Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-21 / 3. szám
Egymásra találtak Egyenes vonalú ruhák Fiatalabb olvasónőink részére 88 cm-es mellbőségre közlünk itt szabásmintával ellátott ruhamodelleket. Első rajzunkon kockás müszálszövetből készíthető egyszínű anyaggal díszített, végig gombolt ruha szerepel. A másik rajz: új vonalú zsákruha, mellrészén csak elöl, szoknyáján körülfutó tűzéssel. Egy kocka — 10 cm-rel. A — ruha fél eleje, B — a fél háta, C — ujja. Felnagyítás után a papírmintát az alakhoz próbáljuk, s csak azután tűzzük a kelmére, hogy körülszabhassuk. A varrásszéleket külön rá kell hagyni. A zsákruha szabásánál az eleje középvonalát összeillesztjük, egybeszabjuk — a gombolás áthajtó részét levonjuk a szélességből. (M. M.)' Nem úgy verik nálunk a betyárt SEBESEN ROBOG a gyorsvonat. A kocsik ablakait belepte a zúzmara. Kint hóvihar tombol. Az utasok beszélgetnek, olvasnak, dohányoznak, egyesek előveszik az elemózsiát, nagyokat hörpíntenek a jó hazai kisüstiből, mások a sarokba húzódva kabát alatt szundikálnak. Valamenynyinek meg van a gondja, öröme. A vonat kerekei egyhangúan zakatolnak, kint visít a szél és az ablakokhoz veri a fagyott hópelyheket. Szemben velem fiatal katona olvas. Azaz mintha nem is olvasna, csak tartja a könyvet a kezében, a szeme nem kíséri a sorokat. Állandóan fészkelődig Mi baja lehet? — gondolom. Talán a kedvesétől tér haza és szép emlékeire gondol vissza? Vagy szabadságra megy? Fiatal fiú, szinte gyerek még. A fülkében ketten ülünk. Én is álmos vagyok. Szempilláim nehezednek, le-lecsukódik a szemem. Ütitársam egyszerre megszólal: — Megengedi uram, hogy rágyújtsak? — kérdi illedelmesen. — Kérem, tessék — felelem — úgy hiszem, ez dohányzó szakasz. Hová utazik? — kezdem a beszélgetést. — Kassára. — Akkor még sok ideje van. — Bizony van, de mondhatom, ilyen szép utazásban még nem volt részem, amióta élek. Nem tudom, érdekli-e ez Önt, tetszik tudni, 20 év után ráakadtam a testvéremre. Döbbenten, kérdő szemekkel tekintettem a fiatal emberre, akinek az arca csak úgy sugárzott. — Nem ismertem az öcsémet — folytatta. El sem képzeli, mit jelentett számomra első találkozásunk. — Beszélje el, kérem a történetét — unszoltam. — Két éves voltam, amikor elvesztettem az édesanyámat. Az apám odaadőan gondoskodott rólam, már ahogy tehette. Dehát egy férfi ... az nem anya. Lekötötte a hivatása, bár maga vezette a háztartást is, velem is bíbelődött. Később újra megnősült. Ezután már apám nem volt már csak az enyém. A mostohám több előjogot szerzett magának. Egyedül éreztem magam. Sokszor töprengtem: más gyereknek testvérei vannak, nekem nincsenek! Meg is kérdeztem apámat, miért nincsenek testvéreim? Ilyenkor apám elszomorodottan válaszolt: „Nem, neked nincsenek, te egyetlenke vagy ... Hét éve már, hogy meghalt az apám Is, s azóta a magányosság még inkább rámnehezedett. Gondoskodnom kellett magamról. Végtelenül kívántam valakit magam mellett. Beleszerettem egy megértő lánykába, el is Jegyeztem. Aztán bevonultam, Kassán szolgálok. Egyszer odahaza, mostohám távollétét felhasználva, régi családi fényképek, iratok között keresgéltem, legalább képen szerettem volna látni anyámat, apámat. Az iratok között egy okmányra bukkantam: keresztlevél volt. Olvasom, érzem, hogy remegek az Izgalomtól, az Irat csakhogy ki nem esik a kezemből. A testvérem keresztlevele volt... Világosan ott volt benne: Béla öcsém adatai, aki egy évvel utánam született. Nagyon meghatódtam. De miért titkolta előttem apám ezt a testvéremet? Miután kissé lecsillapodtam, tovább kutattam az okmányok közt, s fokozatosan rájöttem mindenre, öcsém nyomorékon jött a világra, lágy csontokkal született. Kórházba, majd árvaházba került. Azok között élt, akiknek senkijük sincs. Apám minden valószínűség szerint, második házassága érdekében mondott le az öcsémről, hiszen mostohámnak csak engem hozott hozományképDen. Én egészséges gyerek voltam, de nyomorék második fiát megtagadta. Vagy talán meg kellett tagadnia? He], apám, ezt nem lett volna szabad megtennedl Kikutattam azt is, hogv évek múltával egy gyermektelen bázasoár fogadta örökbe Béla öcsémet. Amikor meglátták az árvaházban, sínben volt a lába, iární nem tudott. A nemeslelkű párnak megesett rajta a szíve és ott az árvaházban a nyomorék gyermeket választották. Nem tudtam megnyugodni, meg kellett tudnom öcsém nevelő szüleinek a címét, ami hosszas utánjárással sikerült is. Levelet írtam nekik, feltártam kilétemet, s érdeklődtem öcsém sorsáról. Csakhamar választ kaDtam. Béla él, önfeláldozó nevelőanyja gondosan áoolta: négy éves korában kezdett csak iární. Az öcsém nagyon szeretne látni, látogassam meg minél hamarább. Végtelenül boldog voltam, öt nani szabadságot kértem a századnarancsnokomtól és elutaztam, hogy vénre találkozzam ismeretlen öcsémmel. Megérkeztem. Becsengettem náluk. Jóságos arcú. kissé hajlott hátú aszszonv állt előttem. Amint bemutatkoztam, a nvakamba borult, összevissza csókolt, bevezetett a szobába, leültetett, süteményekkel kínált. Elmesélte, hogy Béla időközben a kórházba ment, ahol a lábát kezelik. De mindjárt ajánlotta Is, hogy látogassuk meg. Sokáig várakoztunk a kórházban, amíg megjelent. Gyöngéden üdvözölte az anviát, engem figyelembe sem vett. Néztem az arcát, mozdulatait. Hasonlít rám! — állanítottam meg magamban uiiongva. Ö az öcsém! Könnvek szöktek a szemembe. A nercek kínosan múltak. Az anya hirtelen hozzáfordult. — Béla fiam, nem is üdvözlőd a bátyádat? — Anyám! ö a testvérem, aki írt nekünk? — kérdezte tágra nvílt szemekkel. Mindketten felemelkedtünk és néztünk egymásra. Aztán egymás karjába estünk ... De a látogatási idő letelt, én azonban minden idegszálammal Bélát figyelem és nem veszek tudomást semmiről., Csak úgy félfüllel hallom, ahogy Béla anyja suttogja: — Ne haragudjon, kedves Nővér, hagyja még őket, testvérek, de csak most találták meg egymást... H. T. Szép lova volt a rozsnyói bírónak. Fényes szőrű, kecses járású paripa. Nem is fukarkodtak az emberek a dicséretével. A bíró meg úgy érezte, mintha hájjal kenegették volna. Történt azonban egyszer, hogy a szép hóka lovat elkötötte valaki. A bíró, amikor hírül vette lova elvesztőt, nyomban szétszalasztotta hajdúit a szélrózsa minden irányába. De hiába, a paripának nyoma veszett. A város atyja annyira nekibúsult, hogy három éjjel, három nappal falatot sem tudott lenyelni. Mégsem tehetett semmit. Veszteségébe bele fellett törődnie. Végül is elhatározta: új lovat vesz a tornai vásáron. El is réndult a vásárra, de csak nem talált kedvére való lovat. Ahogy járkel, válogat, egyszerre csak nagyot ugrik a szíve. Nem mást, a tulajdon lovát pillantja meg egy kócos legény alatt. A bíró sem volt rest, ha cselekedni kellett. Nekilódult most is és balkezével elkapta lova kantárszárát, a jobbjában tartott bottal pedig nekilátott a lótolvajnak. A legény érezte, hogy jobban vakarják, mintsem viszket. Odakiáltott hát a bírónak: — Bíró uram, nem így verik nálunk a betyárt! — Hát hogyan, te akasztófáravaló? — Két kézzel, úgy bizony! A bíró a betyár ingerkedésére még jobban nekidühödött. A kantárt eleresztve két kézre kanta a botiét és úgy döngette a lev*”’ ' A tolvaj csak erre várt. Amint látta, hogy szabad a kantár, <>iag ttyúzta a lovát és szélvészként elvágtatott ... Ezt a történetet már régen elfelejtették, de a szólásmondás ma is él a gömöriek ajkán: „Nem így verik nálunk a betyárt!“ (D. Gy.) AZ>A^WWWWV\^/WV>AZWVW<<WWVW\AA^SO DÉNES GYÖRGY: JANUÁR Jégvirágos minden ablak, kujtorog a téli szél, hósipkát húzott a búbos, pipázgató házfedél. Befagyott a patak vize, sinkóznak a gyerekek, Télapó a földre fehér lepedőket tereget. Domboldalról fut a szánkó, porzik alatta a hó, mintha hámba fogva vonná két pajkos, tüzes csikó. Itt az új év, itt van újra, minden házba beköszön, a jókedvet, reménységet otthagyja a küszöbön. Itt az új év, jó munkára, tanulásra, gyerekek, a boldogabb jövendőhöz Így érünk majd közelebb. IV. FOLYTATÁS Csurakov, Klimenko alezredes egyik katonája ott állt a birodalmi kancellária kertjében az egyik bombatölcsér előtt, amely a führer-bunker bejáratától balra volt és észrevett valamit. Csurakov arra figyelt fel, hogy a bombatölcsérben a föld laza és porhanyós, a tölcsér mélyén egy páncélököl ki nem lőtt robbanófeje fekszik legurulva, de megakadt valamiben, ami egy szürke takaró széléhez hasonlít. A katona leugrott a bombatölcsér fenekére és ráakadt egy férfi és egy nő félig elégett holttestére, amelyet földdel temettek be. Így találták meg Hitler és Éva Braun tetemét. A katona segítségül hívta bajtársait és négyen ásták ki őket. A megtaláltak nevét a következő napon összeállított jegyzőkönyvben rögzítették. „Felvétetett 1945. május 5. napján. Panaszov Alekszej Alekszandrovlcs főhadnagy, Csurakov Ivan Dmitrievics, Olajnyik Jevgenyij Sztyepanovics és Szerouh Ilja Jeframovics közkatonák Berlin városában, Hitler birodalmi kancelláriájának körzetében, annak a helynek közelében, ahol Göbbels és felesége holttestét megtalálták, Hitler személyes óvóhelye mellett megtaláltak és kiástak két elégetett holttestet, egy nőét és egy férfiét. A tetemek erősen megégtek és valamilyen kiegészítő támpont nélkül nem lehet őket agnoszkálni. A holttesteket egy bombatölcsérben találták néhány méterre Hitler óvóhelyének bejáratától, földdel betakarva." Azután tovább forgatták a földet a bombatölcsérben és két kimúlt kutyára akadtak — egy juhászkutyára és egy tacskóra. „ ... megtaláltunk és kiástunk két kimúlt kutyát. A kutyák ismertetőjelei: 1. Német juhászkutya (nőstény) sötétszürke szőrzet, nagy termet, a nyakán egy nyakörv aprószemű láncból. Seb vagy vér a tetemen nem volt felfedezhető. 2. Alacsony termet (hím) fekete szőrzet, nyakörv nélkül, sebe nincs, szájának felső részén a csont eltörve.“ A kutyák tetemét a bombatölcsérben találták, 1,5 méter távolságra egymástól, földdel lazán betemetve. Indokoltan feltételezhető, hogy a kutyák megölése 5—6 nappal ezelőtt történt, t. i. a tetemeknek nincs szaga és a szőrük nem hullik. Azzal a céllal, hogy olyan tárgyakat találjunk, amelyek lehetővé teszik annak a megállapítását, hogy kinek a kutyái voltak és milyen okból ölték meg őket, azon a helyen, ahol a tetemeket kiásták, alaposan felforgattuk és átvizsgáltuk a földet és ennek során a következőket találtuk: 1. Két üveg kémcső, valami sötét színű szer maradványaival. 2. Különböző elégett lapok egy nyomdai úton előállított könyvből és kis papírcafatok eredeti kézírással. 3. Ellpszis alakú fém medailon egy 18—20 cm hosszú, kis golyócskákból álló vékony láncon, a medailon hátsó lapján bevésett felirattal „Tarts meg engem magadnak mindörökre“. 4. 600 márka német pénz, 100 márkás kötvényekben. 5. Fémből készült ellipszis alakú számtáblácska 31907... Gyerjebin százados, Panaszov gárda-főhadnagy, Cíbocskin őrmester, AlabUgyin, Kirillov, Kórsak, Guljajev közkatonák“. A kutyákat könnyen agnoszkálták. A juhászkutya Hitler saját kutyája, amint a másik jegyzőkönyben olvasható: „magas, hosszú fülekkel“. A férfi és a nő elégett arca felismerhetetlen volt. Alapos kutatás nyomán állapították meg, hogy ezek Hitler és Éva Braun holttestei. Belemerültünk Hitler utolsó napjainak valamennyi részletébe, hogy felidézzük az összes eseményeket, hogy alátámasztást és bizonyítékokat szerezzünk a feltételezéshez: a bombatölcsérben sietve elrejtett két holttest Hitler és Éva Braun teteme. BERLIN VAGY BERCHTESGADEN? Akkor sokáig kellett tanulmányoznunk és vizsgálnunk a tényeket, öszszehasonlítani őket, hogy behatoljunk az események atmoszférájába. Most azonban, az archívum értékes anyagai között vizsgálódva, amelyek a harmadik birodalom utolsó napjainak történetét őrzik, lehetőségem nyílt arra, hogy még egyszer betekintsek az eseményekbe és teljességükben idézzem fel őket. Bormannak, Hitler pártbeli helyettesének naplójában a megszokott ütemben követik egymást a bejegyzések: a Führernél tartott tanácskozások, fogadások, egyes személyek felmentése és mások kinevezése felelős beosztásokba, vacsorák Éva Braunnál, kitüntetések és bizonyos saját, családi ügyei — de behatolnak közéjük a fenyegető, minden egyebet kiszorító híradások a minden oldalról előretörő hadseregekről. Januárban még elbeszélő modorban írja: „A bolsevisták reggel támadásba mentek át“, de a következő napon — „Vasárnap, január 14. Chesken néni látogatása“. Légitámadások Drezda ellen, ellenséges támadások Weimar ellen, légitámadás Berlinben. „A második becsapódás a párt kancelláriáján (erős)." Az oroszok Köslin és Schawe alatt“ — mindez még összekeveredve a társasági-politikai élet krónikájával. De napról napra lázasabban rögzíti, hogyan szűkül a kör: „Mély betörések Pomerániában. Tankok Kolberg és Schlawe—Drénburg közelében.“ „Nyugaton csak egyetlen hídfőállás maradt.“ (Március (4.) „Az angolok behatoltak Kölnbe.“ „Az oroszok Altdammban!“ (Március 8.) „Az első erős bombatalálat a propagandaminisztériumban.“ (Március 14.) „Páncélosok Wartburg—Hissenben." (Március 28.) Hudermant leváltják. Hitler felmenti dr. Dietrich sajtófőnököt. De „délután páncélosok Berkenrungen közelében. Éjszaka tankok Herzfeldnél.“ (Március 30.) „Orosz páncélosok Wiener—Neustadt alatt.“ (Április 1.) „A bolsevisták Bécs' közelében. Az angolok és amerikaiak Thüringiában.“ Április közepén pedig három napon át ugyanaz a mondat csattan Borman naplójában: „Nagy harcok az Oderánál!“ „Nagy harcok az Oderánál!“ „Nagy harcok az Oderánál!“ Az Oderánál levő hatalmas erődítményeket áttörhetetlennek tartották. A német legfelső parancsnokság véleménye szerint éppen az Oderánál fogják megállítani a Vörös Hadsereg előretörését. (Folytatjuk.) VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatása a függ. 4. sorban. 4. Ákl 5. Lágy fém. 6. Folyó Erdélyben. 7. AT. 9. Fel ellentéte. 10. Égitest. 11. Táncmulatság. 12. Fordítva: kettős betű. 14. Török férfinév. 17. Tantál vegyjele. 19. Felvesz. 21. Hullat. FÜGGŐLEGES: 1. Kicsinyítő képző. 2. Nagy félsziget a Szovjetunióban. 3. Fedd. 4. A vízszintes 1. folytatása. 8. Volt sakkvilágbajnok. 9. Végtag. 13. De — szlovákul. 15. Lám. 16. Női hangnem. 18. Ady Endre kezdőbetűi. 20. Indulatsző. ^Beküldendő a vízszintes 1., függőleges 4. sorok megfejtése. 5 Az 1. számban megjelent kiskeresztrejtvény helyes megfejtése: Farkas — nyúl — róka — hiúz — vaddisznó. Könyvjutalmat kapnak: Kovács Dezső, Kaposkelecsény és Mayer Alice, Kírályfiakarcsa. SZABAD FÖLDMŰVES 1987. január 21.
