák muíloncsiga (pontszám 236.95) lis őzagancsot lássunk, el kellett jönnünk Újvidékre. Bíráló szemmel a hazai részlegen A nemzetközi csarnokban néhány ország részlegének megtekintése után izgalommal lépünk „hazai földre“, a csehszlovák részleg területére. Annál inkább, mivel közöttünk is akad szerencsés vadász, akinek trófeája itt büszkélkedik a kiállításon. Sajátjával szemben mindig elfogultabb az ember, mint az idegen portékával. Sajnos, mégis észre kellett vennünk, hogy szarvas- és őzagancsban kissé lemaradtunk, bár lehetőségeink semmivel sem kisebbek, mint a fentebb említett országoké. Az első számú szarvasagancsunk 240,65, míg az őzagancs 178,33 pontot kapott. Ellenben nagyon jól szerepeltünk muflon-trófeáinkkal. Vitathatalan, hogy muflonban felülmúltuk az összes kiállítókat. A látogatók rövid szemlélődés után megállapíthatták: Csehszlovákia a muflonok Eldorádója. Ezt bizonyltja az is, hogy a világbajnoki címet Csehszlovák mufloncsiga nyerte, ugyanakkor a második legjobb is hazai mufloncsiga. Sokáig elidőztünk a hírnevet jelentő 236,95 pontot szerzett világrekord-trófea előtt, és csodáltuk páratlan szépségét. Örömünk és elragadtatásunk azonban csillapodott, amikor az őzagancsok szemlélése került sorra. Nagy átlagban a szomszédos államok őzagancsai szebbek, erőteljesebbek, kapitálisabbak a mieinknél. Bábel Vincéi az ekecsi vadásztársaság gazdája — akinek őzagancsa a kiállításon második helyre került, meg is jegyezte: „Még három hasonló agancsom van odahaza. Nem hiszen, hogy ne lennének különb példányok az országban.“ Lehet, a válogatás nem történt elég alapossággal, az is lehet, hogy a világbajnoki címet érdemlő őzagancs pontozás nélkül lapul valamelyik vadász gyűjteményében. Részlegünk dokumentációs anyaga azonban szintén felülmúlja más országokét. A mellvéden hatalmas tablón országunk térképe, s azon az egyes vadfajták fellelhető helyei láthatók. Az oldalfalak mentén szemléltető fényképek — a vadászok egy-egy mozzanata — gyönyörű erdős részen, hegyoldalon és síkságon. Még egy további érdekesség is leköti a látogatók figyelmét. Nem hiába világhírűek bizsugyártmányaink, de ide is eljutottak. A nemesfémmel kombinált szarvasfogakból készült nyakék nem mindennapos szépség. Gondolom, bármelyik gyengébb nem elfogadná ajándékba. Nem csoda, ha a megnyitás napján Tito elnök felesége csodálattal nézegette az ékszereket, s nem győzte dicsérni pompás kivitelezésüket. (Dr. Broz Karel részlegünk igazgatója vadászmotívumokkal díszített kristálypoharakat adott ajándékba a becses vendégeknek.) A mi bizsuainkhoz hasonlót egyetlen pavilonban sem láttunk. Román siker, szovjet rekord A románok, mint bő vadállománnyal rendelkező ország, méltóan képviselik magukat a kiállításon. Részlegükön a széles terpesztésű Kárpáti szarvas, majd a hihetetlen nagyságú kidolgozott medvebőrök előtt kell elidőznünk. Nem is csodálkoztunk rajta, hogy éppen a románok medvéje nyerte a világbajnoki címet. Őzagancsaik túlnyomó többsége rózsás, kapitális. A nyugatnémetek részlegén a kiváló medvebőrök, aranyér-A világbajnok jugoszláv szarvasagancs, (pontszám 248.14)
