Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-05 / 31. szám

CT0íoXö>nBtfaC3£>Q szemle Hosszantartó előzetes diplomáciai megbeszélések után e hó elsején végre Szudán fővárosában, Khartum­­ban összeült az arab államok kül­ügyminisztereinek konferenciája. A 13 arab külügyminiszter értekezleté­nek tárgyköre: az Izraeli háború folytán támadt helyzet megvitatása, az arab államfők csúcsértekezletének megszervezése. A konferencia részt­vevői azonkívül az olajtermelő arab államok bojkottjának további fenn­tartásáról Is tárgyalnak az Izraelt tá­mogató hatalmak ellen. A tárgyalások zárt ajtók mögött folynak le. Ennek az értekezletnek azonban a legfontosabb feladata mindenekelőtt az Atlanti óceántól az Indiai óceánig húzódó arab országok külpolitikai el­képzeléseinek egybehangolása. Mert nem vitás, hogy lényeges eltérések állhak fenn egyrészt a nyugati ún. Maghreb-államok (Tunisz, Algéria és Marokko) és a közel-keleti arab köz­társaságok és feudális rendszerű or­szágok külpolitikai vonalvezetése kö­zött, sőt ezek a differenciák pl. egy­részt Marokkó és Algéria vagypedig az EAK és Szaud-Arábia között is nyilvánvalók. Az első beérkezett Jelentések sze­rint Muhammad Ahmad Mahgub szu­­dáni külügyminiszter közös arab vé­delmi stratégiát és katonai célokat szolgáló közös pénzügyi alap létre­hozását Javasolta, felhívta azonkívül az arab államokat, hogy vonják ki pénzbetétjeiket a nyugati bankintéze­tektől. Követelte továbbá a külföldi hatalmak támaszpontjainak felszámo­lását arab területeken. Szíria külügyminisztere azt aján­lotta, ismerjék el az arab államok a Német Demokratikus Köztársaságot, amely példás igyekezettel minden szempontból támogatja az arabok ügyét. Erről a szíriai Javaslatról be­számolt a hivatalos damaszkuszi rá­dió is. Damaszkusz ugyanakkor tel­jes politikai és gazdasági bojkottot ajánl az Egyesült Államok, Nagy-Bri­­tannia és a Német Szövetségi Köztár­saság ellen. Az izraeli parlament hétfői ülésén Aba Eban külügyminiszter a szocia­lista országok részéről Szíriával és az EAK-kal szemben megnyilvánuló tá­mogatásával és a francia fegyverem­­bargoval kapcsolatban hangoztatta, hogy Izraelnek is joga van korszerű fegyvereket beszereznie Nyugaton, hogy „fenntarthassa az egyensúlyt“ és védekezhessen egy esetleges arab támadás ellen. Kifogásolta ugyanak­kor, hogy az Egyesült Államok teljes nyíltsággal beszélnek a szomszédos Jordániába irányuló fegyverszállítást szándékukról. Az izraeli külügyminiszter újra hangsúlyozta, hogy kormánya közvet­lenül óhajt tárgyalni arab szomszé­daival a helyzet rendezése és a kö­zel-keleti béke érdekében. Ugyanak­kor a Jeruzsálem) kormány törvényes fizetési eszközként vezette be az iz­raeli lírát egyes megszállt területe­ken, ami kétessé teszi a helyzet ren­dezésére irányuló békés szándékokat. Az Egyesült Államokban a szinte Járványként terjedő néger zavargások súlyos gondokat okoznak a központi kormánynak. Kedden színes fiatalok csoportjai Washingtonban, alig két kilométerre a Fehér Háztól, garázdál­kodtak, kirakatokat törtek be, gyúj­togattak, megkövezték a rendőröket és a kivonult tűzoltókat. Csak a meg­erősített rendőrség osztagai és egy hirtelen támadt zivatar nyugtatta'meg a kedélyeket, ötven négert letartóz­tattak. A mintegy 700 000 lakosú Mil­­waukee-ban már csaknem egy hete állnak szemben egymással katonai egységek és fegyveres néger csopor­tok. A tűzoltókat orvlövészek akadá­lyozzák munkájukban. A város pol­gármestere szükségállapotot rendelt el, bezáratta az üzleteket, leállíttatta a repülőtér forgalmát. Johnson elnök különbizottságot bí­zott meg a néger zavargások okainak kivizsgálására. Mint ismeretes, a nyugati világban óriási feltűnést keltettek De Gaulle tábornok Kanadában tett kijelentései, amelyekkel a Kanadában élő franciák követeléseit támogatta. Az e napok­ban megtartott francia miniszterta­nácsról kiadott közlemény szerint De Gaulle nem látogatott el Ottavába, Kanada fővárosába, ahová meghívása szólt, miután tudomásul vette, milyen lelkesedéssel fogadták őt a Quebec tartományban élő franciák. Ezek után a francia elnök félreérthetetlenül ér­tésére adta a kanadai kormánynak is, hogy Franciaország támogatni óhajtja az ottélő franciák jogos követeléseit. A kanadai kormány egyelőre még nem adott ki hivatalos nyilatkozatot az üggyel kapcsolatban, viszont Díe­­fenbaker egykori miniszterelnök, az ellenzék vezére követelte, hogy a kormány a leghatározottabban tilta­kozzék mind de Gaulle magatartása, mind a francia kormány hivatalos nyilatkozata ellen. A szovjet haderő lapja, a Krasznaja Zvezda figyelemre méltó cikkben jel­lemzi Mao Ce-tung és táborának szán­dékait a kínai hadsereggel. Olyan feladattal akarják megbízni a nem­zeti felszabadító hadsereget, melynek teljesítése nem méltó egy szocialista ország fegyveres erőihez, Mao Ce­­tungék a hadsereget akarják megbíz­ni a törvényhozás és végrehajtó funk­ciókkal. (SM) Ember szimatolók a dzsungelben Furcsák a technika útjai: a szükség találékonnyá tesz. Vietnam nemcsak szenvedést, vért, verejtéket és köny­­nyeket Jelent, hanem technikai hala­dást is. Rövid hónapok, sőt hetek alatt oldódtak meg technikai problé­mák, melyeknek megoldása békés vi­szonyok között évekig is eltartana. Íme egy példa: a dél-vietnami sza­badságharcosok valóban pokollá te­szik az erdőkbe menekült asszonyok­ra és gyerekekre vadászó gyilkos amerikai járőrök számára a dzsungelt. A zöld pokol minden zugában sza­badságharcosok leselkednek rájuk, hogy megtorolják az embervadászok rémtetteit. Ezért adott másfél évvel ezelőtt McNamara parancsot oly ké­szülék készítésére, mely megérzi, fel­fedezi a dzsungelben rejtőző vietna­miakat. A General Electric meg is szerkesztett egy ilyen „emberszima­tolót“ és az amerikai járőr vezetője géppuskájának csövén most már egy kis fújtatószerű készülék van, mely tölcséren át beszívja a levegőt, és ezt egy gumicsövön át továbbítja a háton hordott, alig 9 kilogramm súlyú gáz-, illetőleg szag-analizátorba. Ebben a levegő egy elnyeletőcsövekből álló rendszeren halad át, és ha egy viet­nami bennszülött kipárolgásának csak nyoma is van benne, ezt azonnal kat­tanások Jelzik a készülékhez tartozó fülhallgatóban. Ez az emberszimatoló állítólag már 300 méter távolságból is megérzi a vietnamiakat. Sokat azonban nem használ az amerikaiak­nak, mert nem képes az irányt is meghatározni, amelyből a szag érke­zik. A montreali világkiállítás csehszlovák pavilonját nagy számban láto­gatják a nemzetközi művészvilág legkiválóbb képviselői is. Képünkön a francia könnyű műfaj világhírű képviselője, Maurice Chevalier (világos öltönyben), Dr. V. Stépánek, helyettes csehszlovák főmegbízott kíséreté­ben. Foto: CTK A dél-vietnami szabadságharcosok egyre meglepőbb sikerekkel al­kalmazzák korszerű fegyvereiket, mint pl. a földi célokra szolgáló ra­kétákat, amelyekkel ismételten oly súlyos veszteségeket okoztak az ame­rikaiak Da Nang-i légi támaszpont­ján. De balszerencse kíséri az USA katonai akcióit Vietnamban más he­lyeken is és harci aktivitásuk mind­inkább zsákutcába jutott. A nagy bombázások Észak-Vietnamban nem érik el a várt hatást, azonkívül óriási veszteségekkel járnak, az ún. demili­­tarizált övezetben indított nagysza­bású katonai akciók sem oldottak meg semmit, Dél-Vietnam „pacifi­káit“ térségeiben pedig újra erős partizán-tevékenység észlelhető: a szaigohi tábornoki juntában megnyil­vánuló torzsalkodások, valamint az országban egyre erősebben mutatko­zó háború-ellenes hangulat is csak súlyosbítják az amerikaiak helyzetét. Ez a jelenlegi politikai és hadi helyzet Vietnamban — ahogy azt a legkülönbözőbb hírforrások alapján röviden ecseteltük — Washingtonban ma olyan légkört teremt, amely bár lényegében nem is új, politikai kö­rökben a délkelet-ázsiai politika ér­tékelése és kilátásai körül támadt viták alapján most már feltűnő nyug­talanságot okoz az egész amerikai közvéleményben. Megfigyelők szerint, az Egyesült Államokban egyrészt a „héják“ az eddigieknél még sokkal hevesebben követelik a háborúnak legszélsőségesebb eszközökkel való fo­kozását, míg ezzel szemben a másik oldalon egyre meggyőzőbb hangon kristályosodik ki azoknak az erőknek mozgalma, akik a vietnami háború befejezése mellett törnek lándzsát. Az elmúlt napokban a héják Eisen­hower volt elnök személyében ú], előkelő szószólóra tettek szert. A má­sodik világháború egykori főparancs­noka egy beszédében felszólította az USA kormányát, üzenje meg a hábo­rút a Vietnami Demokratikus Köztár­saságnak és az ellenség teljes leve­rése érdekében használjon fel min­den eszközt, amely fölött az USA fegyvertára rendelkezik. Más kong­resszusi tagok a 70 milliárdos katonai 3 SZARAn FÖLDMŰVES 1967. augusztus 5. költségvetés parlamenti Jóváhagyása alkalmával az izraeli haderő közel­­keleti tapasztalataira hivatkozva kö­vetelték a „leghatározottabb leszá­molást Vietnammal“. Nyilvánvaló, hogy Lyndon B. John­­sont, az USA elnökét szükségtelen lenne a háború fokozására kénysze­ríteni. Azonban mégis vannak hatá­rok, amelyek előtt ő is megtorpanni kényszerül. Eisenhowernek, a repub­likánus párt e vezéralakjának az A „héják“ alkonya ? ilyen harcias javaslatok semmibe sem kerülnek. Azok a tények viszont, amelyekért Johnsonnak és demokrata pártjának majd a jövő évi választá­sok folyamán felelősséget kell vál­lalnia, továbbá az állandóan szapo­rodó veszteségek által befolyásolt közvélemény az országban, nem hagy­hatja az elnököt és táborát hidegen. A demokraták tehát óvatosabb maga­tartást tanúsítanak és Eisenhower harcias szózatát sem fogadták túlsá­gos lelkesedéssel. Ugyanakkor azon­ban Johnson más lehetőségek után kutat a háború erőteljesebb fokozá­sára, újabban nem is otthon az USA- ban, hanem távoli szövetségesei tá­borában keres újabb áldozati bárá­nyokat eszkaláciős céljainak megva­lósítására. Elküldte tehát megbízot­tait, Maxwell Taylor tábornokot és C. Clifton hírszolgálati szaktanácso­sát Ázsiába és a Csendes óceán tér­ségébe, hogy friss, nagyobb katonai kontingenseket próbáljanak kicsikar­ni a csatlós országok kormányaitól a vietnami front részére. Azonban más jelek is arra mutat­nak, hogy Washington fokozni kíván­ja háborús erőfeszítéseit. Johnsonék megszólaltatták pl. Ky tábornok, szaigoni miniszterelnököt is, aki ki­jelentette, hogy a háború sikeres be­fejezése legalább 600 000 amerikai katona Jelenlétét követeli meg Viet­namban, aztán pedig elküldték „hi­vatalos terepszemlére“ McNamara hadügyminisztert is Szaigonba, hogy „meggyőződjék“ Ky állításának he­lyességéről. Odahaza azonban Johnson és kor­mánya igyekezik azt a látszatot kel­teni, hogy józan megfontolások alap­ján igyekeznek levonni a legjobb ta­nulságokat a „héják“ és a „galam­bok“ állandóan erősödő vitájából. Egyre inkább szilárdul viszont az USA-ban azoknak a politikai ténye­zőknek a tábora, akik a vietnami problémát nem háborús eszközök al­kalmazásával látják megoldhatónak. Washingtonban a szenátusban e na­pokban a vietnami eszkaláciős poli­tika egy újabb energikus bírálója hallatta szavát: George McGovern, Dél-Dakota állam szenátora kijelen­tette, hogy „a héják katonai akciói súlyos tévedésnek bizonyultak, mert vereséggel végződtek, fölösleges em­beráldozatokat és anyagveszteségeket okozva és továbbra is veszélyeztetik Kelet és Nyugat kapcsolatainak meg­­javulását...“ Mind határozottabban követelik a háború befejezését az amerikai értel­miség vezető személyiségei, élükön Gailbraith professzorral és a szak­­szervezetek vezetőivel, köztük Ame­rika legnagyobb, gépkocsi iparának szakszervezeti tényezőivel. Azonkívül idetartozik a Fulbrighir szenátor kö­rül csoportosuló politikusok, az egye­temi ifjúság tetemes része, melynek Jelszava: Jobb elégetni a behívó­leveleket, mint embereket napalmmal. Végül pedig már a befolyásos new­­yorki pénzügyi körök is Johnson és felelőtlen tanácsadóinak haszontalan vietnami kalandjáról beszélnek. Az utolsó napokban olyan hírek is elter­jedtek már, hogy maga McNamara hadügyminiszter, „a halál utazója“ is a további eszkaláció ellen foglalt állást. Mindezek a Jelenségek olyan elkép­zeléseket váltanak ki, amelyek ma már sokkal határozottabban tükrözik vissza illetékes politikai megfigyelők" nézetét: bár a washingtoni iránytű mutatója Ázsiában még mindig a há­borút jelzi, Washingtonban a Nem­zeti Felszabadító Front meglepő, ú] sikerei következtében már nagyon is kételkednek az USA katonai győzel­mében és abban, hogy rá tudják erő­szakolni akaratukat a népre, mely igazságos, hazafias harcot vív szabad­ságáért és függetlenségéért, tekintet nélkül arra, hogy ellenfele a világ legerősebb nagyhatalmainak egyike. Lad. PokornJ S^sslla nagyvilágba Reng a föld. A múltheti törökor­szági, súlyos károkat okozott föld­rengések után ezúttal Délamerika északi részén voltak katasztrófális földlökések. Venezuelában, Caracas fővárosban és környékén eddig 149 halottat ástak ki a romok alól. Hi­vatalos Jelentések szerint azonban az áldozatok száma a 300-t is eléri. Ojabb földrengéseket Jelentettek Taskentből is. Szolidaritási konferencia Havanná­ban. Hétfőn este nyílt meg Havanná­ban a Latin-Amerikai Szolidaritási Szervezet első konferenciája. Oswaldo Dorticos, Kuba köztársasági elnöke megnyitó beszédében örömének adott kifejezést, hogy ez a nagygyűlés első ízben hazájában, Kubában folyik le. Kijelentette továbbá, hogy a latin­amerikai népek forradalmi megmoz­dulása jő úton Jár, amit e konferencia megtartása ellen megnyilvánuló USA hisztéria is bizonyít. A konferencia résztvevői üdvözletüket tolmácsolták az ismeretlen helyen tartózkodó Er­nesto Guevarának, a latin-amerikai forradalmi mozgalom nagy szervező­jének. • Fanfani Romániába utazik. Az olasz külügyminiszter a román kormány meghívására augusztus közepe táján érkezik hivatalos látogatásra Buka­restbe. • Nyugat-német rakéta-specialista Kí­nában? Nyugat-német sajtókörök fel­tevése szerint lehetséges, hogy prof. Wolfgang Pilz ismert rakéta-kutató­mérnök Kínában tartózkodik. Pilz állí­tólag már 3 hónapja ismeretlen he­lyen tartózkodik és tudják róla, hogy már régebben felajánlotta szolgála­tait a kínaiaknak. Gazdasági együttműködés a Szov­jetunió és Afganisztán között. A szov­jet—afgán földgázvezeték, melynek egy része szovjet tervek szerint már az idén ősszel ekészül, 100 kilométe­res lesz. Ez a vezeték az afganisztáni Siberghanból szállítja majd a föld­gázt, ahol óriási készletekre bukkan­tak. Kennedyért — Johnson ellen. Nagy feltűnést keltett az Egyesült Államok­ban egy levél, amelyet az 1960. és 1964. évi demokrata párti kongresz­­szusok 50 küldötte intézett Johnson elnökhöz, hogy a jövő évben ne je­löltesse magát az elnökválasztáson. A 27 különböző USA államból szár­mazó küldöttek egy agitáciős cso­portban tömörülnek, amelynek neve: Kennedy és Fulbright Jelölésének polgárai. A csoport tagjai az amerikai közvélemény-kutatás ' eredményeire támaszkodva azt tartják, hogy John­son képtelen lesz népszerűségét a Jövő választásig annyira megszilárdí­tani, hogy felvehesse a versenyt a köztársasági pártiak Jelöltjével. Atomfegyver-ellenes értekezlet Ja­pánban. Tokióban e napokban 12 ál­lam 25 küldötte részvételével nemzet­közi konferencia nyílt meg atom- és hidrogén-fegyverek tilalmáért. A nemzetközi értekezletet a Japán Szo­cialista Párt szervezte. Az USA pénzügyi gondjai. Az Egye­sült Államok aranytartaléka Június­ban 45 millió dollárral 13 milliárd 169 millió dollárra esett vissza. A New York Times jubileuma. Ame­rika legtekintélyesebb napilapja, a New York Times e napokban jelent meg 40 000-szer. Az 1851-ben megala­kult újság 10 000 példányszáma azóta 800 000-re, vasárnaponként pedig 1,5 millióra emelkedett. ART BUCHWALD: JOHNSON a nagypapa Washingtonban meglepetést keltett, hogy Johnson elnöknek fiú unokája született. Már néhány hónappal előbb ismeretes volt, ugyan, hogy Johnson nagyapa lesz, de a Fehér Ház az utolsó pillanatig titkolta, hogy az elnök fiút vagy lányt kíván unokául. Amikor a Fehér Ház szóvivője puhatolód­­zott, milyen nemű unokát szeretne az elnök, ezt a kurta választ kapta: „Az elnök még egyelőre nem döntött.“ Jól értesült források szerint Johnson elnök tanácsosai sem voltak egy­öntetű véleményen arról, hogy Lucy és Pat Nugent bébije fiú legyen-e vagy lány. Két csoportra oszlottak: galambokra és héjákra. A héják szerint most, hogy az elnök elhatározta: tovább folytatja a kemény kéz politikáját, fiú­unoka Jobban megfelelne, míg a „galambok azt bizonygatták, hogy ha az elnök leányának kislánya születik, az csak hozzájárul egy kedvezőbb kül­politikai légkör megteremtéséhez. Az elnök figyelemesen meghallgatta mindkét fél véleményét, .és akkor felhívta Mansfield és Dirksen szenátorokat, hogy az ő nézetüket is kikérje. Ök támogatásukról biztosították az elnököt, akár lánya, akár fia születik Lucynak. Morse és Fulbright szenátorok azonban azt válaszolták, hogy megtár­gyalják a dolgot, mielőtt döntenek. Robert Kennedy szenátor (10 gyermeke van) pedig kijelentette: Én a tervezett apaság híve vagyok, így ezúttal inkább nem nyilvánítom véleményemet. Az elnök ekkor magához rendelte Georg Gallup és Lou Harris közvéleménykutatókat, hogy megtudja mi az ország véleménye a nagy dilemmáról. Gallup vizsgálata után közölte, hogy az amerikai közvélemény inkább kislányt szeretne. Mr. Harris ennek ép­pen az ellenkezőjét állította. Az általa megkérdezettek fiúra szavaztak. Tekintettel a Jövő évi választások közelségére, az elnök behívta politikai tanácsosait, hogy megtudja, nagyapasága mennyire befolyásolja esélyeit. Szakértői úgy vélekedtek, hogy egy unoka kapóra Jön a választások előtt, annál is inkább, mert egyelőre nem kell atttól tartani, hogy bármelyik republikánus jelölt 1968-ig nagyapa lesz. Ám zavarba ejtette őketa kérdés, mennyit nyom a latban, hogy fiúval vagy lánnyal gyarapodik-e a család. Végül is azt tanácsolták az elnöknek, hogy kísérleti léggömbként koty­­tyantsa ki valamelyik újságírónak, hogy lányunokáről álmodozik. Az elnök követte is a tanácsukat egy intim ebéd alkalmával, és az újsá­gok azonnal felkapták a hírt. Az egyik pl. ezt írta vezércikkében: „Ez a probléma a munkaügyi minisztériumra tartozik, és a Fehér Háznak nem kellene véleményt nyilvánítania.“ Ekkor George Christian, a Fehér Ház talpraesett sajtófőnöke rendre cá­folta, hogy az elnöknek lánya van, hogy lánya férjhez ment és hogy bébit vár. Nagy bajára és keservére az elnök nem halogathatta tovább a színval­lást, különösen azután, hogy leánya bejelentette — az unoka világra jötte csak napok kérdése. Lady Bird (Johnson felesége) volt az, aki — mint min­dig — végül is döntésre bírta az elnököt. „Tudod drágám — mondotta férjének — ha Lucy fiút szül, Lyndonnak keresztelhetnénk.“ Az elnök azonnal feltárcsázta Austinban élő leányát és örömmel közölte vele: „Lucy, döntöttem. Fiút kell szülnöd." Int. Harald Tribune

Next

/
Oldalképek
Tartalom