Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-23 / 38. szám

Könyvtárak ideje Hét Igen, elérkezett a könyvtárak ideje!... Persze tudom, nem így kel­lene ennek lennie, s egyszer bizonyára eljő annak az ideje is, hogy falvain kon szintén megszűnik a kulturális tevékenység idényszerűsége, ellenben ma hiába építenénk légvárakat, az adott helyzetből, a fennálló lehetősé­gekből kell és lehet csak kiindulnunk, (gy aztán, bármilyen furcsán hangzik is, számot adhatunk arről az ese­ményről, hogy az iskolák kapunyitása után, illetve lényegében ezzel egvidő­­ben, kitárultak a falusi népkönyvtá­rak kapui is. Persze, hogy mennyire tárultak ki, illetve mennyire tárulhattak ki az már más kérdés. Függ a könyvtáros­­tői, az anyagi és egyéb lehetőségek­től. Mint ismeretes falusi könyvtá­raink a legtöbb helyen helyiség­hiányban szenvednek, nincsenek fel­szerelve a könyvtári munkához ma már alapvetően szükséges eszközök­kel. Hasonló a helyzet Kéménden is, bár Rák Mőric könyvtáros biza­kodva tekint a jövőbe. Ugyanis ami a könyvállományt illeti alapjában vé­ve megnyugtató a helyzet, kétezer kötet körül tartanak s az utóbbi idő­ben egyre többen kopogtatnak a könyvtár ajtaján Rák Móric tavasszal vette át a könyvtár irányítását, vég­eredményben mindent elölről kellett kezdenie, illetve ott, ahol olvasótábort szervezett az agilis könyvtáros, jelen­leg hatvan olvasó körül mozog a lét­szám s ezt a számot az elkövetkező „idény“ folyamán száz fölé szeretné emelni. De vajon elegendőnek bizo­nyul-e majd akkor a könyv? — Ami a könyvállományt, az új könyvek vásárlását illeti, nincs mitől tartanom. Az anyagi teltételek előre­láthatóan elegendőnek bizonyulnak. Ám nem elég a könyv, jó lenne, ha módot találnának arra is, hogy pezs­gőbbé tegyék a könyvtári életet. Rák Móric erre is gondol. Könyv-vitákat, szerzői esteket szeretne rendezni az elkövetkező időszakban, persze ehhez szüksége van a tömegszervezetek ás a pedagógusok segítségére. És álta­lában, a könyvtár működését egyre szorosabbra kell fogni az iskoláéval, hisz az olvasók tulajdonképpen az iskola padjaiból kerülnek ki. Éppen ezért válik maid szükségessé az is, hogy a könyvtár munkája összhang­ban legyen a tantervekkel, az előírt kötelező olvasmányok beszerezhetők legyenek, s hogy a könyvtáros tisz­tában legyen az egyes olvasók, illet­ve ebben az esetben a tanulók egyéni adottságaival, képességeivel is. Csak­is így, ilyen kooperáció útján válhat valóban eredményes a könyvtár mun­kája s mindez nemcsak Kéméndre, hanem általában a falusi népkönyv­tárakra vonatkozik. Mindezzel nem azt akartul#monda­­ni, hogy kevésbé kell törődni a fel­nőtt olvasókkal. Természetesen itt is módszeres munkát kell végeznünk, melynek során a könyvtáros egyik legnagyobb fegyvere az emberismeret. Ugyanis pontosan tudnia keli azt, va­jon kinek mit adhat a kezébe, kinek milyen az érdeklődési köre stb., stb. Mindezt már a könyvek megrendelé­sekor figyelembe kell venni, illetve a szükségletből kiindulva kell bevá­sárolni. Nehezebb dolognak ígérkezik a felnőtt olvasó könyvtárha csaloga­tása. Rendszerint a gyerekeket küldik el könyvért, így aztán a könyvtáros­nak sok esetben nem áll módjában személyes kontaktusba kerülni olvasó­jával. Éppen azért valamilyen nép­­gyűlés, vagy akár szövetkezeti tag­gyűlés alkalmából is jó lenne pár szóval megmagyarázni ezt a felnőt­teknek. Rák Móric, a kéméndi könyv­táros, helyesen, kihasználja a helyi hangszórót is a könyvtár propagálá­sára, a nyitvatartási napokon többször is felhívja a lakosság fiyelmét. Mind­ez nagyon hatásos lehet, pláne ha ezek a kis adások rendszeressé vál­nak, sőt kiterjednek néhány újonnan beszerzett könyv rövid ismertetésére, népszerűsítésére is. Végezetül: mindaz amit itt elmon­dottunk nemcsak a kéméndi könyvtá­rat érinti, illetve a felvetett problé­mák nem speciálisan helyi jellegűek. Hasonló, vagy csaknem teljesen ugyanez a helyzet falusi népkönyvtá­raink nagyobb részében. A könyvtá rosokon, a helyi nemzeti bizottságo­kon, az egyes tömegszervezeteken s nem utolsó sorban a pedagóguso­kon múlik, hogy évről-évre szebb eredményeket érjenek el falusi nép­könyvtáraink, s úgy mint Kéménden, most az ősz kezdeten mindenütt nyíl­janak meg a könyvkölcsönzők kapui, s új célkitűzésekkel lássanak mun­kához. (bpi) FARKAS JENŐ: Nos, így van ez Nos így van ez ... A szarka is hadarta s apró szemével akkorát kacsintott, hogy attól lett az ég oly tarka-barka, akár a vadvirággal hímzett tarka-rét, melyen a pipacs s fehér margarét s a szarkaláb is lilán kérkedik ... Nos, így van ez. — ha vendég áll a házhoz legalább töröld meg a székedet, moss el nagyjából két kis poharat s ha maradt még borod a pohár fene’ ^n kínáld meg őt. Vized akad a csapban, bár az íze rozsdás, akár a lelkiismeret. Látod, te vén bohém! Mért hitegeted magad virágzó májusokkal? Itt hagytak rég, akár a gyöngyvirág, Arányló nyarakkal ? Kipergett mind a kalászok szeme. Sokszínű ősszel? A dió levele, a szőlő levele, a jegenye szór csak rubintot s aranypénzt eléd. Nos így van ez ... Ha vendéged jön újra, vedd elő a legszebbik furulyád és szívedből fújd a marasztalót! Utána? Tagadd, tagadd, tagadd: hogy így szép, hogy ez kell, köt a múltad ... Jaj, csak ne maradj magad! / w r r jm* * w x / 4» / w / «r / JV / a sapkádat, dugd bele az órát, és tedd az asztalra. Tyerentyev így is tett. Pavel meg­fogta a sapkát, és feltűnés nélkül zsebre csúsztatta az órát. , Az asztal alatt átadta Tyerentyev­­nek a kibontatlan vodkás üveget, és halkan így szólt: .1- Ne egyszerre Idd meg, mert tény­leg berúgsz. Még soká lesz este. Majd mutatok egy üzletet, ahova könnyen be tudsz menni. ... Este kilenc körül Pavel a köz­pont felé vezette Tyerentyevet. A Sport utcában baktattak. A Május el­seje út sarkánál Pavel megállt. — Ott, a túloldalon, látod azt az üvegpavilont? Rövidáru üzlet... Eredj... A hely nem volt teljesen kihalt, néha felbukkantak járókelők. Tyerentyev csoszogó léptekkel át­ment az úton, egyenesen az üzlethez lépett. Pavel visszafordult, és úgy száz méternyi távolságban megállt, figyelte az események alakulását. Minden csendes volt, és nemsokára üvegcsörömpö'ést hallott, majd kiál­tások hangzottak: „Ide. Ide!“ Néhány másodnerc múlva rendőrsíp hallat­szott. Pavel látta még, hogy két alak az érdeklődők csoportjától kísérve át vágott az úton, és eltűnt a sarki ház mögött... Kurtisz káromkodva fogadta Pavelt. Annyira dühös volt, annyira nem tu­dott uralkodni magán, hogy elfelej tette Emmát elküldeni. — Hol a fenébe csavarogsz? — ki­áltotta. — A pályaudvarból egyene­sen hozzád ment. Miért nem a ven­déglőbe vitted? — Vendéglőbe? — Pavel jámboran nézett Kurtiszra. — Ilyen madárijesz tőt a központba vinni?! — He nagyon felvágsz! Pavel jobbnak látta, ha ő is dühbe gurul. — Ha így állunk, akkor én is mon dók néhány szót. mester. Azt akarta, hogy ezzel a zsivánnya! járkáljak a városban? Be akar mártani? Enélkül is nyakig benne vagyok. Elegem van belőle. Különben is. miért szállt rám? És ne ordítson. Velem az apám sem ordított. Úgy látom, elválnak út­jaink .'.. És félek, hogy örökre. Pavel nagyszerűen kiismerte Kur­tisz jellemét. Az öreg azok közül való volt akik csak addig kiabáltak, amíg vissza nem ordítanak rájuk. így tör­tént ez most is. Kurtisz egyszerre fá­radtnak érezte magát. — Ülj le — mondta bágyadtan. — Beszélj. Pavel részletesen elmondott min­dent. Kurtisz a padlót bámulva hall­gatta. — Reméljük, hogy minden úgy tör­tént, ahogy elmondtad. — Miért? Mit akar még? — hábo­rodott fel Pavel. — A barátja szeren­csésen a rendőrség kezébe került. Vagy nem ezt akarta? — Nekem nem barátom... Volt nála valami holmi? Pavel szótlanul elővette az órát, és Kurtisznak nyújtotta, de az csak rá­nézett, nem vettfe el. Irtózattal mond­ta. — Dobd el. Úgy, hogy senki se ta­lálja meg. Érted? Okvetlenül dobd el. Ha sajnálod, megbánod. Pavel elmosolyodott. —• Ezt én jobban tudom, mint ma­ga­— A pénzt odaadtad? — Persze — hazudta szemrebbenés nélkül Pavel. — De hogy hova sikerül eldugnia, nem tudom. — Valószínűleg elveszik tőle — ál­lapította meg közömbösen Kurtisz. Felállt. — Mennem kell. De még egy­szer kérlek, hogy az órát okvetlenül dobd el. A szíját meg égesd el. — Értem. Pavel most először nem kísérte ki Kurtiszt. Az öreg az előszobában fel­vette a kabátját, és az ajtóból visz­zaszólt: — Ne dühöngj — mondta békítőleg.- Nemsokára ünnepelünk. A bemár­tás pedig ... hülyeség. — Majd meglátjuk — felelte Pavel. (Folytatjuk) 4- A MONTREALI „1640“ képtárban megnyílt a Jirí Slitr rajzaiból és akva­­relljeibői összeállított kiállítás.-f „MARX KÁROLY Angliában" cím­mel nyílt meg a londoni British Mú­zeumban a Tőke kiadásának 100. év­fordulója alkalmából rendezett kiállí­tás.-f ERNST FISCHERNEK J. Dimitrov­­ról írt könyvét adta ki török fordí­tásban az isztambuli Habora könyv­kiadó.-f KONSZTANTYIN FED1N, a Szov­jet Írószövetség titkára vezetésével bizottság alakult Gorkij születése 100. évfordulója megünneplésének előké­szítésére. 4- A MÁSODIK VATIKÁNI zsinat egyik albizottsága tíz egyházi tudóst bízott meg a szentek listájának felül­vizsgálásával. Az első bizalmas jelen­tés szerint több ismert szentet kellene törölni a szentek névsorából. 4- A FRANCIA MŰEMLÉK KÖZPONT százezer frankos pályázatot hirdetett ifjúsági csoportok tagjai részére, akik társadalmi munkában hajlandók részt venni történelmi emlékek restaurálá­sában. VASÁRNAP CSÄBON TALÁLKOZUNK A CSEMADOK Losonci Járási Bizott­sága szeptember 24-én rendez Csábon nagyszabású Járást és szüreti ünne­pélyt. A színes szüreti felvonulás va­sárnap dőlelűtt lesz. A délutáni mű­sorban a Járás legjobb együttesein kí­vül maqyarorszáqi vendéqmüvészek is fellépnek. —tt— ........................ Érsekújváron a közelmúltban leplezték le a felszabadulási emlékműve* Á zene serkenti, rendezi és szárnyalásra készteti gondolatainkat Bármilyen zene, bármelyik életkorban, de különösen az élet második felében, kikapcsolódást és vigaszt jelent. Gazdagabb az élete annak, aki ismeri jótékony hatását, és nagyobb tá­masza is van az életben, mint akinek a zene csak a fülét sérti. Körülöttünk tele van minden zenével. Szól a rádió, sokszor munka köz­ben is vagy munka után bekapcsoljuk a lemezjátszót vagy a magnót, néz­zük a televíziót — röviden tehát állandóan szól valami, zenei „kulisszák“ mögött mozgunk, mint a színész a színpadon. Ilyesfajta zenének is lehet valami Jelentősége? Alig, hiszen nem is vesszük már észre, akár a zajt az utcán. A zene csak olyan emberre hat, aki teljes odaadással hallgatja. Akármennyire is elfoglalt valaki, zene hallgatására mindig szakítson időt magának. Az egészséges gondolkodáshoz tartozik. Acélossá tesz bennünket nehéz idők és súlyos megpróbáltatások elviselésére, vagy életkedvet önt belénk a teljesen sivár, örömtelen időszakban. Ha zenét hallgat, adja át magát teljesen az élvezetnek. Ezt is meg kell tanulnil Vannak nők, akik' fennkölt percekben sem tud­nak szabadulni napi gondjaiktól. Mi lesz vacsorára, mit kell holnap elin­tézni stb. Ezeket a gondolatokat próbáljuk teljesen kikapcsolni. Hangverseny közben egyszerre csak észrevesszük, hogy gondolataink messze elkalandoznak. Nem kell megijedni. Ez nem a zene lebecsülése, sem valamilyen szentségtörés, hiszen nem az előbb említett apró-cseprő problé­mák gyötörnek. Éppen, mert gondolatainkból ki tudjuk kapcsolni a min­dennapi élet kicsinyes gondjait lelkünk magasra szárnyal, s a lét, az élet­cél, az egész emberiség boldogulása ragadja magával képzeletünket. Nem kell megijedni ezektől a „nagy“ szavaktól, amelyek talán frázisnak tűnnek. Valójában a zene hatására saját énünk is feltárul előttünk, s meg­látjuk, mi benne a rossz, min kellene változtatni. Világos lesz előttünk sok megoldatlan kérdés, kapcsolatunk az emberekkel, amin javítani lehet, meg­oldást találunk valamely vitás kérdésre a munkánkban. Egyszeriben a leg­nagyobb, vagy sokszor a legcsekélyebb problémák is megoldódnak, ame­lyek már régen nyomták lelkünket. A zene a maga ritmusával serkenti, rendezi és szárnyalásra készteti gon­dolatainkat: ez a tény a zene jótékony hatását tükrözi. A zene, amelyet éppen élvezünk, nem kényszerít ránk semmit. Tág lehetőséget uyújt ahhoz, hogy szárnyain ringassuk és gyógyítsuk minden nehéz problémánkat és vágyunkat. A kimerült embernek új lendületet ad. Kivezet a látszólagos zsákutcából, új alkotásra lelkesít, további munkára serkent. E csodálatos élményben csak akkor lehet részünk, ha teljesen átadjuk magunkat a zenének. Ha otthon hallgatunk femezeket, ne foglalkozzunk a vendégekkel, ha nyilvános hangversenyen vagyunk, ne azt nézegessük, hogyan ál! rajtunk az új ruha. Ha igazán feloldódunk a zenében, teljesen új világban találjuk magunkat, amely kizárólag számunkra tárul fel. Ha ezt a hangulatot egy mellettünk ülő kedves partnerre! meg tudjuk osztani, akkor a zene hatása még fokozódik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom