Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-21 / 3. szám

tenyészjuhok tenyészkecskék csibék, tyúkok, kakasok pulykák libák kacsák CSN 46 6210 CSN 46 6230 CSN 46 6410 CSN 46 6440 CSN 46 6510 CSN 46 6540 2. cikkely Továbbtartásra szánt állatok (■) A továbbtartásra szánt szarvasmarhákra a CSN 46 6111 számú szabvány érvényes. (2) A továbbtartásra szánt anyakocákra és előhasi kocákra a következő megállapítás érvényes: Továbbtartásra szánt anyakocának és előhasi kocának te­kinthetők azok az állatok, amelyek olyan szülőktől származ­nak: a) melyek az I. íokú teljesítményellenőrzésbe voltak sorol­va, azonban nem feleltek meg a tenyészérték szerinti osztá­lyok valamelyikének; b) melyek a II. fokú teljesltményellenőrzésbe voltak sorol­va, mindkét részről bizonyítható eredettel, miközben az anyát ellenőrzéskor és osztályozáskor az egy évben legalább 15 vá­lasztási malacot felnevelt kocák csoportjába sorolták azzal, hogy egy alomból (lehet kettő, sőt három is) legalább 8 ma­lacot nevelt fel átlagosan, valamint olyan feltétellel, hogy az állat egészséges és kiegyensúlyozott tipusú tenyészetből szár­mazott. (3) A juhok továbbtenyésztési osztályokba sorolására a kö­vetkező megállapítás érvényes: a) az I. továbbtenyésztési osztályba azok a juhok sorolha­tók, melyek külleme igen jó, gyapja elsőrendű minőségű, amely az illető fajtán belül a legfeljebb 4 éves állat gyapjá­­nak felel meg (legfeljebb 3 pár metszőfoga cserélődött ki); b) a II. továbbtenyésztési osztályba azokat a juhokat sorol­ják, amelyek külleme durvább hiba nélküli, gyapjúminősége az illető fajtán belüli legfeljebb 5 éves állat gyapjúnak felel meg (az összes metszőfogak kicserélődtek, a fogsor teljesen ép); c) a III. továbbtenyésztési osztályba azokat a juhokat sorol­ják, amelyek küllemén egyedülálló durva hiba akad, gyapjúk átlagos minőségű, fogsoruk elhasznált de szilárd; d) a IV. továbbtenyésztési osztályba azokat a juhokat sorol­ják, amelyek küllemén durva hibákat látni, gyapjúk átlagos minőségű, fogsoruk elhasználódott. 3. cikkely t1) A tenyészállatokat és a továbbtenyésztésre szánt állato­kat rendszerint a tenyészállatvásárokon árusítják;\kivételesen a tenyésztő istállójából. Tenyészállatvásáron az árusítás a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium által kiadott vásári rend szerint történik, amely ahoz mérten az istállóból végzett tenyészállat vagy továbbtenyésztésre szánt állat eladására is vonatkozik. (2) Tenyésztésbe vett apaállatokat vásáron vagy az istálló­ból csak akkor lehet eladni, ha azokat az alapkiválasztás alkalmával erre kiválasztották. (3) A tenyészállatok vagy a továbbtenyésztésre szánt álla­tok istállóból történő eladásakor az eladónak a vevő részére át kell adnia a tenyészállatnyilvántartó szervezet által kiadott eredetigazolást, a kísérőlevelet, a mázsalevelet, az érvényben levő egészségügyi rendelkezések szerinti vizsgálat eredmé­nyéről kiadott állategészségügyi igazolást (154/1961 Zb, sz. rendelet) valamint a tenyészállatként való további használat­ra való alkalmasságról szóló igazolást; továbbá ét kell adnia a hágatási és vemhességi jegyzéket, amelyet az inszemináció végzése után a tenyészállatnyilvántartó szervezet igazol, ter­mészetes fogamzás esetén az állami állatorvos. Továbbte­­nyésatösre szánt anyakocák és előhasi kocák, valamint juhok és kecskék istállóból történő eladása esetén az eladó átadja a vevőnek a kísérőlevelet, a mázsalevelet, az állategészség­ügyi vizsgálatok eredményéről szóló igazolást és a további tenyésztésre való alkalmasságra vonatkozó igazolást; ameny­­nyiben azt a vevő követeli, ezenkívül még az eredet igazo­lását. 4. cikkely Haszonállatok (1) Haszonállatok az olyan állatok, amelyek nem felelnek meg a tenyészállatokkal vagy a továbbtenyésztésre szánt álla­tokkal szemben támasztott követelményeknek és további gaz­dasági kibaszni ásra vannak rendelve. (2) A szarvasmarha haszonállatokra a CSN 46 6111 számú szabvány érvényes. (3) Megetetett állatok vásárlásakor a megállapított élő­súlyból megegyezés szerint 5 °/o-ig terjedő levonást, túlzott tápláltság esetén legfeljebb 8 % levonást eszközölnek. (4) A haszonállatok átadásával egyidőben az eladó köteles a vevőneu átadni a kísérőlevelet, az egészségügyi vizsgálatok­ról kiadott állategészségügyi igazolást és a folyatási vagy a vemhességi igazolást. 16 (5) Malaceladásra hosszúlejáratú szerződéseket kötnek, esetleg a szállítmány előkészítéséről szóló szerződéseket és egészévi szerződéseket havonkénti tagoltságban, amelyek a szerződött mennyiségről és a malacok súlyáról szóló adatokat tartalmazzák. Malacátadásnál a szerződött mennyiséggel szem­ben a következő havi eltérés engedhető meg: a) a mezőgazdasági szervezetek esetében 20 %-nál kisebb, b) a többi esetekre vonatkozóan 10 %-nál kisebb eltérés engedhető meg. Az átadott malacok egészségesek, fejlettségükkel és súlyuk­kal életkoruknak megfelelők, 12—25 kg közötti súlyúak kell hogy legyenek. A kasztrált malacok sebhelye legyen gyógyult. A vásárlási súlyt egész kilogrammokban fejezik ki, miközben 0,50 kg-ig lefelé, 0,50 kg felett pedig felfelé történik a kike­rekítés. (6) A vásárló a lekötött Időpont előtt, vagy az után nem köteles a malacokat átvenni. Egy át nem adott vagy át nem vett malacért 50,— Kős pönálét számláznak. (7) Kerületek vagy járások közötti, vasúton vagy az eladó szállítóeszközeivel történő malacátadás esetén a vevő jogosult az eladóval szemben érvényesíteni jogos súlycsökkenési köve­telését, amennyiben a szállítás idején a malacok súlycsökke­nése: 12 óráig több mint 7 % 24 óráig több mint 9 % 36 óráig több mint 10 % 36 órán felül több mint 12 % a szállítólevélben, esetleg a mázsálási protokolban feltüntetett élősúlynál. Ilyen esetekben az átvevő csupán a feltüntetett százalék feletti mennyiségért jogosult súlytérítést követelni, miközben e súlykülönbözetek kiszámítására mérvadó a szállí­tólevélben (mázsálási protokolban) feltüntetett súly és a vevő­nek történő átadás helyén mért súly közötti különbözet. (8) A vevő köteles a malacokat munkaidő után is átvenni, amennyiben a szállítmányról előzőleg értesítették őt. 5. cikkely Felelősség a hibákért (1) A tenyészállatok, a továbbtenyésztésre szánt állatok és a haszonállatok hibáit, amelyek az átvételkor nem voltak fel­lelhetők s amelyeket a kiválasztáskor nem volt lehetséges megállapítani, fiatal állatok esetén az átadás napjától számí­tott 15 napon belül írásban reklamálni kell, vagy ha idősebb állatokról, baromfiról és hurutos tüdőgyulladásban megbete­gedett malacokról van szó úgy 42 napon belül, különben a hibákért a felelősségrevonás joga nem érvényesíthető. Járás­­közi és kerületek közötti átadások esetén ez a jótállási idő a szállítás Idejével meghosszabbodik. Fiatal állatoknak tekintik: a) a malacokat, b) a süldőket és a továbbtartásra szánt előhasi kocákat 50 kg-os élősúlyig, c) a szarvasmarhákat 100 kg-os élősúlyig, vagy 2 hónapos életkorig, d) a juhokat és kecskéket 20 kg-os súlyig, vagy 3 hónapos életkorig, e) a csikókat ¥i éves életkorig. (2) Ha a jótállási időben az állatok megbetegednek, az át­vevő köteles elintézni az állategészségügyi vizsgálat végre­hajtását és az állatok kezelését. Ha az állategészségügyi közeg megérkezése előtt az elhullás veszélye fenyegeti az állatokat, az átvevő köteles az állatot levágatni és igazolni annak azonosságát. Az átadó kérésére köteles az átvevő elin­tézni a vágóhídon a levágott állat bőrének megmutatását, a malacoknál, süldőknél és a tenyésztésre szánt előhasi ko­cáknál pedig a felezett állat vizsgálatát, annak jelzőszáma megállapítása végett. (3) Amennyiben a tenyészállatok eladásánál jótálltak a vemhességért, és állatorvosi igazolással bizonyítják, hogy a vemhesség alacsonyabb fokú, az átvevő jogosult az eladótól egészen 15 %-ig terjedő engedményt követelni a vételárból. A vemhesség hiányának megállapításakor az engedmény in­dokolt esetekben egészen a vágási érték szintjéig követelhető. 6. cikkely Az állatok eladására és szállítására a 66/1961 Zb. számú törvényből, az 154/1961 Zb. számú rendeletből és az ezekhez tartozó végrehajtó előírásokból eredő, állatorvosi gondoskó­­dásról szóló feltételek vonatkoznak. 7. cikkely Keltető tojások (1) Keltető tojások átadására a CSN 46 6409 számú szab­vány vonatkozik. Keltető tojásként veszik át a tyúktojást, a kacsatojást, a lúdtojást, a pulykatojást és a gyöngytyúktojást. (2) A keltető tojás átvétele a mezőgazdasági szervezet üzem­egységében történik, szállítóeszközzel (teherautóval) meg­közelíthető helyen. Átvétel során az átvevő ellenőrzi a keltető tojások mennyiségét és minőségét. (3) A nem fias keltető tojásokat a vevő és a mezőgazdasági szervezet között megegyezéssel megszabott áron számlázzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom