Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-09 / 36. szám
Öt vagon fehérhús A múlt napokban felkeresett egyik kisállattenyésztő ismerősöm, kinek Zoboron a szőlőben egy nagyobb füves részen jelenleg kisebb tojóállománya (30—33 db) és két kotló alatt kb. 40—45 db csirkéje van. Szomorúan meséli, hogy csibéi öt hete betegek s néhány már el is hullott. A tünet: a beteg csibék nem esznek, állandóan tátogatják a csőrüket, rázzák a fejüket. Ö úgy látja, hogy légzési nehézségeik vannak. Bevallom, a felsorolt tünetekkel baromfipestisre gyanítottam. Javasoltam, hogy mielőbb hívjon állatorvost, de erről hallani sem akart. Megígértem, hogy este kimegyek, s felbontok egy két hullát. A kotlók alatt levő csibék közül 4—5 is tátogatott, s két elhullott csibe is akadt. A felbontott csirkéknél a mirigyes gyomor és a belek is gyulladásmentesek voltak. Tehát nem baromfipestisl Majd a légcső felvágása után megtaláltuk a „bűnösöket“, az egyik csirke légcsövében négy, a másik hulla légcsövében hat légcsőférget találtunk. Légcsőférgesség, sajnos, sok háztáji fertőzött udvarban vagy kifutóban évről évre felüti fejét. Sokszor több szomszédos udvarban is majdnem egyszerre jelentkezik, így valami járványos csirkebetegségre gyanítanak a tenyésztők. A légcsőférgesség csak növendékcsirkékre (8—9 hetes korig) veszélyes. Főleg április—május—június hónapokban szedi áldozatait. A légcsőférgességet a Syngamus trachea nevű fonálféreg okozza. A féreg a csirke légcső nyálkahártyájához tapad. Az alakja Y-ra emlékeztet. Színe vérvörös, cérnaszál vastagságú, 10—20 mm hosszúra is megnő. A légcsőben petéket termel, melyek aztán váladékkal, bélsárral a szabadba jutnak. Itt kellő nedvesség és meleg hatására újabb fertőző lárvákká fejlődnek. Ezek, ha újból bekerülnek a csibe emésztő szerveibe, újra fertőznek. De ha a lárvák nem csirkékbe, hanem földigilisztákba kerülnek, úgy éveken át fertőzésre alkalmas állapotban maradnak. így a giliszta elfogyasztásával fertőződik a csirke. A beteg csirkék kezelés híján elhullanak. Egy dugóhúzószerű összecsavart vékony villanydrótót óvatosan, folytonos forgatás közben a beteg csibe légcsövébe helyezünk, majd óvatosan forgatva kihúzzuk. Erre felcsavarodik a légcsőféreg. Ismerősömnél három csibénél alkalmaztuk ezt a módszert. Az eredmény: kettőnél sikerült, egy azonban megfulladt. De ha öt százalékos nátrium-salicylikum vagy jód-jódkáli oldatot a légcsőbe csepegtetünk, vagy gumicsöves fecskendővel befecskendezünk, úgy ez is megöli a férgeket. A légcsőférgesség legújabb gyógyítási módja, hogy a beteg csirkéket fedett ládába helyezik és por alakban bárium-antimonyltartarát lélegeztetnek be velük. Ezt természetesen csak állatorvos végzi. P. L. Az Ojbodval szövetkezet a szakosítás keretében fokozatosan csökkenti a sertéshús termelését s ezzel párhuzamosan növeli a szárnyashús termelést. Az elgondolások szerint 1970- ben sertéshús termeléssel már nem foglalkoznak, annál inkább fehérhús termeléssel. ' Idén tették meg az első lépéseket tervük megvalósításához. Az év elején 9200 naposcsirkét vásároltak s ezekből kilenc hét alatt átlagosan 1,36 kg súlyú csirkét neveltek, Odaadó gondoskodás mellett a csibék hullása csak 3,5 % volt, így az első szakaszban eladott csirkék összsúlya 117 mázsa 55 kilő volt. Ennek 85 %-a elsőosztályú, 15 %-a pedig másodosztályú áruként került eladásra. A szövetkezet tiszta bevétele 90 ezer korona volt. A csibenevelés jövőjéről Tóth Bertalan, a szövetkezet zootechnikusa a következőképpen nyilatkozik: — Részünkre ez jő üzletnek mutatkozik. A csirkéket mintegy 3,50 koronáért vásároljuk, s 1 kiló súly eléréséhez 3,7 kg takarmányt használtunk, amit a felvásárló üzemtől kilónként 2,20 koronáért kapunk. Ha az eladott csirkék árához hozzászámítjuk (első osztály 17, második osztály 14 korona) a 100 koronára eső 16 korona különbségi állami hozzájárulást, valamint az eladási árhoz a szerződésben megállapított 50 %-os prémiumot, akkor átlagban minden csirkéért kb. 23,50 koronát kapunk. Jelenleg ismét 10 500 csirkét nevelünk, melyek eladása után ezt a „műveletet“ még kétszer megismételjük szeptemberben és decemberben. Összesen tehát idén felnevelünk és hizlalunk 40 ezer csirkét kb. öt vagon súlyban 350—400 ezer korona tiszta haszonnal. Tóth Bertalan szerint ez csak kezdet, és a következő években e számokat tovább növelik. Erre minden feltétel adva van, hiszen az EFSZ-nek olyan kiváló asszonyai vannak, mint Zsőka Erzsébet, Ráky Ilona, Fecske Emma és Béres Júlia, akik két műszakban dolgoznak, s nekik is köszönhető, hogy az első lépések sikeresnek bizonyultak. Iván Sándor ÚJABB EGYESÜLET Lakszakállason Zerényi László közreműködésével a tavasz folyamán megalakult a Kisállattenyésztők Egyesülete. Az egyesület megalakuláskor 20 tagot számlált, mely jelenleg már 47- re gyarapodott. Ebből is látható, hogy Vajlik Vencel elnök, Bartal Vince igazgató tanító, Zerényi László titkár vezetése alatt jól indult a tevékenység. Takács Gyula A csirkék fIrgessége Az állattenyésztőknek az olyan betegségekre is fel kell figyelniük, melyek nem végződnek kimúlással, de legyengítik a szervezetet. Kokcidiózis (nyúlvérhas) és emésztési zavarok (felfúvódás, bélsárpangás) mellett nagyon gyakran előforduló betegség a fülrühesség. Legjobban elharapódzik tavasz elején (decembertől-márciusig), mikor a nyulat hideg, nedves és sötét helyiségben tartjuk, de néha nyáron Is elterjed. Ezt a bőrbetegséget pszoroptesz-rühességnek nevezik (Psoroptes suniculi). A kórokozó atka hosszú lábaival és előre nyúlt fejével eléri a 0,7— 0,9 mm-t, tehát szabad szemmel is látható. Színe sárgásbarna, s a nyúl fülébe kerülve nagyon gyorsan terjed. A fülkagyló és a hallójárat hámrétegéből táplálkoznak, ahol apró sérüléseket okoznak és ennek következtében hólyagocskák képződnek, majd lemezes, mindig vastagabb és vastagabb rétestésztaszerű, többrétegű, elhalt hámlamezeket alkotnak. Ezek az elhalt hámrétegek később betöltik az A nyúl fülrűhössége és gyógyítása egész fülkagylót és elzárják a hallónyílást is. A fülrühességnél az állatok viszkető érzésük miatt a fülüket kaparják, fejüket rázzák, A komolyabb esetekben a közeli bőrterületekre, mint pl. tarkó, hát, és a végtagokra is kiterjed. Ha az állatot nem kezeljük, a betegség elterjed a hallójáraton át a dobhártyára s középfültőgyulladást is okozhat. Ilyenkor a nyúl elveszti egyensúlyát, kifordított fejjel felforog, majd kimúlik. Az elhullás nagyon ritkán fordul elő, mivel a tenyésztő előbb-utóbb észreveszi a bajt, és kikezeli az állatot. E betegség hatására csökken a nyulak súlynövekedése, míg az angóra nyúltenyésztésnél megrongálja a nyúlgerezna minőségét. A betegség gyógyítása iáját tapasztalataim szerint A fülrühesség a fertőzés után 10—18 nappal már észlelhető. Ekkor a beteg nyúl fülébe a száraz hámlemezeket bekenjük a következő oldatokkal: növényi olaj, peroxides Víz, vazelin, bórvazelín, glycerin oldat és szappanos víz, hogy a száraz hámlemezek megpuhuljanak. A megpuhult hámlemezeket forgácsra csavart vattával kikaparjuk, mivel a nyúl füle érzékeny. Nagyon előnyös, ha a nyulat zsákkal becsavarjuk, hogy csak a feje legyen kint. A hámlemezek eltávolítása után bekenjük a sebet a következő oldattal: 10— 20 %-os peruván balzsamos alkohol oldattal (kapható a gyógyszertárban, Peruvánskeho balzam), 1 %-os karbolin sav glycerinbe keverve. Kezeléskor a nyúl fülkagylójába tegyünk vattát, hogy az oldat ne folyjon a hallójáratba, mert ott gyulladást is okozhat. Ezen kívül jó a Skabilan zsír is. Ha az említett betegség az állományban elterjed, az egészséges állatokat is tanácsos kezelésben részesíteni. A ketreceket alaposan kitisztítjuk és fertőtlenítjük, mivel a fülkaparás alatt a nyúl széthányja az atkákat a ketrecben. Fertőtlenítéskor az eljárás a következő: a ketrecet kitisztítjuk, esetleg lemossuk forró vízzel, a kiszáradás után fertőtlenítjük 3—4 %-os formalin oldattal, vagy 3 %-os kreolin oldattal, de ezzel a nyulat nem szabad befecskendezni. A második nap mésszel meszeljünk. A fertőtlenítés után tanácsos, ha a ketrecet néhány napig üresen hagyjuk, mert ezen idő alatt az atkák elpusztulnak. Az eljárást 14 nap múlva megismételjük. Tapasztalataim szerint javaslom, hogy a fülrühesség elhárítása érdekében a tenyésztők tartsák szem előtt a következő szabályokat: 1. Száraz, világos és tiszta ketrecben legyenek az állatok. 2. Idegen nyúl pároztatásakor először vizsgáljuk meg a nőstényt, hogy nem varas-e a füle, továbbá nincs-e nyúlszifilisze. 3. A nyulak vásárlásánál is szenteljünk figyelmet ezen betegségekre. 4. Nyúlállományunkat legalább havonta egyszer vizsgáljuk meg. Básti Gyula, Stupava 8
