Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-27 / 21. szám

Mérnökök között „... érien el az ember egy becsük letes átlagot, a többt aztán rendben van." „Hát Igen, taktika ts kell, nemcsak szaktudás!.. „Persze, nehogy a végén a fejesek­nek komplexumaik legyenek. Külön­­ben sem nagy dicsőség falun avant­gárdra játszani!“ „fis az ideálok? ...“ „Vannak, hogyne lennének, illetve voltak, csakhogy ezekből hamarosan lepd az ember.“ „Akkor az egy puha ember. Es elöbb-utóbb megcsömörlik." „Mitől csömörük meg? Mondja, mU tői? Az élettől talán? Azért mert csak hat liter a fejésátlag?... Persze, lehetne több is. Jóval több. De mi* nek? .., Állandóan veszekedjen az ember? Vívjon nap mint nap közel-1 harcot, pofonegyszerű, dolgokat mai gyarázzon elemlstás fokon, hogy bt* zonyitsa elképzelését helyességét? Et­­tői nem csömörük meg?" „A kollégának nyilván igaza van. En ugyan jóval fiatalabb vagyok, de már megtanultam, hogy a „nagy igaz­­ságok" kimondásával csínján kell bánni. Könnyen megüti a bokáját az ember..." „Akkor megüti. Az igazság attól még Igazság marad .,.“ „Nézze, mi jobb magának, éles kri­tikát írni az újságba, vagy dlcsérgető, pozitív cikkeket? Azt hiszem az vtób­­bt kényelmesebb." „Legkényelmesebb megírni az igaz- Ságot. Különben sem kényelem kéri dése, Inkább bátorság kell hozzá. De azt hiszem a kollégák nem erről bei széliek az előbb. Ha már az én hivai tásomból hoztak fel példát, akkor inkább így: megütheti-e a bokáját egy újságíró, ha jobb cikket ír, mint a főszerkesztője? Nem hiszem, hogy Ilyesmi előfordulna!..." „Rendben van, elismerjük, hogy a maguk berkeiben ez talán más síkon fut. A ml esetünkben viszont állandó kontraverztót eredményezne a veze­tőkkel. Nem szólva arról, hogy az ember hasznosabban is eltöltheti az idejét. Például kimegy vadkacsázni, vagy halászni, vagy mit tudom én ..." lányok, menyecskék ropják a táncot, a fal mentén üldögélő fejkendős né­nikék össze-össze súgnak. Valakt egy százast húz a cigányprímás vonójába. Felharsan a nóta, elkapják sorba mini den asztalnál. Elnézem az embereket. Gondtalanul mulató emberek ... Az előbbi párbe­széd foszlányát szinte fájóan metsző ellentétbe kerülnek bennem azzal, amit látok. Gomolyogva kavarognak tovább, de a tudat alsóbb rétegeibe. Elidegenedés ... közömbösség... elembertelenedés... A fogalmak most tapintható, szarni mel látható alakot nyernek. Teljes ridegségükben bontakoznak ki. De hol kell keresni az okot? Elmosolyodik. Kinéz az ablakon. Majd hirtelen elkomolyodtk. „En ts rá tudok ám csapni az asz­talra! ... Keménynek kell lenni." Nem készakarva kerestem az ellen­tétet. Ahogy mondani szokás „bltnd­­re" emeltem ki Ktntler Józsefet. Tehát így is lehet. Ilyen ts van! A cigányzene pattogva ömlik szét a teremben. Az emberek vidáman emelik magasra poharaikat. Ünnepel­nek. Az arcokról pillanatok alatt tova suhannak a gond felhőt. Fürge lábú „Kicsit másként képzeltem el a munkát. Egy kicstt mintha sok lenne a papírmunka, s a gazdasággal ke­vesebbet foglalkozhatok." Ktntler József, az ipolyszakdlast szövetkezet ökonómusa négy éve vég­zett Prágában. Ez az első munkahe­lye. Nem panaszkodik. „Hát nem mondom, voltak viták, súrlódások, de ezek megmaradtak a kívánatos mederben. A mérnök se tud mindent, nem azon áll a vásár, hogy az ember a neve mellé btgy­­gyeszti a titulust. Ha valakt azt gon­dolja, hogy egy mérnök azért szak­ember, hogy az iskola padjaiból kikei rülve rögtön vezető helyre kerüljön, nagyon téved. Előbb bizonyítani kell." „Mit bizonyítani?" Látom meglepi a kérdés. „Mit? ... Hát hogy az ember képes valamire. Hogy nem riad vissza a nehézségektől, tud bánnt az embe­rekkel, az Iskolán szerzett tudása ér valamit. Mert mtt bizonyít egy olyan szakember, ha az irányítása alá ke­rülő munkaszakaszon minden marad a régiben? Semmtt. Az emberek majd azt mondják, hogy ezért kár volt olyan soká Iskolába járni!..." Felidézem előtte az előbbi párbe­széd néhány részletét. „Ez valóban érdekes. Mindenki pa­naszkodik ... én csak jót mondhatok, higgye el, őszintén beszélek." „Voltak-e összetűzései az elnökkel például?" „Nem voltak. Pedig nagyon szigorú ember, megköveteli a rendet." „Es ha valaki, mondjuk, igazság­talanul a háttérbe szorítaná, vagy mellőzné, esetleg bántaná?" „Előbb ki kell alakítani a környe­zetet. Persze, ennek az éremnek ts két oldala van. Van olyan ember aki­nek nem megy, vagy akt nem ts akar­ja. Idegenen mozog a faluban, nem ért az emberek nyelvén. Az ilyen ter­mészetesen elidegenedik, nem érzi magát a bőrében. En itt odahaza va­gyok." Odahaza. Es éppen ezért Pintér La­jos, az ipolyviski szövetkezet ökonó­musa a magáénak érzi a gazdaságot, a falu határát is. De nemcsak ezt. A sportszervezet funkctonárusa, a szövetkezet zenekarának a tagja stb. Es szenvedélyes halász is. Ha már előbb a halászatnál tartottunk. Éppen csak annyi különbséggel, hogy sport­szenvedélye űzi a víz partjára s nem az emberek elöl menekül. Lényeges különbség. „Város, falu vagy tanya, én minde­nütt megtalálom ami érdekel. Könyv, újság, hanglemez, tévé, rádió minde­nütt van. Es munka is. En ugyan nem vagyok mérnök, érettségi után fel­építményűt végeztem. Azt hiszem, hogy a kulturális igények terén ez nem jelent valami nagy különbséget." Nem jelent. Sőt!... Az elidegenedés, elembertelenedés okát akartam kutatni. Fényt deríteni gyökereire. Vajon mi vezeti ide az embert? Hogyan lehetne segíteni az ilyen emberen? Ki oldja fel a kö­zönyt? Ki önt hitet, bizalmat ezekbe az emberekre? Ahelyett, hogy ezekre a kérdésekre kaptam volna választ, merőben ellentétes alaphelyzet krité­riumai bontakoztak ki. Mi teszi az embert elégedetté? Mi kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan éljen, pers­pektívát lásson maga előtt? Ezekre a kérdésekre kapunk választ Ktntler József és Pintér Lajos esetében. De ugyanakkor, kis áttétellel, részben megoldást nyer az eredeti kérdés is. A közöny, a visszavonultság, az em­berekhez fűződő, a társadalomhoz kapcsoló viszony hullámhosszán jut az ember bőre alá. Ezt a hullámhosz­­szót kell megváltoztatni, illetve eltol­ni lehetőleg pozitív irányba, úgy, hogy közelebb érezzük magunkat az emberekhez, s ezáltal ők ts közelebb érezzenek bennünket. BALOGH P. IMRE Meg kell zabolázni a Semer és a Selmece patakot Mondhatnánk úgy is, hogy az alsú­­szemerédi szövetkezet egyedüli eset a lévai járásban. Megalakulásától fog­va küzd önmagával. Egyszer jobb, másszor kisebb eredménnyel zárja az évet, persze mindannyiszor állami támogatásra szorul. Snírer János agronúmus, aki az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Kö­zépiskolán szerezte a technikusi ké­pesítést, 19B2 óta itt próbálgatja, gyü­mölcsöztél! az iskolában tanultakat. Tán mondanom sem kell, hogy ez további iskola számára. Igyekszik, szakszerűen dolgozik a fiatalember, s vannak jó meglátásai. Lehetőségei azonban korlátozottak, mert kevés a munkaerő. Télen mégcsak megjárná, de nyáron a csúcsmunkák idején mit kezdjen 28 dolgozóval. Ezeknek is több mint a fele nő. Szerencse, hogy az asszonyok a férfinak való munkát is elvégzik. Sokszor vagont raknak ki. Legutóbb a szövetkezet a gépállo­mással kötött szerződést a növény­­termesztési és részben a betakarítási munkákra. Így jobban biztosított a feladatok szakszerű, időben történő elvégzése, s emellett megtakarítják a gépek leírási és az üzemanyag költ­ségét. Azelőtt üzemanyagra körülbelül 110 ezer, idén pedig csak 40 000 ko­ronát költenek. Itt már ez is emlí­tésre érdemes eredmény. Van a szövetkezetnek a faluhoz közel 85 hektár rétje és legelője, amely tavaly csupán 400 mázsa szénát adott, ami körülbelül 4,7 mázsa hek­táronként. Ki a hibás? Bármilyen fur­csán is hangzik, a Semer és a Selme­ce patakok, amelyek a szövetkezet rétjeit évente megdézsmálják. Tavasszal, nyáron nagyobb esőzések alkalmával víz alá kerül további 80 hektárnyi terület, ahonnan takar­mányt nem takaríthatnak be. Ebből az alsószemerédi szövetkezet tulajdo­na 25, a felsőszemerédié 30, az állami gazdaságé 13, s a viski szövetkezeté pedig 12 hektár. Evekkel ezelőt tervbe vették, a fa­lut átszelő patak szabályozását. Erre a célra megfelelő tervdokumentációt is kidolgoztak. A munkákra 3 millió 708 ezer 800 .korona befektetés kelle­ne, s a terv szerint a kész munkát 1968-ban kellett volna átadni rendel­tetésének. Már az 19B7-es évet írjuk, s a patak szabályozását ki tudja mi­lyen okból még meg sem kezdték. Kihagyták a járási akcióstervből, pe­dig a kivitelezési tervek elkészítésére is nagy összeget áldoztak, amelynek bizonyos idő múlva nem vehetik hasz­nát, mert érvényét veszti. Lépten-nyomon szó esik arról, hogy segíteni kell a gyenge alsószemerédi szövetkezetét. Most itt az alkalom. Nagy segítség lenne számukra s a környező szövetkezeteknek is a patak szabályozása.. Az alsószemerédi ned­ves legelők például a rétek vesztesé­gén kívül felbecsülhetetlen károkat okoznak a szövetkezet szarvasmarha- és juhállományában. Szűrféreg és mételykór emészti az állatállományt. Tavaly például 45, idén pedig tíznél jóval több juh pusztult el mételykór­ban, pedig az állategészségügyi szol­gálat mindent elkövetett a megmen­tésükre. A szarvasmarhák közül 49 szőrfé­reggel fertőzött. Láttam az állatokat. Mondanom sem kell, hogy nagyon siralmasan néztek ki. A megbetege­dés oka a patak által okozott nedves legelő, amely melegágya az említett kártevőknek. Gondolom, meggyőző lesz, ha el­mondom, hogy a legutóbbi három esztendőben (1964—19BB) az Állami Biztosító nem kevesebb, mint 768 447 korona kártérítést fizetett a patak mentén megkárosított szövetkezetek­nek, de az állami gazdaság, mint ál­lami mezőgazdasági üzem, nem kap­hatott térítést, pedig neki is jelentős kára volt. Az alsószemerédi szövetke­zet az említett összegből 155 ezer 597 koronát kapott. Vajon nem lenne gazdaságosabb a társadalom szempontjából a patak szabályozása? A kérdésre igennel kell válaszolnom, mert a lecsapolt terü­letet szántani lehetne, ami nagy se­gítség lenne a szövetkezeteknek, s jó befektetés a társadalomnak, mert gyarapodna a szántóterület. Dr. Márton István körállatorvos az alsószemerédi sajnálatos helyzettel kapcsolatosan megjegyezte, hogy azoknál a szarvasmarháknál, amelyek legelőre jártak szőrférgesedést ész­leltek. Ezeknek az állatoknak a gyó­gyítása hosszadalmas, hónapokig is eltart, amikor a szarvasmarhák egy­általán nem fejlődnek. Ennek követ­keztében egyedenként 2000—4000 ko­rona kár keletkezik. Nedves, szőrfé­reggel fertőzött legelőkön nem taná­csos a tehenek legeltetése. Aki mégis legelőre hajtja az állatokat, évente 200—300 liternyi, esetleg ettől is ma­gasabb egyedenkénti tejveszteséggel számolhat. De beszélni kell arról is, hogy a métellyel megtámadott juh­állomány szinte menthetetlenül pusz­tul. Nagy kár ez, mert egy anyajuh értéke nagyonis önköltségi áron szá­mítva, legalább 300 korona. Az állatorvos is úgy vélekedik, hogy a patak szabályozása után drén­­csövezni, majd szántani lehetne a ré­teket, s a távoli dombok gyenge mi­nőségű területeit a szövetkezet lege­­lősíthetné, ahol a juhállomány számá­ra kiváló legelőt biztosíthatnának. Most azonban az alapvető állategész­ségügyi feltételek megteremtése a legfontosabb, — az istállókban, az istállók körül, s a legelőkön — s csak aztán lehet szó a konszolidálásról. Különben ezeknek a feltételeknek a konszolidációs tervben is benne kel­lene lenniük. Van olyan intézmény, amely a pa­tak szabályozását és a dréncsövezést megfelelő díjazás fejében magára vállalná? Leghivatottabb erre az Ipolysági Meliorációs Szövetkezet, melynek az alsószemerédi és a kör­nyező szövetkezetek hivatalosan is tagjai. Hiszünk abban, hogy az illetékes szervek ezen a téren is támogatni, segíteni fogják az alsószemerédieket, mert valóban úgy igaz, hogy egész­séges, maximális termelőképességet nyújtó állatállomány híján a konszoli­dálódás csupán papírtervezet ma­radna. (hoksza) iniKÉóif (i im f i r 11 nr i rnr A K—490-es jelzésű szalmaprés az új K-442-es szalmaadagolóval A nagyüzemi babtermesztésről Fontos étkezési hüvelyesünk, a bab szántóföldi termesztésének fejlődése az utóbbi húsz év során, a második világháborút megelőző állapottal összehasonlítva, évről évre csökkenő irányzatot mutatott. Míg az 1934—38-as esztendőkben a szántóföldön termesztett bab ve­tésterülete Szlovákiában 10 527 és 17 504 hektár között ingadozott (az egész köztársaságban 11357—18 359 hektár volt), addig a vetés­­terület 1945 után állandóan csökkent és 1962-ben csupán 1336 hek­tárt tett ki. A második világháború után a babtermesztésben a vetésterületek terjedelmét és hektárhozamokat Illetően csupán az 1948. és 1949-es esztendők képeznek kivételt, amikor a vetésterület 10 770 hektár volt. Ugyanekkor e növény termesztésének történetében szlovákiai csúcseredmény is született, mivel 16,5 mázsás hektárhozamot értek el. De már 1949 után, tehát a szövetkezetek megalakításának idejé­ben roppant visszaesés mutatkozik mind a vetésterületeket, mind a hektárhozamokat tekintve. Bizonyos állandósulás következett be 1961—65-ben, amikor a vetésterület (1760—1336 hektár) és a hektár­hozam is (9,1—6,4 mázsa) a legalacsonyabb volt. A szántóföldi babtermesztés vetésterületének ilyen fejlődési irány­zata egyöntetűen azt igazolja, hogy a termesztői hagyományok szem­szögéből ezt a növényt a kisgazdaságok jellegzetes piaci növényeként számíthatjuk, és tényleg a nép legszélesebb rétegeinek nélkülözhe­tetlen élelmiszere. A bab nagyüzemi termesztésében a technológiai tapasztalatok hiánya, a régi centralizált tervezési rendszer szubjek­tív álláspontja a termelési tervek felbontásában, valamint az egyes kisebb jelentőségű mezőgazdasági termény gazdasági problémáinak figyelmen kívül hagyása eredményezték azt, hogy a szántóföldi bab nagyon ritkán jelenhetett meg a nép étlapján. Jelenleg, az EFSZ-ek többségének gazdasági megerősödése után kedvező feltételeket ala­kítanak ki e növény termesztői hagyományainak felújítására. A leg­fontosabb érv, ami a szövetkezeteket a babtermesztésre ösztönzi az, hogy kifizetődik a termesztése, mert még az átlagos hektárhozamok mellett is jelentős tiszta jövedelmet, nyereséget biztosít. A legutóbbi öt évben Szlovákia egyes szövetkezetei (Skaőany, To­­polöpny-i járás, Smolenice, trnavai járás) 10—20 hektár területen termesztettek babot, és kellő termelési tapasztalatot is szereztek. Legelsősorban igazolódott a kistermelésnek az a tapasztalata, hogy a bab a meleg és száraz éghajlatot szereti és nem tűri a mínusz egy foknál alacsonyabb hőmérsékletet. Hazánkban a bab számára ked­vező éghajlati feltétel a kukoricatermesztő körzetben található. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a bab a kötetlenebb talajt kedveli, amely kellő szénsavas (CaC03) mész készlettel rendelkezik. A kukoricatermesztő körzet magasabban fekvő körzeteiben a kötöt­­tebb talajokon is megterem. Amint látható, a sikeres termesztésben a hőtényezőnek döntő szerepe van. A bab termőtalaja legyen elég mélyrétegű és legalább 1,5—1,7 százalék televényt tartalmazzon. A vetésforgóban a babot a gabonafélék után soroljuk be, de köztes­ként is termeszthető. A bab azonban minden esetben fokozza a talaj szerves nitrogénkészletét, ami a talaj termőképességére hat. önmaga után nem termeszthetjük, ugyanarra a parcellára csak négy esztendő után kerülhet Ismét. Nagy terméseredményt (15—25 mázsát hektá­ronként) érhetünk el, ha kisebb adag ammóniumszulfáttal (hektáron­ként egy mázsával), de elsősorban szuperfoszfáttal és kálisóval trá­gyázunk. A foszforos trágyázás a bab esetében igen fontos a mag­képzés fokozása és biológiai értékének növelése szempontjából. A legújabb kutatások alapján megállapították, hogy a babszemben felhalmozódó szerves foszforvegyületek kedvezően hatnak az ember agysejtjeinek fejlődésére. A bab jól megművelt talajt kíván, s mivel május elején vetik, a parcellának gyommentesnek kell lennie. Általában 35—45 cm távol­ságú sorokba vetik. Sarabolni úgy szükséges, hogy a talaj felszíne állandóan porhanyó legyen, mivel e növény jól porhanyított, átleve­­gőzött talajt igényel. A vetőmagmennyiség 80—120 kg, a nagyobb­­szemű fajtákból 150 kg magot is vethetünk. A babtermesztés gazdasági hatékonyságát a betakarítás nagyüzemi technológiájának bevezetésével fokozhatjuk. A gépi betakarítás al­kalmazásakor tekintetbe kell venni a bab dűlékenységét, a parcella nedvességét, az egyenlőtlen beérést és a betakarítási veszteséget, amely utóbbi egyes esetekben 25 %-ot is kitesz. Alkalmazható a kom­­bájnos betakarítás megosztott módszere, amikor a lekaszált növény­zet kiszárad és egyúttal a hüvelyek is beérnek. Ez esetben a növény­zetet adapterrel felszerelt rendrakő kaszálógéppel lekaszálják. Né­hány nap múlva a learatott babot kombájnnal kicséplik. A bab be­takarítását akkor kell végezni, amikor a hüvelyek többsége beérett, valamint a növény szára és levélzete megsárgult. A bab nagyüzemi termesztésének sikere a legmegfelelőbb termő­hely és a termékeny fajták kiválasztásán kívül a kellő tápanyag visszapótlástól, valamint a célszerű növényvédelemtől függ. A hüve lyesek esetében gyomirtásra a triazintartalmú Gesagard herbicidet 450 liter vízre 1,5 kg-os adagolásban használták. Az újabb gyomirtó vegyszerek közül igen hatásos az Aretit, amelyet 4—6 kg-os adagban 400—800 liter vízzel hígítva jó eredménnyel alkalmaznak. Az Are­­titet a bab kikelésének idején kell használni. A racionális és korszerű táplálkozás ezután is megköveteli, hogy a legszélesebb néprétegek élelmezésében a hüvelyesek is képviselve legyenek. Ezért a népélelmezés érdeke, hogy a hüvelyesek, beleértve a bab termesztése is, a társadalom szempontjából szükséges arány­ban fejlődjék. A babtermesztésbenn jelentős tartalékot képeznek a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságai. A mezőgazdaságot irányító szervek számá­ra megfontolandó az az alulról jövő ötlet, amely szerint a piaci bab készleteit jelentős mértékben megnövelhetnék, ha a háztáji gazdasá­goknak az eladott bat helyett takarmányt adnának cserébe. Doc. Stefan Surina mérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom