Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-05 / 31. szám
CT0íoXö>nBtfaC3£>Q szemle Hosszantartó előzetes diplomáciai megbeszélések után e hó elsején végre Szudán fővárosában, Khartumban összeült az arab államok külügyminisztereinek konferenciája. A 13 arab külügyminiszter értekezletének tárgyköre: az Izraeli háború folytán támadt helyzet megvitatása, az arab államfők csúcsértekezletének megszervezése. A konferencia résztvevői azonkívül az olajtermelő arab államok bojkottjának további fenntartásáról Is tárgyalnak az Izraelt támogató hatalmak ellen. A tárgyalások zárt ajtók mögött folynak le. Ennek az értekezletnek azonban a legfontosabb feladata mindenekelőtt az Atlanti óceántól az Indiai óceánig húzódó arab országok külpolitikai elképzeléseinek egybehangolása. Mert nem vitás, hogy lényeges eltérések állhak fenn egyrészt a nyugati ún. Maghreb-államok (Tunisz, Algéria és Marokko) és a közel-keleti arab köztársaságok és feudális rendszerű országok külpolitikai vonalvezetése között, sőt ezek a differenciák pl. egyrészt Marokkó és Algéria vagypedig az EAK és Szaud-Arábia között is nyilvánvalók. Az első beérkezett Jelentések szerint Muhammad Ahmad Mahgub szudáni külügyminiszter közös arab védelmi stratégiát és katonai célokat szolgáló közös pénzügyi alap létrehozását Javasolta, felhívta azonkívül az arab államokat, hogy vonják ki pénzbetétjeiket a nyugati bankintézetektől. Követelte továbbá a külföldi hatalmak támaszpontjainak felszámolását arab területeken. Szíria külügyminisztere azt ajánlotta, ismerjék el az arab államok a Német Demokratikus Köztársaságot, amely példás igyekezettel minden szempontból támogatja az arabok ügyét. Erről a szíriai Javaslatról beszámolt a hivatalos damaszkuszi rádió is. Damaszkusz ugyanakkor teljes politikai és gazdasági bojkottot ajánl az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Német Szövetségi Köztársaság ellen. Az izraeli parlament hétfői ülésén Aba Eban külügyminiszter a szocialista országok részéről Szíriával és az EAK-kal szemben megnyilvánuló támogatásával és a francia fegyverembargoval kapcsolatban hangoztatta, hogy Izraelnek is joga van korszerű fegyvereket beszereznie Nyugaton, hogy „fenntarthassa az egyensúlyt“ és védekezhessen egy esetleges arab támadás ellen. Kifogásolta ugyanakkor, hogy az Egyesült Államok teljes nyíltsággal beszélnek a szomszédos Jordániába irányuló fegyverszállítást szándékukról. Az izraeli külügyminiszter újra hangsúlyozta, hogy kormánya közvetlenül óhajt tárgyalni arab szomszédaival a helyzet rendezése és a közel-keleti béke érdekében. Ugyanakkor a Jeruzsálem) kormány törvényes fizetési eszközként vezette be az izraeli lírát egyes megszállt területeken, ami kétessé teszi a helyzet rendezésére irányuló békés szándékokat. Az Egyesült Államokban a szinte Járványként terjedő néger zavargások súlyos gondokat okoznak a központi kormánynak. Kedden színes fiatalok csoportjai Washingtonban, alig két kilométerre a Fehér Háztól, garázdálkodtak, kirakatokat törtek be, gyújtogattak, megkövezték a rendőröket és a kivonult tűzoltókat. Csak a megerősített rendőrség osztagai és egy hirtelen támadt zivatar nyugtatta'meg a kedélyeket, ötven négert letartóztattak. A mintegy 700 000 lakosú Milwaukee-ban már csaknem egy hete állnak szemben egymással katonai egységek és fegyveres néger csoportok. A tűzoltókat orvlövészek akadályozzák munkájukban. A város polgármestere szükségállapotot rendelt el, bezáratta az üzleteket, leállíttatta a repülőtér forgalmát. Johnson elnök különbizottságot bízott meg a néger zavargások okainak kivizsgálására. Mint ismeretes, a nyugati világban óriási feltűnést keltettek De Gaulle tábornok Kanadában tett kijelentései, amelyekkel a Kanadában élő franciák követeléseit támogatta. Az e napokban megtartott francia minisztertanácsról kiadott közlemény szerint De Gaulle nem látogatott el Ottavába, Kanada fővárosába, ahová meghívása szólt, miután tudomásul vette, milyen lelkesedéssel fogadták őt a Quebec tartományban élő franciák. Ezek után a francia elnök félreérthetetlenül értésére adta a kanadai kormánynak is, hogy Franciaország támogatni óhajtja az ottélő franciák jogos követeléseit. A kanadai kormány egyelőre még nem adott ki hivatalos nyilatkozatot az üggyel kapcsolatban, viszont Díefenbaker egykori miniszterelnök, az ellenzék vezére követelte, hogy a kormány a leghatározottabban tiltakozzék mind de Gaulle magatartása, mind a francia kormány hivatalos nyilatkozata ellen. A szovjet haderő lapja, a Krasznaja Zvezda figyelemre méltó cikkben jellemzi Mao Ce-tung és táborának szándékait a kínai hadsereggel. Olyan feladattal akarják megbízni a nemzeti felszabadító hadsereget, melynek teljesítése nem méltó egy szocialista ország fegyveres erőihez, Mao Cetungék a hadsereget akarják megbízni a törvényhozás és végrehajtó funkciókkal. (SM) Ember szimatolók a dzsungelben Furcsák a technika útjai: a szükség találékonnyá tesz. Vietnam nemcsak szenvedést, vért, verejtéket és könynyeket Jelent, hanem technikai haladást is. Rövid hónapok, sőt hetek alatt oldódtak meg technikai problémák, melyeknek megoldása békés viszonyok között évekig is eltartana. Íme egy példa: a dél-vietnami szabadságharcosok valóban pokollá teszik az erdőkbe menekült asszonyokra és gyerekekre vadászó gyilkos amerikai járőrök számára a dzsungelt. A zöld pokol minden zugában szabadságharcosok leselkednek rájuk, hogy megtorolják az embervadászok rémtetteit. Ezért adott másfél évvel ezelőtt McNamara parancsot oly készülék készítésére, mely megérzi, felfedezi a dzsungelben rejtőző vietnamiakat. A General Electric meg is szerkesztett egy ilyen „emberszimatolót“ és az amerikai járőr vezetője géppuskájának csövén most már egy kis fújtatószerű készülék van, mely tölcséren át beszívja a levegőt, és ezt egy gumicsövön át továbbítja a háton hordott, alig 9 kilogramm súlyú gáz-, illetőleg szag-analizátorba. Ebben a levegő egy elnyeletőcsövekből álló rendszeren halad át, és ha egy vietnami bennszülött kipárolgásának csak nyoma is van benne, ezt azonnal kattanások Jelzik a készülékhez tartozó fülhallgatóban. Ez az emberszimatoló állítólag már 300 méter távolságból is megérzi a vietnamiakat. Sokat azonban nem használ az amerikaiaknak, mert nem képes az irányt is meghatározni, amelyből a szag érkezik. A montreali világkiállítás csehszlovák pavilonját nagy számban látogatják a nemzetközi művészvilág legkiválóbb képviselői is. Képünkön a francia könnyű műfaj világhírű képviselője, Maurice Chevalier (világos öltönyben), Dr. V. Stépánek, helyettes csehszlovák főmegbízott kíséretében. Foto: CTK A dél-vietnami szabadságharcosok egyre meglepőbb sikerekkel alkalmazzák korszerű fegyvereiket, mint pl. a földi célokra szolgáló rakétákat, amelyekkel ismételten oly súlyos veszteségeket okoztak az amerikaiak Da Nang-i légi támaszpontján. De balszerencse kíséri az USA katonai akcióit Vietnamban más helyeken is és harci aktivitásuk mindinkább zsákutcába jutott. A nagy bombázások Észak-Vietnamban nem érik el a várt hatást, azonkívül óriási veszteségekkel járnak, az ún. demilitarizált övezetben indított nagyszabású katonai akciók sem oldottak meg semmit, Dél-Vietnam „pacifikáit“ térségeiben pedig újra erős partizán-tevékenység észlelhető: a szaigohi tábornoki juntában megnyilvánuló torzsalkodások, valamint az országban egyre erősebben mutatkozó háború-ellenes hangulat is csak súlyosbítják az amerikaiak helyzetét. Ez a jelenlegi politikai és hadi helyzet Vietnamban — ahogy azt a legkülönbözőbb hírforrások alapján röviden ecseteltük — Washingtonban ma olyan légkört teremt, amely bár lényegében nem is új, politikai körökben a délkelet-ázsiai politika értékelése és kilátásai körül támadt viták alapján most már feltűnő nyugtalanságot okoz az egész amerikai közvéleményben. Megfigyelők szerint, az Egyesült Államokban egyrészt a „héják“ az eddigieknél még sokkal hevesebben követelik a háborúnak legszélsőségesebb eszközökkel való fokozását, míg ezzel szemben a másik oldalon egyre meggyőzőbb hangon kristályosodik ki azoknak az erőknek mozgalma, akik a vietnami háború befejezése mellett törnek lándzsát. Az elmúlt napokban a héják Eisenhower volt elnök személyében ú], előkelő szószólóra tettek szert. A második világháború egykori főparancsnoka egy beszédében felszólította az USA kormányát, üzenje meg a háborút a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak és az ellenség teljes leverése érdekében használjon fel minden eszközt, amely fölött az USA fegyvertára rendelkezik. Más kongresszusi tagok a 70 milliárdos katonai 3 SZARAn FÖLDMŰVES 1967. augusztus 5. költségvetés parlamenti Jóváhagyása alkalmával az izraeli haderő közelkeleti tapasztalataira hivatkozva követelték a „leghatározottabb leszámolást Vietnammal“. Nyilvánvaló, hogy Lyndon B. Johnsont, az USA elnökét szükségtelen lenne a háború fokozására kényszeríteni. Azonban mégis vannak határok, amelyek előtt ő is megtorpanni kényszerül. Eisenhowernek, a republikánus párt e vezéralakjának az A „héják“ alkonya ? ilyen harcias javaslatok semmibe sem kerülnek. Azok a tények viszont, amelyekért Johnsonnak és demokrata pártjának majd a jövő évi választások folyamán felelősséget kell vállalnia, továbbá az állandóan szaporodó veszteségek által befolyásolt közvélemény az országban, nem hagyhatja az elnököt és táborát hidegen. A demokraták tehát óvatosabb magatartást tanúsítanak és Eisenhower harcias szózatát sem fogadták túlságos lelkesedéssel. Ugyanakkor azonban Johnson más lehetőségek után kutat a háború erőteljesebb fokozására, újabban nem is otthon az USA- ban, hanem távoli szövetségesei táborában keres újabb áldozati bárányokat eszkaláciős céljainak megvalósítására. Elküldte tehát megbízottait, Maxwell Taylor tábornokot és C. Clifton hírszolgálati szaktanácsosát Ázsiába és a Csendes óceán térségébe, hogy friss, nagyobb katonai kontingenseket próbáljanak kicsikarni a csatlós országok kormányaitól a vietnami front részére. Azonban más jelek is arra mutatnak, hogy Washington fokozni kívánja háborús erőfeszítéseit. Johnsonék megszólaltatták pl. Ky tábornok, szaigoni miniszterelnököt is, aki kijelentette, hogy a háború sikeres befejezése legalább 600 000 amerikai katona Jelenlétét követeli meg Vietnamban, aztán pedig elküldték „hivatalos terepszemlére“ McNamara hadügyminisztert is Szaigonba, hogy „meggyőződjék“ Ky állításának helyességéről. Odahaza azonban Johnson és kormánya igyekezik azt a látszatot kelteni, hogy józan megfontolások alapján igyekeznek levonni a legjobb tanulságokat a „héják“ és a „galambok“ állandóan erősödő vitájából. Egyre inkább szilárdul viszont az USA-ban azoknak a politikai tényezőknek a tábora, akik a vietnami problémát nem háborús eszközök alkalmazásával látják megoldhatónak. Washingtonban a szenátusban e napokban a vietnami eszkaláciős politika egy újabb energikus bírálója hallatta szavát: George McGovern, Dél-Dakota állam szenátora kijelentette, hogy „a héják katonai akciói súlyos tévedésnek bizonyultak, mert vereséggel végződtek, fölösleges emberáldozatokat és anyagveszteségeket okozva és továbbra is veszélyeztetik Kelet és Nyugat kapcsolatainak megjavulását...“ Mind határozottabban követelik a háború befejezését az amerikai értelmiség vezető személyiségei, élükön Gailbraith professzorral és a szakszervezetek vezetőivel, köztük Amerika legnagyobb, gépkocsi iparának szakszervezeti tényezőivel. Azonkívül idetartozik a Fulbrighir szenátor körül csoportosuló politikusok, az egyetemi ifjúság tetemes része, melynek Jelszava: Jobb elégetni a behívóleveleket, mint embereket napalmmal. Végül pedig már a befolyásos newyorki pénzügyi körök is Johnson és felelőtlen tanácsadóinak haszontalan vietnami kalandjáról beszélnek. Az utolsó napokban olyan hírek is elterjedtek már, hogy maga McNamara hadügyminiszter, „a halál utazója“ is a további eszkaláció ellen foglalt állást. Mindezek a Jelenségek olyan elképzeléseket váltanak ki, amelyek ma már sokkal határozottabban tükrözik vissza illetékes politikai megfigyelők" nézetét: bár a washingtoni iránytű mutatója Ázsiában még mindig a háborút jelzi, Washingtonban a Nemzeti Felszabadító Front meglepő, ú] sikerei következtében már nagyon is kételkednek az USA katonai győzelmében és abban, hogy rá tudják erőszakolni akaratukat a népre, mely igazságos, hazafias harcot vív szabadságáért és függetlenségéért, tekintet nélkül arra, hogy ellenfele a világ legerősebb nagyhatalmainak egyike. Lad. PokornJ S^sslla nagyvilágba Reng a föld. A múltheti törökországi, súlyos károkat okozott földrengések után ezúttal Délamerika északi részén voltak katasztrófális földlökések. Venezuelában, Caracas fővárosban és környékén eddig 149 halottat ástak ki a romok alól. Hivatalos Jelentések szerint azonban az áldozatok száma a 300-t is eléri. Ojabb földrengéseket Jelentettek Taskentből is. Szolidaritási konferencia Havannában. Hétfőn este nyílt meg Havannában a Latin-Amerikai Szolidaritási Szervezet első konferenciája. Oswaldo Dorticos, Kuba köztársasági elnöke megnyitó beszédében örömének adott kifejezést, hogy ez a nagygyűlés első ízben hazájában, Kubában folyik le. Kijelentette továbbá, hogy a latinamerikai népek forradalmi megmozdulása jő úton Jár, amit e konferencia megtartása ellen megnyilvánuló USA hisztéria is bizonyít. A konferencia résztvevői üdvözletüket tolmácsolták az ismeretlen helyen tartózkodó Ernesto Guevarának, a latin-amerikai forradalmi mozgalom nagy szervezőjének. • Fanfani Romániába utazik. Az olasz külügyminiszter a román kormány meghívására augusztus közepe táján érkezik hivatalos látogatásra Bukarestbe. • Nyugat-német rakéta-specialista Kínában? Nyugat-német sajtókörök feltevése szerint lehetséges, hogy prof. Wolfgang Pilz ismert rakéta-kutatómérnök Kínában tartózkodik. Pilz állítólag már 3 hónapja ismeretlen helyen tartózkodik és tudják róla, hogy már régebben felajánlotta szolgálatait a kínaiaknak. Gazdasági együttműködés a Szovjetunió és Afganisztán között. A szovjet—afgán földgázvezeték, melynek egy része szovjet tervek szerint már az idén ősszel ekészül, 100 kilométeres lesz. Ez a vezeték az afganisztáni Siberghanból szállítja majd a földgázt, ahol óriási készletekre bukkantak. Kennedyért — Johnson ellen. Nagy feltűnést keltett az Egyesült Államokban egy levél, amelyet az 1960. és 1964. évi demokrata párti kongreszszusok 50 küldötte intézett Johnson elnökhöz, hogy a jövő évben ne jelöltesse magát az elnökválasztáson. A 27 különböző USA államból származó küldöttek egy agitáciős csoportban tömörülnek, amelynek neve: Kennedy és Fulbright Jelölésének polgárai. A csoport tagjai az amerikai közvélemény-kutatás ' eredményeire támaszkodva azt tartják, hogy Johnson képtelen lesz népszerűségét a Jövő választásig annyira megszilárdítani, hogy felvehesse a versenyt a köztársasági pártiak Jelöltjével. Atomfegyver-ellenes értekezlet Japánban. Tokióban e napokban 12 állam 25 küldötte részvételével nemzetközi konferencia nyílt meg atom- és hidrogén-fegyverek tilalmáért. A nemzetközi értekezletet a Japán Szocialista Párt szervezte. Az USA pénzügyi gondjai. Az Egyesült Államok aranytartaléka Júniusban 45 millió dollárral 13 milliárd 169 millió dollárra esett vissza. A New York Times jubileuma. Amerika legtekintélyesebb napilapja, a New York Times e napokban jelent meg 40 000-szer. Az 1851-ben megalakult újság 10 000 példányszáma azóta 800 000-re, vasárnaponként pedig 1,5 millióra emelkedett. ART BUCHWALD: JOHNSON a nagypapa Washingtonban meglepetést keltett, hogy Johnson elnöknek fiú unokája született. Már néhány hónappal előbb ismeretes volt, ugyan, hogy Johnson nagyapa lesz, de a Fehér Ház az utolsó pillanatig titkolta, hogy az elnök fiút vagy lányt kíván unokául. Amikor a Fehér Ház szóvivője puhatolódzott, milyen nemű unokát szeretne az elnök, ezt a kurta választ kapta: „Az elnök még egyelőre nem döntött.“ Jól értesült források szerint Johnson elnök tanácsosai sem voltak egyöntetű véleményen arról, hogy Lucy és Pat Nugent bébije fiú legyen-e vagy lány. Két csoportra oszlottak: galambokra és héjákra. A héják szerint most, hogy az elnök elhatározta: tovább folytatja a kemény kéz politikáját, fiúunoka Jobban megfelelne, míg a „galambok azt bizonygatták, hogy ha az elnök leányának kislánya születik, az csak hozzájárul egy kedvezőbb külpolitikai légkör megteremtéséhez. Az elnök figyelemesen meghallgatta mindkét fél véleményét, .és akkor felhívta Mansfield és Dirksen szenátorokat, hogy az ő nézetüket is kikérje. Ök támogatásukról biztosították az elnököt, akár lánya, akár fia születik Lucynak. Morse és Fulbright szenátorok azonban azt válaszolták, hogy megtárgyalják a dolgot, mielőtt döntenek. Robert Kennedy szenátor (10 gyermeke van) pedig kijelentette: Én a tervezett apaság híve vagyok, így ezúttal inkább nem nyilvánítom véleményemet. Az elnök ekkor magához rendelte Georg Gallup és Lou Harris közvéleménykutatókat, hogy megtudja mi az ország véleménye a nagy dilemmáról. Gallup vizsgálata után közölte, hogy az amerikai közvélemény inkább kislányt szeretne. Mr. Harris ennek éppen az ellenkezőjét állította. Az általa megkérdezettek fiúra szavaztak. Tekintettel a Jövő évi választások közelségére, az elnök behívta politikai tanácsosait, hogy megtudja, nagyapasága mennyire befolyásolja esélyeit. Szakértői úgy vélekedtek, hogy egy unoka kapóra Jön a választások előtt, annál is inkább, mert egyelőre nem kell atttól tartani, hogy bármelyik republikánus jelölt 1968-ig nagyapa lesz. Ám zavarba ejtette őketa kérdés, mennyit nyom a latban, hogy fiúval vagy lánnyal gyarapodik-e a család. Végül is azt tanácsolták az elnöknek, hogy kísérleti léggömbként kotytyantsa ki valamelyik újságírónak, hogy lányunokáről álmodozik. Az elnök követte is a tanácsukat egy intim ebéd alkalmával, és az újságok azonnal felkapták a hírt. Az egyik pl. ezt írta vezércikkében: „Ez a probléma a munkaügyi minisztériumra tartozik, és a Fehér Háznak nem kellene véleményt nyilvánítania.“ Ekkor George Christian, a Fehér Ház talpraesett sajtófőnöke rendre cáfolta, hogy az elnöknek lánya van, hogy lánya férjhez ment és hogy bébit vár. Nagy bajára és keservére az elnök nem halogathatta tovább a színvallást, különösen azután, hogy leánya bejelentette — az unoka világra jötte csak napok kérdése. Lady Bird (Johnson felesége) volt az, aki — mint mindig — végül is döntésre bírta az elnököt. „Tudod drágám — mondotta férjének — ha Lucy fiút szül, Lyndonnak keresztelhetnénk.“ Az elnök azonnal feltárcsázta Austinban élő leányát és örömmel közölte vele: „Lucy, döntöttem. Fiút kell szülnöd." Int. Harald Tribune
