Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-29 / 17. szám

Karlovy Vary-ban április 24-én nyílt meg az európai kommunista és munkáspártok I. tanácskozása, ame­lyen 24 marxista-leninista párt kül­döttei vesznek részt. A konferenciát Antonín Novotny elvtárs nyitotta meg. A tanácskozás első napján Wladislav Gomulka LEMP első titkára elnökölt. A vitában az első két napon Waldeck Rochet a Francia Kommunista Pórt, Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt, Antonín Novotn^, Wladislav Gomulka, K. Jespersen a Dán Kommunista Párt, Max Reimann a Német Kommunista Párt, Brezsnyev elvtárs, ]phn Golan, Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt, Dolores Ibárruri, a Spa­nyol Kommunista Párt küldöttei szó­laltak fel A tanácskozás tárgya Európa biz­tonságának és békéjének kérdése. Külpolitikai szemlénkben részlete­sen foglalkozunk az értekezlet által kiadott nyilatkozatokkal. Képünkön Leonid Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Wladiszlav Gomulka elvtárs, a Len­gyel Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára be­szélgetnek a konferencia megnyitása előtt. A pápa pásztorlevele A NYOMOR ÉS A GYARMATI KIZSÁKMÁNYOLOK ELLEN VI. Pál pápa márctiu 28-án A Népek fejlődéséről szőlő francia nyelven írt pásztorlevele a Popolorum progressto enctkltka újszerűén és merészen nyúl a gyarmati sörből felszabadult népek dolgaihoz. A 87 szakaszból állő pásztorlevél már az elején leszögezi, hogy a „társadalmi kérdések világméretűvé váltak... Az éhező népek meg­­rázőan szólnak a bőségben élőkhöz.“ A nemrég elhúnyt János pápa új hangvétele csendül ki a pásztor­­levélből és ha hivatkozik ts '•XIII. Leo pápa Renum novarum című encikltkájdra, nagyon különbözik a szellemétől. A Renum novarum 1891-ben jelent meg, és az tzmosodő szocializ­mus, az Olaszországban forradalmi jelleget öltő munkásmozgalom ellen foglalt állást. A Populorum progressto ellenben felkarolja és felveti a mai világ égető problémáit, az új országok helyzetét, és elégtelennek mondja az eddigi Intézkedéseket „az tdegesítően súlyos problémák megoldására". Merész újító javaslatokat tartalmaz. Az elmaradt népek helyzete súlyos. Köztudomású, hogy kétmilliárd embernek, az emberiség többségének napi egy tál rizs sem jut. Míg a fejlett országok egyes réteget tobzódnak, addig Ázsiában, Afriká­ban, DéLAmerlkában pusztít a korai halál, írástudatlanok az embe­rek, avult a mezőgazdasági termelés, hiányoznak a szerszámgépek, és civilizáció hiányában képtelenek javukra fordítani a természet kincseit. A pápai enctkltka htvatkoztk többek között a nem katolikus Colin Clark agrártudósra. A holland mezőgazdasági termelést véve alapul, Clark talán túlzott derűlátással kimutatta tanulmányában, hogy föl­dünk 28 milliárd embert élelmezhet. Ma milliók vesznek éhen. Az enctkltka az élet felé fordult, az egykori túlvllágl boldogság helyett a társadalmi fejlődés mellett foglalt állást. A pásztorlevél legjellemzőbb tételeit idézzük: „A tulajdont és a szabad kereskedelmet alá kell rendelni a köz­érdeknek". „A magántulajdon senki számára sem lehet korlátlan jog." „A közérdek bizonyos esetekben megkövetelt a vagyon kisajá­títását." Az enctkltka elítélt a tökésrendszert és a liberalizmust. Idézünk: „A magánkezdeményezés és a szabad verseny nem biztosítja a fej­lődést." Javasolja, hogy új, megfelelő árakat kell szabni az elmaradott or­szágok termékeinek, mert „el kell ismerni, hogy a kereskedelem liberalizmusa kifogásolható." A kereskedelem visszaél a fejletlen országoknak nyújtott csekély segéllyel, és ,az egyik kéz elveszt, amit a másik adott.“ A pásztorlevél folytatja: „Nagy nemzetközt alapot kell létesíteni a fegyverkezésre költött pénzek egy részéből, a nyomort szenvedők megsegítésére". Egyben „gyanúsnak" nevezt az új gyarmatosítók segítségét. Olyan céllal adják, hogy növeljék befolyásukat és gazda­sági uralmuk alá hajtsák az új országok népeit és politikai engedmé­nyeket csikarjanak ki — állapítja meg az enciklika. A pásztorlevél egy jelentős tételét idézzük: „A gazdasági segély élvezői követelhetik, hogy ne avatkozzanak be politikájukba, és ne befolyásolják társadalmi rendszerüket. Független államok és joguk van arra, hogy dolgaikat maguk intézzék, maguk szabják meg politi­kájukat és olyan társadalmat építsenek, amilyent kívánnak." Az enciklika megállapítja, hogy „a nacionalizmus és a fajgyűlölet gátolja az igazságosabb világ kialakulását." „A fejlődés új neve: a béke" — hallatszik szinte jelszóként az enciklikából. A pásztorlevél zárószakaszaiban a katolikus hívőkhöz fordul, „hogy utasításra nem várva, lássanak hozzá a feladatok megvalósításához". A „jóakaratú emberekhez" ts szól: a nevelőkhöz, hogy a nemzetek közötti szeretetet palántálják el a gyermekek 'elkében; az újságírók­hoz, hogy írjanak az elmaradt népek segélyezéséről és mutassák be a nyomort, nehogy elszunnyadjon a gazdagok lelkiismerete; az ál­lamférfiaknak tanácsolja, hogy ,a fejlődés érdekében és a béke meg­mentésére kötelezzék a fényűzőket és tobzódókat, hogy vagyontöbble­­tükből adózzanak." Nagyvonalú és távlatos politikai célkitűzéseket szorgalmaz az enciklika, és tudósítja, hogy az egyház alkalmazkodik a változó vi­lághoz. Helyenként erőtlenül és avulton hat az enciklika néhány régóta ismételt általános megállapítása, egészében azonban új utakat tár fel. Kívánatos volna hogy ne csak az elmaradott országok nyomorgó népe hallja meg és keressen benne vigaszt, hanem hallják meg a gyarmati politikát felélesztő hatalmasok, a hadak urai ts. • WILLY BRANDT, a Nyugat- Német Szociáldemokrata Párt elnöke, az NSZK külügyminisztere egy pártértekezleten tartott beszé­dében újból kijelentette, hogy a nyugatnémet kormány külpolitiká­ja senki ellen sem irányul, és az NSZK-nak nincsenek sem katonai, sem nukleáris ambíciói. Kijelen­tette továbbá, hogy pártja olyan külpolitikai elveket vall, hogy mérsékelni kell az európai és a világpolitikai helyzet feszültségét, ki kell bővíteni az európai együtt­működést, és törekedni kell a ke­let-európai szomszédos népekkel való kapcsolatok normilizálására. Hangsúlyozta továbbá, hogy pártja elutasítja az atomfegyverek bir­toklását, de ügyelnie kell arra, hogy az atomsorompó-egyezmény ne sértse az NSZK érdekeit. lEäsaPillantäs BSSala nagyvilágba Mindezek ellenére elutasította Walter Ulbricht javaslatát, amely szerint Willy Stoph, az NDK mi­niszterelnöke és Kiesinger kancel­lár, személyesen vitassák meg a két német állam közti kapcsola­tok kibővítésének kérdését. Ugyan­akkor nem tett más javaslatot a közeledésre, sőt kijelentette, hogy nem lát semmilyen lehetőséget a német kérdés rendezésére. • ADENAUER VOLT NYUGAT­NÉMET KANCELLÁR temetésén résztvett Johnson amerikai elnök, de Gaulle francia köztársasági elnök, Wilson angol miniszterel­nök és több ország miniszterelnö­ke, külügyminisztere és más ma­gasrangú képviselője. A nyugatnémet politikusok arra használták fel ezt az alkalmat, hogy hangsúlyozzák politikai irányvonaluk fő célkitűzéseit. Kie­singer például feltűnően hangsú­lyozta, a nyugatnémet—francia kapcsolatok megjavításának szük­ségességét. Ugyanakkor kijelen­tette, hogy ragaszkodik Adenauer hagyatékához, aki a kettészakított „Németország egyesítésére“ töre­kedett. De Gaulle elnök ezt a villám­­látogatást nem használta fel ko­molyabb politikai eszmecserére; jóllehet Lübke elnök díszebédjén találkozott Johnson elnökkel. A jelentések szerint Johnson meghívta de Gaullet az Egyesült Államokba, de Gaulle azonban a kérdésre nem adott konkrét vá­<P NEGYVENÖT TÜDŐS ÉS MÉR­NÖK kapta meg a Lenin-díjat, a tudomány és technika területén elért kiváló eredményeiért, köztük Georgij Flerov fizikus és kollektí­vája, az uránon túli elemek szin­téziséért és sajátosságai tanulmá­nyozásáért. Ennek a csoportnak tagjai dr. Ivó Zvara vegyészmér­nök, a Csehszlovák Tudományos Akadémia munkatársa Is. A legkevésbé sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Európa, sőt az egész világ szeme ma a híres fürdőváros, Karlov^ Vary felé tekint. Ami e na­pokban a hatalmas méretű Imperiál szálló nagytermében történik, az em­beriség legégetőbb gondjának, Európa békéjének és biztonságának megte­remtésével kapcsolatos. Huszonnégy európai kommunista párt a szocialista világból és a kapi­talista országokból megtárgyalja nap­jaink e legfontosabb kérdését és ál­lást foglal a békéért és biztonságért folytatott küzdelem további tenniva­lóinak tekintetében. Már az első na­pon két nagy jelentőségű nyilatkoza­tot bocsátott ki az értekezlet. Első helyen a vietnami nép megse­gítéséről szóló nyilatkozatot kell em­líteni. Ez az okmány rámutat az ame­rikai agresszió barbár módszereire, és megállapítja, „hogy az Egyesült Államok kormányának parancsára fél­millió katona gyilkolja a vietnami férfiakat, nőket és gyermekeket. Térd­re akarja kényszeríteni azt a hős népet, amely békében kíván élni, idegen beavatkozás nélkül kívánja építeni hazáját, ezért keményen har­col szabadságáért és azon van, hogy kiűzze az idegen betolakodókat.“ Az imeprializmus agresszív jellegét jellemezve megállapítja a nyilatko­zat, hogy az amerikai imperializmus mindenütt igyekszik elnyomni a nem­zeti felszabadító mozgalmakat, meg akarja fosztani a nemzeteket azon elidegeníthetetlen joguktól, hogy sor­sukról önmaguk döntsenek és saját fejlődésüknek azt az útját válasszák, amely megfelel vágyaiknak. Csak ez az oka annak, hogy ma Is dúl a há­ború, amely napról napra egyre ke­gyetlenebbé válik a vietnami nép szá­mára és veszélyessé a világbéke szempontjából. A továbbiakban leszögezi a nyilat­kozat, hogy a kommunista és mun­káspártok „teljes mértékben támo­gatják a VDK álláspontját, annak is­mert négy pontját, valamint Dél- Vietnam Nemzeti Felszabadítás! Front­jának öt pontját is, amely teljesen megfelel az 1954. évi genfi megálla­podás elveinek, és a vietnami kérdés megoldásának igazságos alapja.“ „Hangsúlyozzák azt a szilárd elha­tározásukat, hogy aktívan veszik ki részüket az amerikai imperializmus politikájának elszigeteléséből, előse­gítik és harcolni fognak azért, hogy minden külföldi katona elhagyja Viet­namot és hogy elismerjék a vietnami nép jogát saját problémáinak megol­dására.“ A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az értekezleten résztvevő pártok a jövőben még nagyobb támogatást nyújtanak mind politikai, mind anya­gi téren és ha ezt a VDK kormánya szükségesnek látja, önkénteseket is küld az orvul megtámadott vietnami nép segítségére. Végül az értekezlet felszólítja a világ minden dolgozóját Európa nemzetei haladó és demokra­tikus politikai pártokat, hogy fokoz­zák a harcot Vietnam embertelen bombázásának megszüntetéséért és akadályozzák meg hogy a vietnami agresszió világháborúvá fajuljon. Az értekezlet által kiadott másik nyilatkozat élesen elítéli a Görögor­szágban végrehajtott katonai puccsot, melyet a királyi udvar és a szélső jobboldal politikai körök szerveztek meg az USA agresszív militarista kö­reinek segítségével és támogatásával. Ezek a politikai körök tisztában vol­tak azzal, hogy a májusra tervezett parlamenti választások minden bi­zonnyal demokratikus többséget ered­ményeztek volna. Az értekezlet szerdán ért véget. Eredményeinek értékelésére követke­ző számunkban visszatérünk. JOBBOLDALI ÁLLAMCSÍNY GÖRÖGORSZÁGBAN A múlt hét péntekének éjjelén Gö­rögországban a hadsereg jobboldali tábornokai államcsínyt hajtottak vég­re. A tábornokok egy királyi leiratra hivatkoznak, amely azzal indokolja a puccsot, hogy „az alkotmány bizo­nyos cikkelyei veszélyben forognak“. Még az éjjel folyamán tömeges letar­tóztatásokra kerül sor, amelyek azóta is folyamatban vannak. Letartóztat­ják az ellenzéki pártok politikusait a demokratikus szervezetek vezetőit és tagjait. A letartóztatottak száma ed­dig közel 8500 személy. Az országban statárium van. A király új kormányt nevezett ki, melynek elnöke a legfel­sőbb bíróság főügyésze. A kormány gyülekezési tilalmat hirdetett ki, és a hadsereg gépesített egységei száll­ták meg az utcákat. A letartóztatot­takat ideiglenes gyfijtőtáborokban tartják fogva. Görögország Kommunista Pártjának politikai bizottsága nyilatkozatban szögezte le, hogy az államcsíny hát­terében az amerikai imperialisták; a király és a katonai junta áll. Meg­állapítja a nyilatkozat, hogy a puccs a demokrácia s a nép érdekei ellen irányul és veszélyezteti a világbékét. AZ AMERIKAI LÉGIERŐ FEKETE NAPJAI Az amerikai légierő kalózgépei va­sárnap, hétfőn és kedden újból Hanoi és Haiphong környékét támadták. A hanoi rádió jelentése szerint, a légitámadások következtében a pol­gári lakosság veszteségeket szenve­dett. A VDK légelhárítása fokozódó si­kerrel száll szembe a kalózgépekkel. Vasárnap négy, hétfőn kilenc és ked­den tizenöt támadó repülőgépet sem­misítettek meg a vietnami légelhárító ütegek és a Mig vadászgépek. A Reuter hírügynökség jelentése szerint hétfőn a Kínai Népköztársa­ság felett két F-48 típusú amerikai repülőgépet lőttek le a kínai légel­hárító ütegek. T örvényszerű, elkerülhetetlen Nem is olyan régen a nyugati álla­mokból alig szivárgott át hozzánk néhány tájékoztató jellegű mezőgaz­dasági hír. A „baromfiháborúról" vagy a tojásértékesítés körüli nehéz­ségekről szóló hfrek csak sejtetni engedték a kisparasztok létét fenye­gető helyzetet. Ám ez csak az érem egyik oldala, s így sokakban (ben­nem Is) felébredt a kíváncsiság, mi­lyen úton halad a kapitalista államok mezőgazdasága? Hogyan alakul a földművelő nép sorsa? Milyen erők, milyen úton és milyen cél felé sodor­ják? Azok, akik még talán ma is vissza­sírják az egyéni gazdálkodás Idejét és azt gondolják, hogy a kisparaszti gazdaságok az emberi ténykedés min­den szakaszán érvényesülő műszaki és kulturális haladás ellenére is idil­likus nyugalomban megmaradhatnak, nagyot csalódnak. Az ember el sem hinné, de tény és való, hogy a mező­­gazdaság mind a kapitalista, mind a szocialista tábor országaiban — ter­mészetesen más és más társadalmi alapon — egyforma úton halad. Ám beszéljenek a puszta adatok: Az USA-ban 1945-ben még 5 millió 859 ezer, átlagban 78 hektárt művelő mezőgazdasági üzem volt, amely 1984- ben 3 millió 474 ezer 900, átlagban 128 hektáros gazdasággá változott. Franciaországban a mezőgazdasági üzemek száma évente több mint 30 ezerrel csökkent. Az utolsó húsz év alatt több mint egymillió kisparaszti gazdaság szűnt meg létezni, összesen 2 millió 200 ezer hektárnyi területtel. Nyugat-Németországban az utolsó tizenegy év alatt 403 ezer, Olaszor szágban pedig több mint egymillió kisparaszti gazdaságot számoltak fel 2 millió hektárnyi területtel. Kanadá­ban az utolsó tíz év alatt 24 száza­lékkal, Belgiumban pedig 17 száza­lékkal csökkent a kisparaszti gazda­ságok száma. Mi az oka a kisparasztok csődjé­nek? A nyugati közgazdászok szerint a mezőgazdasági termelés szakosítása és összpontosítása a kapitalista rend­szerben a parasztok jövedelmének csökkenéséhez és szociális helyzetük leromlásához s végül azok teljes csődjéhez vezet. A kormány még a kapitalista orszá­gokban is igyekezett és igyekszik árpolitikával, kölcsönökkel és szub­venciókkal, a gazdálkodás szerkeze­tének reformjával, a vetésterületek szabályozásával, a mezőgazdasági is­meretek terjesztésével, társadalmi szolgáltatásokkal (vízvezeték és vil­lanyvezeték-hálózat), valamint társa­dalmi munkákkal (öntözés és melio­ráció) segíteni a parasztság helyze­tén, tegyük hozzá — nagyon kevés sikerrel. Mindennek ellenére a műszaki és tudományos fejlődés következtében rohamosan fejlődő ipar és kereskede­lem számára az elaprózott mezőgaz­dasági üzemek gyenge üzletfelet je­lentenek. Az iparban és kereskede­lemben beállott forradalmi változások megkövetelik a mezőgazdasági terme­lés ésszerűsítését és korszerűsítését is, s erre a kis- és középparasztoknak nincsen elegendő pénzük. Ezért lé­pett közbe az USA-ban az ipari, ke­reskedelmi és banktőke, amely kisebb­­nagyobb mértékben átvette — integrá­torként — a mezőgazdasági Üzemek szerződéses alapokon nyugvó irányí­tását. Európa északi államaiban (Svédországban, Dániában) viszont a mezőgazdasági üzemek létesítette gé­pi, takarmányozási, hitel, feldolgozó, értékesítő, felvásárló stb. szövetkeze­teket. Például Svédországban az or­szágos tejszükséglet 98 százalékát, a hússzükséglet 72 százalékát, a tojás­szükséglet 65 százalékát a szövetke­zeti boltok fedezik. Dániában a tej­termelők szövetsége föderációjának 28 körzeti szervezete és 1250 tejter­melő szövetkezete van, összesen 180 ezer taggal. Az USA-ban éppen úgy, mint az észak-európai államokban a haladást a mezőgazdasági termelés, valamint a mezőgazdasági termékeket értéke­sítő és feldolgozó üzemek szorosabb együttműködése, társulása (intergrá­­ciója) ■ a termelés nagyobb egysé­gekbe való összpontosítása és szako­sítása jellemzi. Tehát semmi új a nap alatt. Csupán mi egy kissé elkéstünk nem a terme­lés összpontosításával, csak a szako­sítás és az integráció kiépítése terén. Érdekes a földművesek korátlagá­nak áttekintése is, amelyre nálunk annyit panaszkodunk. Az USA-ban 1950-től 1982-ig a föld­művesek száma 23 millióról 14 mil­lióra csökkent, és a más termelési szakaszra távozók kétharmada 20 éven aluli volt. Franciaországban is ugyanezekben az években 28 száza­lékkal csökkent a földművesek száma és a gazdálkodók 70 százaléka 45 év­nél idősebb. Hasonló a helyzet a töb­bi kapitalista államban is. összafogni, korszerűsíteni, okosan kalkulálni, szerződésekkel biztosítani az egyenjogú üzletfél szerepét és a mezőgazdasági termékek szavatolt értékesítését — amint látjuk, nem­csak nálunk, de az egész világon erre irányul a parasztság igyekezete. Ha okosan akarunk eljárni, akkor igye­keznünk kell nemcsak a saját, de mások tapasztalataiból is okulni, hogy a „tandíj“ minél kisebb legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom