Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-14 / 2. szám
Furcsaságok a madárvilágban A föld madarainak legnagyobb részét már ismerik, sőt nevet is adtak nekik tudós madarászaink. De ha meggondoljuk az eddig ismeretes 8700 madárfaj közül öt- és félezernek nem ismerjük a fészkét vagy a tojásait, esetleg a fiókáit, csak akkor látjuk, hogy mennyi meglepetést tartogat még a madárvilág a szakember számára is. Szinte az összes madarat megismertük már, azonban alig néhányszáz fajnak ismerjük a teljes élettörténetét. Gyakran találkozunk olyan személyekkel, akik semmiképpen nem akarják elhinni, hogy például a tőkés réce (népiesen a vadkacsa) fán, sőt faoduban is fészkel. Mások meg azt a tényt veszik kétkedéssel, hogy a talegalla tyúk Ausztráliában otthagyja kikeléshez érett fiókáit, melyek nagy üggyel-bajjal kaparják ki magukat a fészekből, elszélednek és úgy nőnek fel, hogy nem is ismerik a szüleiket. A madárvilág kutatói már több mint ötven különböző madárfaj meglepő viselkedését észlelték, amely fajonként, sőt egyedenként is igen eltérő. Nyáron a szárnyas „népségnek“ terített asztalt kínál a természet, viszont télen minden falatért kíméletlen küzdelem folyik. E szabály alól azonban kivétel is akad. Lám a zúzmarás, örökzöld fenyőerdeink rejtekében aprócska, puha tollal bélelt fészkek rejtőznek, bennük gyámoltalan, pelyhes fiókák szoronganak. A keresztcsőrű madár (Loxia curvirostra L.) testével melengeti fiait, hogy megvédje őket a csikorgó fagy halálos ölelésétől. A hím szorgalmasan hordja a fenyőmageleséget, melyet a tojó a begyében felpuhít, s úgy adja a különös madáreledelt éhesen követelőző fialnak. A közmondás szerint: „Madarat tolláról — embert barátjáról Ismered meg“. Mi még azt is hozzátehetjük, hogy madaraink megismerésében a toll színezetén kívül a csőr alkatának vizsgálata is segít. A keresztcsőrű madár, amint neve is mutatja, egészen különleges szerkezetű csőrrel rendelkezik. Csőre a papagájéhoz hasonlít, de két kávája keresztezi egymást s így jön létre az a különös csipesz, amely egyedül alkalmas arra, hogy a fenyőtoboz pikkelyei közül a magot kiemelhesse. Érdekes azonban, hogy a furcsa csőr csupán a felnőtt példányoknál észlelhető. A fiókák még rendes, tehát egymást fedő csőrkávákkal látják meg a napvilágot, s csak később alakul át magszedő csipesszé a két káva. Ez a jelenség azt mutatja, hogy itt egy másodlagos alkalmazkodásról van szó, mely azután képessé tette a keresztcsőrűt a tobozok egészen szakszerű „megoperálására“. Ha a fenyőtobozokat „leszüreteli“, továbbvonul. A hím tollazata többnyire kárminvörös, de a keresztcsőrűek csapatában nem találunk két -ugyanolyan színárnyalatú madarat. A zöldessárga, a sárgásbarna és a vörös színek közötti összes átmeneti színekben pompáznak. Kár, hogy fogságban a keresztcsőrű elveszíti ünnepi öltözékét, különben kalitkáink dísze lenne. Főleg azért is, mert könnyen szelídíthető és nagyon ragaszkodó ápolójához. Többször megtörtént, hogy ilyen szelídített madárka visszatért gazdájához hosszabb ideig tartó „kirándulása“ után is. Vajon — kérdi a természetjáró — ml vihette rá ezt a színes, kicsi papagájra emlékeztető erdőlakót arra, hogy télidőben költsön? Ennek magyarázata kétségtelenül abban rejlik, hogy a keresztcsőrű a zimankóé évszakban is megtalálja a maga betevő falatját, mégpedig olyan bőségben, hogy még családalapításra is gondolhat. Az utódokról való gondoskodás így nem okoz nehézségeket s a pompás pihetollbundácskába öltözött madárnak nem jelent fejtörést a hideg mindaddig, amíg a táplálék emésztéséből származó belső meleg fűti szervezetét. Tudjuk, hogy a madarak testhömérsék-Keresztcsörű madár (fent hím, lent tojó) lete igen magas, 40 C fok körűi jár, s ha jó a hőszigetelés, ez a hőmérséklet a legnagyobb hidegben is biztosítja a fiókák fejlődését. Az átlagember megszokta a madarakat és csak azt tudja róluk, hogy tollasak, tojást raknak, s közülük sok szépen énekel. A legtöbben azt hiszik, hogy minden madár fészket rak, minden madár párban él, az anyamadár költi ki és neveli a fiókáit stb. stb. Pedig a madarak világa olyan sok meglepetést tartogat, hogy még a legképzettebb ornitológus sem mondhatja azt, számára már nincsen meglepetés. Vannak olyan madarak is, bár csak nagyos kevés — talán öt-hat faj — melyeknél minden „házimunkát“ a hímek végeznek. A tojó éppen csak lerakja a tojásokat, aztán öszszeállva a többi tolóval csapatosan csatangol mindenfelé, és az utódok sorsával egy cseppet sem törődik. A hím üli a tojásokat és a kikelt apróságokat is teljesen egyedül neveli fel. Ilyen furcsa madár például a trópusokon élő szalonka. Az afrikai szarvascsőrű madár pedig költés idejére a faodúba falazza a - tojót, s csak egy olyan kicsi lyukat hagy, hogy az élelmet beadhassa neki. Amikor kikeltek a kicsinyek, kiengedi az anyamadarat és nyugodtan hagyja, hogy egyedül nevelje fel fiókáit. Sok ilyen és hasonló furcsa szokást figyelhetünk meg a madárvilágban, amelynek legtöbbjére még nem is tudják megtalálni a megfelelő magyarázatot. Az újabb kutatások minden bizonnyal fényt derítenek ezekre. Addig is gyütsünk össze minél több megfigyelést, hiszen mint látjuk, ehhez nem kell különleges szakképzettség, csupán éles szem, elfogulatlanság, türelem és a „dicső természet“ iránti őszinte vonzalom. MATISZ GYULA Hasznos madaraink A baromfi TFI t|U gondozása ■ LLtll védelme A földművelés terjedése, a mező- és erdőkultúra fejlődése a madaraktól elvette természetes fészkelő jelyeik egy részét, ami a hasznos madarak megfogyatkozását és a kártékony állatoknak elszaporodását idézte elő. A földműves igyekezzen a madaraktól elvett természetes fészkelő helyeket mesterséges úton visszaadni, mert ellenkező esetben a rovarok szaporodásának veszélye áll fenn, ami főleg a gyümölcstermést veszélyezteti. Ha felismerjük a madárvilág gazdaés növényvédelmi szerepét, akkor a madárvédelmet okszerűen programba kell venni ügy, hogy a hasznos, rovarevő madarakat télen etetni és védeni kell, tavasszal pedig mesterséges fészekodvak és remizek létesítésével elősegíteni azok szaporodását. Az ésszerűen űzött madárvédelemnek erkölcsi és anyagi haszna van. Ahol a földműves védi a madarat, ott már a gyermek is fogékonnyá válik védelmük iránt. Vegyiparunk ma már nagyon sokféle rovarirtó szert bocsájt rendelkezésünkre, azonban ezekkel teljesen nem tudjuk pótolni azt a munkát, amit hasznos madaraink végeznek. HORVATH LÁSZLÓ (Padány) A BAROMFI TÉLEN" nagyobb gondozást kíván, mint nyáron, amikor az időjárás mindenképpen kielégítő. Mivel a baromfi nagyon érzékeny az Időjárásra, termelőképességének fenntartásához nagy elővigyázatosság kell, hogy így a tojástermelés télen is megmaradjon. Legyünk tudatában annak, hogy ha nem tudunk meleg helyet biztosítani számukra, akkor a tojástermelés csökken. Nálunk mélyalmos tenyésztési módot alkalmazunk, s az alomréteg fűti a helyiséget. Fontos a szellőztetés, hogy a levegő bűzös ne legyen, de olyan formában, hogy huzatot ne csináljunk, mert ezzel a baromfi megbetegedését idéznénk elő. Fontos lenne még a nappali világosság idejét művilágítással meghosszabbítani, de sajnos, nálunk nincs villanyhálózat, mert a tyúkfarm két kilométernyire fekszik a községtől. A baromfigondozónak arra is ügyelnie kell, hogy a beteg állatokat azonnal távolítsa el, ellenkező esetben, ez az egész állomány fertőzését okozhatja. Naponta kell a tojófülkéket tisztítani, mert így szívesebben tojik benne az állat, azonkívül a tojások sem szennyeződnek, s nem kell mosni őket, amivel elveszítenék „piacos“ színüket. * A takarmány keveréket friss állapotban adom az állatok elé. Ami a lédús takarmányt illeti, abból elegendőt készítettem be télire mégpedig sárgarépát, káposztát és takarmányrépát, amit felváltva adok eléjük. Naponta egyszeri etetés tisztán szemestakarmányból áll. Ami a vízszükségletet illeti, minden nap meleg vízzel vegyítem a friss kútvizet, amit kellemes fogyasztaniok. Nálunk nem sok a baromfi, tojástermelésük azonban télen is csaknem annyi, mint nyáron. Több mint kétharmad részük tojik, s ezt az ütemet szeretném megtartatni velük. Vendéglt Móric (Bodza)
