Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-01 / 26. szám

<4 Somorja melletti körtvélyesi nyaralóhelyen reprezentatív vendéglátót építteti a dunaszerdatielyi Népi Fogyasztási Szövetkezet Foto: ttts Látogassák meg a Mezőgazdasági Múzeumot 120 ezer tárgy és adattári anyag van a gyűjteményükben. A munkaeszköz­­tani archívum, amely mintegy 30 ezer­féle mezőgazdasági munkaeszköznek fényképét és leírását közli, egyedül­álló. A múzeum régészeti ásatásokkal is foglalkozik. Az ásatások eredményei­ből következtetni lehet az egykori állattenyésztésre, növénytermesztésre, halászatra, vadászatra. A múzeum tervei közé tartozik, hogy a Balaton közelében levő szán­tópusztai majort, mint mezőgazdasági műemléket, szabadtéri múzeummá ala­kítják át, s egy olyan működő gazda­ságot létesítenek, ahol a 200 eszten­dővel ezelőtti termelési módszereket mutatják be, korhű gazdasági épüle­tekkel, régi magyar haszonfajtákkal. Az egyre fejlődő Mezőgazdasági Múzeumban ezernyi a hasznos, érde­kes látnivaló. Aki megtekinti, nem bánja meg azt a néhány órát, amelyet ott eltölt. A látogató egyben ismeret­­terjesztő előadásokon is részt vehet, szakmai filmekből tanulhat, s így gazdag élménnyel távozhat a várkas­tély falai közül. Aki Budapesten jár, ne feledje, hogy a Városligetben van a Mezőgazdasági Múzeum, ami világviszonylatban egyi­ke a legismertebbeknek. -tt-1962 1963 1964 1965 1966 Index napi fejés lit. 4,6 4,8 6,7 7,2 9,02 196 évi fejés 1 db 1679 1766 2477 2528 3300 196 tojás 1 db tyúk 69 96 130 147 178 257 szarvasmarha felhízás napi 0,66 0,49 0,69 0,71 1,02 154 sertés: kg napi felhízás 0,34 0,32 0,36 0,42 ’ 0,58 170 borjú elválasztás 100 tehén után 83 84 83 87 94 113 malacelválasztás 12,7 11 13,1 14,1 18 141 A csitári hegyek alatt... Hektárhozamok mutatószámai q-ban kifejezve 1962 1983 1904 1985 1966 index __________________________________________________________________62/66 % búza 26 21 29 29,9 47,7 160 tavaszi árpa 24 26 24 31 25,8 107 magratermelt kukorica 12 20,1 22 27 39 325 cukorrépa 212 310 201 390 510 240 silókukorica 250 400 252 311 480 192 lucernaszéna 26 51 59 62 63 242 réti széna 16 26 25 29 30 187 7gy láttuk messziről a perbetel szövetkezet második farmjá- Tlak burgonyatábláját. Lányok, asz­­szonyok, férfiak, növénytermesz­tők, állattenyésztők, könyvvitelt dolgozók serényen szedték a korai burgonyát. Iparkodni kellett, mert háromnaponként változik a felvá­­sárlásl ár. Nagy Zászló agronómus rugah másán Intézkedik. Kecskés Bélá­val, a részleg vezetőjével együtte­sen apró parcellákra osztották a tízhektáros táblát, s több mint 700-an egyszerre nekifogtak a munkának. Reggel kezdték, s esté­re maradt Is, meg nem is. — Kevés a zsák, nincs mibe föl­szedni — rágták az agronómus és a részlegvezető fülét. Az elnök Komáromban hajszolta a zsákokat, az iroda pedig Gyallá­­val tartotta a kapcsolatot telefo­non. Azt mondták, minden egyes zsák elkelt. Már a darászsákok is előkerültek a raktárakból. Sok fut­­kosás árán végül is megoldódott a probléma. Idén negyven hektáron ültettek hajtatott burgonyát. Ez a tábla volt az utolsó tíz hektár, melynek terméke piacra került. Pár árnyi területet az üzemkonyhának tarta­lékoltak. — jól fizetett a korát burgonya? — tesszük fel a kérdés az agro­­nómusnak. Öt év tükrében zetből, mert megtalálják számításukat ős bátran hozzáfoghatnak a család­­alapításhoz. Bár kicsi a falu, mégis 12 autótulajdonos van és újabb négy autót már kifizettek. A község lako­sainak két és fél millió korona betét­je van a takarékpénztárban. A tökéletesített irányítás keretében az eddigiektől még nagyobb lehető­ségek vannak a fejlődésre, az izmoso­dásra. A közös vezetőit ismervén min­dent megtesznek azért, hogy az új irányítás gyorsabb ütemben előre vi­gye a szövetkezet szekerét. Molnár Ferenc keresete 14 815 korona volt, addig ez az összeg 1966-ban 25 716 koronára emelkedett. Nagy Árpád a szövetkezet elnöke is elégedett az elért eredményekkel. Ezt annak tudja be, hogy a szövetkezet tagjai egy emberként, szorgalmasan és becsületesen végzik munkájukat. Arról azonban szerényen hallgat, hogy a vezetőség nagyon sok nyugtalan napot és éjszakát élt át, amíg a közös gazdaság idáig jutott. Hiszen nem sok szövetkezet dicsekedhet azzal, hogy az állattenyésztés dolgozói a termé­­szetbeniekkel együtt tavaly megkeres­ték az évi 32 ezer koronát. Ugyan­akkor a traktorosok, valamint a lo­­vasfogatosok keresete is elérte a 28 ezer koronát. A tagok fizetését növeli az is, hogy munkaegységenként sza­badságpénz címén két koronát fizet a szövetkezet. A munkaegység érté­kének alakulása is sokat elárul. Amíg 1962-ben 24 koronát ért, addig tavaly már 29 korpna jutott munkaegységen­ként. Ezt az összeget úgy érték el, hogy nagyon szép eredményeket mu­tatnak fel mind a növénytermesztés­ben, mind az állattenyésztésben. A fejlődést tekintve nézzük meg az aláb­bi táblázatot: Kicsi falu! Pontosan Csallóköz köze­pén fekszik, mintha mérnöki tervek alapján mérték volna ki helyét, úgy üli, meg a tájat. De hol voltak akkor a mérnökök, amikor a falu első házai épültek. Hiszen 700 éves múltra tekint vissza Hegyéte (új nevén Kútniky). A kis csallóközi falu életében, akár­csak a többiben, az ötvenes évek ele­jén állt be döntő fordulat, amikor a szövetkezetek alakultak. Szorgalmas, dolgos nép lakta és lakja a falut, de amikor a közös ala­kult, egyesek nem jósoltak nagy jövőt a szövetkezetnek. Ez azért történhe­tett, mert a falu lakói a hosszú év­tizedek során sok mindent megértek, számtalanszor csalódtak. Ez alkalom­mal is tévedtek, de ez nem keserű csalódás volt. Egészen másképp tör­tént. Szinte regényt lehetne írni a szövetkezetről, az izmosodás éveiről. Ugorjunk át tíz évet és nézzük meg a szövetkezet gazdálkodását 1962-től, amikor új fejezet nyílt a közös életé­ben. Ugyanis ebben az évben egyesült a pódatejedi szövetkezettel, és ez a házasság a vártnál is jobban sike­rült. Bizonyítja ezt, hogy amíg 1962- ben egy állandó munkás évi átlag-Dél-Szlovákiából ezren és ezren lá­togatnak el évente Budapestre. Közü­lük sokan megtekintik a zöldbe bo­rult városligetet és eltöltenek ott né­hány kellemes órát. Az azonban csak elenyészően kevés látogatónak jut az eszébe, hogy meglátogassa a Vajda­­hunyad várában hetven éve fennálló, világszerte ismert Mezőgazdasági Mú­zeumot. Tavaly múlt hét évtizede, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesü­letben követelni kezdtek a Mezőgaz­dasági Múzeum megnyitását, állami alapokból. Az egyesület igazgatósága 1896 tavaszán küldte el a felterjesz­tést, s a Földművelésügyi Miniszté­rium jóváhagyása június 20-án meg is érkezett. Az új múzeum egy évvel ké­sőbb, hetven esztendővel ezelőtt nyílt meg hivatalosan. Az ezredévi orszá­gos kiállítás értékes mezőgazdasági, erdészeti, vadászati, néprajzi és egyéb anyagából kiválogatott gyűjteményből 22 kiállítást rendeztek. A múzeum azonban nem soká maradhatott meg otthonában, mert az épület alapozása a vizenyős talajon tönkrement, és fennállt a beomlás veszélye. így ideiglenesen a Kerepesi úton nyitot­ták meg a múzeumot. A Városligetbe csak öt évvel később kerültek vissza a kiállítási tárgyak. Ekkor már 28 osztállyal nyílt mog a Mezőgazdasági Múzeum. A berendezési munkálatok 1907 május végéig tartottak, az ere­deti helyén Ismét megnyíló Mezőgaz­dasági Múzeumot 1907. július 9-én adták át rendeltetésének. Az első világégés visszavetette a múzeum fejlődését. A világháború be­fejezése után csak nyolc évvel ké­sőbb, 1928-ban kezdődött meg a mú­zeum felújítása, kiegészítése. Az át­rendezés után 1934-ben a kiállítások száma 38 ra emelkedett. Akkoriban közei százezren tekintették meg éven­te a kiállításokat. A második világháború újból gátat vetett a fejlődésnek. 1944 júliusában több bomba hullott az épületre és a múzeumban is hatalmas károkat oko­zott. Később, Budapest ostrománál tűz pusztított az épületben, s így a múzeumban levő tárgyak nagy része elpusztult. Az anyagi nehézségekkel küzdő Ma­gyar Népköztársaságnak több mint tíz évig nem volt lehetősége a mú­zeum rendbehnzására. Csak 1950-ben hallatott újból magáról a Mezőgazda­Hosszúlejáratú terveik szerint fel­hagynak a tyúktenyésztéssel és a puly­katenyésztést szorgalmazzák. Ugyanis ez a termelési ág az elmúlt években szép jövedelmet biztosított a szövet­kezetnek. Emellett a sertéshús- és tejtermelést tűzték ki célul. Sidó Pál, a szövetkezet zootechni­­kusa dicséri a takarmánykeverékek minőségét, amit a dunaszerdahelyi keverőüzemtől kapnak. Eredményeik a súlygyarapodás terén biztatóak. A keverékek összeállítása, tápanyagérté­ke az utóbbi időben sokat javult, minek következtében a megbetegedé­sek száma, ami azelőtt elég gyakori volt, lényegesen csökkent. Most pedig nézzük meg, hogyan alakult a növénytermesztés mérlege az utóbbi öt esztendőben: sági Múzeum, s újjászervezésének folytatásául 1953 októberében nyitot­ták meg a magyar állattenyésztés tíz osztályra tagozódó állandó kiállítá­sát. 1958-ban az erdőgazdálkodási osztály korszerű erdőhasználati kiállí­tással egészül ki, 1958-ban pedig kor­szerűsítették az állattenyésztési osz­tály biológiai részlegét. Az elmúlt évtizedben 38 különböző kiállítást rendeztek itt. Ezek egy­­harmada: a szarvasmarha-tenyésztés- és tejgazdaság; takarmányozás; ló-, juh-, sertés-, baromfitenyésztés; az el­múlt két évszázad ekéi; a mezőgaz­daság gépesítése; erdőgazdálkodás. A borászat; a vadászat; a halászat és a pásztorélet állandó jellegű. Az időszaki kiállításokon a növény­­termesztés különböző ágait mutatták be, és emlékkiállításokat rendeznek a mezőgazdasági tudósok emlékének. A múlt század végén 16 ezer tárgy volt a múzeum birtokában, melyből második világháború pusztítása után alig 12 ezer maradt meg. A hatalmas fejlődés bizonyítéka, hogy ma már A közelből integető kéklő hegyek alatt ütemesen hajlongó emberektől népes a sötétzöldbe öltözött határ. Most is, mint minden évben a dús levelek közül a piroslő, hívogató ep­ret szüretelik. A hegy lábánál meghúzódó Csitár az ország egyik legjelentősebb eper­termelő faluja. Az volt hajdanában, s az most is. Talán csak az a különb­ség, hogy a technika fejlődésének eredményeként a személyautók az or­szág legtávolibb sarkába is elröpítik a kitűnő ízű gyümölcsöt. A kis faluban százegynéhány tagja van a gyümölcsészeti szövetségnek. A tagok valamennyien epertermelők is. Az idei gazdag termést a faluban a szövetség elnöke és felesége, a ha­tárban pedig a Hovancsek tanító há­zaspár veszi át, hogy aztán továbbít­sák a nyitrai cukorgyárba, ahol kü­lönféle készítményeket állítanak elő az ízletes húsú gyümölcsből. Az idén, az utóbbi két évhez ha­sonlóan, jó termés ígérkezik. Balka János a nyolc ár földjéről 8000 koro­nát vár. A 14 vagon eperért több mint 1 millió korona kerül a hangyaszor­galmú csitáriak kezébe. Részben a gyümölcsészeti szövet­kezet ' vezetősége is garancia arra, hogy az eperből eredő jövedelem a jövőben még növekszik. A gondos irányítók ugyanis törődnek azzal, hogy legyen elegendő műtrágya, vegy­szer, vagyis tudományosabban termel­jék az epret, mint őseik. Szöveg, fotó: -tt-A szövetkezet összvagyona 24 millió korona, melyből 18 millió a beruhá­zási vagyon. A szövetkezet az adós­ságait már teljesen rendezte, ugyan­akkor múlt évi gazdálkodásuk ered­ményeként két millió koronát hagy­tak biztosítási alapra, mely a szövet­kezet vastartaléka. A közösnek 162 állandó dolgozója van s ebből 38 nő. Természetesen a fiatalok sem hiányoznak a szövetke-A kiváló terméseredményeket Barta­­los József agronómus azzal magyaráz­za, hogy az elmúlt esztendőben közel 30 ezer koronával többet költöttek vegyszerekre, mint 1965-ben. Mivel jó tapasztalataik vannak a kemizálást illetően, idén még szélesebb körben alkalmazták a vegyszereket. Tavaly 10 hektáros kertészetükből 600 ezer korona bevétel származott és közel 30 ezer korona volt a hek­táronkénti nyereségük. Haragoszöld mezőben „tarka virágok“ Az átvevőhelyre szállítják az epret Növekedik a fiatalok száma — Elégedettek lehetünk, mert a kezdeti időszakban 580 mázsát 380, 1300 mázsát pedig 250 koronás mázsánkéntl átlagárban értékesí­tettünk. A többi burgonya 190 ko­ronás árban kelt el. Tervünkben 480 ezer korona bevétellel számol­tunk de úgy látjuk hogy ezt 250— 300 ezer koronával túllépjük. Ebből is látható, hogy jó, biztos üzlet a korai burgonya. Annyira biztos, hogy jövőre már ötven hek­táron termesztik. Milyen a terme­lési költség? Erre még nehéz ha­tározott választ adni. Az tény, hogy a hajtatott burgonyára az ültetésen és a szedésen kívül más munkát nem fordítottak. A gyom­talanítást vegyszerrel végezték, ami tisztántartotta a területet. Haragoszöld mezőn „tarka virá­gok". így festett reggel a burgo­nyaföld. Estére pedig katonás sor­rendben felállított teli zsákok bi­zonyították, hogy aznap a perbetet szövetkezet tagjai dicséretes mun­kát végeztek. '(hokszaj A fiatalok is bekapcsolódtak a munkába. A háttérben az agronómus ellenőrzi a tisz­taságot. Fénykép: I. K^r A lévai járásban az utóbbi két év­ben jelentősen gyarapodott a fiata­lok száma a mezőgazdaságban. Sok fiatal a traktoros jogosítvány meg­szerzését szorgalmazta, s többen a szövetkezetek műhelyeiben, kertészet­ben, gyümölcséSzetben helyezkedtek el. A növénytermesztésben is sokan dolgoznak már, talán egyedül az ál­lattenyésztés az, ahol kevesen van­nak. Garamgyörgyön a fiatalok problé­máját Béres Károly 26 éves technikus­sal vitattuk. A fiatal szakember el­mondta, hogy eleinte nem volt elége­dett a sorsával és főleg az elnököt okolta, hogy nem mehetett főiskolára. Amíg öt évvel ezelőtt az elnököt el­lenségének tekintette, ma már a leg­jobb egyetértésben dolgoznak. A szö­vetkezetben a 152 tag közül 25 fiatal. A funkcionáriusok közt is több olyat találunk, akik nemrég fejezték be a mezőgazdasági műszaki középiskolát. Füri Gyula, a mechanizátor, Hanusiák Ferenc, a gépalkatrészek raktárnoka, Tomasovszki András pedig pénztár­nok, s egyben ő a község CSISZ szer­­t vezetének elnöke is. Zoller Béla, Nagy Pál és még többen szintén szakiskolát végeztek. A fiatalok átlagkeresete 1500 korona. A szövetkezet irányítói azzal is tö­rődnek, hogy a fiatalok országot, vi­lágot lássanak. Tavaly három autó­busz vitte a szövetkezet tagjait Gom­baszögre. De Béres Károly agronómus és Tomasovszki András Szovjetunió­ban is voltak a járás, többi fiataljai­val. Az ipolyszakállasi szövetkezetben’ is sok a fiatal. Huszonhatéves mér­­nök-ökonőmus és még fiatalabb cso­portvezetők irányítják a kitűnően mű­ködő szövetkezetei. Jelenleg 30 fiatal dolgozik a szövetkezetben, közülük nyolc nő. A fiatalok főleg traktoro­sok, a műhely dolgozói, s a lányok a kertészetben dolgoznak. A faluból jelenleg is kilenc fiatal tanul szerző­déses alapon különböző mezőgazda­­sági szakiskolákon. A mezőgazdasági technikumnak is négy hallgatója van a faluból. A jó kereseti lehetőség, a fiatalok megbecsülése biztosíték arra, hogy Ipolyszakállason és másutt is egyre többen dolgoznak majd a közös gazdaságban. Belányi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom