Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-19 / 33. szám

A méz virágporának vizsgálatáról Az elmúlt években 82 méz­mintát gyűjtöttünk össze 48 hazai helységből. Egy gö­döllői kísérletből is felvettünk 20 mézmintát, összehasonlítá­sul két erdélyi és egy ótátra­­füredi mézmintát is tanulmá­nyoztunk. A mézeket a gödöllői Méhtenyésztési Osztály megfi­gyelői küldték kérésünkre, rész­ben más méhészetekből kaptuk. Egy jelentős rész az osztály méhészetéből származott, több évből. Némelyik megfigyelő többféle mézmintával is segí­tette a vizsgálatokat. A szár­mazási helyek eloszlása nem egyenletes. Legnagyobb részük a Duna—Tisza közi, valamint a nógrádi és mátrai jelentős akácos vándorhelyekről került hozzánk. Igen kevés mintánk van a Dunántúlról, és sajnos, egy sincs a Debrecen környéki és nyírségi híres akácosokból. Ezeket a mézeket az elmúlt másfél évben többféle vizsgálat­nak vetettük alá. Fő célunk a magyar mézek cukrainak korszerű (papírkro­matográfiás) vizsgálata volt. Elsősorban az akácmézek ta­nulmányozására törekedtünk, de gyümölcsvirág, hárs, levendula, lucerna, kutyatej, napraforgó, somkóró, vegyes virágmézek és néhány édesharmatméz is sze­repelt. A mézek származásának meg­állapítására vizsgáltuk a méz­ben található virágporokat és részben mennyiségüket. Eköz­ben tanulmányoztuk a mézek­ben található idegen szennyező anyagokat is. A vizsgálatok aredményei részletesen máshol jelennek meg. Több részre bont­va röviden a „Méhészet“ hasáb­jain is ismertetem a vizsgálatok egyes eredményeit. Most virág­­poros vizsgálatokkal kapcsola­tos tapasztalatokról írok. (A virágpor tudományos idegen neve pollen. A magyar elneve­zést használom.) A mézek eredetének virágpor elemzéssel (pollenanalízissel) való eldöntése régi módszer. Alapja az, hogy az egyes nö­vényfajok virágporszemcséinek alakja, nagysága, mintázata kü­lönféle. A vizsgálat mikroszkóp­pal folyik, és nemzetközileg el­fogadott módon kell erre alkal­mas készítményeket csinálni. A módszer használatának nagy úttörője a kiváló német méhésztudós, Zander. Rajta kí­vül nevet szerzett magának %, téren való kutatásokkal Arm­­»ruster, Jacobs, Griebel, Oenic­­te, Young, az újabb időkben Oemianowicz és felesége, Lou­­feaux, Maurizio és többen má­sok. Magyarországon Hazslin­­szky Bertalan vezette be a mód­szert. Közleményei megalapoz­ták tudásunkat a magyar mé­zek virágportartalmáről. Első munkájában (1938) számos ve­gyes virágméz és egyéb virág­mézek vizsgálatával szerzett tapasztalatait ismertette, későb­bi (1952) nagyobb dolgozatá­ban pedig a magyar akácmézek Virágporainak elemzését adta. A hazai mézekről e tekintetben újat nem nagyon tudunk mon­dani. Hazslinszky nyomán a Hagyar mézek vizsgálata virág­­»orelemzéssel ma már elterjedt auúkamódszer. Nehézséget okozhat, hogy a virágporok nem mindig térnek el annyira, hogy pontos meg­határozásuk biztos lehetne. Így például a keresztesvirágúak családjába tartozó növényfajok egy részének virágpora egy­máshoz nagyon hasonló. Ez azért is hátrányos, mert nagyon sok magyar mézben gyakoriak a keresztesvirágú növények vi­rágporszemcséi. Ugyanígy a ró­zsafélék családjába tartozó szá­mos gyümölcstermő növény vi­rágpora vagy például sok pil­langósvirágú takarmánynövény virágpora a rokonfajtákéhoz hasonló. Ilyenkor csak annak a nagyobb csoportnak a nevét említjük, mely még biztosan azonosítható. így a minőségi virágporelemzés bizonyos gya­korlat után a hasonlóság elle­nére is lehetséges. Nagyobb nehézségekkel talál­kozunk akkor, ha a virágporok mennyiségét is tanulmányoz­zuk. A nemzetközi irodalomban meg szokták állapítani a Zan­­der-féle csoportokat. Hazslin­szky nyomán mi is megállapí­tottuk ezeket a vizsgált mézek­nél. Itt fővirágporról, kísérő­­virágporról és egyes-virágpor­ról beszélünk aszerint, hogy az illető növényfaj virágpora a mézmintában található virágpo­rok 45 %-ánál több, 16—45 °/o közötti, vagy annál kevesebb. A virágporelemzés célja, hogy megtudjuk, milyen növényekről gyűjtötték a mézet a méhek. Ha a mennyiségi virágporelem­zéssel kapott adatokat úgy vesszük, hogy valamely növény­faj ugyanannyi százalékát adta a nektárnak is, ahány százalé­kát adta a virágpornak, akkor igen hamis képet kapunk. Meg­említem az ezzel kapcsolatos néhány külföldi vizsgálat ered­ményét. Maurizio (1955) azt tapasztalta, hogy az egyes nö­vényfajok virágportermelő ké­pessége erősen eltérő. Nagy a különbség pl. a „tiszta" akác­mézek virágportartalmában: 10 gramm mézben 6000—18 000. A szelídgesztenye mézében 90 000 —1 900 000 virágporszemcsét számlált. Bizonyos növények virágportermelése igen szegé­nyes. Ilyenek a nálunk is elter­jedtebb növények közül a hár­­sak, a lucerna, számos ajakos­­virágú növény, mint pl. a zsá­lyák és a levendula. Caillas (1965) azt írja, hogy a leven­dulaméz legtöbbször egyáltalán nem tartalmaz levendula virág­port és 4—5 %-ot is csak rit­kán. Demianowiczék (1955) több egyforrású mézet tanulmányoz­va 1 g mézben az alábbi számú virágporszemcsét találták: ezüsthárs 186, fehér mustár 426, fehér here 1795 és pohánka 5801. Még meglepőbb számokat kapott Barbier (1958) számos egyforrású méz tanulmányozá­sakor. 10—10 g mézben 172— 128 250 virágporszemet talált. A legnagyobb különbséget egy­forrású mézek tanulmányozása­kor Demianowiczné (1961) kap. ta. Az akácméz 1 grammjában 122, a nefelejcs mézének egy grammjában pedig 17 millió 309 ezer virágporszemcsét szá­molt meg. — A felsorolt adatok is rámutatnak a mennyiségi vi­rágporelemzés nehézségeire. A méz származásának meg­állapítását bonyolítja az is, hogy a mézben nemcsak azok­nak a növényeknek a virágpora található meg, amelyekről nek­tárt hordott a méh. Gyakran találjuk nem mézelő növények, pl. fűfélék virágporát. Pörge­téskor bejuthatnak a mézbe. Így pl. kora tavaszi gyümölcsvirág­­mézben nyáron, nyárvégén vi­rágzó növények, pl. pillangós­­virágú takarmánynövények vagy a napraforgó virágporára aka­dunk. Nagyon érdekes lehet az édesharmatmézek virágporösz­­szetétele. Azt hihetnők, hogy ezekben kevés a virágpor. Ez nem mindig van így. Néhány édesharmatmézben igen sok vi­rágport találtunk. Mint ismere­tes, az édesharmat a növények leveleit részben vagy egészen borítja, ha bőségesen termelő­dik. A szél nagyon sok virág­port belefújhat, s így a méhek azt behordják. Az édesharmat­mézek sem teljesen egyforrá­­súak. Úgyszólván mindig virá­gokról is gyűjtenek egyidejűleg a méhek, s így a virágporössze­tétel gazdagodik. Így pl. egy nagymarosi édesharmatmézben nagyon sok szelídgesztenye vi­rágport találtunk. Lássunk néhány tapasztalatot a vizsgálatokból. Megerősíthet­jük Hazslinszky eredményeit. „Tiszta“ akácméz nincsen, min­dig keveredik bele más növény virágpora, s nyilván nektárja is. Másrészt néhány akácméz­nek mondott mézben alig vagy egyáltalán nem volt akácvirág­por, ellenben számos más nö­vényé annál inkább. Kaptunk pl. napraforgómézet, melyben nem volt napraforgó virágpor. Úgy látszik, ebben az esetben a méhek nem látogatták a nap­raforgótáblát, hanem a köze­lebbi, főleg pillangósvirágú és más növényekkel borított rétet járták. Sok esetben viszont a beküldők helyesen jelezték a méz származását, a virágpor­­elemzés a képet inkább csak bővítette. Sok mézmintában megtalál­tuk a búzavirág (Centaurea cynus) virágporát. Már Hazs­linszky is jelezte ezt, s mézeink egyik jellemző virágporának tekinthetjük. Nemcsak nálunk, hanem az európai mézek jelen­tős részében előfordul jellegze­tes alakú virágpora. Hammer új (1966) vizsgálatai szerint a búzavirág Európában sehol sem ad értékes mézhordást. (Régeb­ben, amikor gyomirtó szereket még nem használtak, a búza­virág nagyobb méhészeti jelen­tőségű volt.) Sőt, szerinte mint virágporos növény is alárendelt szerepű, és nektárjának cukor­százaléka is meglehetősen kicsi (31,4—32,8 %). Ügy látszik azoknak a növényeknek egyike, melyek méhészeti jelentőségük csekély volta ellenére a virág­porelemzőt kellő óvatosság hiá­nyában tévútra vezethetik. A virágporelemzések adatait általánosan tekintve, különösen Hazslinszky 1938-as adataihoz képest, a mézelő növényekben változás látszik. A koratavaszl gyümölcsvirágzás jelentősebb­nek tűnik. A nyári legelőben nagy részt képviselnek a pil­langós takarmánynövények, te­rületük növekedése a virágpor­elemzésben is jól megmutatko­zik. Ez érvényes lehet a napra­forgóra is. Nagyon csökkent viszont a tisztesfű jelentősége, s ezt a mikroszkópos vizsgála­tok is mutatják. Fővirágporként nyári mézekben jóformán sehol sem jelentkezett, bár igaz, hogy mézeink nem teljesen a híres tisztesfüves területekről szár­maztak. Igen sok mintában for­dult elő keresztesvirágúak, fő­leg gyomok virágpora. Több is­mert mézelő növény virágporát viszont a várakozással ellentét­ben alig vagy egyáltalán nem találtuk. A virágporelemzés még más tanulságokkal is szolgált. Ezek inkább a mézvizsgálót érdekel­hetik, s itt nincs hely ismerte­tésükre. Annyi bizonyos, hogy a virágporelemzés, bár korlátái vannak, a mézvizsgálat értékes módszere. A mézek virágpor­tartalmának tanulmányozása önmagában még nem világít­hatja meg valamely mézminta származását. Azonban az érzék­szervi és többoldalú vegyi vizs­gálatokkal együtt megközelít­heti a helyes választ. A mézben a virágporon kívül más szilárd alkotórészek is ta­lálhatók. Ezek egy részének magyar mézekben való előfor­dulásáról a következő két cik­kemben írok. Halmágyi Levente, Gödöllő (Méhészet, 1967 május)

Next

/
Oldalképek
Tartalom