Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-22 / 16. szám

Egy kiállítás margójára Az apa tparosember, olyan ezermester-féle. Gyalul, farag, esztergályoz, mázol. Kell a ke­nyér a családnak, vállalni kell mindent. A gyerek még nem érte el az elemista kort, min­dig az apja körül cselleng a műhelyben, gyönyörködik a székekben, szekrényekben, amit apfa formált és mindenek fe­lett a legjobban érdeklik a szí­nes festékek, a lakk csillogása. Be-bemártja ufjacskáját az el­hullott cseppekbe, foltokat ken a hulladék deszkára, fehéret, pirosat, kéket, majd a foltokat körülkontúrozza valamilyen sö­tét színnel. Az apja tekintete oda-odatéved, mit Is művelhet ez a gyerek. Világosan felis­merhető a ház, a kerítés, az udvar. „Csak csináld, Misi, de a ruhádra vigyázzI“ Most hatvan éves Staudt Mi­hály, a komáromi asztalos fes­­tékes ujjú kisfia, ebből az alka­lomból a Szlovák Múzeumban kiállította legutóbbi alkotót sza­kának válogatott művelt és mintegy 40 restaurációs munká­jának fényképeit. Kár, hogy e summázásból hiányzik az elő­ző alkotást korszak, mikor a művész az impesszionista kísér­letek után a szocialista realiz­mus áramlatának hatása alatt szerintünk nem fs sikertelenül a társadalmi problémák felé fordult. Az ember élete, küz­dése az emberek között, a mun­ka, a szerelem, az anyaság problémáinak elmélyült ábrázo­lása határozott eredményeket hozott. Figurális kompozíciói ebben az időszakban duzzadó erőről tanúskodtak. Azt hiszem, ez az alkotást időszak Is egyéni müveket ho­zott létre, sok szempontból ta­lán még kiforrottabbakat, mint a mai, leegyszerűsített lényeg­keresés és a színhatásokra épült alkotó módszer. Kiállított képetn Staudt erős­sége a táj. Az embert körülvevő természet Igézte meg. Ezt azon­ban különlegesen és máskép­pen érzékelli mint a látásmód­ban hozzá közelálló festők. Tájképet expesszionista indítá­sú látomások és ma már nem maradt bennük semmi a rea­lista hasonlóság keresésből. Az alakok szímboltkusak, sokszor csak jelzettek. De ahol a táj­ban, ritkán, felbukkan az ember (Az aratás] a cél mélyen szo­ciális vonatkozású, a nehéz fizikai munkára utal. Egyszerű formákkal és élénk, meleg szí­nekkel keresi a téma lényegét, belső törvényeit. Afrikai tájain rikító vörösen Izzik a sivatag homokja, a dombok felett má­zsás terhű, lila tónusú felhők úsznak. Az alapvetőt és a lé­nyeget jellemző formákat ke­resi a kutató szenvedélyével. Ha van nálunk egyáltalában rokona fami a legutóbbi alkotó korszakát tlleti), akkor főleg Gwerk Ödönre lehet gondolni, akt a szlovák tájat dinamiku­san, hullámzó dombjaiban és hegyeiben látta meg. Amiben különbözik tőle, azok az izzó színek, a lángvörös, az élénk kék, a sárga, amelyekkel meg­­kísérli a természet művészi áU költését. Nem Iskolában sajátította el a kompozíció klasszikus szabá­­bályait, alkotásainak nagy több­sége mégis teljes térbeli és formai összhangot nyújt, az alak és az azt körülvevő leve­gő elhelyezése mindig indokolt és színei harmonikusan szolgál­ják a mű egységét. Érdekesek és azt hiszem ná­lunk egyedülállóak zenei téma­­ábrázolásai, a Trubadúr, a Tra­­viata és a Pastorale, melyek­ben a zene hatását igyekszik formákba és színekben felol­dani. A művészt kifejezés több év­tizedes lázas keresése, a kité­rők nem voltak hiábavalók, új munkáiban sajátosan egyéni életmű áll előttünk, mely egy érzékeny látású művészt mutat be, akit rangos hely Illet meg hazat művészetünkben. Meg kell emlékeznünk a res­taurátor Staudtról ts. Az elmúlt korok szépségeit, szigorú igé­nyességgel és művészi alázat­tal mentette át a jelennek. Ál­dozatos, nagy szakértelmet, tü­relmet és kitartást Igénylő és nem eléggé értékelt munka ez, de a szépség keresőjének, mű­vészi élményt nyújt és haszná­ra van saját alkotásának fej­lesztésében. Staudt Mihály nagyon mély­ről Indult. Nem volt olyan sze­rencséje, hogy főiskolai fokon tanulja a mesterség alapele­meit. Harmosnál, a kitűnő ko­máromi Illusztrátornál tanult rajzolni, a tájábrázolásban Gwerk Ödöntől kapott segítsé­get, de legtöbbet teljesen auto­didakta módon, a tehetség és az akarat segítségével a témá­val és az anyaggal folytatott lázas birkózásban szerezte meg. A kiállítás megtekintése után az az érzésünk, hogy a nagyon tehetséges művész kora ellené­re, alkotó erejének teljében, tovább folytatja küzdelmét a kifejezés tökéletesítése felé és a mat szintézis egy közbeeső állomása a kiteljesedésnek. P. B. © A Kassai Állami Színházban bemutatták Szokolay Sándor Kossuth-díjas magyar zene­szerző „Vérnász“ című, modern hangszerelésű operáját, melynek csehszlovákiai ősbemutató­ján maga a szerző Is megjelent. 0 Kiril Spirovski Jugoszláv karmester ve­zénylésével a Kassal Rádió zenekara nyitja meg a XII. Kassai Zenei Tavaszt, amelynek so­rán április 26 — Június 5-e között élenjáró hazai és külföldi művészek lépnek fel a Művé­szetek Házában. • Eperjesen a Városi Képtárban kiállítást rendeztek Dezider Milly érdemes művész fest­ményeiből; Kassán a Kelet-szlovákiai Képtár­ban a terezíni gyermekek fennmaradt rajzai­nak gyűjteményes tárlatát láthatja a közönség. 0 Löffler Béla kassai szobrászművész két kisebb méretű szobrát helyezték el Bártfa­­fürdőn, az újonnan létesített rózsalugasok kö­zött. 0 Agatha Christine világhírű angol regény­írónő „Egérfogó" című krimijét viszi színre országos bemutatóként a Jónás Záborsky Szín­ház prózai társulata PreSovon. 0 Alfr Linder svéd orgonaművész J. S. Bach és C. Franck műveket ad elő a XII. Kassai Ze­nei Tavasz hangverseny-ciklusa keretében. 0 Tízéves a Tátrai múzeum. A múzeum leg­értékesebb exponátuma Cyprián apát — 100 különféle gyógynövényt és 38 oldalnyi recep- * tét tartalmazó — világviszonylatban is egye­dülálló herbáriuma. (tö) 0 Július 25—29-e között tartják meg a ko­­perí folklórfesztívált. A hírek szerint a látvá­nyos műsor záróelőadását az Eurovíziő Is köz­vetítetni fogja. 0 Teljes egészében restaurálták Vavrinec-Reiner (1689—1743), a legnagyobb cseh ba­rokk festőművész freskóit a prágai Szent Ta­más templomban. Négy évig tartott, míg a 800 négyzetméter területű faliképeket megtisztítot­ták és megjavították. A világhírű Mózes szobor és a milói Véousz Mexikóban ? A Jövő évi mexikói olimpiai játékok idején az ország fővárosában nemzetközi képzőművé­szeti kiállítást is rendeznek. Számos rendkívüli alkotást mutatnak be majd, például Michelan­gelo Mózes szobrát. Hírek szerint VI. Pál pápa már engedélyt adott arra, hogy a vatikáni múzeum birtokában levő szobrot Mexikóba szállítsák. Valószínűleg a franciák is hozzá­járulnak a nemzetközi kiállítás sikeréhez. Pá­rizsból előreláthatólag a milói Vénusz és még néhány értékes műalkotás utazik majd az 1968. évi olimpiász városába. PÁLYÁZAT A CSEMADOK Központi Bizottsága mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának vezető­sége pályázatot hirdet kórustagok fel­vételére, szoprán és basszus szólamra. Pedagógusok jelentkezzenek írásban vagy személyesen a CSEMADOK köz­ponti titkárságán, Bratislava, Mierové nám. 3—4. alatt. Élegyütteseink Gombaszög előtt CSALLÓKÖZI DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTES Az a hatalmas embertömeg, amely a múlt évi Gombaszögi Országos Dal­es Tánciinnepélyen látta az együttes műsorát, bizonyára még ma is őrzi emlékezetében a CIGÁNYTÁNC vad, fergeteges tempóját, gátakat nem is­merő temperamentumát, kirobbanó humorát. De hasonlóan él bizonyára a LEGÉNYVÁSÁR s a SZÁLKÁI MULATSÁG is. Ugyanígy az emlékeinkben maradtak az énekkar legsikerültebb számai, a GOMORI NÓTÁK és a LAKO­DALMAS. Ezek azonban az eredmények, a kész műsor, amely azt bizonyítja, hogy az együttes tervszerű, céltudatos munkát végez, meghatározott irányban halad. De arról már kevesebbet mond, hogy hogyan dolgoznak, kik állnak az eredmények mögött, s milyen az együttes benső, szervezeti összetéte­le, tevékenysége mire épül. A Csallóközi Dal- és Táncegyüttes 1960 óta működik Dunaszerdahelyen Ágh Tibor művészeti vezetővel az élen. A koreográfus Quinttner János. Karnagyok Ágh Tibor és Jaráben Imre, zenekarvezető Banyák István. Ebből a felsorolásból egyben az is kitűnik, hogy a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes három részből áll: tánckar, énekkar, zenekar, s összesen 80—85 állandó tagja van. Mindebből azt hihetnénk, hogy az együtes ideális körülmények között dolgozik. Hát ez nincs egészen így. Az énekkar Nagy­­megyeren van, a zenekar Pozsonypüspökin, s a tánccsoport tagjai az egész járásból toborzódnak. Alig akad falu a dunaszerdahelyi járásban, ahonnan ne utazna egy-két, néha több ember is a próbákra. Szövetkezeti tagok, munkások, s értelmiségi dolgozók közössége az együttes. A tánccsoport hetente kétszer próbál Dunaszerdahelyen; az énekkar, a zenekar heti egy próbát tart. Az egyes különálló részlegek — szükség szerint — összpontosításokon vesznek részt, ahol a tulajdonképpeni műsor születik, szerveződik egy egésszé. Nagyon vázlatosan érintettük csupán az együttes benső munkastílusát és struktúráját; úgy hisszük, azonban ezekből a tényekből tevődik össze a végső kép, az, amit már a közönség is ismer. Persze, nem volna helyén­való az ilyen leegyszerűsítés. Tudni kell azt is, hogy rendszeres munka, lelkesedés és kitartás nélkül aligha beszélhetnénk színvonalról és ered­ményekről. De mivel az eredmények önmaguk helyett beszélnek, az előbb felsorolt tényezők jelenléte kétségtelen. Mivel készülnek az idén? Az új műsor bemutatóját április végére terve­zik. A tavalyi számokból azokat, amelyek a legnagyobb sikert aratták, tehát a Cigánytáncot, a Szálkái mulatságot, a SZLOVÁK LEÁNYTÁNCOT megtartják. Ezek mellett úü kompozíciókkal is készülnek. Ágh Tibor zené­jére CSATA ELÓTT címen a kuruc kort elevenítik fel. Cseh polkával és egy tréfás szlovák tánccal bővül az idei repertoár, amelyet egy kísérlet, a MADÁRIJESZTÓ című kompozíció egészít ki. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját külön műsorral ünnepük, amelynek zömét orosz népi táncok adják. Ezenkívül az énekkar Németh-Samorinsky új kórusművének ősbemutatójára készül. Nem volna teljes ez a beszámoló, ha nem említenénk meg az együttes néhány jelentősebb szereplését. Itthon G o m b a s z ö g áll az első helyen, ezenkívül felléptek a Bihari Napokon, Kolozsnémán a Járási Dal- és Táncünnepélyen, különböző rendezvényeken, s végül két alkalom­mal Magyarországon Győr és Sopron környékén. Színes, gazdag, változatos a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes műsora. A közönséggel együtt kíváncsian várjuk a közeli bemutatót és a további sze­replést. —gs— Egy könyv második kiadásához A Budapesti Zeneműkiadó Vállalat nemrégiben adta ki másodszor Bókay János regényét Egy rózsszál szeb­ben beszél címmel. A címből Is látjuk, a regény témája az, miként szüle­tett meg a magyar daljáték-irodalom remeke: a János vitéz. A bohém Beöthy László új színházat alapított egy kis utcában, melybe több embernek jóformán behatolni sem lehetett. Ellenfelei rögtön el is nevezték „Halál­színháznak“. Ez Huszka Jenő és Martos Ferenc új ope­rettjével, az Aranyvirággal indult, amely huszonöt elő­adást ért meg. Beöthy lázasan keresett új darabot. Ek­kor Jött hozzá Bakonyi Károly Petőfi János vitézének librettójával. A elfoglalt Beöthy titkárának., Lázás Ödönnek adta a darabot, hogy olvassa át és ez így nyi­latkozott: „Gyermekeknek való dajkamese, ami jó ben­ne, az Petőfi“. Bakonyi kissé megsértődött, ö lelkesedett ezért a népi témáért, hiszen azért is írta meg külön! Társai, Huszka és Martos, akikkel együtt írták a hatal­mas sikerű Bob herceg et —• az Aranyvirágból már ki­hagyták, csak ketten csinálták. A beregszászi vadóc, Fedák Sári figyelmét hívta fel a darabra, azét, akiről Ady ezt a verset írta: Ez a leány a nagy mindennek Remekbe sikerült kicsi mása. A hódító tüzes pogányvér Gyönyörű és szent lázadása. Fedák Sárinak nagyon megtetszett a librettó és már látta is magát Kukorica János szerepében, árvalányhajas kalapban, parasztgatyában, később piros bugyogóban. A darabot megmutatta Rákosi Szldinek, egykori tanító­­mesterének. A tapasztalt Szid! véleménye más volt. — Jő is, meg rossz is — mondotta. — Tele kellene hinteni humorral és hangulattal. Egyetlen egy ember tudná ezt megcsinálni, ha kedvvel csinálja és vállalkozik rá — Heltai Jenő. S Heltai vállalta a verseket. Egyik szebben kerekedett ki szakavatott tolla alól, mint a másik. így született meg az a dal, melynél ma is könny gördül a magyarul érző szeméből. így kezdődik: „Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél.“ No most még zene kell hozzá, persze, ki más lehetne, mint Huszka, a Bob herceg egetverő sikere után?! De Huszka nem ért rá, már A Gülbabán dolgozott. Mást ajánlott Kern Auréllal, maga helyett — egy pesti ismeretlen matematikus és fizikatanárt, akit dr. Kacsóh Pongrácnak hívnak. Székely ember, szívében van a ma­gyar muzsika, ha eddig nem is szerepelt a magyar nagy­nyilvánosság előtt. A Magyar Színház titkára dühöngött: „Hát ide jutottunk, hogy dilettáns szerzőkkel kísérletez­zünk?! Akiről a kutya sem tud semmit! Ám Beöthy meg­­halgatta a muzsikát, magával ragadták a melódiák. Fedák Sári, aki kijelentette, hogy ismeretlen zene­szerző darabjában nem Játszik, arconcsókolta a kissé szögletes, furcsa tanárembert. így indult el a siker! Hi­szen az új daljátékot csak a Király-színház 639-szer játszotta egymás után. A Nemzeti Bókay könyvének első kiadásáig 41-szer, az Opera — persze kellő átdolgozás után — csak a második világháborúig 132-szer Játszotta. Ma már a János vitéz világviszonylatban is remekmű! Ezt írja meg a könyv könnyed, lebilincselő formában. Bókay László írta végszavában: Két rendkívüli ember írta ezt a dalművet, Kacsőh Pongrác és Heltai Jenő. Ba­rátom volt mindkettő. Kedves, lebilincselő ez a könyv! Mit tegyünk még hozzá szlovákiai szemmel? A sok kedves, ismerős nevet, mely sokszor szlovákiai vonatko- í zás is. Hiszen Fedák Sári még Kassa előtt a pozsonyi színpad dobogóján érte el első sikereit, mint azt a könyv is kiemeli. A Magyar színház és a darab előadá­sát anyagilag nagyrészt Rákosi Ida támogatta, aki a szálkái származású színműíró Csepreghy Ferenc özvegye volt, no és a „baloldali“ színigazgató, Bródy Sándor ke­belbarátja — Beöthy László komáromi gyökér volt, in­nen származott apja, a hires Beöthy Zsolt, akinek elvált felesége volt Rákosi Szidi! Mindketten élvezetessé teszik a könyvet — a szlovákiai magyar olvasó számára is! Mártonvölgyi László Most jelent meg OZSVALD ÁRPÁD: LATERNA MAGICA Egy könyv, amit gyorsan elolvasok, vagy nagyon ér­dekes, vagy nagyon fontos számomra, vagy nagyon rövid ... Ozsvald Árpád új verseinek gyűjteménye a La­terna Magica is ilyen félórás olvasmány. Az ember bele­lapoz, s észre sem veszi, elolvasta az egészet. Mert rö­vid. A fontosságát és az érdekességét persze ez nem zárja ki, mégis a rövidsége az, ami legelébb tudatosul. De úgy hiszem nem ez a lényeg. Mert a kicsiben is ben­ne van a nagyság, hát nem a terjedelem konkrét való­sága a fontos. Egy vers olvasva három perces mű, de egy vers élménye egész életre szólhat. Ha igazán vers. Ozsvald Árpád már írt néhány ilyen verset. Az új kö­tetében egy rövid költői korszakot fog össze. Ha a lé­nyegét kellene összefoglalnom, akkor valami ilyen meg­határozásra Jutnék: egy lépéssel a világ után. Ozsvald ebben a kötetében nem felfedező költő, hanem a felfe­dezett világ Jelenségeit figyelő és értékelő ember. Hogy ez a költő szempontjából mennyire előnyös vagy előny­telen, azt most nem tartom célszerűnek részletezni. A kötet a Tátrán Könyvkiadó Magyar Szerkesztőségében jelent meg, ára 5,— Kis. Az alábbi verse is ebből a kö­tetből való. —gs— OZSVALD ÁRPÁD: A hold Ö, Hold, te sápadt istenasszonya az égnek, már nem vagy elérhetetlen messzi világ! Gőgös arcodat, ki tudja, hány ezer éve rejtetted titkon babonák ködébe. Csillagok hű pásztora, szerelmesek mécse voltál, s istenként imádott a tudatlan, hiába jöttél mindig más-más alakban, a földi ember fátylod letépte, s szűzi homlokodra karcolta győztes jelét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom