Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-20 / 20. szám

Szabad időnk beosztása Szakítsunk egy-két órát sétára, olvasásra, beszélgetésre Egy esetleges közvéleménykutatás valúszínűleg más válaszokat eredmé­nyezne a nőknél és másokat a fér­fiaknál, ha a kérdőíveken ez a kérdés szerepelne: mi az ön kedvenc szóra­kozása, kedvtelése szabad idejében? A férfiak többsége határozott vá­laszt tud adni erre a kérdésre: moto­rozás, kertészkedés, horgászás, sakk, kártya, fényképezés, bélyeggyűjtés — hogy csak mutatóba soroljunk fel né­hányat a várható válaszokból. S a nők? A nők válasza egységesebb volna. Kis sóhaj, félmosoly: ugyan mikor van nekem szabad időm? Ami nincs, arról kár beszélni! Csakhogy ebbe nem szabad beletörődnünk! Még­pedig azért nem, mert szabad időre mindenkinek szüksége van. A nőknek is természetesen. Meg kell teremteni! A szabad idő kikapcsolódás a meg­szokott munkából, a megszokott teen­dőkből. S minél több munkája, elfog­laltsága, kötelezettsége van valakinek, a kikapcsolódásra, hánykor keljen, hogyan ossza be ésszerűen napi teen­dőit, milyen újításokkal csökkentse a második műszak munkaidejét. A fel­tételek megteremtésében a társadalom egyre több segítséget nyújt ehhez a mai nőknek. A lehetőség felhaszná­lása már az egyénen múlik: mindenki a maga módján üdvözöl. Noha szabad időre, kikapcsolódásra mindennap szüksége van a dolgozó nőnek, természetesen akadnak napok, amikor „úgy jön ki a lépés“, hogy az elmúlt idő mindössze egy röpke fél­órára szűkül, éppen csak egy kis újságolvasásra, rádióhallgatásra, tv­­nézésre futja. Oe ez legyen kivétel. Mert a szabad idővel is tervgazdál­kodást kell folytatnunk, s nem nagy­képűség, hanem ésszerűség, ha előre megtervezzük, melyik délutánokat, estéket töltjük a TV-mellett, társaság­ban, moziban, színházban, hangverse­nyen. Ezek a programok általában nem a szülők, a férj és a gyerekek el­látására gondolunk most, nem a fő­zésre, mosásra, a leszakadt gombok felvarrására, hanem arra, hogy legyen időnk elmondani otthon ülő öreg anyánknak, apánknak, mi újság a nagyvilágban, mit láttunk, mit hal­lottunk napközben, olyasmit, ami őket is érdekelheti. Az otthon ülő ember mindig mohó érdeklődéssel teszi fel a szokványo­sán hangzó kérdést: mi újság? Sose válaszoljuk erre azt, amit olyan sok­szor szoktunk, akár fáradtságból, akár kényelemből, akár a másik le­becsüléséből eredően, hogy „semmi különös“. Legyen időnk arra, hogy meghall­gassuk gyerekünket, akármennyi dol­gunk van is, s akármennyire mellé­kesnek tűnik az adott pillanatban, hogy mit mondott a tanító néni vagy a tanító úr a második szünetben en­nek vagy annak a gyereknek, és ki felejtette megint otthon a tornaruhá­ját. Hallgassuk meg gyerekünk apró élményeit, izgalmas eseményekről szóló beszámolóit, mert ha beléfojtjuk a szót, könyen leszokik az őszinte­ségről. Ha nincs türelmünk meghall­gatni kislányunkat, mikor arról me­sél, hogy milyen új ruhát kapott a barátnője, ne csodálkozzunk, ha ké­sőbb már nem mesél semmit baráti köréről, társaságáról! S ha nincs ked­vünk végighallgatni kisfiúnkat, ami­kor beszámol az óra alatt folytatott gombfocimeccsről, ne lepődjünk meg, ha később már az intővel nincs mer­­sze előhozakodni. Persze, mindez időt igényel. És időt igényel a férjünkkel való beszélgetés is, amikor megkér­dezzük tőle, mi újság az ő munka­helyén, és elmeséljük, hogy mi újság a mi munkahelyünkön, és mi újság otthon. Igen, bármilyen furcsán hangzik is, szabad időnkből kell időt szakítanunk arra, hogy együtt éljünk családunk­kal. És a beszélgetésre szánt idővel is gazdálkodni kell, hogy mindenkire jusson idő. M. Sz. Főzzünk másképpen Virslifelfújt angolosan (ötszemélyes adag) Mártást készítünk a következő mó­don: 5 dkg vajat felolvasztunk, ve­szünk hozzá 7 deka lisztet és gyengén megpirítjuk. 3 dl vízzel felengedjük, és folytonos keverés mellett forrni hagyjuk. Ha kihűlt, adunk hozzá egy tojássárgáját, és krémszerűvé kever­jük, majd vékonyan kivajazzuk, tűz­álló tálba rakjuk. A megfőzött virsli* lehámozzuk, kettévágjuk és belerak­juk a mártásba. Meghintjük reszelt sajttal, kis vajdarabkát teszünk a te­tejére, és 15—20 percre forró sütőbe tesszük. Sukiyaki (japán nemzeti étel) Gyenge, sovány marhahúst (vese­­pecsenyét vagy felsált) keskeny, vé­kony, metéltszerü csíkokra vágunk. Különféle idényfőzelékeket: parajt, kelkáposztát, fejessalátát, zellerleve­let, póréhagymát, gombát szintén vé­konyra szeletelünk. Kemény zöldsége­ket: répát, zellergumót, fiatal hagy­mát uborkagyalun meggyalulunk. Hogy valamennyi felsorolt zöldséget fel­használjuk-e, az az évszaktól és az egyéni ízléstől függ. 18 dkg húsra körülbelül 30—40 dkg főzelékfélét számítsunk. Egy nem túl lapos, vas­serpenyőben melegítsünk meg nagyon kevés olajat. Tegyük bele a húscsíko­kat, egyszer gyorsan keverjük meg, Szép vázába — szép virágotI és tegyük rögtön hozzá főzelékféléket, öntünk rá 3 kanál húslevest és 1—2 kanál paradicsommártást. Hagyjuk még 3—4 percig a tűzön és azonnal tálaljuk. A japánok száraz rizs fo­gyasztanak hozzá. Készíthetjük mar­hahús helyett borjúhúsból vagy so­vány sertésszeletből is. Csirkéből úgy készítjük, hogy a húst még nyersen leszedjük a csontokról. Halból is jó. Ekkor a főzeléket kell először a ser­penyőbe tenni, a nyersen felszeletelt halat csak a végén rövid Időre tesz­­szük a főzelékbe. annál nagyobb szüksége van kikap­csolódásra. Tegyük ugyanakkor hoz­zá: annál kevesebb lehetősége is. Szabad időt mégis teremtenünk kell magunknak. S ha minden nő eljutott ennek felismeréséig, akkor harcol majd a maga szabad idejének bizto­sításáért. Bármilyen nehéz is. Mert ismerjük be, nehéz. Nehéz a dolgozó anyáknak, akik a napi munka után jutnak csak hozzá, hogy ellássák ház­tartásukat, hogy törődjenek család­jukkal. Nehéz a tovább tanuló nők­nek, akik csak a napi munka után ülhetnek le könyveik, füzeteik mellé. Nehéz a háziasszonyoknak, akik hoz­zászoktak, hogy a háztartási munká­nak soha nincs vége. De akármilyen nehéz, időt kell sza­kítanunk a szórakozásra, okos, öröm­teli pihenésre, saját érdekünkben, de családunk, hozzátartozóink érdekében is, mert csak így válhatunk vidám, boldog, elégedett emberré. Márpedig ez a célja minden mai leánynak, asz­­szonynak, akár tanul, akár dolgozik, akár a család ellátásának, a háztar­tásnak gondját vállalja magára. Arra nehéz tanácsot adni, hogy ki hogyan szakítson a maga számára időt dátumhoz kötöttek, már csak azért is, mert a rádió vagy tv műsorából előre meg tudjuk állapítani, mi az, amit feltétlenül szeretnének megnézni vagy meghallgatni; mert a színház, mozi, vagy hangversenyjegyeket jóelőre be­szerezzük, tehát napokkal, néha he­tekkel előre számítunk arra, hogy ezen vagy azon az estén programunk van. Ugyanez a helyzet a vendégekkel is, jóelőre tudjuk, hogy mikorra várha­tunk vendégeket — eltekintve a vá­ratlan látogatóktól —, s tudjuk azt is, hogy melyik nap készülünk mi látogatóba valahová. De mi lesz a többi estékkel vagy délutánnal, amikor „nincs progra­munk“, s amikor magunkat kell rá­szorítanunk arra, hogy szakítsunk egy-két órát olvasásra, vagy egysze­rűen, családi, baráti beszélgetésre, jó értelemben vett semmittevésre. Végül is ezek azok a „meg nem tervezett“ programok, amelyek háttérbe szorul­nak a főzés, a bevásárlás, a mosás és a vasalás miatt. Holott éppen ezek a legnélkülözhetetlenebbek ... Mi az, amire minden nap kell fut­nia szabad időnkből? A legelső talán a családunkkal való törődés. Megint ja. 3. Pengéje. 4. Helyrag. 5. Dávid Teréz gyakran játszott színműve. 9. Ak! 10. Sírfeliratokon olvasható. 14. Cipészszerszám. 15. Nem fölé. 16. Rangjelző szócska. 17. Beszédrész, mely a cselekvést fejezi ki. 19. Hamis. 21. Tova. Beküldendő: a vízszintes 1., a füg­gőleges 2. és 5. számú sorok megfej­tése. A Szabad Földműves 19. számában megjelent kis-keresztrejtvény helyes megfejtése: Ablak, kút, ajtók, lúd, ház, kép. Könyvjutalomban részesülnek: Virág Ilonka, Tany 110. sz. és Szalay László, Kamocsa, 10. sz. A pillangó és az erdS lakói ARKA LEPKÉK játszadoztak a vadvirágos réten. Boldogan ker­­getöztek. Napfény táncolt a szárnyu­kon, s olyanok voltak, mint egy-egy megelevenedett tarka virág. Egyszerre csak riadtan röppentek magasba, hogy menedéket keressenek. Egy fiú tűnt fel a réten, hosszú­­nyelű lepkehálóval a kezében. Futott a szép pillangók után, de bizony azok nem várták meg öt. Amikor többszöri kísérletezés is si­kertelen maradt, bosszankodni kez­dett. — No, várjatok csak, adok én nek­tek, ha a kezembe kerültök! Leült egy fa árnyékába és mozdu­latlanul várakozott. Végre elöbátorodtak a pillangók. A fiú hirtelen felugrott, és ügyes mozdulattal vetette hálóját egy szép, tarka lepkére. Azután kivette a háló­ból. Ujjai közé fogta az ijedten ver­gődő kis lepke szárnyát, és diadalmas hangon mondta: — Megvagy végre! De élve nem szabadulsz a kezemből! — És rángat­ni kezdte a szegény pillangó lábait. A lepke megszólalt a maga nyelvén, és síró hangon könyörögni kezdett4 — Nagyon kérlek, ne bánts, engedj szabadon! Persze, a fiú nem értette öt, s ha értette volna sem szánja meg. De bezzeg az erdő lakói meghallot­ták a pillangó kétségbeesett könyör­gését. Egyszeriben ott termett a ba­goly, a vércse, a kígyó, még a gyáva nyulacska is előbátorkodott rejteké­­ből. A fák rosszalóan rázták meg ágaikat, s egy csalán addig hajlado­zott, míg megszúrta a fiú lábát. Az erdő lakói közül a kígyó volt a legbátrább. Odakúszott a rossz gyerek lábához és sziszegni kezdett: — Engedd el rögtön azt a szegény lepkét! Mit szólnál, ha a te lábadat ráncigálná így valaki?! — Eredj innen, mert a fejedre lépek — mondta gőgösen a fiú. De már nem volt ideje megtenni, mert az erdő sűrűjéből dörmögve lépett elő egy nagy, barnamedve és a fiú felé tar­tott. Bezzeg megijedt a kis állatkínzó. Egyszeriben elengedte a pillangót, és futott, amerre látott. így szabadították ki az erdő lakói a kts pillangót a rossz fiú kezéből. S azóta is boldogan röpköd virágról virágra. Parrrghy Johanna VÍZSZINTES: 1. Dávid Teréz szlová­kiai magyar író ismert színdarabja. 5. A leányom férje. 6. Északi férfinév (Olaf). 7. Szigligeti személyneve. 8. Igen Moszkvában. 10. Személyem. 11. Vissza: laoszi néptörzs. 12. Mutató­szó. 13. Rádium vegyjele. 15. Meny­asszony. 18. Nyakmelegítő. 20. A mel­léknév felső fokának jele. 22. Nem fel. FÜGGŐLEGES: 1. Fegyverét használ­ja. 2. Dávid Teréz kedvelt színdarab­eseteket vagy „véletlen“ vagy a kör­nyezettől származó ok hozza létre. A figyelmetlen szülő elejtheti a gyer­meket, aki életével fizethet ezért, vagy a jobbik esetben törést, zúzódást szenved. E veszély fennáll különösen abban az esetben, ha a kicsinyek „nagyobbik“ testvéreikre vannak bíz­va, akik még szintén felügyeletre szorulnának. Vidékünkön gyakori je­lenség, hogy az újszülötteket 5—6 éves testvéreikre bízzák, mialatt szü­leik dolgoznak. Továbbá a figyelmet­len felnőtt leforrázhatja a gyermeket. Amikor a csecsemő már jobban mo­zog, felül, esetleg megteszi az első lépéseket, a balesetek száma megnő. Nagy gondot kell fordítani ebben a korban a gyermek állandó és meghíz­ható őrizetére. A gyermek az iskolaelőtti években mozgás-sóvárgó; örömet szerez neki a járás, futkározás, ami által, sok új élményben van része. Kimegy az ut­cára, terekre, az anyja körül ólálko­dik, mikor az a konyhában főz, mos. Itt már számítanunk kell a közleke­dési balesetekre, a gyermek esetleges leforrázására vagy megégetésére a tűzhelynél. A fejlődő gyermek mindenre kí­váncsi és később már nem elég neki a sok mozgás, hanem kíváncsi a dol­gok színére és ízére is. Minden lehető és lehetetlen dolgot, amelyek keze­­ügyébe kerülnek, a szájába vesz, meg­ízlel és így megtörténhet, hogy az őrizetlenül hagyott mérget, orvossá­got, lúgot vagy savat megissza, s sú­lyos mérgezést szenved. Nagyon fon­tos az Ilyen gyermekek elől minden számításba jöhető mérgező hatású anyagot, éles tárgyakat és gyújtó­eszközt elzárni. Gyufa, kés, villa nem való az oktalan és tapasztalatlan gyermek kezébe. Vigyázzunk, nehogy a gyermek magára hagyatva kinyissa a víz vagy a gázcsapot és így pusz­títsa el magát. Fürödni gyermeket csak megfelelő kísérettel engedjük, és igyekezzünk őt megtanítani úszni, nehogy belefulladjon a vízbe. Ne fe­ledjük el, hogy a kicsinek elég egy kis tócsa a megfulladáshoz. Az iskoláskorban a gyermekek sze­retnek sportolni. Itt nagyon fontos, hogy ne' legyenek túlterhelve és csak­is megfelelő sportágakat űzzenek. Nem tanácsos a kerékpározás, de na­gyon ajánlatos az úszás, csőnakázás, turisztika és a labdajáték. Vigyázat a futballnáll Itt nagy a különböző balesetek lehetőségei Csak a meg­felelő biztonsági eljárások mellett engedjük a gyermeket sportolni! A társadalmi munka során munka­balesetek is számbajöhetnek a gyer­mekeknél, és itt a legnagyobb fele­lősség a gyermekek vezetőin van, akiknek ügyelniük kell a munkabiz­tonságra, és minden hibát, ami bal­esethez vezethet, el kell távolítaniuk. E rövid cikkben figyelmeztetjük a szülőket és nevelőket arra, hogy har­coljanak a gyermek-balesetek ellen. Az utóbbi időben különösen szaporod­nak a közlekedési balesetek. A gyer­mekeket ne eresszük forgalmas he­lyet sohasem egyedül, és oktassuk ki őket a közlekedési szabályok betartá­sára. A régi közmondás azt tartja, „jobb félni, mint megijedni“. Féljünk gyermekeink baleseteitől, hogy ne kelljen megijednünk az esetleges kö­vetkezményektől. MUDr. Juhász István, gyermekorvos, Fülek Egyenjogúság és nőiesség ILJA SZELVINSZKl szovjet költő a moszkvai L1TYERATURNÁJA GAZET­­TÁBAN nemrégiben stkraszállt a nőt szépség kultuszáért. A 68 éves költő azt vallja, hogy „a nőt szépség eszményesítése nem polgárt előítélet''. Az egyenjogúság ellenére a nőnek meg kell őriznie szépségét, bálát, mert csak ez teheti szebbé az életét. „A nő a természet legszebb teremtménye, esz­ményíteni kell" — írja Szelvinszkt. Szelvinszki cikke Eduard SÍM író vitaindító cikkét támogatja, aki azt követelte, hogy a nőket mentsék fel a nehéz fizikai munka alól. Stm cik­kére több válasz is érkezett, és a vitázók kétségbe vonták állításait, attól félve, hogyha a nőket felmentik bizonyos munkák és kötelezettségek alól, ezzel elveszítik egyenjogúságukat. Ezeknek a kétkedőknek válaszolt Szelvinszkt, amikor kifejtette, hogy a nemek egyenlősége nem jelenti okvetlenül azt, hogy mindkét nem egy­formán viselkedik, egyforma munkát végez, azonos bánásmódban részesül. Bírálta azokat az értelmiségi munkát végző nőket, akik nem fordítanak gondot külsejükre, úgy öltöznek és viselkednek, mint férfi munkatársaik. „A művészet“ — mondja Szelvinszkt —, „nevelje ifjainkat arra, hogy csodálják a női szépséget, s ösztönözze a fiatal lányokat, hogy szépek akarjanak lenni.“ Szelvinszki nem az egyetlen, aki ezt a nézetet vallja. Nemrégiben a VE­­CSERNYAfA MOSZKVA egyik újságírója panaszkodott, hogy a férfiak ma­napság már a legelemibb udvariasságról is megfeledkeznek, annyira „el­ismerik“ a nők egyenjogúságát. (szó) um DÁVID TERÉZ DONASZY MAGDA: Szalmaszál Széllel bélelt szalmaazúl, szálló szélben merre száll? Ide, oda, amoda, a kékvlzfi tóba, méhe néna rája rév a zivatar óta. Szalmaszálon kimászik, aztán elszáll hazáig. Széllel bélelt szalmásnál egyet gondol, továszálL. Ágon át, fákon át, füstifecske odalát. Fészket épít, arra száll, neki kell a szalmaszál, hogy a fészket védje, zivatarba, szélbe! Megürül a szalma szála... Ninos boldogabb szalma nála. A gyermekek balesetei Az embert egész életén keresztül i környezettől számos baleset fenye­geti. A balesetek veszélye legnagyobb i gyermekeknél, akiknél a véletlen 5s a külső tényezőkön kívül a saját :udatlanságuk, tapasztalatlanságuk és fegyelmezetlenségük is fenyeget. Már az újszülöttek és az állandóan fekvő csecsemők is ki vannak téve balesetnek. Ebben az esetben a bal­

Next

/
Oldalképek
Tartalom