Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-01 / 26. szám
VADASZ SS A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE III. ÉVFOLYAM 1967. JÚLIUS Elmélyültebb felelősséggel A vadászat hónapjának ünnepélyes megnyitása jegyében tartotta legutóbbi ülését a Csehszlovák Vadászszövetség Szlovákiai Bizottsága. Ennek az ülésnek jelentőségét azonban elsősorban is az a tény növelte, hogy ebből az alkalomból olyan kérdések is napirendre kerültek, amelyekkel a múltban a szövetség vezető szervei keveset foglalkoztak. Tupík elvtárs az ünnepi, illetve a vitaindító beszámolójában elsősorban is a szövetség propagációs múnkájának fejlesztésére hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy az alapszervezetek taggyűlésein köztudatba kell vinni azt a tagadhatatlan tényt, hogy a vadászat a -Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és azt követően hazánk felszabadulása nyomán formálódhatott népi jellegűvé. A vadászat megváltozott, vagyis új jellege — ami visszatükröződik abban is, hogy az ország vadállományából ma már nem a kiváltságos gazdag személyeknek, hanem alapjában véve az egész dolgozó társadalmunknak haszna van — szükségszerűen megköveteli, hogy a vadvédelem ne csupán a vadászok, hanem az egész társadalom szívügye legyen. Ezt hivatott szolgálni az a központi határozat is, melynek értelmében alapszervezeteket olyan vadászok is alakíthatnak, akik vadászterülettel nem rendelkeznek. A tapasztalatok' azonban arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen alapszervezetek létrehozását a szövetség járási szervei elhanyagolják. Illő lenne tudatosítaniuk, hogy minél több alapszervezet van, annál nagyobb sikereket lehet elérni a vadvédelem szakaszán is. A beszámoló arról is szólt, hogy az alapszervezetek kevés gondot fordítanak az ifjúság nevelésére és megnyerésére. Pedig lelkiismeretes és szakismeretekkel rendelkező vadászokra nemcsak a jelen időszakban van szükség, hanem feltétlenül szükség lesz a jövőben is. Ezért ha az idősebb vadászok becsülettel akarják teljesíteni küldetésüket, feltétlenül szorgalmazniuk kell az új vadásznemzedék, tehát az utánpótlás nevelését is. Az említett kisebb fogyatékosságok mellett a szlovákiai vadászok olyan erényekkel is rendelkeznek, amelyekkel kiérdemlik társadalmunk elismerését. A sok jó példa közül csak egyet említek: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére — Szlovákia minden egyes vadásza tizenkét óra társadalmi munkát végzett közérdekű munkaszakaszokon. A szövetség szlovákiai bizottsága értékelte annak a feladatnak teljestíését is, amely az árvízsúlytotta csallóközi vadászterületek vadállományának helyreállítását szolgálja. Megállapította, hogy a helyreállítás második szakaszában, tehát 1966-ban és 1967 első öt hónapjában a csallóközi vadászterületekre 3000 fácánt, 2921 foglyot és 2850 nyulat telepítettek, illetve helyeztek el díjmentesen. A szövetség gondoskodik a fogolyállomány csökkenő irányzatának megakadályozásáról és e hasznos vad létszámának fokozatos emeléséről is. E célból a szlovákiai bizottság a csallóközaranyosi rezervátumon megkezdi a foglyok mesterséges keltetését és nevelését. A fogolyállomány védelmében azonban nagyon sokat tehetnek maguk a vadászok is, ha lelkiismeretbeli kötelességüknek tekintik azoknak a káros jelenségeknek a felszámolását, amelyek sok helyen az állomány létszámának csökkenéséhez vezetnek. A szlovákiai bizottság említett ülése behatóan foglalkozott a vadászati irodalom fejlődésével is. Ezt a körülményt kedvezően kell értékelni annak ellenére, hogy ennek a kérdésnek a megvitatására csak most került első ízben sor. Annál is inkább, mert a jelek arra hagy-A TARTALOMRÓL: 0 A vadgazdálkodás felújítása Csallóközben # A kotorékebek helyzete és tenyésztése Magyarországon § Vadásznaptár 0 Terítékre került a murányi erdő királya 0 Nemzetközi kiállítást és vásárt rendez Jugoszlávia # A Vadászszövetség hírei # A pontyozás taktikája 9 Tóparti idill % Mérges halak és kagylók 0 A megszökött harcsa O Gyakorlati tudnivalók ifjús horgászok számára nak következtetni, hogy a vadászszövetség szlovákiai vezető szerve ezt a kérdést a jövőben is napirenden akarja tartani. A „vadászirodalom“ jelenlegi helyzetéről Öuraéinsky elvtárs tájékoztatta az ülés résztvevőit. Megállapította, hogy a „vadászirodalom“, amelynek létezését még pár évvel ezelőtt is nagyon sokan kétségbe vonták, az utóbbi időben jelentős mennyiségi és minőségi fejlődésen ment keresztül. Erről tanúskodik az is, hogy tizenegy évvel ezelőtt csupán 1 kötet vadászati könyvet adtak ki, ugyanakkor a mai napig kiadott vadászati könyvek száma meghaladta a 60 kötetet. Kedvezően értékelte azt, hogy a vadászati szakirodalom mellett a vadászok életével foglalkozó, szépirodalmi könyv is szép számban jelent meg. A szövetség szlovákiai bizottsága — az adott lehetőségek maximális kihasználása mellett — segíti a szerzők fejlődését azáltal is, hogy minden évben irodalmi és fényképészeti pályázatot hirdet. Az ülésen az is megállapítást nyert, hogy a szövetség gondoskodik a magyar nemzetiségű vadászok fejlődéséről. Arról adtak számot, hogy már napjainkig is több vadászati szakkönyvet és szépirodalmi művet kiadtak magyar fordításban, s hogy ezt a munkát a jövőben még fokozni akarják. Elismeréssel nyilatkoztak a Szabad Földműves — havonta egyszer megjelelő — Vadász-mellékletéről is, és azt a magyar nemzetiségű vadászok hasznos fórumának nevezték. Az említett kedvező jelenségek mellett azonban megállapították, hogy a „vadászirodalom“ iránt csak minden ötödik vadász tanúsít érdeklődést. Ez bizony kevés! Vadászaink tudatosíthatnák, hogy a jó vadásznak erkölcsi kötelessége becsülni és tanulmányozni a szakirodalmat és szeretni a vadászattal, e nemes sporttal foglalkozó irodalmat. Gólya, gólya, gilice s*. Foto: Kontár Gyula PATIIÖ KÁROLY
