Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-09 / 36. szám
felépülTM fel. Valamennyi költséget beleszámítva az évi ráfordítás 6 millió 575 ezer korona, míg a tiszta nyereség 2 millió 679 ezer 323 korona lesz. Minden hallban egy személyt alkalmaznak, akinek szakérettségivel kell rendelkeznie. Ezek a személyek rövidtartalmú iskolázáson vesznek részt a magyarországi Rákoshegyen. Azok a gondozók, akik hosszabb ideje dolgoznak a baromfitenyésztésben és nincsen szakiskolájuk, de szorgalmas munkájukkal és helytállásukkal bizonyították rátermettségüket, kétszer öthónapos szaktanfolyamon vesznek részt Voderadyban. A komplexum vezetője Pázmány Péter mérnök lesz, aki előtanulmányozást folytatott magyarországi tojóházakban és neveldékben. A nagyüzemi baromfitenyésztés felé megtett első lépések azt bizonyítják, hogy rövid időn belül a járás annyi tojást és húscsirkét állít elő, hogy bőven jut belőle a járás határain túlra is. Szonatovics János és Kulcsár Gábor mérnökök irányítják az előneveldék és a tojók építését Mit tudunk ma a tojótyúkok és a pulykák mesterséges világításának hatásáról? AZ AMMÓNIA KÁROS HATÁSA A nevelőól ammónia-telítődése nagyon sokba kerülhet a broiler-csirke nevelőjének. A 100 milliomodrész ammóniát tartalmazó levegőben nevelt broilerek kevesebb takarmányt esznek és növekedésük fokozatosan elmarad az ammóniamentes levegőben neveltektől. Utánpóltásra nevelt jércék 78 milliomodrész ammóniatartalmú nevelőben 11—18 hetes kor között kevesebb takarmányt esznek, kisebbek lesznek, és két hetet is késik az ivarérésük. (Broiler Industry) A szovjet gyártmányú libatömőgépet egy személy kezelheti. A tömés lábnyomással történik. (Kucsera Szilárd felvétele) James R. Carson (Purdue Egyetem, USA) az „Indiana Poultry Blue Book“ c. kiadványban összefoglaló ismereteket közölt a jelenleg alkalmazott világítási eljárásokról, azok értékeléséről és — mai tudásunk alapján — megmagyarázza az okozati összefüggéseket. — Ma már nem vitatható — írja —, hogy a fény a legerősebb fiziológiai hatások egyike, amely a tyúkra és pulykára, különösképpen ezek termelésére hat. Amikor a jérce eléri ivari érettségét (általában öthónapos, a pulyka hathónapos korában), a természetes 12 órás vagy hosszabb napi fényhatásra a szemtől kiindulva láncreakció kezdődik, s ez végül is a tojásermelés megindulását eredményezi. Azt már régebben sem vitatták, hogy a téli rövidebb nappalok mesterséges világítás meghosszabbításával a termelő növelheti állományának tojástermelését. Azt azonban vitatták, hogy az egész évi termelés növelhető-e a mesterséges világítással, vagy csak az évszakos elosztás. Ma már nem férhet kétség ahhoz, hogy a modern nagyho<amú fajták (hibridek) éves ermelése összességében is növelhető, sőt ez a lehetőség igen jelentős. Az USA-ban (Georgia) folytattak széleskörű kísérleteket Fehér Leghorn típusú állománynyal. Ezek arányos részét az év négy különböző szakában keltették: januárban, áprilisban, júliusban és októberben. Ezeket a természetes naphosszúságnak megfelelő világításban nevelték, amíg a 10 °/o-os termelést el nem érték. Ekkor az állományok felét természetes megvilágításban hagyták, másik felét állandóan növekvő mesterséges világításban tartották. A megvilágított tálkákból az őszi ivarérésűek 7, a tavasziak pedig 22 tojással termeltek többet, mint a megfelelő korú nem világítottak. A kísérlet másik érdekes eredménye volt, hogy az ősszel ivarérő jércék éves viszonylatban 15 tojással termeltek többet, mint a tavasszal ivarérők. Az előzőek éves termelése 265, az utóbbiaké 250 volt. Ez a kísérlet is igazolta azt a korábban is hangoztatott tételt, hogy a fejlődő jérce számára hátrányos, ha az ivarérés előtti időszakban növekvő fényingert kap. Ez a „nem szezonális“ kelésü jércék nevelésének egyik legnagyobb problémája. A gyakorlatban az őszi—téli kelésű jércéknél és pulykáknál mutatkozik ez, amelyek ivarérése az állandóan növekvő naphosszúság időszakára, tavaszra esik. A növendékállatok számára általában két „fénykezelési“ eljárást ajánlanak. Az egyik szerint a napi fénymennyiséget 12 óránál rövidebb időre kell csökkenteni. A másik eljárás szerint — abból a meggondolásból kiindulva, hogy nem az abszolút fénymennyiség, hanem a nappalok hosszának relatív változása a fontos — a naphosszúság állandó csökkenését kell előidézni, hogy a jérce az ivarérés után a fénynövekedésre kedvezően reagáljon. Az első módszert az USA- ban „King“ eljárásnak nevezik, és állandó napi hatórás megvilágítási időt tartanak megfelelőnek napos kortól egészen ivarérésig. Ehhez természetesen olyan nevelőól és berendezés szükséges, hogy ez a napi fénycsökkentés végrehajtható lehessen. A másik módszer — melyet csökkenő megvilágítás, vagy „reading“ (ejtsd: riding) néven említenek — abból áll, hogy a kezdeti hosszú világítási időt (például 18 órát) fokozatosan csökkentik arra a mértékre, amely a várható ivarérési időszakban a természetes naphoszszúság. Azokon a farmokon, ahol ablaknélküli utónevelőház nincs, ez a módszer igen hasznosnak bizonyult annak megakadályozására, hogy a jércék érzéketlenek legyenek termelésük kezdetén a fényhatásra. A két eljárás összehasonlítása azonban azt igazolta, hogy az első, a „King" hatékonyabb. A nem szezonális időben keltetett pulykák esetében szintén feltétlenül szükséges az ivarérés előtti fénycsökkentés. Azok a pulykatojók, melyek ivarérésüket a hosszabbodó napszakok idejében, tehát tavasszal és nyáron érzéketlenek a fényhatásra és legalább három—négyheti csökkentett napszakú tartásra van szükségük. Ehhez a természetes naphosszúságnak 6—9 órára való rövidítését tartják szükségesnek. 12 órás naphosszúság és 12 órás éjszaka általában optimális tojástermelést eredményez. Ennek ellenére biztonsági okokból napi 14 órát ajánlanak. A kísérletek általában azt igazolták, hogy a heti állandó fénynövelés nem eredményez többlettermelést, összehasonlítva az állandóan tartott napi 14 órás megvilágítással. Másrészt viszont a már megadott naphosszúság bármikori csökkentése hátrányos és kerülni kell. Várady Barna 0Ä1II» 5
