Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-19 / 33. szám

A dinnyés véleménye Valamikor a vándordinnyések tábo­rához tartozott, Apjával együtt fél tucat uraságnál dolgozott. Mert akko­riban úgy volt, hogyha összekülönböz­tek a földbirtokossal, vették a tarisz­nyát és továbbálltak egy házzal. Mun­kaadói között emlegeti a Suszdekokat, Kónokat, Brackokat, akiknél felesben dolgoztak. Számtalan éjszakát töltött a jellegzetes kunyhókban a dinnye­földeken. Még akkor, gyerekkorában szerette meg ezt a kényes növényt. Mert bizony sok vesződséget, ápolást kíván a dinnye addig, amíg ízletes húsába belekóstolhatunk. Sokszor kel és nyugszik le a nap, míg elindulhat­nak az első áruval rakott szekerek a piacra. De ilyenkor a számtalan nagy gyümölcs szemlélgetése közben kár­pótlást érez a sok fáradságért, mun­káért. Most is, amikor a dinnyeföld termését szemlélgetjük, boldogan mo­solyog. Mindjárt meg is kérdezem. — Úgy látom, szép a termés, meny­nyi lesz a hektárhozam? — Nem panaszkodhatunk, de több is lehetne, ha... Hosszas magyarázatba kezd. El­mondja, hogy a palántanevelés is 'nagy szakértelmet követel, mert az edzett erős palánták hamarabb szok­ják meg a szabadföldi mostohább vi­szonyokat. Minden eső után kétszer kell porhanyítanl a növények körül a 'földet, hogy elég levegő jusson a gyökerekhez. Idén kétszer permetez­tek. Erről sem szabad megfeledkezni, mert a gombabetegségre nagyon ér­zékeny a dinnye. Magyarázat közben lehajol az egyik indához, elkaparja róla a földet, és szakértelemmel fej­tegeti: — A termésre nagy mértékben ki­hat az indák egyenletes elvezetése és legyökereztetése. Minden Indát leg­alább két-három helyen le kell földel­ni, hogy ott gyökeret eresszen és így több tápanyagot vehessen fel a föld­ből. Ezután nőhet ám csak nagyra a dinnye! Amint végignézek a dinnyetáblán, Ocsovszki Józseftől, az ipolykeszi szö­vetkezet kertészétől a gyümölcsök nagysága felől érdeklődöm. — Hány kilósak lehetnek a legna­gyobbak? Kis ideig gondolkozik, aztán vála­szol: — Jó néhányat szedhethénk össze tíz kilón felül. De sokkal nagyobbak lehetnének, ha legalább egy héttel előbb kezdtünk volna öntözni, mert ilyen szárazságban öntözés nélkül még a dinnye sem nő. Ezen a vidéken bizony nagyon ke­vésszer és gyéren eredtek meg az ég csatornái. Ezért öntözni kellett a dinnyét és saját szemünkkel láttuk, hogy nagyon jól tették. Ahol nem ön­töztek, bizony nagyon silány a gyü­­• mölcs. Az öntözött viszont, a dinnyés szerint, megadja hektáronként a 200 —250 mázsát is. Beszélgetés közben, megkérdem tőle, mikor termelte a legnagyobb dinnyéket. — Pár évvel ezelőtt — mondja. — Ogy történt, hogy kijött az igazgató és azt mondja nekem: — Te Józsi, tudnál-e adni nekem egy tizenötkilós dinnyét? — Megpróbálom. Rejtelmes mosollyal az arcán ment a dinnyetábla közepére és kisvártatva ölében hozott egy nagy dinnyét. Az igazgató szeme láttára mérte le. Nem kevesebb mint 28,5 kg-ot nyomott. Felcsillanó szemmel mondja: — Ez volt életem egyik legszebb napjai Ez a mondat jellemző Ocsovszki Jó­zsefre. Mert az életben több helyen dolgozott ő is, több szakmában. Volt zöldségkertész, gépkocsivezető, de szíve mindig visszahúzta a dinnye­termesztéshez. Amikor az ipolykeszi szövetkezet kertészetét rábízták, arra törekedett, hogy a zöldségféle is mi­nél több termést adjon. Fóliával is foglalkozott. Sőt, jövőre már 40 áron akar fóliával paprikát és uborkát termeszteni. De a zöldségféléktől el­vette kévét a Zelenina n. v. Közel 20 mázsa uborka maradt a nyakán. Ami­kor erről beszél, kirobban belőle a felháborodás. — Jó minőségű zöldséget termelek, mégis turkálnak az áruban! Érdemes igyekezni?! Ha továbbra is így lesz, inkább dinnyét termelek. Számítása szerint a dinnye hektá­ronként megadja a 25 ezer koronát, emellett talajjavító is. Tehát érdemes vele foglalkozni. Főleg akkor, ha hek­táronként több mint két vagonnal szedhetnek össze belőle. Amikor a dinnyetermesztés helyzetéről és jövő­jéről beszélgetünk, kicsit elfelhősödik az arca. Valamikor a környéken több uraságban, 5—6 hektáron termelték a dinnyét. Most a szövetkezetek és állami gazdaságok alig foglalkoznak vele. A piacon viszont akármennyi elkelne belőle. Izig-vérig dinnyés Ocsovszki Jó­zsef. Csak jobban ki kellene használni szaktudását. BÁLLÁ JÓZSEF Gyógyulás Hajdúszoboszlón Az elmúlt öt év során Balaton-láz volt hazánkban. Aki csak tehette, leg­többször azért utazott Magyarország­ra, hogy a magyar „tengerben“ lubic­kolhasson. Nem csoda, a Balaton a Dunántúl legszebb természeti szépsé­ge és európai különlegesség. Turis­táink legfeljebb néhány órát szentel­nek Budapestnek, s ezzel vége is az évi programnak. Pedig számtalan le­hetőség kínálkozik, főként azoknak, akik gyógyulást keresnek. Így kerül­tem én is a hajdúszoboszlói gyógy­fürdőbe. A gyógyfürdő keletkezéséről any­­nyit, hogy 1925-ben olaj után kutat­tak. A próbafúrások következtében az egyik furatból, 1091 méter mélység­ből, a feltörő gázzal együtt 73 Celsius fokú víz is feltört. A második számú kút 2032 méter mély furatából 1931- ben ugyancsak hévíz tört felszínre. Azóta a hajdúszoboszlói gyógyvíz a dolgozók tízezreinek nyújt évről évre gyógyulást, üdülést, felfrissülést. A látogatók és a gyógyultan távozók száma ugrásszerűen emelkedik. Míg 1933-ban csak 84 000 fürdőjegyet ad­tak el, addig tavaly ez a szám már felülmúlta az egymilliót. Két hőforrás biztosítja a fürdő víz­ellátását, napi .4 millió liter vízzel, amely 73—78 Celsius hőfokú. Tehát csak megfelelő hűtés után alkalmas fürdésre, ivókúrára, belélegzésre. A gyógyfürdőrészleg két nyitott és két fedett medencéből, kádfürdőből, inhalatoriumból, ivócsarnokból, iszap­­pakolóból, masszírozó helyiségből, öl­tözőkből és vendéglátó helyiségekből áll. Vh feletti levegőjét a hőforrásvíz körülbelül egy méter magasságig egyenletesen, melegen tartja, a me­dence köré épített kabinsor pedig fel­fogja a szél erejét, s így a legnagyobb hidegben is fürödhetnek a vendégek a szabadban. Mit tartalmaz a gyógyfürdő vize? Az első számú hőforrásé konyhasót, szódát, jödot és brómot. A lehűtött fürdővíz 30—38 Celsius fokos. Ezt a sokéves tapasztalat alapján alakítot­ták ki, mert így bizonyult leghatáso­sabbnak a reumás betegek kezelésére. Három gyógyítási forma érvényesül. Fürdőkúra a gyulladásokra, reumás izombetegségekre, gyermekparalízis utáni bénulásokra, ortopéd műtétek után nehezen gyógyuló sebekre. Ivó­kúrát gyomorsav túltengésre, renyhe bélműködésre, valamint idült hörg­hurut gyógyítására. Belégzés formá­jában az orr, a garat, a gége, a lég­cső és a hörgők idült gyulladásos be­tegségeit gyógyítja. A fürdőkúra eredményességét fo­kozza az iszappakolás, masszázs és elektrotherápia. A gyógyfürdő szolgáltatásainak ára rendkívül kedvező: három forinttól hét forintig. Egyágyas szoba 25—30, kétágyas 45—50 forint. A vonattal érkező fürdővendégek a helyi autóbuszjárattal juthatnak el a fürdőig, amely négy kilométernyi tá­volság. Kulturális és szórakozási lehetősé­get is nyújt a város a fürdővendé­geknek. Kultúrház, könyvtár, múzeum, mozi és szabadtéri színpad műsora várja a szórakozni vágyókat. A ven­dégeknek naponta alkalmuk nyílik autóbuszkirándulásokra, Debrecenbe és a Hortobágyra. HABROVSZKY JANOS, Zólyom Aratási ünnepély. Mire gondolhat ilyenkor az ember, mint az eszem-iszomra. Ám az Űrföldi Állami Gazda­ság vezetői tartalmat adtak a hagyományos ünnepnek. Nem­csak azért, mert az egész dél­utánt betöltő kultúrműsor a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának je­gyében zajlott le, de a nap elő­készítésében benne volt az az erő és fejlődés, mely az állami gazdaság életében az utóbbi években végbemegy. Nagyszabású aratóünnepély Ezt tükrözték az ünnepi gyű­lésen elhangzottak is, amikor szavakban és számokban érté­kelték nemcsak az aratást, de az első félév eredményeit. A dolgozók becsületes és szorgal­mas munkája révén a tiszta jövedelem tervét 400 000 koro­nával lépte túl az állami gaz­daság. A beszámolóból kitűnt, hogy ez a kollektív munka eredménye. A jó szervezéssel párosult összefogás aratás alatt is meg­mutatkozott. Rövid 18 nap alatt végeztek a több mint 1100 hek­tár gabona betakarításával. E munkában nemcsak a kombáj­­nosok és a soroló gépeken dol­gozók remekeltek, de a gépja­vító műhely dolgozói Is, akik éjszaka javították az elromlott gépeket. A kombájnosok közül Lénárt Árpád végzett az első helyen, aki 4528 mázsa gabonát csé­pelt ki. Nyomában jártak Búda Gyula és Nagy István kombáj­nosok. A magasnyomású szal­mapréseken Megő Lajos és Vojtka Péter értek el kimagasló eredményeket: 131, illetve 126 hektárról préselték fel a szal­mát. Az idei aratásban érezhe­tően nagy szerepet játszott a szocialista munkaverseny és a premizálás. Az ünnepi ebéd után Borsá­­nyi Pál igazgató tanító és Sza­bó Gyula, a CSISZ szervezet elnökének rendezésében tartal­mas kultúrműsor került bemu­tatásra. A CSISZ szervezet tag­jai kitettek magukért. Színvo­nalas előadást láttunk, mely olyan gondolatokat ébresztett a gazdaság vezetőiben, hogy to­vább kell fejleszteni a kulturá­lis tevékenységet. Hiszen az állami gazdaságban mintegy 150 fiatal dolgozik, így meg van rá az alap, hogy a kultúr­­munka a gazdasággal együtt párhuzamosan fejlődjön. A hajnalig tartó mulatságot megelőzően az esti órákban az ünnepség utolsó akkordjaként Papp István a falu legidősebb — 87 éves — polgára meggyúj­totta a tábortüzet. Az ifjúság öröme elérte a tetőfokát, míg az öreg szeméből könny csor­dult, amikor a tábortűz lángra lobbant. A lángnyelvek gyor­san törtek a magasba, akárcsak az Orföldi Állami Gazdaság fej­lődését ábrázoló grafikon gör­béi. —sá— AZ ÜJ ÖNTÖZŰMÜ ■ ^ I ■ ■ ■ | ■ wr w Uj ontozomu aGaram mentén ITöbb gazdaság öntözéssel védi, serkenti a növényzetet. Éjjel-nap- j pal zakatolnak a szivattyúk, dolgoznak a szórófejek, hogy a mező­­gazdasági üzemek elérjék a lehető legjobb termésátlagot. Már az is nagy eredmény, ha megmentik az alávetéseket. A kőhídgyarmati szövetkezetben évekkel ezelőtt forgalomba hoztak egy 50 hektáros öntözőmüvet. Ez a rendszer egy kút és milliónyi literes betonvíztárolóhoz kapcsolódik, mely 300 000 koronába került. Később azon­ban megállapították, hogy ha a szi­vattyú 12—14 órán keresztül megsza­kítás nélkül dolgozik, a következő tíz órán át állnia kell, hogy ismét meg­teljen a medence. E hiányossághoz még további is jelentkezett. A tároló vize ugyanis jéghideg volt, ezért ön­tözésre kevésbé alkalmas. Mindamel­lett évente 50—60 hektár cukorrépát megöntöztek, s ez nagy hatással volt a termésátlagra. A vízgazdálkodási szakemberek ja­vasolták a szövetkezetnek, hogy a Pá­rizs nevű patakon építtesen egy duz­zasztót, ahonnan a fölgyülemlett víz öneséssel a gyűjtőmedencébe jutna. A gazdaság vezetői a helyzetismeret birtokában nem hamarkodták el, ha­nem alaposan meghányták-vetették a dolgot. A javaslatot azért utasították el, mert a patak éppen abban az idő­ben nem rendelkezik elegendő víz­­mennyiséggel, amikor a legnagyobb szükség van öntözésre. Ezután a szövetkezet maga nyújtott be egy javaslatot a Garamból történő vízszerzésre. Kezdetben a vízgazdá­­szok nem értettek velük egyet, de végül is a gyakorlati érvek meggyőz­ték őket, s a Párkányi Meliorációs Szövetkezet megkezdhette a nagysza­bású munkát. Ezt a művet a napok­ban adták át próbaüzemelésre. A Garamból 3 km-es csőhálózaton két 50 kW-os teljesítményű, alacsony nyomású szivattyú nyomja a vizet a medencébe, a harmadik szivattyú tel­jesítménye hasonló, mint az előbbi kettőé, azzal a különbséggel, hogy ez már magas nyomású. Van továbbá a szövetkezetnek egy száz hektáros trá­gyáié öntözőrendszere is, mely a 400 hektáros öntözőrendszer szerves ré­sze. A trágyalét nagy medencébe gyűjtik össze, ahonnan egy 25 kW-os szivattyú adagolja a tiszta vizet szál­lító föld fölötti csőhálózatba. Ezután lehetősége nyílik a szövet­kezetnek arra is, hogy a föld fölötti hálózat egy-egy mellékágazatára mű­trágya-adagoló készüléket is bekap­csoljon, s 20—30 perc alatt 50 kg-nyi speciális műtrágyát oldott állapotban a növényekre permeteztessen. Máris megkezdték a nagykapacitású öntözőrendszer működtetését. Persze a kezdeti hibák itt is jelentkeztek. Egyes csövek nem állták a nyomás­próbát. Ezeket kicserélik. A villamos­energiát szolgáltató transzformátort is elvitték, mert gyöngének bizonyult, helyébe újat, erősebbet szereltek. A 32 szórőfejes öntözőrendszer je­lenleg a 30 hektáros lucernás, a 40 hektáros cukorrépa-táblákat öntözi, de vizet kapnak majd a másodvete­­mények is. Az érdekesség kedvéért megemlí­tem, hogy a régebbi berendezéssel kétszer egymás után öntözték a 20 hektáros korai burgonyát, s ezen a területen 329 ezer korona nyersbevé­telt értek el. Ebből Is látható, hogy valóban érdemes öntözni. A több mint 3 milliós beruházás 80 százalékát állami, 20 százalékát pedig szövetkezeti költségvetésből térítet­ték. — Visszatérül valaha a ráfordított összeg? — tesszük fel a kérdést Kara Márton elnöknek és Kocsis Imre öko? nőmusnak. — Előzetes számítások szerint a beruházott összeg négy esztendő alatt térül vissza. Ha elgondoljuk, hogy ezen a vidé­ken minden esztendő júniusában­­júliusában s az augusztuts hónap na­gyobbik felében rendszeresen szélső­séges, száraz idő tárja, azt kell mon­danunk, hogy itt a mesterséges csa­padék aranyat ér. Tény, hogy a pár­kányi meliorációs szövetkezet dolgo­zói derekas munkát végeztek, hasznos létesítménnyel gazdagították a szö­vetkezetét. Hoksza István TT resek a palásti utcák, az embe­­rek kinn szorgoskodnak a föl­deken. Nehéz ilyenkor elökeríteni va­lakit, de ebben az esetben szeren­csénk volt, Kiss Ilonát, az Aranyos­­maróti Mezőgazdasági Műszaki Közép­iskola tanulóját otthon találtuk. — Hogyan telik a nyári szünidő? — Hát... mit mondjak? Gyorsan. Két hetet gyakorlaton töltöttem, most otthon segítek és pihenek is. — Nyaralni volt valahol? — Még nem. Most valamikor leuta­zok egy hétre a barátnömhöz Dió­szegre. Utána majd ő jön hozzánk egy hétre. Ez is megoldás. Egyrészt olcsó, másrészt hasznos. Ha elgondoljuk, hány és hány fiatalnak nyílna így al­kalma ismerkedni más tájakkal, em­berekkel. Nos, sokán nem is gondol­nak erre a lehetőségre, pedig minden nagyobb nehézség nélkül megvalósít­ható. — Az aranyosmaróti technikumban szlovák nyelven folyik a tanítás. Nin­csenek nehézségei? — Különösebb problémáim nincse­nek, szlovák nyelvű alapiskolába jár­tam. Minden esetre könnyebb lenne talán magyarul. — Tanulásra mennyit szán a nyári szünidőből? Itt aztán közbe $zól az anyuka ts. Kicsit csóválja a fejét, talán azt akar­ja mondani, hogy többet is lehetett volna a tananyaggal foglalkozni. Ica mosolyog, amúgy diákosan megvonja a vállát: — ... tudja, hogy van... bele-bele néz az ember!... — Hát igen, bele-bele néz. Külön­ben is a nyári szünidő azért van, hogy pihenjen a diák — sietünk Ica segít­ségére, s megpróbáljuk más irányba terelni a beszélgetést. — Van-e vala­milyen gyűjtőszenvedélye? — Táncdalokat gyűjtök. Kedvenc táncdalénekeseim: Karol Gott, Arad­­szky és az Atlantisz együttes. — Olvasni szeret? A vágyam kétszáz­ötvenes — Természetesen. Főleg képes fo­lyóiratokat. — jelenleg a faluban milyen szóra­kozási lehetőségei nyílnak? — Van klub, oda is eljárhatunk. Lehet fürödni, két patak is folyik a falu közelében. Én azonban a legszí­vesebben sétálok a barátnőmmel, le­hetőleg kinn a természetben. — És a fiúk? ... — Ráérek még, be kell fejeznem az iskolát. Ugyan anyu már szóvá is tette, hogy tizennyolc éves vagyok aztán nincs udvarlóm ... Szemét huncutul villantja édesany­jára, ám Kiss néni nem jön zavarba. — Persze, hogy ráérsz, de annak is eljön az ideje. — A stafírunghoz való tollat is las­san meg • lehet fosztani — toldom meg. — A! Azt már a múlt évben meg­­fosztottuk — árulja el Kiss néni. — No, meg bútor is akad ... Lám-lám mégiscsak jó, ha az em­ber idejében gondoskodik jövőjéről s bár a stafírung-rendszer az utóbbi időben kezd kimennt a divatból, még-< iscsak jó szokás volt az. — De ha már itt tartunk a jövőjé­nél, milyen tervei vannak, ha befejezi a technikumot? — Határozott választ még nem ad­­hatok. Tény az, hogy technikumi vég­­zettséggel egyre nehezebb elhelyez­kedni. Megtörténhet, hogy tovább folytatom a tanulmányaimat. — A szülei támogatták, amikor a mezőgazdasági technikumot válasz-, tóttá? — Nem bánták. Rám bízták a vá­lasztást. — Van-e valamilyen kívánsága? — Egy motorkerékpárt szeretnék, kétszázötveneset... Hm... hm. Ezek a-mai lányok. Ica immár a harmadik, akinek e kis cikk­sorozatban ez a kívánsága, de hát a gépek korszakát éljük. Még két „erős“ hét és véget ér a nyári szünidő. A tantermek megtelnek vidám diákokkal. Mindegyikük fris­sen, pihenten lát majd munkához s a tanév folyamán még sokáig vissza­térnek e gyönyörű nyár emléket. (balogh)' SZABAD FÖLDMŰVES 3 1967. augusztus 19. Megérett a dinnye, meg kell lékelni

Next

/
Oldalképek
Tartalom