Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-12 / 32. szám
A juhok gyakori betegségei H. A „listeriosis“ Az utóbbi években ütötte fel a fejét ez a betegség. Szintén baktériumos fertőzés okozza. Nemcsak a juhban, hanem más állatban is előfordul, sőt az emberre is veszélyes. A betegség kétféle alakban jelentkezik. Az egyik bélfertőzéssel jár, és pár nap alatt elviszi az állatot. A másik alak az idegrendszert támadja meg és sokszor agyvelögyulladás lép fel. Ez az utóbbi alak támadja meg gyakrabban a juhokat. Kezdetben bágyadt az állat, fogát csikorgatja, fejét tekergeti vagy ferdén tartja. Előfordul, hogy körbe jár. A végén végtaggyengeség lép fel, amit bénulás követ. Mint mondottam, az emberre Is veszélyes. Ezért tartsuk be szigorúan az állatorvos előírásait. Lépfene Lépfene ellen véd a tavaszi védőoltás. Ezért lépfenés vidéken soha ne mulasszuk el oltani állatainkat. Elmondjuk a tüneteit, hogy esetleges megbetegedéskor a juhász is felismerje a bajt. Kezdetben az állat izgatott, nyugtalan. Később étvágytalan, ingadozó járású. A heveny lépfene tünetei hasonlítanak a gutaüléshez. Még a jó erőben lévő és egészségesnek látszó állat is hirtelen összeesik, görcsök kínozzák, hörög. Száján, orrán, esetleg a végbelén is véres hab szivárog. Ezeknek a tüneteknek a felléptével az állat csakhamar kimúlik. Az enterotoxaemia Ez a betegség nem a rosszul tartott állatokat támadja meg, hanem a bőségesen, sok fehérjével tápláltakat. Az angolok „túletetési betegségnek“ mondják. Legtöbbször az anyatejet szopó vagy a hízó bárányok kapják meg. A túlzott fehérjeetetés idézi elő. Azt pedig az anyatejjel vagy a buja, fiatal fűvel, borsótarlóval, árvakeléssel szedik fel nagyobb menynyiségben a juhok. A túltápláltság következtében emésztési zavarok lépnek fel. A baktériumok a gyomorban és belekben elszaporodnak és az általuk termelt mérgező anyagok (toxinok) megtámadják az idegrendszert. A juh kezdetben étvágytalan, nehezen lélegzik, esetleg fel is fúvódik. Majd hirtelen bágyadtság, izgatottság lép fel, a juh imbolyogva jár. Ha ez elhullott állatot felboncolják, majdnem mindig feltűnően ellágyult vesét találnak. Az állatorvosi beavatkozás ma már igen hatékony, de mindig célszerűbb megelőzni a bajt. Ha a betegség fellép, leghelyesebb megvonni a bárányoktól az abrakot és gyengébb legelőre járatni őket. Állítólag eredményes ilyen esetben a rostosabb takarmányok, szalmafélék etetése reggel, kihajtás előtt. Azt is hallottam, hogy jó hatású az átmeneti koplaltatás és a szűkebbre szabott takarmányozás. Fertőző báránybénulás Fertőző szív- és vázizom elfajulásnak is mondják ezt a betegséget. Főleg a bárányokat támadja meg. Fertőzött bárányban 3—20 napig lappang a baj. Utána bágyadt, étvágytalan lesz az állat, támolyog, nehezen lélegzik és gyorsabban vagy lassan egészen elerőtlenedik. Az elhullás 12—14 óra alatt bekövetkezhetik. A betegség egy-egy izomcsoportot támad meg, mégpedig olyanokat, amelyeknek a mozgásban szerepük van. A mozgási zavar más és más, aszerint, hogy melyik izomcsoport betegedik meg. A beteg állat fejét lógatja, hátsó lábait szétterpeszti. Ha mozog, ízületeit alig hajlítja meg. Ezért a járása merev. Olykor lábukkal kifelé kört írva mennek. Később imbolyogva járnak. Az elülső lábtövük könnyen megbicsaklik. Ilyenkor vagy oldalt eldőlnek, vagy kutyamódra leülnek. A gyengülés állandóan fokozódik és feltűnő a soványság. Amikor már a lélegzés meggyorsul és felületessé válik, az elhullás hamarosan bekövetkezik. Olykor enyhe hasmenést is kapnak. A betegségnek ez az alakja sokszor csak pár napig tart, máskor meg egy két hétre elhúzódik. Van olyan alakja is a fertőző báránybénulásnak, amely agyvelőgyulladással jár. A betegségnek ez a formája legtöbbször minden előzmény nélkül jelentkezik. A bárány könnyezik, nyálát folyatja és kényszermozgásokat végez. Ezután hamarosan oldalára fekszik, fejét és nyakát görcsösen hátra veti, fogait csikorgatja és lábát úgy mozgatja, mintha úszna. Szemrezgés is megfigyelhető rajta. A betegségnek ez a formája 1—2 nap alatt végez a báránnyal. Sajnos, a fertőző báránybénulás ellen gyógyszerünk még nincsen. Ha azonban juhainkat tisztán, rendben tartjuk és jól takarmányozunk, kevésbé vagyunk kitéve kártételének. Nagyon sok betegségről lehetne még beszélni, azonban nem akarok az állatorvosi munkakörbe belekontárkodni. A legjellegzetesebb juhbetegségekről emlékeztem csak meg. Pl. a száj- és körömfájásról sem beszéltem, holott kérődző állatainknak veszedelmes betegsége. De annyira közismert, hogy feleslegesnek tartom megemlékezni róla. Meg a juhot nem is nagyon károsítja. Nekünk gazdáknak az a legfőbb dolgunk, hogy megfelelő elhelyezéssel, tartással, takarmányozással edzett, ellenálló fajtát neveljünk, és megelőzzük a bajt. Emellett állandóan figyeljük a jószág viselkedését, étvágyát, mozgását, külsejét. Mihelyt rendellenességet veszünk észre, azonnal mutassuk meg állatorvosnak. Legkünynyebben és legbiztosabban akkor vehetjük elejét a bajnak, ha már a kezdetekor küzdünk ellene. Ezzel megkönnyftjük az állatorvos munkáját is. A juhcsimbe Ez az élősködő annyi bajt okoz, hogy a betegségek után beszélnünk kell róla. Paklincsnak, birkatetűnek, birka-kullancsnak is nevezik ezt a veszedelmes élősködő rovart. Nagysága mintegy 0,5 cm, színe barna, hat lába van. Azonnal bábozódó lárvákból 3—4 hét alatt kel ki a csimbe. Amint rákerül a juhra, befúrja magát a bőrbe, és naponta kb. 0,01 g mennyiségű vért szív ki a juhból. Számítsuk ki, mennyit szív ki 100 és mennyit 500 csimbe? Mert bizony sok száz lehet egy juhon. És valamennyi szúrkálja, gyötri. A juh állandóan vakaródzik, dörgölődzik, tépdesi, harapdálja a bundáját. A csimbés juh feltétlenül lefogy, nem termel elegendő gyapjút sem, a teje meg elapad. Nem csoda, hisz nincs egy perc nyugalma sem, és vérét az élősködők szívják el. Sokan azt mondják, hogy a rossz juhot lepi el a pakíincs. Igen nagy tévedés ez a hiedelem. Nem azért paklincsos a juh, mert rossz, hanem azért rossz, mert paklincsos. Ezek ellen a nagyon kártékony kis fenevadak ellen minden erővel küzdeni kell. Teljesen ki kell őket irtani. Először el kell pusztítani a juhokon élő csimbéket és bábokat, azután az istállóban elszóródott élősködőket irtsuk ki. Miként lesz legeredményesebb a küzdelem? Ahol a rühös juhokat fürösztik, a fürdővízben feloldódott * méregtől nemcsak a rüh pusztul el, hanem a csimbe és lárvája is. Ilyen helyen külön nem szükséges védekezni a csimbe ellen. írmagja sem marad. Mivel a legbiztosabb gyógyszer a tetocidos vagy bentocidos fürösztés, legkézenfekvőbb így védekezni ellenük. A megfürdetett és a paklincstól megszabadított nyájat legalább 3 hétig ne hajtsuk viszsza az istállóba. Ennyi idő alatt ugyanis éhségében elpusztul a pakíincs, lárvájával együtt. Persze ha a hodályt fertőtlenítjük, akkor azonnal viszszahajthatjuk bele a juhokat. (I- H.) KACSATENGER A DUNA ÁGBAN (Foto: TD) 7
