Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-19 / 33. szám
A nyári mézelszedés és évzáró vizsgálat természettani feltételei Azt szoktuk mondani, a méhészeti év nem azonos a naptári évvel, mert amikor a naptári év beköszönt, a méhcsalád egy különleges golyó formájában pihen. Él, csak pihen. Ez a különleges állapot adja ajkunkra a kérdést, tulajdonképpen mikor kezd fejlődni? Itt meglepődünk, mert általában tavasszal ébred, amikor megjelenik az első meleg napsugár. A méhcsalád is szaporodásnak indul, ám mégsem tavasszal kezd. Tavasszal nem tud másképp indulni, csak azokból a lehetőségekből, amelynek alapjai már előző év júliusában, augusztusában és szeptemberében lettek lerakva. Tavasztól kezdve a növényzet mindig több és több élelmet (nektárt, virágport) nyújt a méhcsaládnak. Ez a beözönlő élelem irányítja a méhcsalád egész ténykedését. A külvilág méhlegelője, azaz a környezet, az egész biológiai egység életére alapvetően elsőrendű. Addig, amíg a kaptárba sok élelem özönlik és az felülmúlja a fiasftás szükségletét, sőt készletek is halmozódnak fel, szaporodik a fiasítás is. így érkeztünk kb. július 10— 20-ig, amikor az élelem beözönlése megcsappan, mert a növényzet már majdnem elvirltott. Ekkor a méhésznek el kell végeznie évzáró munkáját, miközben három nagyon fontos dologgal kell tisztában lennie: 1. Mennyi mézfölösleget szabad elvennie? 2. Mikor kell és szabad ezt elvégezni? 3. Elő kell-e segítenie a fiasítás fejlődését? „ A méhészeti év tehát általában a növényzet nyári elvirágzásával ér véget. A valóság, hogy ekkor végződik, de egyben kezdődik is a méhészeti év. Figyelembe véve Földünk váltakozó évszakait (nálunk a mérsékelt övezetben) a méhcsalád életében négy fejlődési időszakot különböztetünk meg. Ez a négy fejlődési időszak a következő: 1. Későnyári és őszi fejlődési időszak, mely a nyári méhlegelő erősebb megcsappanásától az első fürtbehúzódásig tart. 2. A télifürt pihenési időszaka, mely az első fürtbehúzódástól, vagyis az első hideg őszi éjszakától, az első tavaszi langyos fuvallatig tart. 3. Koratavaszi fejlődési időszak a téli fürtben, mely az első tavaszi melegebb szellőfuvallattól addig tart, amíg a jó időjárás következtében a telelőfürt feloszlik. 4. A főfejlődés tavaszi és nyári időszaka, mely a télifürt felosztódásától a nyári méhlegelő erősebb megcsappanásáig tart. Mivel a múlt évi zárás, egyben ez évi nyitás is, előbb a zárás természettani feltételeit ismertetjük. *_ • __ Bizony nyáron, július közepe táján, a kijáró gyűjtőméhek mindig huzamosabban repdesnek virágról virágra, és a nagyon fontos kincs, a nektár mindig kevesebb és kevesebb. Sőt, elérkezik az a pillanat, amikor a napi hordás a Hasításnak sem elég és pótolni kell a készletekből. A megcsappant élelem végigsuhant a kaptárban egy intelmet. Állj! Mi, lesz, ha az összegyűjtött kincset elfogyasztják a fiatalok? Nincs többé utánpótlás és ez az egyszerű tény, legelőszöris a heréket végzi ki. Most már nincs szükség fölösleges szájra. Kikergetik őket. Ez a kezdet. Azután látják, minek nevelnének naponta ezerötszáz új ivadékot, mikor már háromszáz sem talál kincset. És a létfenntartási ösztön a méhcsalád hajójának a kormányán fordít egyet. Az anya kevesebb pempőt kap és többé nem képes naponta ezerötszáz petét lerakni, mert a szűkített táplálkozásból most már csak ötszázra telik erejéből. Az anya tehát csak annyit petézik, amennyi a következő téli hónapokra „alapvetően“ szükséges. Igen, az anya pontosan csak annyit petézik, amennyi a csa,lád erősségével, készleteivel, a család üregével, odújával, kaptárainak nagyságával alapvetően szükséges arányban áll. A természetben akár szabadon, akár méhésznél élő méhcsalád ezen gépeknél is pontosabb tudása és előrelátása a legbizarrabb tanulmány, melyet a méhész kaptáraiban könnyen figyelemmel kísérhet. Ezt rendes körülmények között nyár utolján, így játssza a természet. Itt hangsúlyozni kell az „alapvetően“ szócskát, mert valóban itt kezdődik a jövő évi családalapítás, ha a méhész valamilyen bőségesebb hordási lehetőségekről gondoskodni nem tud, vagy nem akar. A vándorlás itt is tartozéka a korszerű méhészkedésnek, mert a fiasítás minden korlátozás nélkül folytatódhat és jócskán pergethetünk is. Mi azonban nem tudunk és nem akarunk vándorolni, tehát az említett három pont szerint elvégezzük „évzáró“ vizsgálatunkat. Ezt a vizsgálatot az első hereűzéskor, de legkésőbben július 20-ig el kell végezni. Később nincs sok értelme. Mivel a mézkamrák még fenn vannak, azokat is átvizsgáljuk. A herék űzése kétségtelenül biztos jele az eleségcsökkenésnek. A kaptármérleg naponta csökkenő eredménye ilyenkor még jobb és korábbi bizonyíték. A mézkamrákat kereteivel együtt leemeljük (rakodókaptárakról) és félre állítjuk, mert előbb a fészket vizsgáljuk meg. Megállapítjuk, mennyi a fészek mézkészlete, mennyi és milyen az összfiasítása, és ezeket az adatokat pontosan feljegyezzük. Többévi megfigyelés eredményeként a következő természettani feltételeket állapítottam meg: 1. Egy jó méhcsalád téli előkészítéséhez és jövő évi kifogástalan fejlődéséhez vizsgálatunk idején legalább 12 kg mézkészletnek és 100 dm2 Hasításnak kell lennie. Ez a megállapítás alapfeltétel, de csak a kettősfalú, rendszeresített B kaptárainkra vonatkozik. Ezek 9 kereten összesen 180 dm2 lépfelülettel rendelkeznek. A mindenkori érvényes arányszám tehát ez: 100 dm2 fiasítás és méhek + 80 dm2 élelem — 9 keretes fészek ami számokban kifejezve: kb. 39 000 új méh (napi 1857 pete) és idős méhek + 13,6 kg méz és virágpor = a korszerű méhcsaláddal. Más kaptáraknái a lépfelület arányában kell az egyes értékeket növelni vagy csökkenteni. Ebben a kérdésben a méhcsalád lakása döntő tényező, ha a méhlegelő jó. Egy biológiailag tökéletes anya napi 2000-en felül is petézhet. A család tehát a nagyobb kaptárakhoz is alkalmazkodhat. 2. A második feltétel: lezárjuk a mézkamrát. Ha a fészekben nem találunk 12 kg mézet és jó lépekben virágmézünk van (mézharmatméz alkalmatlan) néhány mézeslépet félreteszünk, a többit kipergetjük. Mivel számottevő hordásra nem számíthatunk, a mézkamrák szükségtelenek. Most már nagyon fontos, hogy az összes méh a fészekbe tömörüljön, hogy annak kialakulását és méreteit mielőbb pontosan lássuk. A mézkamrák ezután a további munkákban már csak gátolnának. 3. Feltétel a gyengébb családok fiasításának és készleteinek kiegészítése, gyenge családok megszüntetése, egyesítése. Állítom, hogy csak most szabad, és legkisebb veszteséggel csak most lehet gyengébb családjainkat felerősíteni vagy egyesíteni. Ha az egyesítést későbbre halasztanánk, nem bizonyos a legmegfelelőbb téli fészek kialakítása, mézkészletek befedése, ami rendkívüli károkat okozhat. Teljesen helytelen lenne az a gondolat is, ha valaki a gyengébb családokat nagy áldozatokkal, különleges gondossággal jól betelelné és egyesítésüket tavasszal hajtaná végre. Ez azért helytelen, mert legkisebb elhullás és készletfogyasztás mellett, csak a kaptár nagyságával, illetve leszűkített nagyságával arányban álló, legerősebb családok telelnek át. Két gyengébb család mindig két erősebb veszteséggel tud csak áttelelni. Ez így van, és ezen változtatni nem lehet. Végül gyenge családokból, egyesítés nélkül erős, rendes családot még a legdúsabb serkentés árán sem ősszel, sem tavasszal, de a nyár folyamán sem lehet alkotni. Ezzel teljesen kár foglalkozni. Ilyenkor kihasználhatjuk az egyesítés minden lehetőségét és módját, mert bőséges időnk van. Könnyen kialakul az új fészek, akár tűzdelünk, akár újságpapíron és mézkamrán keresztül egyesítünk. A félretett mézeslépeket felnyitjuk és a mézkamrán keresztül, ott, ahol a készlet kiegészítésre szorul, befüggesztjük. Ha mézeskereteink nem lennének, az élelemkészletet legalkalmasabb sűrű szörppel azonnal kiegészíteni,hogy a 12 kg élelemkészlet meglegyen. Enélkül az anya az alapvetően szüksége: Hasítást teljesíteni egyszerűen nem tudja. A megszüntetett családokból megmaradt családjaink egytized részére három-ötkeretes tartalékanyákat, családokat létesítünk. 4. Végül negyedik feltételként a lassú, de biztos nyárvégi hordást kell azonnal biztosítanunk. Ha ezt telephelyünk vidéke biztosítja, nyári Hasító serkentésre nincs szükség. Ellenkező esetben és akkor is, ha csak részben biztosítja, a fennhagyott üres mézkamrába 1 kg cukorlepényt teszünk és ezt kifogyni egész a téli élelem beadásáig nem hagyjuk. Ha cukorlepényünk nincs, beállíthatunk 1 kg kockacukrot is, melyet mézes vízzel meglocsolunk és félig felolvasztunk. (Kristálycukorból sokat kihurcol-1 nak.) Ezt a serkentést csak a fészek készleteinek kiegészítése után lehet alkalmazni. Szirmai István «$» «J» »j* *2» «2* *2* <♦ *2* *2* ♦' A SEJTNYITŰ GÉP ÉS A PÖRGETŐ ÖSSZEHANGOLÄSA Benecke megállapítja, az újabbféle sejtnyitó gépek olyan gyorsan dolgoznak, hogy a pörgetek nem érik utói őket. Több vagy nagyobb pörgető kell tehát hozzájuk az eddigieknél. A méztermelés negyedrésze a „fedelezésben“ van, s külön kell választani belőle (csurgatással, kicsapatással, olvasztással). Ugyanabban a lapszámban 72 keretre való, sugaras pörgetőt hirdetnek. A gép akkor éri el a legnagyobb forgássebességet, amikor a lépek kiürültek, s olyankor a villanymotor önműködően kikapcsolódik. Az ilyen teljesítményű pörgető jól kiegészíti a sejtnyitó gépeket. (The Ausralasian Beekeeper Ausztrália.) IJHi !=*.+-! 7
