Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-04 / 5. szám

ALMA-ATA -az almák atyja Bizonyára nem véletlen, hogy a kazah „alma“ szó magyarul is almát, az „ata" pedig atyát jelent. De ez a nyelvtudósok dolga. További tévedések elkerülése végett pedig megemlítjük, hogy Alma-Ata városa nem Ázsiá­ban, hanem Európában fekszik. Az Angliánál tizenkétszer na­gyobb Kazahsztán, pontosabban a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság ugyanis a szovjet­­kínai határtól csaknem Volgo­­grádig terjed. Amíg földjének egy része termékeny, addig az ország túlnyomó hányadát sztyeppék és legelők, délen viszont sivatag képezi. Főleg Celinográd környékén törtek fel hatalmas kiterjedésű szűzfölde­ket. A mostoha természeti vi­szonyokra nézve saját mező­gazdáink is más-más vélemé­nyen vannak. De Alma-Ata fe­lelős tényezői, akikkel felvet­tük a kapcsolatot, mégis elis­merően nyilatkoznak a szűzföl­dek feltöréséről. Hiszen jó né­hány millió púddal több gabo­nát tudnak azóta szállítani az államnak. Maga Alma-Ata városa kiter­jedt síkságon fekszik a Tyan- San hegyláncolat tövében, amelynek egyes csúcsai a 6000 méter magasságot is elérik. Az óriási park közepébe pötyög­­tetett, zöldellő telep látszatát keltő város tengerszint feletti magassága eléri a 800—950 métert. A város peremén, sőt annak 1600 méter magasságig emel­kedő környékén kitűnően meg­terem az alma, a körte, a szil-MIND AZ ŐSZI, mind a téli és tavaszi fagy nagy károkat okoz a szőlőkben. Első­sorban a föld feletti fiatalabb részekben, a rügyekben, a haj­tásokban tesz kárt, de a gyökér is megsínyli a téli nagy hide­get, sőt megeshet, hogy a tőke teljesen kifagy. A kora őszi fagyok jelentke­zésekor elfagyhat a tőke levél­­zete, s ekkor megszűnik a cu­korképződés. Az éretlen bogyók megfagynak, héjuk felreped, és ha utána esőzés áll be, elrot­had a termés. Sajnos, az őszi fagy ellen védekezni legfeljebb csak koránérő fajták telepíté­sével lehet. A téli fagyok legtöbb kárt a takaratlan rügyekben, a vesz­­szőkben tesznek. A rügyek kü­lönösen akkor érzékenyek, ha ólmos esőtől jégkéreggel borí­tottak. Ebben az esetben már mínusz 3—4 Celsius-foknál is elpusztulnak. A rügyek elfagyá­sát átmetszéssel állapíthatjuk meg. A hosszirányban átmet­szett egészséges rügy belül élénkzöld, a megfagyott fekete. Ha a rügy egészen a fás részig fekete, akkor teljesen elfagyott. Ha azonban a rügy alatt még zöld, akkor a mellékrügyek még kihajthatnak. A fagykárt szenvedett tőke kérge barnás, fakó színű, az egészséges viszont üdezöld. va, a szőlő, az olaszdiő és egyéb gyümölcsféleség. A nagy kiterjedésű ültetvényeken kol­hozok, szovhozok és erdőüze­mek gazdálkodnak, amelyek még októberben is almát szü­retelnek. Lenyűgöző látványt nyújtanak ezek a gyümölcstele­pek, amelyeknek hátterében az örök hó birodalmába feltörő bércek csillogtatják pompáju­kat. A gyümölcsfák magassága különböző, de leginkább féltör­zsű fákat látni Alma-Ata térsé­­gében.Az almafák átlagos hek­tárhozama 700—800 mázsára tehető. Termésük a szivárvány minden színében tündöklik, za­matjuk utólérhetetlen. A ter­mésfölösleget külföldre szál­lítják. De még magasabban fekvő övezetekben is tartják magu­kat a gyümölcsfák. Dusamte város megtekintése után pél­dául autóbuszon utaztunk hegy­nek felfelé, egészen a behava­zott sziklaszirtek tövébe. Utunk egy keskeny szakadékon veze­tett keresztül, ahol a hegyi pa­tak partján — vagy 1700 méter magasságban — elvétve még diót is láttunk fityegni néhány fán. Pedig közvetlenül az út, illetve a patak fölött hófödte hegycsúcsok meredtek az ég­nek szédületes magasságban. És ilyen látvány több is akad. A nálunk honos gyümölcsfá­kon kívül azonban egyéb, szá­munkra ismeretlen gyümölcsöt is termesztenek Alma-Ata tér­ségében. Ezeknek egyike az ún. karaliok. Külsőleg hasonlít a mi sárga almánkra, de termése Megtörténhet, hogy a tőke fás­részei az erős fagy következté­ben megrepednek. Az ilyen re­pedések gyógyulásánál úgyne­vezett kalluszos daganatok (fagyrák) képződnek. Ezeket legcélszerűbb éles késsel rög­tön eltávolítani, mert eltapló­­sodnak, sok para és léggyökér fejlődik rajtuk, melyek a tőke­rész elhalását okozhatják. Hosszantartó hideg időjárás esetén a gyökerek is elfagyhat­nak. Leggyakrabban a felső, úgynevezett harmatgyökerek pusztulnak el. A legellenállóbb a gyökértörzs, míg a belőle el­ágazó gyökerek már sokkal ér­zékenyebbek. Ha a fagy a töke minden gyökerét elpuszította, segítség már nincs. Ha viszont a tőke felső része pusztul el, akkor az elhalt részt levágjuk, és a sebhely alatt előtörő haj­tásból új tőkefejet nevelünk. A téli fagy lehet korai és ké­sői. A korai fagyok a fakadó rügy csúcsát vagy az egészen rövid hajtást pusztítják el. Ek­kor a tőke a sárszemekböl, rej­tett rügyekből még ki tud haj­tani és termést is hozhat. Ez ellen késői metszéssel védekez­hetünk. A késői májusi fagy a édesebb és csak decemberben érik be. Meg kell még említe­nünk a gránátalmát, amely kül­sőleg ugyancsak hasonlít a kö­zönséges almára, de a ribizli színére és zamatjára emlékez­tet. Csakis a vörös színű ter­mést fogyasztják. Az általunk beutazott ország­részekben nagy kelendőségnek örvendenek a virágok. A külön­féle virágfajtákat jóformán mindenki kedveli, virággal ked­veskednek a férfiak szívük vá­lasztottjának. Ugyancsak a szi­várvány minden színében pom­páznak a városokban látható virágoskertek. És mind ez a gyönyörűség a városi polgárok szorgalmának köszönhető, akik­nek jóval nagyobb fáradságot kell kifejteniük a virágtermesz­tésben, mint nálunk, hiszen ott a talaj öntözésre szorul. Az ön­tözést permetezéssel, barázdás áztatással és csörgedeztető el­járással végzik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta korszakalkotó változtatásokat eszközölt a szovjet kormány Kazahsztánban is. Völgyzáró gátakat, víztáro­lókat, csatornákat és egyéb vízlutakat létesített az ország­ban, amelyek a vízgazdálkodás céljait szolgálják. A bővebb vizű vízfolyásokból kisebb csa­tornák ágaznak el, amelyeknek medrét helyenként agyaggal ta­pasztják ki, hogy a víz ne szök­jön el, mielőtt rendeltetési he­lyére ér. Ha néhány nappal elkésnének az öntözéssel, a késedelmet érzékenyen meg­­sínylené a terméshozam. Ugyan­csak öntözéses gazdálkodást végeznek a gyümölcsösökben és szőlőskertekben. C y p r i c h mérnök, a Tapolcsányi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság dolgozója tőke minden zöld részét tönk­reteheti, és súlyos károkat okozhat. Védekezni ellene je­lenleg csak kevés eredménnyel lehet. Ha a tavaszi fagykárt hideg, fagyos jégtömegek beáramlása okozza, megfelelően védekezni nem lehet. Ha a fagykár helyi lehűlésből (sugárzó fagy) szár­mazik, amely leginkább akkor áll be, ha a tavaszi szélcsendes, derült éjszakán alacsony pára­­tartalmú, száraz levegő mellett a talaj és a növényzet lassan hőt sugároz ki és ezáltal a fagypontig, sőt még jobban le­hűti a talaj feletti nyugvó lég­réteget. Ez ellen úgy védeke­zünk, hogy előzőleg a talajt gyomtalanítjuk, elsimítjuk, eset­leg hengerezéssel csökkentjük a kisugárzást, jó eredményt ér­hetünk el mesterséges köd­vagy füstképzéssel. Sűrű, nehéz füsttel égő anyagot gyújtunk meg abban az esetben, ha a hőmérséklet plusz 2 fokra hűlt le. A ház körüli kertekben leg­biztosabban úgy védekezhe­tünk, ha a tőkét szalmával, nádtakarókkal, esetleg vasta­gabb papírral betakarjuk. V. E. Februári teendők Februárban már tulajdonkép­pen a tavaszi munkálatokra ké­szülünk. Befejezzük a gépek, munkaeszközök javítását, a gyümölcsöskertekben és tele­­pítvényekben szétszórjuk a mű­trágyát, pl. a kálisót, szuper­foszfátot, ammóniumszulfátot és citramfoszkát. Az időjárás sze­rint hozzálátunk a talaj előké­szítéséhez a vetéshez és az ül­tetéshez. A gyümölcsészetben — ha az időjárás megengedi — meg­kezdjük a gyümölcsfaápolást. A fiatal ültetvényekben alakí­tómetszést végzünk. Az első évben 3—4 oldalhajtást hagyunk és középütt meghagyjuk a ve­zérhajtást. Az oldalhajtásokat úgy metsszük, hogy a gyengébb és alacsony fekvésű hajtásokat kevésbé kurtítjuk, az erősebb hajtásokat pedig rövidebbre metsszük. Az öregebb ültetvényekben koronaritkítást végzünk. A szá­raz és a korona belseje felé növő ágakat eltávolítjuk. Az ág­gyűrűig lemetsszük és a sebet oltóviasszal bekenjük. A tör­zsekről és az ágakról lekapar­juk az öreg, elhalt kérget, s ugyanakkor a koronáról eltá­volítjuk a hernyófészkeket. A gyümölcsösből eltávolítjuk az összes elhalt fákat és bokrokat. Februárban elvégezhetjük a gyümölcsfák ifjító metszését is és előnyös a gyümölcsfákat, fő­képp azok törzsét, mésztejjel bemeszelni, amely megakad* lyozza a fagylemezek keletke­zését. A fagynélküli napokat téli permetezésre használjuk fel. A kaliforniai pajzstetűvel fertő­zött gyümölcsfákat és a ribisz­kebokrokat a Nitrosan 3 %-os, vagy a Sulka 15 %-os oldatával permetezzük. Cj és igen haté­kony vegyszert, az olajos Akari­­tiont használjuk 1 %-os oldat­ban a gyümölcsfák permetezé­sére. Ez a vegyszer nagyon hatékony készítmény, a brati­­slavai juraj Dimitrov vegyüzem gyártja. Ezzel a készítménnyel a gyümölcsfák rngyezése előtt kell permetezni. Azokban a körzetekben, ahol nem észleltek kaliforniai pajzs­­tetőt, a gyümölcsfákat a Nitro­san 2 %-os, vagy az Arborol 3 %-os oldatával permetezzük. A kertészetben februárban foly­tatjuk a melegágyak készítését. Az üvegházakban elvetjük a ko­rai zöldségféléket például a fejeskáposztát, a kelkáposztát és a karfiolt. A hideg hajtatás­ra szánt fejessalátát, paprikát, paradicsomot és uborkát is el­vetjük. A januári vetésű palán­tákat áttűzdeljük vagy tápkoc­­kázzuk. A melegágyakban a ta­laj átmelegedése után (rend­szerint 3—4 nap múlva) el­kezdjük a retek, a karotka, a korai fejeskáposzta, kalarábé és fejessaláta vetését. POCHYBA Fagykár a szőlőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom