Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-05 / 31. szám

Kétnyári dísznövények még most is vethetők Aki eddig nem vetett árvács­kát, nefelejcset, sárgaviolát JCseiranthus) vagy százszorszé­pet, annak már sietnie kell, ha nem akarja elmulasztani a ve­tés idejének utolsó határidejét. Az igazi tavasz az árvácska vi­rágzásával vonul kertjeinkbe. Különös tavasz ez, mely fura módon már ősszel kezdődik, amennyiben az árvácskák java­része már késő ősszel virágozni kezd, tehát olyan időszakban, amikor normális körülmények között alig van a kertben virág. Az árvácska őszi virágzásának előfeltétele, hogy a mag vetése kellő időben történjen. Magától értetődik, hogy az őszi virágzás távolról sem közelíti meg a ta­vaszra eső fővirágzás jelentő­ségét, amelynek tartama mé­lyen belenyúlhat a nyárba. Más szavakkal élve ez annyit jelent, hogy az árvácska hosszantartó virágzását módunkban áll ki­használni, vagyis akkor távolit­­lük el, amikor más virágból már elegendő áll rendelkezésünkre. Kora tavasszal alig van egyéb virágzó növényünk, amely eiry­­liyire kedvező kiindulási lehető­séget nyújtana dfszkertünk szá­kiéra. A tulipánoknál, jácintoknál vugy nárciszoknál gyakran he­tekig kell várnunk, hogy hagy­máik megérjenek és a levelek Sárgulni kezdjenek, s a vára­kozás ezen átmeneti időszaka gyakran elmossa emlékezetünk­ben azon kedvező benyomást, amelyet a hagymás és gumós növények virágzása eredetileg meghagyott. A virágzást idő hosszú tarta­ma és sokoldalú felhasználási lehetősége által a „kétnyári“*? nak nevezett dísznövények már több mint 100 éve díszkertésze­tünk állandó virágai közé tar­toznak. Ehhez nagyban hozzá? járul a virágok igénytelensége és termesztésük egyszerű mód? ja. Az árvácska, nefelejcs, sár? gaviola és százszorszép, bár? mely csak némileg is megfelelő kerti talajban jól fejlődik. Mag­jaiknak elvetése — melyeket vagy magunk takarítunk be, vagy szaküzletben szerezhetünk — kertünkben bárhol foganato­sítható. Legalkalmasabb helyül talán a most többnyire üresen álló melegágyak kínálkoznak. Kellő előkészítés után a magot szőrtan vagy sorokba vetjük. Ajánlatosabb a soros vetés, mert a növény jobban kezel­hető. A magvetés módja a követ­kező: mintegy 5 cm távolságra egymástól egyenes, párhuzamos sorokat húzunk gereblyénk nye­lével a talajba, melyekbe (nem túl sűrűn!) elvetjük a magot. Ezt földdel betakarjuk, majd az egyes fajtákat címkékkel gon­dosan megjelöljük. A magvetés helyén a fűidet gereblyénk se­gítségével utólag kissé lenyom­kodhatjuk és az egészet óvato­san megöntözzük, vigyázva, hogy a vfz az elvetett magvakat ösz­­sze-vlssza ne sodorja. Ezután fontos a sorok árnyS- koiása szalmával, gyékénnyel vagy egyéb anyaggal. A növé­nyek kitakarása a sziklevelek megjelenése után történik, de akkor Is óvatosan, lehetőleg borús, felhős időben. Ettől kezd­ve a palántákat csak mérsékel­ten öntözzük, mert könnyen szárrothadást kapnak. A palánták kiültetésére szep­temberben kerül sor. Amennyi­ben a magot ritkábban vetettük és a palánták elég erősek, adott esetben azonnal Is kiültethetők állandó helyükre. Ezzel kapcsolatban még egy kérdésre kell válaszolnunk, amelyről szakkörökben is elté­rők a vélemények: mikor ültet­jük ki az árvácskát és a többi kétnyári dísznövényt, az ősz folyamán, vagy tavasszal? Ta­pasztalatom szerint én a tavaszt kiültetést részesítem előnyben, mégpedig a következő indoklás alapján: sokévi tapasztalatom meggyőzött, hogy az ősszel ki­ültetett árvácskák egy része gyakran kifagy, — különösen olyan helyeken, ahol nincs meg­felelő hótakaró. Ilyenkor aztán tavasszal megjönnek a bajok a palánták pótlásával szín, nagy­ság szerint stb. Ha tehát a kiültetést tavasz­­szal végezzük, amikor a palán­tákon ttt-ott már néhány virág is látható, abban a helyzetben vagyunk, hogy pontosan meg­állapíthatjuk, mely példányok ültethetők ki az elkészített vi­rágágyba, s melyeket helyezzük a kert más részébe. Az őszi kt­­ültetés javára Írandó viszont, hogy azon palánták, amelyek már állandó helyükön telettek, korábban és valószínűleg hosz­szabb ideig is virágoznak. He­lyes, ha a virágkedveld saját adottságait ftgyelembevéve ma­ga dönti el melyik időszakban ültesse a palántákat. A felhasználhatóság lehetősé­geit illetően röviden csak eny­­nyit jegyezzünk meg: árvácská­val és nefelejccsel kertünk bár­mely részét kitölthetjük, ha nem túlságosan árnyékos. A fél­árnyékot jól bírják. Az árvácska eléggé gazdag mind színekben, mind fajtái különféleségében. önmagával, azaz más dísznö­vény bevonása nélkül Is kombi­nálható. Kedves dolog, ha az árvácskát és „kétnyári“ társait tulipánok és nárciszok alá (kö­zé) ültetjük. Továbbá szépen mutat ha díszfák, rózsák, rhodo­­dendronok stb. előtti terekre ültetjük. Erkélyeinket, loggiáinkat, to­vábbá nyilvános tereinket és parkjainkat semmilyen más nö­vény sem ékesíti oly korán és hosszú ideig, mint a cserepekbe vagy ládikákba, esetleg nagy urna-szerű edényekbe helyezett kétnyári dísznövények. A kétnyári dísznövények va­lamennyi fajtája az erdei talaj­ban fejlődik a legjobban, Illetve olyan földet szeret, amely 2—S évvel ezelőtt kiadós Istállótrá­gyát kapott. Ilyen talajban fej­lesztenek szép, nagy virágokat. K. Weissberger Uetvennyolcadik életévét tapossa Felsőszemerédea Lalik József virágkertész. Csak tavaly ősszel ment nyug­iba. Utoljára az Ipolysági Köz­szolgálgatási Üzem alkalmazott­jaként dolgozott. 1938-ban épí­tette kt két üvegházát felső­­szemerédi portáján. Léván, Kor­­ponán, Zólyomban és Ipolysá­gon nagyon sok állandó vásár­lója volt. Lovacskájával minden Akinek mindene a virág A 78 éves Lalik bácsi piacon illatos, böválasztékú vi­rággal szolgált. Most, élete al­konyán felkerestük őt lakásán. Vasárnap délelőtt a nyugdíjas virágkertészt az üvegházban ta­láltuk. Volt mit néznünk. Sor­ban bemutatta az összes virágot s választékát bármelyik nagy kertészet vtrágkertésze megiri­gyelhetné. A bokorrózsákért pl. az öreg virágkertész 10 km-t gyalooglt. A harmadik faluból szerezte be. Több fajta bokor­rózsája van. A melegágyak már javításra szorulnának, de neki már nincs erre ideje és ereje. Az üvegház tavaly lerogyófélben volt. Fia azt tanácsolta, hagyja összedől­ni, de a derék kertész közel 4000 koronát költött felújításá­ra. — Ha már nekem nem is, de az unokáknak, a fiamnak vala­mikor még haszna lehet belőle — mondja. Senki sem kívánja tőle, hogy dolgozzék. Beteg felesége gyó­gyításra, kezelésre kényszerül. Eddig 5 volt hűséges munka­társa, most a munka zöme reá hárul. Kifűtenl az üvegházakat, öntözni a virágokat, a hideg ellen náddal befedni az üveget, állandóan figyelemmel kísérni a hőmérsékletet, ez napi 10—12 órát követel. Este nyolckor már ágyban van, hogy reggel ötkor talpon legyen. Az öregség nap­jai már eljöttek, de a sok virág­­kedvelő nem hagyja nyugton. Lakodalmak, eljegyzések, nő­nap, búcsúk, temetések, szüle­tésnapok, névnapok követik egymást. Ilyenkor bekopognak a virágkertészhez és választás nak. Lalik József 1918-tól 1929-fg Budapesten tartózkodott ahol a híres Hein-János virágkertészet dolgozója volt, s 34 munkatárs sával négy parkot létesített Ma­gyarországon, különöböző grófi kertekben. 11 hónapot töltött Olaszországban, Genovában volt fogságban, de Itt is szakmájá­ban dolgozott. Itt alkalma volt megismerkedni az üvegházi ker­tészkedéssel, a melegégövi nö­vények termesztésével, a rózsák oltásával stb. Egész életét a virágoknak szentelte. Nem cso­dálkozhatunk azon, hogy a meg­érdemelt pihenő helyett most is serénykedik. Ehhez a szép munkához kívá­nunk Lalik Józsefnek további sok munkasikert, kitartást. Belányi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom