Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-06-17 / 24. szám
Többet törődjünk a szövetkezeti tagok gyermekeivel V Amikor a gyermeknevelés gondot okoz a dolgozó asszonynak Mikor lesz óvoda és iskola Bogyaréten? ^ Ha több lenne a férőhely az óvodában, Lakszakállason is több aszszony dolgozhatna ^ A bácsi EFSZ az új óvoda költségeinek negyed részét magára vállalja Gazdasági téren sokat tettünk faluhelyen, hisz ma már a legtöbb szövetkezetben jól keresnek a tagok. Azonban számos községben megteled«keztünk arról, hogy a dolgozó asszonyoknak gyerekeik is vannak, és sokszor miattuk nem mehetnek munkába. Pedig főleg a többgyerekes családanyáknak jól jönne a kereset. A probléma tehát megvan, tegyük fel a kérdést, milyen módon lehetne megoldani? Az EFSZ-ek hogyan járulhatnának hozzá ennek a kérdésnek a megoldásához? Természetesen első helyre tehetjük az anyagi segítséget. Itt arra gondolunk, hogy a szövetkezet jelentős pénzösszeggel, esetleg munkával segíti az óvoda építését, később pedig átveszi felette a védnökséget, ami azt Jelenti, hogy a konyhára élelmiszert, főleg zöldséget biztosít. Az egységes földművesszövetkezetnek természetesen nagy a beleszólása a társadalmi életbe Is, tehát hatást gyakorolhat a nemzeti bizottságra, esetleg a járási szervekre, hogy a tagság gyerekeinek száma szérint óvodát építsenek a községben. A fenti szempontok alapján néztünk körül a komáromi járásban. A járási iskolaügyi osztályon és egyes községekben folytatott vita alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy bár nagy erőfeszítések történtek az óvodák építése és korszerűsítése terén, mégsem lehetünk megelégedve az eredménnyel. A helyzetet súlyosbította az a tény is, hogy az árvíz alkalmából 13 óvoda nagyon megrongálódott. Mielőtt azonban részletesen foglalkoznánk az óvodák kérdésével, szólnunk kell a napközi otthonokról is. A járás negyven községében 99 iskola van, de csak 12 mellett van napközi otthon. Ebből vidéken mindössze hét. A tervek szerint idén Bátorkeszin építenek napközi otthont, majd Lakszakállason, Ekelen, Ögyallán és Izsán. Később Naszvadon, Marcellházán és Alsópéteren. Ha az, említett tervek megvalósulnak, akkor sem mondhatjuk, hogy ez a probléma megoldást nyert. A járásban erre a kérdésre több súlyt kellene fektetni, mert a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok szempontjából ez nagyon fontos. A szülők, főleg a csúcsmunkák idején, reggeltől estig távol vannak az otthontól, és iskolába járó gyermekük az utcán ténfereg. Ahol viszont napközi otthon van, a gyerek felügyelet mellett leírja és megtanulja a másnapi leckét, és a munkából hazatérő fáradt szülőnek nem kell vele foglalkozni. A dolgozó szövetkezeti asszonyok szempontjából tehát igen fontos a napközi otthonok létesítése is, de sokkal égetőbb kérdés az óvodák korszerűsítése és újak építése. Hisz az iskola előtti korban levő gyermekeket egy percig sem hagyhatjuk felügyelet nélkül. A kimutatás szerint a járás minden falujában működik óvoda, sőt némely községben kettő is. Viszont a helyzet távolról sem olyan rózsás, mint ahogy azt a fenti állítás alapján elképzelnénk. Bogyaréten például Vajlik László, a helyi nemzeti bizottság elnöke elmondotta, hogy falujukban az iskola épülete dűlőfélben van, ezért nem járhatnak oda a gyerekek, de óvodájuk sincs. Pedig az illetékesek azt ígérték, hogy még ez év őszén átadják rendeltetésének az új óvodát. A gyerekek esőben, sárban 3—7 kilométerre járnak iskolába, a kisebbek pedig otthon vannak, édesanyjuk felügyelete alatt. Jónéhány asszony azért nem jár munkába, mert nem tudja kire hagyni óvodás gyermekét. Lakszakállason Lelkes Bélával, az EFSZ ökonőmusával beszélgettünk az óvoda problémájáról. Ebben a községben van óvoda, de kicsit szűkös. Bár a szövetkezet általában elég munkaerővel rendelkezik, a csúcsmunkák idején azonban több asszonykézre lenne szükség. De ebben a faluban is kerékkötő az óvoda. Olyan asszonyoknak is otthon kell üldögélni, akik szívesen dolgoznának a közösben. A közeljövőben ebben a faluban megoldódik a probléma, mégpedig olymódon, hogy az új 14 tantermes iskola átadása után a régi iskolát átalakítják óvodának. A járásban néhány óvoda épületét tanulmányoztuk, és minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy aránylag kevés a korszerű óvoda, és férőhely szempontjából talán egy községben sem dicsekedhetnek. A helyi viszonyokat figyelembe véve meg kell mondani, hogy a különböző építkezési vállalatok teljesítőképességét lefoglalják az újjáépítési munkálatok. Övoda építésére több helyen lenne anyagi lehetőség, de nincs elég munkaerő az építkezés kivitelezéséhez. Kevés a szakmunkás. Nézetünk szerint új óvodák építésében és a meglevők korszerűsítésében jelentős segítséget nyújthatnának a helyi nemzeti bizottságok építkezési csoportjai is, A munka oroszlánrészét A munkaszervezésen múlik! Mozgalmas napokat élnek át egységes földművesszövetkezeteink irányítói. A mezőgazdasági csúcsmunkák idején — növényápolás, takarmány-begyűjtés — valóban körültekintően kell megszervezni a munkát, hogy minden szükséges tennivalót agrotechnikai határidőben sikerüljön elvégezni. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az egyre közeledő aratásról sem, gépnek, magtárnak, szállító eszköznek rendben kell lennie, mire beérik a kenyér. A losonci járásban, amint Vyletel Pavel főmérnök, a járási termelési igazgatóság termelési osztályának vezetője elmondotta, lényegében nincsenek nagyobb fogyatékosságok a munka szervezésében. Járási méretben elegendő munkaerő áll a mezőgazdaság rendelkezésére, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne akadna néhány gazdaság, ahol munkaerőhiánnyal küszködnek. A jelenlegi időszak legfontosabb tennivalói a takarmányok veszteségmentes betakarítása, valamint a növényápolási munkák agrotechnikai határidőkben való elvégzése ugyancsak próbára teszik a mezőgazdasági üzemek irányítóinak szervezőkészségét. Vyletel elvtárs táskájából előkerülnek a kimutatások, s bizony kiderül, hogy sokhelyütt van baj a munkaszervezéssel. Csaláron például későn láttak hozzá a takarmányok betakarításához, hasonló a helyzet Nagysztrácinban is, ahol most ugyancsak „meleggé" vált a helyzet, míg Alsósztregován a rétekkel gyűlt meg a tagság baja, lényegében még csak a kezdet kezdetén vannak. Nagycsalomiján egyebek között a szárítás technológiáján kellene javítani s hogy a nagyobb hibákat megelőzzék, a termelési igazgatóság instruktorának kellett közbelépni. Persze torz képet nyújtanánk a járásról, ha csak azokat a gazdaságokat említenénk meg, ahol kisebb-nagyobb hibák fordultak elő. A haraszti szövetkezetnek például rendben van a szénája (és ezt nemcsak a szénára értjük). Vyletel elvtárs meg is jegyzi: „Ja, kérem, a Csery bácsi jól tudja szervezni a munkát! ...“ De dicséret illeti a múlyaikat is, akik lényegében az összes takarmányt begyűjtötték már. örvendetes jelenségként könyvelhető el, hogy megjavult a pótori szövetkezet, az elmúlt évekhez viszonyítva lényegesen jobban áll, s ez nem utolsó sorban köszönhető az új vezetőségnek is. A pótori példát említve, Vyletel elvtárs éppen a munkaszervezés megjavulásával indokolja a jobb eredményeket. A munkaszervezést illetően zökkenőmentesen haladnak a munkák még Zsélyen, Zéhorcében, Leszenyőn. Az elmúlt évben a losonci járás országos méretben az első helyet foglalta el, ami a takarmányalap biztosítását illeti. Nos, ebben az évben, az összes erőfeszítés ellenére sem tudják majd a múlt évi bravúrt megismételni. Garázdálkodik az Ipoly, több mint 4000 hektár rétet, legelőt árasztott már el, sőt helyenként a szántóföldekre is betört. A járási termelési igazgatóság így is megtesz mindent, hogy a lehetőségekhez mérten maximális eredményeket érjenek el. A szövetkezeti elnökök számára kidolgozták a jutalmazás és premizálás rendszerét, mely szem előtt tartja mind az agrotechnikai határidőket, mind az alkalmazott technológiát. A szövetkezetek vezetőségének a feladata volt, hogy ki-ki saját gazdasága számára dolgozza ki a munkaverseny kritériumait. A legtöbb helyen ki is dolgozták, sajnos akadt olyan szövetkezet is, ahol megfeledkeztek erről. Nagy hiba, hiszen, amint azt a járási termelési igazgatóság vezetői is alátámasztották, megszűnt az az időszak, amikor az üzemek, iskolák díjtalanul, könyörületből húzták ki a sárból a lemaradozókat. (bpi) viszont az egységes földművesszövetkezeteknek kellene elvégezni. A szilárdabb szövetkezetekben jól működő építkezési csoportok vannak, amelyek ilyen kisebb építkezéseket a megfelelő tervrajzok alapján el tudnának végezni. Menne ez a munka, ha nagyobb lenne a lelkesedés, az ügy iránti felelősség. Ezen a téren példát mutatnak a búcsi szövetkezetesek. Retkes Lajos elnök szerint a 700 ezer koronás költséggel épülő óvodát a szövetkezet építkezési csoportja építi fel. Az építkezés azáltal is olcsóbbá válik, hogy a szövetkezet saját kavicsbányájából adja a nyersanyagot. A szövetkezet az összes költségek negyed részét teljesen magára vállalta. Hasonlóan nyilatkozik Soóky Lajos, a madari szövetkezet elnöke is. Az építkezési költségek negyed részét szintén magukra vállalják. Ezek a szövetkezetek megértették, hogy tagjaik gyerekeiről van szó, és az óvodák létesítése végeredményben a szövetkezet érdekét is szolgálja, mert ilymódon több női munkaerőt nyerhetnek. A járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztálya szerint jónéhány szövetkezet, köztük az ifjúságfalvi, bátorkeszi, naszvadi és ímelyi már olyan erős gazdasági alappal rendelkezik, hogy védnökséget vállalhatna az óvoda fölött. Sajnos, ezen a téren még nincsenek eredmények a járásban. Szinte hihetetlen, hogy egyetlen szövetkezet sem vállalat védnökséget az óvoda fölött. Más járásokban ezen a téren jóval előbbre vannak. A lévai járásban például már évekkel ezelőtt több szövetkezet látja el az óvodák konyháját, és természetesen pénzügyileg is segít. Cikkünkben olyan kérdéssel foglalkoztunk, ami nem termelési kérdés, és nem tartozik közvetlen az EFSZ-ek hatáskörébe. De ha több női munkaerőt akarnak szerezni, főleg a csúcsmunkák idejére, helyesen teszik, hogy ha a búcsiak és a madariak példáját követve, pénzzel és munkával segítik az óvodák építését és korszerűsítését, mert ez a másik oldalon kamatostól megtérül. Bállá József Bécsböl Salzburgon keresztül Innsbruck felé száguldott velünk augusztus elején a zsúfolt gyorsvonat. Nyugatnémetországba, Franciaországba, a festői Tirolba vitte a sok ország utasait és a Bécsböl jövő osztrákokat. Lenyűgöző látvány volt a lankás vidék, melyet az augusztusban frissen behavazott hegyek, gyönyörű vidék követett. En a földek, az augusztus elején itt még alig sárguló gabonák, a kövér kaszálók, az ágasokon, dróthuzalokon száradó szénák, a legelésző állatok, a virágoktól roskadozó erkélyü parasztházak állapotából próbáltam elgondolni az itteni parasztok életét. Szemmel látható, hogy az itteni földművesek nagy része nem csupán a földjéből él, hiszen legalább két nyelven hirdeti a tábla a legtöbb ház előtt — Zimmer, roóm —, hogy szobákat adnak ki az ideérkező turistáknak, mégis tanulságos azt látni, milyenek a gazdálkodás külső jelei. Egy parasztot pillantottam meg a vonatablakból: aprócska traktorral haladt egy kaszálón, s a lajtból vastag sugárban trágyalét locsolt a földre. S ekkor egy honfitárs, aki München felé tartott, fintort vágott és felhúzta a vonat ablakát. A jelenetet — lehet, hogy csak én figyeltem fel rá — azóta sem tudom elfelejteni. Az Innsbrucktól tíz kilométerre levő tündéri kis faluban Iglsben jöttem rá, miért maradt e kép azemlékezetemben. Ténylegesen is, képletesen is sakon vagyunk így mi ezzel a dologgal. Sokan vannak még, akik nem kívánkoznak falut, mezőgazdasági munkát, istállót, de még tehénfejést sem látni. Némelyek ínyencként válogatna ka hentesárú, fehérkenyér, fonott kalács és sokféle péksütemény között, igénylik a tejtermékek bőségét, akiknek semmiféle zöldség, gyümölcs nem elég friss, szép és jó, de a szántó traktorost olajszagúnak, porosnak tartják, nem képesek a jószág felverte port elviselni, akiknek a cséplőgép csupán egy zajos, piszkos valami, akik még a faluról jövő ismerőst, rokont is ímmel-ámmal fogadják. Nem így az osztrákok, a tiroliak! Az ottani paraszt önérzetes, büszke, eszébe sem jut szégyellni foglalkozását. A városi osztrák ember igyekszik nyáron falura menni, hogy sétáljon a kaszálók szélén, szóba elegyedjen a szénáját forgatóval, hogy megcsodálja, simogassa az érő termést. Természet- és földközelben szeret lenni. Láttam egy hölgyet Igls határában a krumpliföldek rozsok, kaszálók kös Ezelőtt két évvel a hadsereg katonái gumicsónakokon mentették az árvíz* sújtotta községek lakosait. Jutalomüdülés a Fekete-tenger partján Az érsekújvári mezőgazdasági üzemek járási konferenciáján annak idején leszögezték, hogy az előző évihez viszonyítva 1966-ban azért termeltek 100 millió korona értékkel többet, mert a mezőgazdaságban dolgozók az eddiginél bátrabban alkalmazták a haladó termelési tapasztalatokat. A szövetkezetek közt a Dolny Ohaj-i EFSZ volt a legjobb, ahol nagy gondot fordítottak a takarmányozásra, és nagyon gazdaságosan használták fel a községben működő szeszgyár melléktermékeit. A Dolny Ohaj-i EFSZ a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetkezete címet viseli, és dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. jubileumi esztendejében még nagyobb gazdasági eredményre törekszenek. Igaz, az elmúlt évi eredményeket nem lesz könnyű túlszárnyalni, mivel tavaly egy anyakocától 20 malacot választottak el és tehenenként átlagban 3057 litert fejtek. Az elért fejési eredmény 633 literrel több, mint a járási átlag, és a legjobb fejőnő Boriková Margit elérte a 3792 literes fejési átlagot. A kiváló termelési eredményeket elért szövetkezetből a Csehszlovák- Szovjet Barátok Járási Szövetsége négy dolgozót kéthetes jutalomnyaralásra küld egyik Fekete-tenger melletti üdülőbe. GÁBRIS JÓZSEF Azt rebesgetik... A mezőgazdasági gépek szakágazati igazgatósága nehéz helyzetbe került, mivel az új gazdasági irányítás következtében a mezőgazdasági üzemek nem kötelezhetők kiutalással a legyártott gépek átvételére. Ha gépet kíván vásárolni valamely üzem, minőségi vagy szerkezeti elképzeléseit szabadon érvényesítheti. Mindezek következtében a legyártott gépek nagy részét a mezőgazdasági üzemek nem veszik át. A kuliszszák mögött azt rebesgetik, hogy a gondokból úgy próbál most gépiparunk kilábalni, hogy az új mezőgazdasági gépek kölcsönzésének rendszerét építi ki, amelyet házilag multiszerviz néven emlegetnek. Mezőgazdasági üzemek, bármilyen egyéb közületek és magánszemélyek az erre kidolgozott tervezet jóváhagyása után például kölcsön vehetnek százötven korona napidíjért egy traktort és ötven koronáért egy pótkocsit. Ha egy hétre vagy annál is hosszabb időre veszik kölcsön a gépi eszközt, akkor a napidíj kisebb, tehát mondjuk építőanyagszállítására kifizetődik majd több magánszemélynek társulni. A kölcsönzést valószínűleg a mezőgazdasági technika járási kereskedelmi üzemei bonyolítják majd le, előreláthatólag ez év júliusától kezdődően. -kszzötti ösvényen sétálni finom cipőben, ruhában, felékszere zve. S nem restellte megkérdezni, mikor volt eső, az ausztriai hó miatt beérik-e a kukorica. A kérdezett pedig oly lelkesen mesélt neki, mint aki biztos benne, hogy a hölgyet érdeklik ezek a dolgok. Az istálló szaga nem kellemetlen a tiroli paraszt s e csodálatos tájra érkezők számára. Igls kellős közepén, a főutcán elegáns szállodákkal körülvéve lakik egy paraszt, aki nyolc Ausztriában járva marhát tart. Sem a falu vezetői, sem a turisták nem kifogásolták még az ist álló szagot. A tiroli paraszt állatszeretete egyébként is azt diktálja, hogy egy fedél alatt legyen jószágaival. Tirolban nagyon széles házakat építenek: az egyik felét, az emeletet az ember, a földszintet pedig az állatok számára. Sokféle praktikus, a ml szemünknek parányi kis géppel dolgozik az osztrák paraszt. Már a gépek konstruktőrét számoltak azzal, hogy az osztrák földműves szereti mesterségét, gyermekei közül csak azokat taníttatja, akikben különleges talentum, vagy kedv lakozik, illetve, akikre nincs szükség a gazdaságban, megmunkáló gépek vezetőülésének jobb és bal oldalán ugyanis két másikat is készítettek, hogy legyen hova leültetni az asszonyt és a gyereket. Reggelente ketten, hárman, sőt többen is indulnak munkába egy-egy géppel. Amikor iskolaszünet van, a gyerek — a 8— 10 éves is — kaszálja a lucernát géppel, apja és anyja azon zölden villázzákfelfelé az ágasokra, vagy a kifeszített drótokra. Láttam egy családot, a szülőkön kívül hat gyerek húzgálta a répából a gyomot. Igen drága a munkabér, mondják, s a paraszt, amit tud, saját és családja erejével végzi — azért is dolgozik a földeken olyan sok gyerek. Alig látszanak ki a földből s vezetik a traktort, forqatják a szénát. A géphez kicsi koruktól kezdve értenek. El is veszne az osztrák paraszt ha rajta kívül felesége és gyereke nem értene a traktor és a számtalanféle munkagép kezeléséhez, ha idejekorán tönkremenne a kezén. Két tglsi paraszt portáján sikerült rövid látogatást tennem. Az istálló náluk is a lakóház földszintjének a fele. Az egyik helyen az istállót is ketté osztották, az egyik végében marhák álltak s kaszált füvet ettek — barnaszínű, kicsitestü tiroli marhák — a másik részben süldők vagy harmincán. Minden állat alatt gyaluforgács volt az alom — kevés itt a gabona, a szalma. Természetesen e két parasztnak is megvannak a szükséges gépei. Tej- és süldőeladásból élnek. Azt mondták, jól. A bérlett díj, az adó tűrt hető, az értékesítés nem gond. A mát sik azzal fogadott, hogy többet kérést ne. ha malteroskanalat venne a kezébe. Tehenei tejhozamát és Leghorn tyúkjai tojását nem tartja számon, érzi ő, hogy rendben mennek-e a dőlt gok vagy sem. Azon viszont komolyan mérgelődött, hogy nem olyan tejet szállít ö az üzletbe, amilyet ott mért nek. Ö két schtllina 60 groschenért adja literjét, a boltos 3£-ért árulja. IEgyébként nem láttam és ittam még olyan zsíros, a legkisebb üzletben is hűtőszekrényben tárolt bolti tejet, mint ott.) Komolyan azért egyik sem panaszt kodott: sok a fa, olcsó az építkezés, a telefon, a rádió, a vízvezeték, az autó a paraszt otthonában, udvarában is megtalálható a sokféle, a talajnak, a földnagyságnak, a gazdálkodást iránynak megfelelő mezőgazdasági gépen kívül. Amiatt szégyenkezni, hogy a család eqy-két gyereke mezőgazdasági géppel ismerkedik, dolgozik kicsi korában és panaszt lesz belőle, senkinek sem jut eszébe. A paraszt, ha a keskeny igls-t utcán traktora vagy aratógépje nyergében ülve szembetalálkozik a nuaralnijövők Alfa Rómeójával. Opeljével, félrehúzódik, vagy félrehúzódnak azok, aszerint hogyan férnek el egymás mellett. Utána megköszönik egymás szívességét. Es senki sem fintorog, ha egyikmásik ház előtt elmerne, istállószagot érez, s ha a hazatartó állatok miatt pár percre meg kell állniok az autóknak. Ausztriában járva óhatatlanul eszébe jut az embernek hogy egy-két dolgot hasznos lenne megtanulni az osztrákoktól. Praktikus, szorgalmas gazdálkodást, önérzetet, föld és Allatszeretetet a parasztoktól, s a paraszt, a mezőgazdasági munka megbecsülés sét, tiszteletét minden osztráktól. Dr. GON DA 1R_.J SZABAD FttJ DMŰVFS ^ 1967. június 17.
