Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-10-07 / 40. szám

'A Stefanooiéovói (nyitral Járás) Smejkal bácsi Landes fajta kecskéje sok tehénen túltesz, mert 4,5—5 liter tejet ad na-­­ponta. Aranyérmet kapott a tapolGianky-t vásáron. 'Az aranyosmaróti iskolagazdaság 98 kg-os Valaska fajta bakja szintén aranyérmet nyert. 21 képen az aranyérmes 114 kg-os merinőt látjuk. Foto: —tt-* Hogyan fokozható a nagy hozamú tyúkok tojástermelése ? Amerikai kutatók kísérlete­ket végeznek, amelyek célja, hogy a tojótyúkokban azt a be­nyomást keltsék, hogy egy tel­jes naphossz 24 óra helyett csak 18-ból áll. Ilyen módon a 365 napból álló természetes év helyett a tojónak 486,6 18 órára rövidített mesterséges nap állna rendelkezésére. Túlságosan korai lenne ma még e kísérletek eredményeiről beszélni, az mindenesetre máris megállapítható, hogy a 24 órás ciklusú napok helyett a 18 órás ciklusúak nem kedvezőtlenek az állatokra. Azok a kutatók, akik ezeket a kísérleteket végzik, mind­azokkal az eszközökkel rendel­keznek, amelyek a 18 órás cik­lusok szabályozásához szüksé­gesek. A 18 órás ciklusokat oly módon szabályozzák, hogy 12 órán keresztül világítanak, majd az állatok 6 órán keresztül sö­tétben maradnak. A mai napig a világítási pro­gramokat a 24 órás napszaknak megfelelően alkalmazzák. Ez a gyakorlatban a legtöbb esetben 16 óráig tartó megvilágításból és 8 óráig tartó világítási szü­netből áll. H. L. Marks genetikus, aki a 18 órás kísérleteket irányítja, feltételezi, hogy a világos és sötét ciklusok gyorsabb válta­kozása lehetővé teszik a tojók számára a termelés ütemének meggyorsítását. Más szavakkal kifejezve: feltételezi, hogy egyes egyedek, amelyek gene­tikailag képesek ilyen teljesít­ményre, végül is elérhetik, hogy a jelenlegi 24 óra helyett 18 órás periódusokban termeljék a tojást. Ennek az elméletnek a meg­valósítására L. M. Lucas és L. E. Campell kutatók, genetikusok­kal együttműködve olyan ablak­­nélküli tojóházat használnak kísérleteikhez, amelyben 12 óráig tartó világítás és 6 óráig tartó sötétség van. Gondoskod­tak arról is, hogy a világos órák ideje alatt a hőmérséklet 6—9 °C-szal legyen magasabb a világításnélküli időszak hő­mérsékleténél, ez körülbelül megfelel annak a különbség­nek, amely a nappali és az éj­szakai hőmérséklet között fenn­áll. Különböző genetikai szár­mazású és életkorú állatokkal folytatják a kísérleteket, azon­ban idáig a termelési eredmé­nyekben változás nem követke­zett be. A kísérlet egyébként azt a kérdést kívánja eldönteni, hogy az állatok, amelyek elvi­leg elérték a genetikai képes­ségük maximumát, tovább javít­­hatók-e termelésüket illetően. Ha a felelet igenlő és ha en­nek kövekeztében lehetővé vá­lik olyan törzsek létesítése, amelyek a rövidebb ideig tartó ciklus alatt lesznek képesek tojást termelni, nagyon kifize­tődő lesz ilyen tyúkokat nevel­ni és a kísérleti istállóval ha­sonlóan felszerelt tojóházakban tartani. L’ Aviculteur Egyszintes ketreces tartás? Eddig általában úgy tudtuk; a ketreces tojótartás legfőbb előnye, hogy a tojótyúkok nem egyszinten, hanem egymás fe­letti ketrecsorokban vannak el­helyezve, ás ennek folytán a tojóház kihasználása sokkal jobb, hiszen az állatok — úgy­mond — nem a „négyzetméte­ren“, hanem a „köbméterben" tartózkodnak. Gjabban a Big Dutchman cég újításaként még­is terjed az egyszintes ketre­ces tartás. * Előnye, hogy na­gyobb mértékben automatizál­ható. A dolgozónak naponta csak az esetleg elhullott álla­tok összeszedése céljából kell a ketrecsorok között végigsétál­ni. Az etetést, itatást kívülről szabályozzák, sőt a végtelení­tett mozgó szalagra kiguruló tojás egyenesen a válogató gép­be kerül, és csupán onnan kell kézzel összeszedni az egyazon súlykategóriába tartozó tojáso­kat. A többszintes (három emele­tes) ketreces tartás esetében az egy négyzetméterre eső állat­létszám elérheti a 22 egyedet, az egyszintnél viszont a maxi­mum 13 lehet. A Big Dutchman cég ezzel szemben megjegyzi, hogy a 13/m! sűrűséggel sokkal jobban megoldható a szellőzte­tés. Az egyszintes ketrecezésnél kiegyenlített a világítás, hiszen a ketrecsorok nem árnyékolják egymást, és ennek folytán jobb az átlagtermelés is. Egyszerűb­bek az automata szerkezetek, könnyebb a javításuk. Az egy ketrecben elhelyezett állatok létszáma 3, az egyedenként 12X18 colos (30X45 cm-es) ketrecegységekben. (Könnyű tí­pusú tojóhibridet számolva!) Igaz ugyan, hogy az egyszin­tes tojóketrec egy állatra szá­mított beruházási költsége na­gyobb mint a többszintesé, ez azonban kiegyenlítődik a mun­kamegtakarításban és a jobb termelés folytán. Ma már számos „egyszintes“ ketreces tojástermelő üzem mű­ködik a nyugat-európai orszá­gokban, általában 10 ezer tojó körüli létszámmal. A legtöbb Spanyolországban található, de a legnagyobb ilyen egység Ve­ronában (Olaszország) 128 ezer tojólétszámmal működik. A nyu­gat-németországi Cloppenburg­­ban pedig rövidesen teljes üzembe kerül egy 250 ezer tojó­létszámú telep. A Big Dutchman cég ezt az új, teljesen automatizált tojó­ketrec-rendszert az 1966. évi kijevi világkiállításon is bemu­tatta, és osztatlan sikert ara­tott vele. (Poultry World)

Next

/
Oldalképek
Tartalom