Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-01 / 26. szám
Szakmelléklet: Vadász és Halász Kár minden szemért! Bratislava, 1967. július 1. Aratunk Az aratás ünnep. A szántóvető ember legnagyobb, legszebb ünnepe... a munka ünneppé magasztosulésa. Aki kenyeret ad az ember kezébe, mindent adott, aki a kenyér gondját viseli, mindenek felett őrködik. Voltak idők, amikor az aratás ünnep-voltát látványos ceremóniákkal, parádékkal, szertartásokkal akarták hangsúlyozni/ A lényegről terelték el a figyelmet. A földműves ős-örök erkölcsét hígították fel olcsó népieskedéssé. Mert mi ez az erkölcs? Az ember legmagasabbfokú, legmélyebben gyökerező felelősségtudata: nem magamért élek. Munkám, életem nemcsak az enyém. Rám szüksége van a köznek, az én munkámon mindig ott a társadalom szeme. Én nem torpanhatok meg, karom nem ernyedhet, elmémet nem bágyaszthatja a tikkasztó hőség. Tőlem kenyeret várnak az emberek. Nem a túlzott önbizalom hangjai ezek? Nem, így az önzetlenség szól az emberből! Én nem ismerek olyan földművest, aki ezt mondja: magamnak aratok. Ez az én kenyerem. A földműves így mondja: a mi kenyerünk! És akkor is így mondta, amikor a mi kenyerünkből éppen az ő számára Jutott a legkisebb falat. Mert nem tudta másként mondani, az ösztöne nem engedte, hogy ne így mondja, erkölcsét, hitét nem adhatta, inkább vigyék az ő betévő falatját is. Milyen irányban tolódott el, miként módosult a földműves és a társadalom közti viszony, ezt sokféleképpen lehet bizonyítani, illusztrálni. Mégis a legkifejezőbben egyetlen szóval. Melyik ez a szó? Ez aratunk! Ha a „mi kenyerünkről“ beszélünk, akkor ma m i aratunk! Igen, a munkás, a tudós, a diák az egész társadalom arat. A földműves kenyérgondjából mindenki vállal, a kenyérért egyaránt aggódunk mindannyian. Mert a mi kenyerünk. Tehát itt, a társadalmi viszonyok legmélyebb, legszövevényesebb rétegében került sor alapvető változásra. így is szokták mondani: az osztályok közeledése, baráti kézfogása stb. De ez több mint a kézfogás, több a közeledésnél. Ez már egy magasabbfokú társadalom erkölcsének beteljesülése. Az elején azt mondottuk: az aratás ünnep. Most már azt is mondhatjuk: mindannyiunk ünnepe. Az egész ország, a nép ünnepe. S ezt mindannyian érezzük, tudatosítjuk, amikor megszegjük az ú] kenyeret, amikor repeső gyermekünknek mosolyogva kanyarintjuk le a ropogós végét. Künn a határban megállás nélkül folyik a munka. Szakértő szemek vizsgálják a kalászok érettségét. Az emberek boldogan kérdezgetik egymástól: mit gondolsz, mennyit ad ez a tábla? A tekintet végigsiklik a hajladozó kalásztengeren. Örömteli latolgatások, tervezgetések napjai ezek. A békés munka szorgalmas, áhitatos órái. És Jó tudni, hogy Jó kezekben van a kenyerünk. Az ország kenyere — ez a fagolam ma valóságos tartalmat nyert, nem szólam, szónoki frázis, közhely többé. Az ország kenyere, a mi kenyerünk. Mindannyiunk megérdemelt kenyere, melyet becsületes munkával szereztünk, szorgalmas hétköznapjainkon gyűjtögettünk magtárba. Ara 1,— Kés XVIII. évfolyam, 26. szám. A drázovcei szövetkezetben nagyon dicsérték a kombájnos munkáját, akit — szlovák lakosú faluról lévén szó — meglepetésemre Szalay Józsefnek hívnak. Ilyen magyar név szlovák faluban? Ez már megéri, hogy felkeressem a hereföldeken, ahonnan éppen a szénát szállították kazlakba. A 37 éves Szalay József a traktor nyergéből szállt le egy kis beszélgetésre. Vendéglátói szívélyességgel terítette le kabátját a fűre, hogy leülve kényelmesebben beszélgethessünk. Amikor magyarra fordítottam a szót, arca még barátságosabb mosolyra derült. Kitűnt, hogy már hét éve dolgozik ebben a szövetkezetben, ahová a Komáromi Állami Gazdaságból Jött. — A feleségem idevaló — mondja magyarázatképpen. — Amikor meghalt a mamája és a beteg édesapja ápolásra szorult, ideköltöztünk. A szövetkezetben jelentkeztem felvételre. Megnézték a papírjaimat és megörültek: „Ilyen emberekre van nekünk szükségünk!“ — mondták. Ugyanis tizenöt éve vagyok traktoros. Azonnal befogtak a munkába. Az első nap 2—3 vagon cukorrépát hordtam be. Ekkor már a tagok is azt mondták: „Ilyen melósunk még nem volt.“ Azóta itt dolgozom. Ök is megvannak elégedve velem, én is velük. Már háromszobás családi házat építettünk. Három évvel ezelőtt az öcsém is ideköltözött családostul. Szintén házat épít. Örülök, hogy Jól megy a munka. Ha a mezőn valamilyen géphiba fordul elő kijavítom, ha alkatrésztörés, altkor a törött alkatrészt kiszerelem, s amikor a mozgóműhely megérkezik, már csak be kell szerelni az új alkatrészt, és a munka mehet tovább. Nézze azt a 2M jelű kombájnt — mutatott egy kimustrált gép felé. — Azon dolgoztam az elmúlt évig. Ha közelebbről megnézné, csupa S—4-es kombájnból származó alkatrészeket találna benne. Ezeket egy ócskavasba adott gépből szedtem ki. Csapágyakat, ventillátort és más alkatrészeket, ezek talán sohasem mennek tönkre! Most egv új sZ—4-es kombájnt kaptam. Élvezet vele dolgoznil Tavaly még csak be kellett Járatnom, nem dolgozhattam vele teljes gőzzel, mégis 80 vagon gabonát csépeltem ki. Ha nem mondaná, akkor is látnám rajta, hogy elégedett. A felesége zootechnikusként dolgozott ugyan a Komáromi Gazdaságban, de itt a kertészetben is jól érzi magát. Az új környezetet a nyolcéves Józsi és a tizenhárom éves Mária is megszokta már. Befogadta őket a falu, s ezt már ők is a saját otthonuknak érzik. Ciderné G. Irén »OT!^^i).irnnpjriiiiiirTri!iiji — Tizenheten iratkoztak be. — És a végzősök elhelyezésével hogyan állnak? — Ebben az évben 17 kilencedikest búcsúztattunk. Örömmel mondhatom, hogy valamennyiüket sikerült elhelyeznünk. öten gimnáziumba s ugyanannyian különböző szakiskolákba kerülnek, heten pedig a környékbeli üzemekben, üzletekben tanulnak mesterségét. Az Igazgató egyszerűen mondta „mindenkit elhelyeztünk". Arról nem is tesz említést, mennyi gondot okozott neki és kollégáinak a végzősök elhelyezése. A sok huzavonát, utánjárást már el is feledték. Lehet, Ók igen, de a szülők aligha, a fáradozásaikért hálásan gondolnak a tanítókra, akik nemcsak azzal törődnek, hogy Jók legyenek a tanulmányi eredmények, hanem a végzős diákok elhelyezésével is. Az agronómusok ezekben a napokban féltő szemmel járják a határt, mivel a naponként Jelentkező zivatarokat itt-ott Jégeső is fűszerezi. Joggal félnek tehát a tavalyi nehéz aratás ismétlődésétől. A Nyitrai Járási Termelési Igazgatóság agronómusainak szobájában is ezt a kérdést fejtegettük. — Tavaly úgy össze vissza döntötte a vihar a gabonát, hogy művészet volt learatni. Tölcséreket formált belőle, azt sem tudták az aratók, melyik oldalról álljanak hozzá. A szemveszteség Is eszernit alakult. A gyakori záporok miatt sokszor le kellett állítani az aratógépeket, a gabona túlérett, s így ott is közvetlen kombájnaratást végeztünk, ahol előzetesen többmenetes betakarítással számoltunk. S ami a legszomorúbb, a szempergéses veszteség sok helyen meghaladta a 10 százalékot Is. — Hol tudták a legkisebbre mérsékelni a szemveszteséget? — Erről csaknem pontos képet nyújt az elért átlagos hektárhozam. Ahol kicsi volt a veszteség, ott mindjárt felszökkent az átlag. Hiszen a 10 százalék a tavalyi termés esetében 3—4 mázsa gabonaveszteséget Jelentett hektáronként. A termelési igazgatóság folyosóján a látogatókat tábla tájékoztatja a tavaly legjobb hektárhozamokat elért szövetkezetekről. E tábla szerint a dráZovcei szövetkezet 48 hektáron tavaszi árpából 59,6 mázsás átlagos hektárhozamot ért el. — Szóval az átlag — Igaz, hogy az egész száz hektárnyi vetésterületen — 34,80 mázsa volt — Javította ki szerényen az eredményt Biröák mérnök, a drázovcei szövetkezet agronómusa. Őt a részlegsikernél Jobban érdekli az átlageredmény, és az, hogy az árpát alig egy százalékos veszteséggel takarították be. Ám magyarázatképp hozzátette, hogy sikerült még eső előtt learatni. A búzánál bizony náluk is nagyok voltak a veszteségek, pedig kiváló kombájnosuk van. Sokat segített a szempergéses veszteség alapján fizetett prémium is. Ebben az évben szintén eflkészülve várják az aratást. Ismert dolog, hogy a betakarítási veszteségek nagysága nagy mértékben függ a gépjavítás minőségétől, a gépek jókori felkészültségétől, a kombájn megfelelő átalakításától és tömítésétől, az aratás módjának és a gépek ésszerű megválasztásától, valamint attól, hogy a kombájn és más aratógép vezetője a gép haladási sebességét a növényzet sűrűségének megfelelően szabályozza-e. „UTTOROK“ BÁR A NYÁRI NAP MELEGE hevesen tűz, az Oszori Állami Gazdaságban aránylag csendes az élet. Ján K néző v i fi fnagrotechnikus elmondja, hogy a növényápolási munkák javát már elvégezték, és alig akad munka a határban. Ennek viszont Michai Pagát főmechanizátor örül a legjobban, mert így jut elég idő a felkészülésre. Igaz, a bevetésre szánt gépek mind üzemképesek, de igy, aratás előtt még akad kisebb-nagyobb javítanivaló, főleg olyan üzemben, ahol háromféle módszerrel is gyűjtik majd a gabonát. Lesz itt munka bőven, hisz összesen 891) hektár gabonafélét és 106 hektár hüvelyest kell betakarítani. De a sokéves tapasztalattal rendelkező mechanlzátor nem fél az aratástól. Szinte órányi pontossággal készítették elő az aratási tervet, a gépek szétheiyezését, megoldották a raktározási problémákat is. A gépek teljesítőképességétől függően hárommenetesen 506 hektárt, kétmenetesen 270 hektárt és rendes kombájnaratással 220 hektárt aratnak. De amint a mechanizátor mnndja, ez nem szentírás, mert menet közben, főleg az időjárás következtében átállítják a munkamenetet. Ha például gyorsan érik a gabona, nem vágják már rendre, hanem egyenesen kombájnnal gyűjtik be. Beszélgetés közben kitűnik, hogy az Oszori Állami Gazdaságban magas fokon gépesítették a munkákat, és nagy gondot fordítanak a munka szervezésére is. A gépesítéssel kapcsolatban megjegyezzük, vajon miért járnak élen az új technológia bevezetésében. A mechanizátor mosolyogva mnndja: — Azért, mert szeretjük a gépeket, az újat célul tűztük, hogy a nehéz fizikai munkát levesszük a dolgozók válláról. Ennek szellemében a hárommenetes aratást még 1962-ben elsőnek alkalmaztuk Szlovákiában. A beszéd hevében szóba kerül a gazdaságosság, az egyes aratási módszerek előnye és hátránya is. Legtöbbet a hárommenetes aratás előnyéről, hátrányáról vitatkozunk. Erről röviden csak ennyit mond a mechanizátor: — Azonnal tiszta marad a tarló. A HÁROMMENETES ARATÁS fő előnye tényleg ez. A rendrevágntt gabonát a szecskázó nagy befogadóképességű kocsiba fújja, amelyből az adagoló asztalra fordítják, majd szállító szalag juttatja a gabonát a napi 350— 40(1 mázsás teljesítménnyel dolgozó cséplőbe. A gabona magtárba szállítását is beleértve, 14 ember dolgozik ilyen gépsornál. A munka gyors, azonnal végezhető a tarlóhántás, és előnye az is, hogy a gyommagvak sem hullnak a földre. Hátránya, hogy a szecskázógépek még elég nehezek, és a minőség körül is akad hiba. A cséplőgép például még annyira sem tisztítja ki a magot, mint a gabonatáblán mozgó kombájn. Tavaly például egy 28 ezer korona értékű cséplőgépet kellett venni a gépsorhoz tisztítás végett. A gazdaság vezetői, szakemberei mérlegelve a hárnmmenetes aratás előnyeit, hátrányait úgy döntöttek, hogy a jövőben újabb gépsorokat vásárolnak, A sámoti részlegen Bóráról József gazdaságvezető kijelentette, hogy azonnal elfogadna egy gépsort a hárommenetes aratásra. Általában mindannyiuknak nagyon tetszik, hogy a munka neheze a szérűn folyik, és tisztán marad a tarló. Mert az aratásban a legtöbb bosszúságot, nehézséget mindig a szalmabetakarítás okozza. A kétmenetes aratást természetesen itt is alkalmazzák, de nem túl nagy hívei, mert már az előbb említett szalmabegyűjtés miatt elhúzódik a munka, később kerülhet sor a tarlóhántásra. Az egyenes kombájnaratást nem túlságosan kedvelik és csak akkor alkalmazzák, ha már érett a gabona és nincs más megoldás. A hárnmmenetes aratást a szemveszteség csökkentése miatt is előnyben részesítik. A szérűn a szecskázott gabonából lényegesen kevesebb a szemveszteség, mintha a kombájn a tarlót járja. ELMONDHATJUK, hogy a gabonahegyűjtés módszereinek úttörő gazdaságában jártunk, ahol az a cél lebeg a gazdaság vezetőinek szeme előtt, hogy minél gyorsabban és kevesebb szemvesztoséggel kerüljön a mag a raktárakba. BÁLLÁ JÓZSEF A gerencsérl gyerekek két hónapra búcsút mondanak az ódon iskolafalaknak, és sietve indulnak otthonukba. A bizonyítvány, egyéves munkájuk eredménye ott lapul a táskájukban. Ki milyen szorgalmas volt, most olyan jegyekkel áll a szülők elé. A tanítók az iskola ajtajából kissé meghatottan néznek a vidám, gyereksereg után. Pista József, az iskola igazgatója meg Is Jegyezte: — Nehéz velük, de rosszabb lesz nélkülük. — S hová, merre mennek a tanulók nyáron? — Harmincötén pionirtáborban töltik a vakáció egy részét. Néhányan a szülőkkel mennek nyaralni. A többiek Itthon töltik a két hónapot. Szép ám a mi tájunk, van hol barangolni a gyerekeknek. — Milyenek voltak a tanulási eredmények? — Azt hiszem elégedettek lehetünk. A bukási százalékot a minimumra csökkentettük és a 190 tanuló közül 42 kitüntetéssel végzett. — Szakkörök is működtek az iskolában? — Több szakkörünk tevékenykedett. A legeredményesebben talán a biológiai működött. A hetedikes R e h á k Teréz a kör legjobbjainak járási vetélkedésen a második helyen végzett, és így részt vesz a kerületi versenyen is. — Hány elsős lesz jövőre? Találkozunk 1972-benl A sámoti részlegen nagyra nőtt az árpa, egyes helyeken már eléri a 120 cm-t. (Bállá felv.) Búcsú az iskolától
