Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-26 / 34. szám

ill» C.Sii iar/i'km A harmadik asszony Az esőcseppek monoton hangon verdesik az ablaküveget. A nyár kel­lős közepén szinte őszies az Idő. De Idebent a szobában minden melegséget áraszt. Az ú] bútor, amelyet nem ré­gen vásároltak, a rend és tisztaság, amely, az egész lakást uralja — és négy gyermek kacagása, mind-mind arról árulkodik, hogy egy melegszívű asszony szeretete veszi körül a csalá­dot. Beszélgetünk. Az életről, a csa­ládról, mindenről, ami az ember éle­tében melegséget, örömöt sugároz. Mari néniék a íalu szélén laknak. Az árvíz után korszerű családi házat építettek. Háromszobásat, fürdőszobá­val ellátva, olyat, hogy mindenki megcsodálhatja. — Nem magunknak építettük. Mi már el lettünk volna akárhol is az urammal, de a gyerekeknek, hogy nekik ne' kelljen annyit gürcölni, mint nekünk kellett. Nyolc gyermeket nevelt fel. Négy közülük már családot alapított, csak a legkisebbek maradtak még itthon. Tíz éve került a családba ... Két asz­­szony után. János bácsi első házassá­gából született két kislány. De az asszonyt elvitte a tüdővész. Fiatal volt, másodszor is megnősült, kellett az asszonyi kéz a házhoz. Második felesége hat gyermekkel áldotta meg. Äm az asszony egészsége megrom­lott; őt is korán sírba vitte a beteg­ség. Amikor meghalt a második asz­­szony, nem akart nősülni. De egyik gyermeke kisebb volt mint a másik. Hét évig főzött, vasalt, takarított, és munkába járt. — Asszony kell a házhoz ... nem bírsz mindent egyedül — mondogat­ták a szomszédok. Harmadszor is megnősült. Mint a mesében, olyan romantikus a kis család élete. János bácsi vala­mikor délceg legény volt. Szeretett egy lányt, de a szülei és a vallási kö­telékek abban az időben erősebbek voltak mindennél. Közben jött a há­ború, s az útjuk végképp kettésza­kadt. Marika férjhez ment. Nem volt boldog sosem. Az elsőt, az igazit nem tudta elfelejteni. Családjuk nem volt. A férje is korán meghalt, özvegyen maradt minden vigasz nélkül. Az évek Is elszálltak felette, a férjhezmenésre nem is gondolt többé. Aztán egy szép napon — huszonöt év után — megjelent újra János, és most másodszor is, boldogan mon­dott igent. — Szinte hihetetlen, de mindig bíz­tam benne, hogy egyszer eljön értem. Tudtam, hogy meghalt mindkét fele­sége, azt is tudtam, hogy egyedül gondozza gyermekeit, de magam ajánlkozni sosem mertem, hogy segí­tek ... Boldogan élünk. A gyermeke­ket úgy szeretem, mintha az enyémek lennének. Azt akarom, hogy feledtes­sem velük az anya nélküli éveket. Tudom, mit jelent az, ha valaki sze­retet nélkül él. Mindent elkövetek, hogy úgy szeressenek, mintha az édesanyjuk lennék. Tudom, nekem már úgy sem lehet családom, hisz az évek elszálltak felettünk — éppen ezért még a lelkem is odaadnám értük. S a gyerekek? Akik szerte széled­­tek az országban, minden évben haza­látogatnak, ajándékcsomagokat hoz­nak az „anyukának“. A kisebbek na­ponta lesik, mit, hol segíthetnének. Mert ők érzik igazán azt, mennyit tesz értük, az az őszhajú asszony, aki naponta lesi minden óhajukat, s a szeretetével sugározza be életüket. Az őszhajú asszony naponta korán kel, végzi az élet mindennapi robotját — őrködik négy kisgyermek álma fe­lett. A takaros falusi házban a gyer­mekek rajongása veszi körül, úgy ragaszkodnak hozzá, mintha az édes­anyjuk lenne. Míg meghitten, kettes­ben beszélgettünk, örökké az járt az eszemben, hogyan lehet ebben az asszonyban annyi ragaszkodás mások gyermekei iránt, amikor szerte az or­szágban a bíróságokon száz és száz anya dobja el magától saját gyerme­két. Azóta, ha a bírósági tárgyalásokon a közömbösséget, a gyermek eldobá­sát látom egy-egy anya részéről, min­dig szeretettel gondolok Mari nénire és százszor hálát adok a sorsnak, hogy sikerült találkoznunk az életben. Czita Béla A televízió és a fiatalok a pedagógusok szemével RECEPTEK Őszibarack-befőtt A gyümölcsöt meghámozzuk, elfe­lezzük és rétegezve úgy rakjuk 5—8 literes üvegekbe, hogy egy sor cukor­ra egy kevés szalicilt szórunk, erre egy sor felezett őszibarackot, újabb sor cukrot és szalicilt, mfg az üveg meg nem telik. Minden kiló gyümölcs­re 50 dkg cukrot és 1 gramm szalicilt adagolunk. Lekötés után hűvös he­lyen tároljuk.- > • J =.;• i';‘ - - - r ' Alkoholos őszibarack Három kilogramm : őszibarackot meghámozunk, és előfőzzük. Ügyel­jünk, hogy puhára ne főzzük. Közben 120 dkg cukorból 6—7 dl vízben vaní­liás cukorszörpöt főzünk. Egy öt lite­res üveg aljára kevés szörpöt öntünk, belerakjuk a gyümölcsöt, s a tetejére töltjük a többi szörpöt, majd 2 dl alkoholt, végül a tetejére szalicilt szórunk. Az alkohol feltöltése után ^alamikor régen, sok évvel ez­­w előtt, kilenc nap ragyogott az égen. Az emberek ezt csak Igen nehezen viselték el, mert soha sem völt éjsza­ka. A szörnyű fórróságban minden elszáradt. Kivesztek az erdők, s még egy fűszálacska sem tudott kisarjadni. MIÉRT KEL A NAP kakasszóra: A szegény emberek már azt sem tud­ták, mihez kezdjenek, kihez, mihez folyamodjanak? Egy szép napon azonban valahon­nan előkerült egy páratlanul ügyes vadászember, aki nyilával még a szög fejét is eltalálta. Ez az emberek kéré­sére úgy megfeszítette íját, hogy róla a nyílvessző egyenesen a napok felé röpült. Persze, folytatta a lövöldözést és sikerült is a kilenc közül nyolc napot lelőnie. A kilencedik nap azon­ban megmaradt, de az is elrejtőzött a felhők mögé. Volt öröm az emberek között! Ret­tentő örvendezés vette kezdetét. Ámde az üveg teljesen tele legyen. Dunsztol­­ni nem kell a készítményt, hanem az alkohol feltöltése után azonnal lekötözzük. Málnakrém Hozzávalók: 5 tojás, 5 kanál cukor, 5 rúd csokoládé, tejszínhab és málna. A tojás sárgáját a cukorral habosra keverjük, és hozzáadjuk a puhított, lehűtött csokoládét és a tojás habját. A krémet poharakba töltjük, tejszín-' habbal és friss málnával díszítjük. Ez a nyers krém különösen gyerekek­nek ajánlatos. Szivárványomlett Két-két tojással habarjunk össze sűrű paradicsompürét, parajpürét, majd két tojássárgáját keverjünk össze pirított kenyérkockákkal. A három különböző omlettet külön megsütjük, és egymás tetejére rakva tálaljuk. APRÖ NYÁRI TANÁCSOK A nyári melegben hosszú Ideig friss marad a vaj, ha porcelán­vagy üvegedénybe gyömöszöljük, s tetejére hideg vizet öntünk. A vizet napjában többször is cserélni kell. A vastagabb vízréteg meg­óvja a vajat az avasodástól. Így nem fontos hűtőszekrénybe tenni, tehát könnyebben kenhető. Ha nagy hőség van, jégkockákat is tehetünk a vajon levő vízbe. A főzelékfélék közül csak a krumplit tegyük fel hideg vízben. A káposztát, kelt, spenótot és a többi főzelékfélét forró vízbe te­gyük fel. A tejet forralás után azonnal állítsuk hideg vízbe, lehűtve to­vább eláll. Hogy a főzelékféle megtarthassa szép zöld színét, főzés közben ne fedjük le. A friss érett paradicsomról könnyen lehúzzuk a héját, ha egy percre forró vízbe tesszük, és utána néhány percig hideg vízben hagyjuk .állpi. .. ; *+­A' krumplisaláta készítéséhez a krumplit egészen melegen kell ösz­­szevágni és azonnal olajjal össze­keverni. Az így elkészített krump­lit lefedve, meleg helyre tesszük. Felszolgálás előtt adjuk hozzá a hagymát és a salátamártást: két kanál meleg víz, ecet, só, egy ka­nál cukor, mustár és bors. Mindezt jól összekeverjük és a krumplira öntjük. Fritz Stückrath és Georg Schott­meyer hamburgi pedagógusok éveken át tanulmányozták, hogyan hat a fia­talok szellemi fejlődésére a televízió. Munkájukból megtudjuk, hogy a gyer­mekek 13 éves korukban töltenek leg­több időt a tévé képernyője előtt, — naponta átlag két órán át nézik a műsort. Tizennégy és tizenhat év kö­zött az érdeklődés fokozatosan csök­ken. Az egyes műsorok iránti érdeklő­dés szinte évenként változik. A 9—10 éves gyerekek azokat a műsorokat szeretik a legjobban, amelyekben a főszereplők állatok, kedvelik a soro­zatfilmeket, s egy részűk már érdek­lődik a bűnügyi filmek után is. De legjobban a reklámfilmeken mulatnak. A 13—15 éves gyerekek érdeklődése már kiterjed a zenés műsorokra, a sport- és színházi közvetítésekre is. A 18 éves fiatalok pedig egyre élén­kebben érdeklődnek a politika, a hí­rek, az időszerű témák iránt. AZ ÖREGEKRŐL MINDENKINEK Korányi Sándornak, a híres orvos­­professzornak ismert megállapítása, hogy az öregedő ember alkalmazko­dási képessége a változó viszonyokhoz mindenféle irányban csökken. Es ez így is van: az idős korban a szövetek vízben szegényebbé válnak, bizonyos sók halmozódnak fel és több bioké­miai változás is bekövetkezik. Az élettani elöregedésre jellemző rész­­folyamatok kialakulásában az ideg­­rendszernek döntő szerepe van. Az alkalmazkodó-képesség és az anyag­csere ugyanis az idegrendszer irányí­tó és szabályozó befolyása alatt áll. Márpedig a szövetek biokémiai és fizió-kémiai változása s a sorvadásos folyamatok nyilvánvalóan az anyag­cserével, illetve az idegrendszernek az anyagcserét irányító működésével függnek össze. Az alkalmazkodási képesség és a szövet-anyagcsere megváltozásának időpontját, az idegrendszeri működés átalakulásának kezdetét ma még nem tudjuk megjelölni, tgy nem tudunk arra sem felelni, hogy miiyen idő­pontban kezdődik a szervezet elöre­gedése, mert ez nem egyetlen szerv vagy szervcsoport, hanem az egész szervezet működésváltozásától s ezzel kapcsolatos biokémiai és alaki folya­matokból adódik. Hogy az idegrend­szer öregségi működésváltozásait mi­lyen kezdeti alaki átalakulások kísé­rik, ma még csak nagyon kevéssé ismerjük. De az bizonyos, hogy az élettani elöregedés 70 és 80 év között sem, az idegrendszerben, sem másutt nem okoz az élettel összeférhetetlen elváltozásokat. Így az élet meghosz­­szabbításának voltaképpen nincs aka­dálya a szervezetben. Klimová-Fügnerová Nők az élet de­lén című könyvében többek között arra a kérdésre keres választ, hogy a boldogság nem tartott sokáig. Igen erősen kihűlt a föld s a hosszú-hosz­­szú éjszakáknak nem akart vége sza­kadni. A kétségbeesett emberek most az énekes madarakhoz folyamodtak, s megkérték őket, hívják vissza a napot. De a nap nem állt az énekes madarak hívásának. Végül is az emberek a kakasra fa­nyalodtak. Kérték, énekeljen ő is. De a kakas merő szerénységből erősen szabódott, hogy ő bizony nem tud énekelni. Segíteni azonban mégis akart. Elhatározta hát, hogy mégis­csak megkísérli az éneket. Belekez­dett, s hozzá olyan erővel, hogy telje­sen belevörösödött. A nap ekkor meg­jelent az égen s a madarak kara rá­zendítette hálaénekét. Ettől az időtől kezdve a nap akkor kel fel, amikor a kakas szól. Román eredetiből fordította: Mohr Gedeon Színes kulturális műsorral, s felvo­nulással egybekö­tött új kenyér ün­nepséget tartottak Pereszlényben. Az ifi-tánccsoport a Cigánytánc-cal re­mekelt. Am az óvó­dások és iskolások is kitettek magu­kért. Képünkön a kis Csomó Tihamér lát­ható a hajdani ne­héz aratást jelké­pező kaszával. Bállá ]. felvétele A lusta kis Ziimike A kertben ezer színben pompázott a sok szép virág. Édes illatuk már kora reggel kt­­csalta a szorgalmas méhecskéket. Énekelve csókoltak meg minden szá­lat s naphosszat gyűjtötték a finom nektárt. Csak Zümikének, az egyik kis kap­tárlakónak nem ízlett sehogy sem a munka. Kényesen emelgette szár­­nyacskáit, s hiába hívták a többiek, ő inkább a közeli diófa hús árnyékát választotta. Ott pihengétett, nyújtóz­kodott. A tikkasztó hőség azonban ott is rátalált, Egykettőre leragasztotta pillácskáit, úgy hogy társai hivoga­­tását már nem is hallotta. Pedig kár volt, mert a távolból sö­tét, gonosz felhő közeledett. Nemso­kára megdördült az ég is. Csak akkor ébredt fel Zümike. Sietett volna a többiek után de már késő volt, mert nehéz esőcseppek koppantak a hátán. Teljesen átázott, mire egy kis fa­repedésben menedékre talált. Sírt, zo­kogott eleget félelmében, s átázott ruhácskájában didergett. Szerencsére a felhők hamarosan el­takarodtak. Előbújt a napocska. Pár perc múlva ismét megtöltötte meleg­sége a felfrissült levegőt. Zümike is előmászott rejtekéből. A napocska szerencsére megkönyörült rajta. Megszárította vizes, angyontépá­­zott ruhácskáját, úgyhogy mire be­esteledett, haza is repülhetett. Hozzátartozói kimondhatatlan öröm­mel repdesték körül elveszettnek hitt Zümikéjüket. Zümi ott helyben keser­ves könnyhullatás közepette megígér­te, hogy soha többé nem lesz haszon­talan, dologkerülő. ÖLLÖS MÁRTA VÍZSZINTES: 1. ízletes gyümölcs. 5. Török katonai rang (BÉG). 6. Dán váltópénz. 8. Ö — németül. 10. Fél alma. 11. Kerek szám. 12. Nem az. 14. Láma egyik típusú betűi. 15. Vesz­teség. 17. E napi. 18. Majdnem min­den családban van már. FÜGGŐLEGES: 1. Mázsái. 2. A fa része. 3. Asszony, leány. 4. Mátka. 5. Liget. 7. Régebbi iskolatípus. 9. A két partot köti össze. 13. Csuk. 14. Laoszi néptörzs (LAO). 16. Föléje. 17. Személyes névmás. Beküldendő a vízszintes 1., 11. és 18., függőleges 5. és 7. számú sorok megfejtése. Kedves Gyerekekl A Szabad Földműves 33. számában megjelent kis-keresztrejtvény helyes megfejtése: sárga, zöld, piros, lila, kék. Könyvjutalomban részesülnek: Ilka Otília, Alístél 197. sz. és Diószegi Lajos, Lelesz 445. sz. A hamburgi pedagógusok nem elé­gedtek meg csupán a száraz statisz­tikai adatok közlésével, a jelensége­ket pedagógiai szempontból is elemez­ték. Véleményük szerint a fiataloknak kétharmada túl sok időt szentel a televíziónak, és válogatás nélkül min­den műsort megnéz. Ennek rossz hatása már az úgy­nevezett játékos korban is megnyil­vánul. A gyermekjátékok szellemi aktivitása helyett passzív élmények gyülemlenek fel, s ezeket a gyerekek még nem képesek szellemileg feldol­gozni. Az idősebb gyermekeknél a televízió hatására lanyhul az érdeklő­dés a könyvek, a művelődés iránt. A legveszélyesebb a helyzet a gim­nazistáknál. A 440 kérdezett gimna­zista 70 százaléka azt válaszolta, hogy szívesebben tölti szabad idejét a ter­mészetben, mint a tévé készülék előtt, 60 százalékuk pedig nem hanyagolja el az olvasást a tévé kedvéért, (msz) MímííiI*— TANÁCSADÓ mit is érne az életünk gyermek nél­kül? Csupán önző lét volna, mely nyomtalanul eltűnik. Majd így foly­tatja: A férfi és a nő nem egyformán reagál erre a kérdésre. A férfi gyak­ran a jelenben vagy a múltban gon­dolkodik és inkább megdöbben azon, hogy öregszik. Szomorúan megállapít­ja, hogy barátai egyre kevesebben vannak. A nő a jövőbe néz és sokkal inkább a gyermekeiben, az unokáiban gondolkodik. Az ifjúság, a jövő szere­tete előrehaladás. A hátranézés, az emlékezés, az elmúlás árnya. Ügy gondolom, alapjában véve el­fogadhatjuk az idézett szerzők véle­ményét, anélkül persze, hogy kivételt nem ismerő szabálynak tekintenénk azt. Valószónűleg mindkét elméletben bőven találhatunk ezzel ellentétes esetet, például, mint ahogyan a véle­mények is megoszlanak abban a kér­désben, hogy az utód, a gyermek, az unoka végeredményben öregít-e vagy sem. Holott ezen nincs mit vitatkozni. Gyermekének örül az ember, de álta­lános tapasztalat, hogy az unokájának még jobban örül. Szinte mindnyájunk közös ismerőse a nagymama, aki ko­rábban melankolikus, búskomor, fizi­kailag is gyenge és beteg volt és ma — szinte mondhatni — az unokája kedvéért képes hosszabb távot gyalo­golni naponta és helyt áll a kicsi mellett. Az utód, a kisgyermek való­sággal felvillanyozza az idős ember érdeklődését azzal, hogy bizonyos jól­eső izgalmat okoz az életfunkciókat valósággal felújítani, regenerálni ké­pes. Vagy ki ne tudna olyan nagy­papákról, akik korábban nemigen ér­deklődtek az élet haladása iránt, de amióta unokájuk kérdéseire feleiniök kell, érdeklődnek, olvasnak, sőt még tanulnak is. £s éppen ez a kapcsolat a lüktető és haladó élettel — legyen bármi a forrása, mindenekelőtt ez hosszabbítja meg az életkedvet, és ezzel együtt az erőnlétet is. íme a szellemi erőnlét, a panaszmentes öregség egyik titka. Az agy az egész élet kormányzója, az életfunkciókat nem engedi nyugdíjba, ha a szellem épségben, frisseségben megtartott. Kétségtelen, hogy az idős ember nyugalmat igényel. Ám a hosszantartó nyugalom egyben befeléfordulás és út a lassú elmúlás felé. Szükséges, hogy az óhajtott és megérdemelt nyugalmat időnként a környezetünk­kel való törődéssel is frissítsük, ami elsősorban a családban a jövővel, a fiatalsággal való foglalkozás után biztosítható. ‘. Jó-e, ha az öregek mindig csak öregekkel beszélgetnek? Szükséges ez is, de a haladó élet megfigyelése és követése csak kellő ruganyosság, szel­lemi frisseség, a környezetünk iránti egészséges érdeklődés mellett bizto­sítható. Es ebben az ifjabb nemzedé­kek is sokat segíthetnek. Megértéssel, végeredményképpen az öregkor ru­galmasságát frisseségét segítenek megőrizni. No de mit csináljanak azok, akik­nek nincs utódjuk, nincs gyermekük, nincs unokájuk? Parányi jóakarattal, megfelelő hozzáállással mindenki tud olyan fiatal ismerősöket, barátokat szerezni, akik biztosítják — Madács szavaival élve — „Az Edenkertnek egy késő sugarát“. Még a szociális otthonok lakóira is gondolhatnak a CSISZ csoportok, a pionírok, rokonok, fiatal barátok, akik ezt a kapcsolatot képviselik. Gondoljuk csak meg: az ember nem élhet önmagában, megértés és szere­tet nélkül. Erre időskorban fokozot­tan szüksége van és ezt — hiszen csak egy kis figyelmesség és szív kell hozzá — számtalan formában meg­adhatják a fiatalabb nemzedékek. Dr. BUGA LÁSZLÓ SZABAD FÖLDMŰVES 9 1967. augusztus 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom