Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-30 / 39. szám

A külpolitikában az ENSZ diplomáciai csatározásai, a közel-keleti hely­zet alakulása, a Szovjetunió segélynyújtása a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, valamint a kínai helyzet alakulása került előtérbe. Az ENSZ 96 kérdést vitat meg Az ENSZ-ben végre megegyeztek, hogy összesen 96 kérdést vitatnak meg, hetenként ötször napi 2 ülést tar­tanak a 22. ülésszakon, amely'decem­ber 19-én zárul. A résztvevők egyet­értettek abban, hogy a közel-keleti kérdésnek elsőséget kell biztosítani. Általában az a vélemény, hogy ezzel a problémával október 10-e körül fog­lalkoznak. A nagyhatalmak között élénk esz­mecserék folynak. Ezek elsősorban a négy nagyhatalom külügyminiszterei­nek tanácskozását készítik elő. Gro­­miko szovjet külügyminiszter George Brown-nal, a Foreign Office vezetőjé­vel találkozott. A szovjet—brit kül­ügyminiszteri megbeszélések közép­pontjában a hírügynökségek szerint a vietnami és a közel-keleti helyzet áll. Később találkozott Gromiko és Rusk külügyminiszter is. Péter János, Magyarország külügyminisztere Miki Takeo japán külügyminiszterrel foly­tatott tárgyalásokat. A szovjet külügyminiszter ENSZ- ben elhangzott beszéde nagy vissz­hangra talált. A kairói lapok kieme­lik, hogy Gromiko mindenekelőtt az izraeli megszálló csapatok kivonását követeli. Hangsúlyozzák, hogy a Szov­jetunió az arabok kártalanítását is ja­vasolja. Ugyanakkor elvetik Gold­berg amerikai küldött javaslatait, — szerintük ezek rosszabbak, mint John­son július 5-i ötpontos elgondolásai. Az arabok Goldberg beszédéből arra következtettek, hogy az USA-nak nem érdeke a közel-keleti válság megol­dása. A Szovjetunió nagyarányú segítséget nyújt a VDK-nak Az amerikai Szenátusban nagy vt­­kart kavartak Johnson elnök legutób­bi kijelentései. Kifejtette, hogy az USA bárhol is viselt hadat, mindig akadtak ellenzők. Ezzel beismerte, hogy egyre többen helytelenítik és támadják vietnami politikáját. A köz­társaságpárti szenátorok élesen bí­rálták az elnök kijelentését, és köve­telték, hogy az amerikai katonákat rendeljék haza Dél-Vietnamból. Vietnamban újra fellángoltak a har­cok. A B—52-es légi kötelékek repesz­bombákat dobtak a dél-vietnami sza­badságharcosok feltételezett állásaira. Bár az amerikaiak a legkorszerűbb fegyvereket vetik be, növekednek veszteségeik, mert az észak-vietnami légelhárltás egyre hatásosabbá válik. Moszkvában a szovjet—vietnami tár­gyalásokon egyezményt írtak alá, amelynek értelmében a Szovjetunió térítés nélkül segélyt, tovább* újabb hiteleket nyújt a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnak. A Szovjetunió repülőgépeket, rakéta légelhárító fegyvereket, tüzérségi és lőfegyvere­ket, hadianyagot szállít a VDK-nak. A tárgyalások a kölcsönös megértés jegyében zajlottak le. Mit akar Izrael? részek kulturális forradalmában. Az iskolák vezetői közölték, hogy ameny­­nyiben a diákok egy hónapon belül nem térnek vissza az iskolába, nem folytathatják tanulmányaikat. A japán külügyminisztérium szó­vivője szerint a kínai kulturális for­radalomban fordulat észlelhető. Álta­lában a belső rend felújítására törek­szenek. Főképp a termelésben észlel­hetők változások. A fegyveres erők összetűzésének beszüntetésére tett felhívások összefüggnek az őszi me­zőgazdasági betakarítási munkákkal. Néhány nappal ezelőtt megindult a közlekedés Kanton és Hongkong kínai határon fekvő Su Csun között, ami arra enged következtetni, hogy újból megindul a kínai mezőgazdasági ter­mények exportja. Szóvivők szerint a kínai külpolitikában is az enyhülés jelei mutatkoznak. A közel-keleti helyzet a szuezi In­cidens óta ismét komoly diplomáciai csatározásokat vont maga után. Az A1 Ahram című egyiptomi újság le­szögezi, hogy az ENSZ megfigyelők­nek hatékonyabban kell működniük. Jogot kell kapniuk arra, hogy az in­cidens után rögtön jelezzék a történ­teket és közöljék, ki a felelős. Nagy meglepetést keltett Brown angol kül­ügyminiszter felszólalása az ENSZ- ben, aki kijelentette, hogy Nagy-Bri­­tannia elutasítja a vitás kérdések erő­szakos úton történő megoldásának gondolatát, és kijelentette, hogy Iz­raelnek ki kell vonni a csapatait a megszállt arab területekről. Izrael viszont kitart azon követelése mel­lett, hogy közvetlen az arab államok­kal tárgyalhasson. Eban izraeli kül­ügyminiszter kijelentette, hogy orszá­ga nem hajlandó kivonulni Jeruzsá­lemből, s hogy Izrael betartja a fegy­verszüneti egyezményt, de csapatait csak az arab országokkal kötendő békeszerződés után hajlandó kivonni. Harc a „nagy egységért“ Kínában Kínában Mao Ce-tung hívei egyre aktívabb munkát fejtenek ki. Az utób­bi napokban aktivizálták ,,a nagy egy­ségért való mozgalmat“ és az összes „forradalmi szervezetet“. Japán laptu­dósítók szerint a mozgalomhoz 800 különböző szervezet csatlakozik. A KIODO hírügynökség jelentése szerint a „vörös gárdák“ képviselőinek kong­resszusa, amelyen 62 pekingi fő- és középiskola képviselői vettek részt, öt pontból álló felhívást tett közzé a diákok nagy egységének megterem­tésére. Azok az iskolai szervezetek, amelyek nem csatlakoznak a nagy egységhez, nem vehetnek részt az állami ünnepségeken. A kongresszus figyelmeztette a diákszervezeteket, hogy ne vegyenek részt más ország-0 A honkongi angol hatóságok sta­tisztikája szerint a négy hónap óta tartó zavargások során eddig húsz tüntető kínait öltek meg, 3600-at pe­dig letartóztattak. A tüntetéseknek további tíz halálos polgári áldozata volt. A zavargásokban angol részről meghalt hat rendőr, egy tfizoltótiszt és egy katonai szakértő, 152 rendőr pedig megsebesült. 0 Ukrajna és Belorusszia területén a szovjet katonai egységek hadgya­korlatot tartattak. A hadgyakorlaton valamennyi fegyvernem képviselve volt. Tudósítók szerint a gyakorlat a hadsereg gépesítésének szemléje volt. Az összes műszaki feladatokat, bele­értve a hidak felállítását, az átkelést és az útépítést, gépekkel oldják meg. 0 Az athéni katonai bíróság kö­zölte, hogy újabb vizsgálatot rendelt el az Aszpita-perrel kapcsolatban. Az új vizsgálat kiterjed a hadsereg mind­három fegyvernemére. A hírhedt Aszpita-ügy első felvonása ez év már­ciusában játszódott le, amikor 15 ka­tonatisztet 2—18 évig terjedő börtön­büntetésre ítéltek. 0 A legutóbbi szuezi incidensnél az izraeli erők 23, az egyiptomiak pe­dig 5 halottat vesztettek. A kairói sajtó szerint a kantarai tüzérségi pár­baj a tűzszünet óta a leghevesebb volt. Az ENSZ szuezi megfigyelő cso­portja jelentésében rámutatott, hogy az incidensért Izraelt terheli a fele­lősség. A Szmolnij előtt a forradalmi bizottság és a Vörös Hadsereg egységei a szovjetek második össz-oroszországi kongresszusának meghívó leveleit ellenőrzik. A kongresszust a régi naptár szerint október 25-én tartották, ami a mi naptárunk szerint november 7-ét jelent. Ez a nap mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének napja került a történelembe. A kongresszus jóváhagyta Lenin dekrétumait, amely kimondotta, hogy az összes hatalomnak a szovjet és katonatanácsok kezébe kell átmenni. Itt szavazták meg a békéről és a földről szóló dekrétumot is. A földről szóló dekrétum kimondta, hogy az összes föld a Szovjet Állam tulajdona és örök használatra a földműveseknek adják. Foto CTK — TASZSZ Légvédelem Vietnamban FRANCE NOUVELLE Észak-Vietnam légvédelme, korszerű tüzérségével, lég-föld rakétáival és vadászgépeivel elérte teljesítőképessé­gének tetőpontját az ország védelmé­ben. De ezt az eredményt hatásos és pontos fegyvereivel sem érhette volna el, ha a fegyvereket nem eltökélt em­berek tartják a kezükben. A légvédelmi ütegek tüzérei az „eszkaláció“ kezdetétől fogva (1964. augusztus 4.] csodálatos hőskölte­ményt éltek végig, amelynek során sokan az életüket áldozták hazájuk függetlenségéért. Bátorságuk és ön­­feláldozásuk eredménye, a 2000 lelőtt repülőgép azonban egy másik ténye­zőnek is köszönhető, annak, hogy a lakosság tevékenyen részt vesz a lég­védelem harcában. Nem véletlen, hogy a főparancsnokság ugyanúgy fejezi ki szerencsekívánatait az egyszerű ál­lampolgároknak, mint a katonáknak. Ezzel kifejezésre juttatja a nép és a hadsereg összefogását, amely a kiví­vott győzelemnek döntő tényezője. A reguláris csapatok mellett pus­kákkal, gépfegyverekkel és golyószó­rókkal felszerelt önvédelmi milícia alakult. Ennek csoportjai a városne­gyedek, az iparvállalatok, sőt a fa­lucskák szintjén Is tevékenykednek. it zoknak a matrózoknak a neve, akik a mi Fekete-tengerünkön voltak, egész Franciaországban az orosz forradalomról való megemléke­zéssel kapcsolódik egybe; a francia munkások tudják, hogy azok, akik ma Franciaországban fegyházbüntetésü­ket töltik, azért lázadtak fel a Feke­te-tengeren, mert nem akartak az orosz munkások és parasztok hóhérai lenni...“ így emlékezett meg Lenin 1920. november 6-án, az októberi for­radalom harmadik évfordulójának ün­nepségén azokról a francia katonák­ról, akiket kormányuk a többi impe­rialista hatalom kormányához hason­lóan a fiatal szovjethatalom ellen küldött, de akik lázadásukkal keresz­tülhúzták a tábornokok hadászati terveit, és elősegítették a nemzetközi tőke intervenciójának a bukását. Milyen emlékeik maradtak az 58-as és a 176-os gyalogezred egykori tag­jainak a France, a Jean-Bart és a Justice páncélos hajók, a Waldeck- Rousseau cirkáló, a Protet romboló s még egy tucatnyi más hadihajó le­génységének? Hiszen negyvennyolc év pergett le a 19-es lázadás óta, így már az egykori húszéves részvevők is túl vannak a nyugdíjkorhatáron, nagy többségük pedig, mint például a lázadásban forradalmárrá érett André Marty, Lucien Terion és sokan mások halottak. A lázadásban részt vett egykori harcosoknak Párizsban van egy sze­rény, székhely nélküli szövetsége, amelynek elnöke Charles Tillon, a Gichen cirkáló egykori gépésze és a legénység ellenállásának szervezője, alelnöke Brancois Basset, a Justice páncélos volt matróza, aki jelenleg a Francia—Magyar Baráti Társaság ve­zetőségi tag’s is, A közelmúltban az egykori harco­sok emlék-összejövetelt tartottak az egyik Párizs környéki munkásváros­ban, ahol egy több órás ebéd során régi fényképek és felfrissített élmé­nyek alapján megelevenedett a múlt, az a történelemmé vált segítség, ame­lyet a dolgozókból lett francia kato­nák nyújtottak a fiatal szovjet állam­nak. A pirospozsgás, ősz hajú Fabre és zömök barátja, Jégou, az 58-as gyalog­ezredből kezdik a lázadás történeté­nek elmesélését. Kettőjük barátsága éppen fél évszázada született Avig­­nonban, ahol együtt szolgáltak az 58-as gyalogezredben, s 1919 elején fegyveretek, mehettek, s mondjátok meg bajtársaitoknak, hogy mi nem akarunk nekik semmi rosszat. Ellen­kezőleg. Készek vagyunk testvérként fogadni őket, egy feltétellel: fegyver nélkül jöjjenek. Először csapdát sejtettek az aján­latban. De visszakapták fegyvereiket, s nagy gyanakodással és félelemmel távoztak. Vissza-visszapillantottak, nem lövik-e őket le hátulról, majd kis idő után futásnak is eredtek. De Francia katonák az Októberi Szocialista Forradalomért! vezényelték őket a Dnyeszter partjá­ra, Bender községbe. Érkezésük cél­ját nem értették, hiszen az első világ­háború már véget ért. A tisztek vi­szont nem közöltek semmit. Néhány nappal aztán az értekezés után egy hideg hajnalon min:egy tizenkettejüket felderítésre és provo­­kálásra, a már szovjetek ellenőrzése alatt álló közeli Tiraspolba vezényel­ték. — Szerencsénkre — mondja Fabre — már a falu szélén fogságba estünk. Elszedték feyvereinket és egy házba kísértek bennünket. Nagyon féltünk, mert tisztjeink az indulás előtt azt mondták, a vörösök mindenkit lemé­szárolnak. — Hosszú kihallgatás kezdődött, amely alatt elsősorban nem azt kér­dezgették, hogy milyen egységek, mi­lyen fegyverek vannak a folyó túl­oldalán — szólt közbe Jégou —, ha­nem hogy kik vagyunk, mivel foglal­kozunk Franciaországban. — A kihallgatás végén az egyik így szólt hozzánk: tudjuk, hogy ha ti fogtok el bennünket odaát lelőtrök, mert a vezetőitek és tisztjeitek is el­lenségeink. Ennek ellenére mi azt mondjuk, szabadok vagytok, itt van a nem történt semmi baj, épségben visszatértek. Saját előőrsükkel talál­kozva, azonnal elmesélték az esetü­ket. Senki sem akarta hinni, de ép bőrük jó bizonyíték volt. A tisztek értesülve az esetről, azon­nal megtiltották, hogy újra elmondják a legénység előtt a „veszélyes bolse­vik propagandának" minősített törté­netet. De a tilalmi parancs elkésett, mert már mindenki tudomást szerzett az esetről, amely szinte órák alatt átalakította a háborúba belefáradt katonák gondolkodását. Az eset. február 1-én történt. Rá három napra, kora hajnalban harci riadót és tüzérségi tűzzel előkészí-­­tendő támadást rendeltek el Tiraspol ellen. -— Elég a háborúbóll — kiáltották több irányból. — Nem megyünk az oroszok elleni Az általános zűrzavar miatt a haj­nali támadás elmaradt. Reggel viszont orosz parlamenterek érkeztek. Figyel­meztették a francia parancsnokot, hogy ez itt Ukrajna földje, s hagyják el. A parancsnok azt válaszolta, pa­rancsa van, hogy délig foglalja el Tiraspolt. A parlamenterek közölték, a város nyitva áll, de csak fegyver­telen látogatásra. Ezzel visszatértek. A tisztek támadásra nógatták a ka­tonákat. A város előtt tűz fogadta őket. Az egész egység megtorpant, majd a francia tüzérség kezdte lőni a várost. Az 58-as gyalogezred harci morálján azonban ez sem segített, így visszavonultak kiindulási állásaikba. Két nap múlva újra harci gyüleke­zőt rendeltek el. — A háború már véget ért! —■ Nincs hadüzenet Orosz­ország ellen! — kiáltották minden­felől. A tisztek dühöngtek, fenyegetőztek, de semmi nem használt, erre meg­kezdték az egyéni meggyőzést, hogy — mint mondták — „elszigeteljék a francia katonák soraiba beférkőzött bolsevik agitátorokat“. Eközben más irányból érkező kül­földi intervenciós erők elfoglalták Tiraspolt, s kegyetlen mészárlást vit­tek végbe a munkások között. Az 58-as francia gyalogezred harci kedve tovább romlott, s mind széle­sebb ellenállás alakult ki a háború ellen. A tisztek féltek az újabb láza­dástól, s a Vörös Hadsereg egységei­nek közeledtére gyorsan visszavonul­tak. Az egész 58-as gyalogezredet Konstantinápolyba szállították, le­fegyverezték és kétéves büntetőtábor­ba küldték Marokkóba. Fabre és Jégou csak 1921 őszén sza­badult a táborból és térhetett vissza Franciaországba, ahol még sokáig éreztették velük, hogy a francia bur­zsoázia nem bocsátotta meg a fiatal Szovjetállam, a bolsevik hatalom irán­ti szimpátiájukat, de azt sem, hogy „megmételyezték“ a szomszédos 176- os gyalogezredet, és az őket szállító francia hadi- és szállítőhajók legény­ségét. Ennek hatására lázadás soro­zata robbant ki a Fekete-tengeren ál­lomásozó francia hadiflotta legénysé­ge között, amely megzavarta az im­perialista hatalmak intervenciós ter­veit a fiatal Szovjetköztársaság ellen és közvetlen testvéri kapcsolatot te­remtett a párizsi kommünárok fiai és a szovjethatalom megteremtői között. Soraikban vannak 18—30 év közötti fiúk, leányok is. A milícisták riadójel­re elfoglalják lőállásukat, s ha véget ért a riadó, visszamennek dolgozni a műhelybe vagy a rétekre. A milíciának van azonban más fel­adata is: tagjai éjjel-nappal örköd­nek, hogy idejében jelezhessék az amerikai gépek érkezését. Amellett segítenek a katonáknak lőállásba he­lyezni ütegeiket és biztosítják azok lőszerellátását. Szükség esetén milí­cisták veszik át az elesett, vagy meg­sebesült tüzérek helyét, s állandó feladataik közé tartozik az ejtőernyő­vel kiugró pilóták fogságba ejtése. A milícia tagjai szedik össze a lelőtt gépek roncsait is, ami nem könnyű munka, hiszen a gépek mélyen befú-x Tódnak a rizsföldek sarába. Az ellenséges támadásoknak leg­erősebben kitett pontokon fiatal ön­kéntesek vállalják a közlekedési utak rendszeres helyreállítását, de ha a szükség megkívánja, a parasztok is — akár éjnek idején — a rohamcsa­patok segítségére sietnek, hogy a ko­csisorok az előírt időben átjussanak a veszélyeztetett pontokon. A VDK légvédelmi erői napról nap­ra képzettebbé válnak. Az amerikai katonai parancsnokság egy időben igyekezett minimálisnak beállítani gépveszteségét, és akkor a Hanoiból megadott számadatokat a propaganda túlzásainak tulajdonították. Most azonban a jól értesült washingtoni körök is csaknem pontosan ugyanazt a számot jelentik be elveszettnek, amely a vietnami néphadsereg győ­zelmi jelentésében szerepel. A radarral irányított légvédelmi ágyúk, a föld-lég rakéták, a MÍG— 21-ek, valamint a mtlícisták puskái s az önkéntes földmunkások ásói és csákányai tehát komolyan veszélyez­tetik a légi fölényt, amelyet az ame­rikai légierő eleve biztosítottnak te­kintett. Öt év múlva nem lesz gőzmozdony a szovjet vasútvonalakon Az idén a vasúti szállítás a Szovjetunióban előreláthatólag meghaladja a kétezer milliárd tonnakilométert és a vontatás 92,4 százalékát villamos, illet­ve Diesel-mozdonyok végzik. 1971—1972-ben pedig a tervek szerint a vasútvonalakon egy­általán nem lesznek már gőz­mozdonyok. 1970 végéig további tízezer kilométernyi vonalat villamosí­tanak, a többi vonalakon pedig a Diesel-vontatást rendszeresí­tik. Közben dolgoznak a mind korszerűbb műszaki megoldások kifejlesztésén és alkalmazásán n. A jelenlegi 12 500 kilomé­terről 25—27 ezer kilométerre kívánják növelni a távvezérlésű villamosított vasútvonalak hosz­­szát. Megkezdték az óránként 200—250 kilométer sebességű villamos vonatok tervezését, és folytatják a kutatómunkát az egyetlen egységből álló, hatezer lóerő teljesítményű Diesel-mo­torok kifejlesztésére. K. I. | szemle Pillantás a nagyvilágba 3 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. szeptember 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom