Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-15 / 15. szám
A mézelőméh vérbetegségei Az utóbbi időben külföldön, de hazánkban is észlelhetők olyan tünetek, amelyek arra vallanak, hogy egyes méhcsaládokban felütötte fejét a vérbetegség. Egyik-másik nyugati országban a ragályos vérbetegség nagy áldozatokat követel, nem egyszer egész méhtelepek kipusztulnak. Szükséges tehát, hogy foglalkozzunk e betegséggel, annál inkább, mert egyegy esetben nálunk is megállapítást nyert, hogy a méhcsaládok gyengülését az említett ragályos vérbetegség okozza. A ragály tünetei A megbetegedett családoknál észlelhető, hogy az elgyengült méhek a kaptár előtt mászkálnak, felrepülni nem képesek, majd kisebb-nagyobb csoportokban gyülekezve elpusztulnak. Megemlítendő, hogy nemcsak az idősebb méhek esnek áldozatul a betegségnek, de a fiatalabb dajkaméhek is. A betegség előrehaladott állapotában a méhek annyira legyengülnek, hogy a kaptárból kiemelt keretről visszapotyognak a kaptárba. Ha egy beteg mehet a levegőbe dobunk, élettelen tárgyként esik a földre, mert repülni képtelen. A beteg méh nem üritkezik, vastagbelében állandóan megállapíthatók az emésztetlen anyagok, mely néha a vastagbél egyharmadát elfoglalja. Megtörténik, hogy az ilyen méhek a nyár folyamán alig észlelhető mennyiségben a kaptárban üritkeznek. Nagyítóüveggel megláthatjuk az ürüléket a röpnyilás tájékán, különösen pedig a röpdeszkán. A méh megkopaszodik, szőrtelen lesz s kicsinek, feketének látszik. A család egészséges lakói a beteg méheket igyekznek a kaptárból kiűzni, s ilyen esetben verekedés is észlelhető, melyet a méhész gyakran rablásnak tulajdonít. Eltérés e kettő között az, hogy amíg a rabolni készülő méh támadás esetén menekül, addig a beteg méh igyekszik visszajutni a kaptárba. E betegség megtámadja mind a fejlett méhet, mind a Hasítást is. Ha a méhek észreveszik a betegséget, a sejtekből eltávolítják a Hasítást. Ilyen esetben álcákat és bábokat is találunk a röpdeszkán. Az eltávolított beteg Hasítás helyébe az anya petét rak, így a fedett fiasítású sejtek mellett petés sejteket találunk. Több esetben ha az anya a család betegsége következtében abbahagyja a petézést, az egészséges méhek igyekeznek őt leváltani. Emellett azonban az öreg anya is gyakran a családban marad, miután a fiatal anya sem felel meg a családnak, és így újabb anya nevelésére törekszik. Előfordult, hogy egy ilyen esetben négy anyát találtak a családban, melyek anyarács nélkül megfértek egymás közelségében. Megtörtént, hogy a méhész a hiányzó téli élelmet cukorszörppel pótolta, amelyet a méhek a sejtekbe sűrítettek, befedtek, majd később a családok egész sora egyszerre elpusztult. A méhcsaládok repülőméhei, amelyek e betegségbe estek, lábukon csak kis virágporcsomókkal térnek haza. A lépek építését is hanyagolják, bármilyen jó is a hordás. Mindez testük gyengülésére vezethető vissza. Mik a kórokozók? Elsősorban egy bacilusról van szó, melynek neve „Bacilus apisepticus“. A légcsatornákon hatol a méh szervezetébe. Amikor a kísérletező egy méhcsoporttal ilyen bacilusokkal telített mézet etetett, három napon belül a méhek 10 % elpusztult, további 10—15 %-a újabb három nap múlva. A többi fertőzött méh elérte azt a kort, mint az ellenőrzésre kiszemelt méhek. Ha azonban a méhek testét a fertőzött folyadékkal bekenték, három nap alatt 80—90 %-a elpusztult. A többi szintén megérte azt a kort, mint az egészségesek. Ez fontos tényező, melyből megállapítást nyert, hogy a jól táplált méhek megbirkóznak a betegséggel. A kísérleti csoportban visszamaradt méhek vérének vizsgálata után megállapították, hogy a vérsejtek változáson mentek át, minek jeleként a méhek betegek voltak, de nem estek áldozatul. Hosszabb vizsgálatok után megállapították, hogy gyakran nem is a „Bacilus apisepticus“ okozza a betegséget, de egy más mikroba, állítólag a riketsia, melynek nagysága kb 0,1— 0,3 ezred milliméter, tehát a bacilustól kisebb, de a vírustól nagyobb. Ezek a kórokozók a méh, illetve az álca száján hatolnak a szervezetbe, és az emésztőcsatornából kerülnek a vérbe. Leggyakrabban tehát kevert fertőzésről van szó. E pontnál megemlítendő, kivizsgálásra csak élő méhek alkalmasak. Ugyanis a méhhullákban a kórt nem lehet megállapítani. A kórokozók a kaptárban mindenütt fellelhetők: a falakon, kereteken, lépen, méheken, és sajnos a mézben is előfordul. Ezért üres kaptárt csak szakszerű fertőtlenítés után használjunk. A fertőzött méz csak forralása után etethető, míg a kiolvasztott viaszból csak megfelelő fertőtlenítés után készíthetünk műlépet. Hogyan terjed a betegség? Leginkább a beteg méhek betódulása által az egészséges családba. A méhész- maga is tér-? Jeszti a betegséget azáltal, hogy nem fertőtleníti a viaszból készített műlépet, beteg családoktól helyez át fiasításos vagy mézes lépet az egészséges családok kaptárába. Közvetlenül a betegséget előidézheti, hogy a családokat nagy mértékben legyengítjük műrajok készítésével, vagy egyéb általunk előidézett munkával. Például különböző anyagok etetésével (virágpótló s egyéb hatóanyagok), különösen olyan esetekben, amikor a családok minden mézkészletét elvesszük s ezt cukorral pótoljuk. Védekezzünk a kór ellen A már fennt említett fertőtlenítéseken kívül arra ügyeljünk, hogy a kaptárak környékén ne legyenek méhhullák. Az itatót úgy rendezzük, hogy a beteg méhek ürülékei és hullái ne fertőzhessék a vizet. A kaptárak között legalább 10 cm távolságot hagyjunk, hogy a méhek ne mászkálhassanak egyik kaptárból a másikba. Továbbá a kaptárak több színre való festésével könnyítsük a méhek tájékozását. Betegség esetén orvoslásként a következő eljárást javasolják: a családdal 1:1 arányban hígítva feletetünk egy liter cukorszörpöt, amelyben 250 milligramm C vitamint és egy citrom levét csavarjuk. A C-vltamint a gyógyszertárakban kapható „Celaskon“ tablettákból nyerhetjük. Egy-egy tablettában 100 milligramm C-vitamin van, tehát egy liter cukorszörpben 2,5 porrátört tablettát keverünk. Átéli élelem kiegésztíse alkalmából ajánlatos, hogy az említett C-vitamint és citromlé mennyiségét négy liter szörpbe keverjük. A betegség elleni védekezés még gyerekcipőben jár, de remélhető, hogy rövidesen újabb adatok birtokában leszünk. Véleményem szerint a higiéniai követelmények betartásán kívül ügyeljünk arra, hogy méhcsaládjaink mindig erősek, ütőképesek legyenek, és ami a legfontosabb, sohase éhezzenek, mert ennek következtében legyengülnek. Svancer Lajos Az új irányítási rendszer és a nagyüzemi méhészet jövője (Folytatás az 1. oldalról.) az illetékes szövetkezetek mézelő növények vetésével biztosítsanak méhlegelőt, ugyanakkor a növények permetezését agrotechnikai időben végezzék. Az eredményekből láthatjuk, hogy nagyüzemi gazdaságaink milyen keveset törődtek a méhészettel és most, 10—15 év után sem hisznek a méhek hasznos tevékenységében, nem tudatosították, hogy a méhek után származó bevétel elsősorban a kultúrnövények beporzásából ered. Amikor a mezőgazdasági nagyüzemek méhészeteket létesítettek, nem gondoltak arra, hogy mint bármely élőlénynek táplálkozásra van szüksége, így a méhek is szívesen látogatnak a beporzásra váró kultúrnövényeken kívül egyéb mézelő növényt is. Az EFSZ telepén levő ültetvények mellett például még elférne egy-egy hársfasor is. Sőt, a HNT-vel karöltve a község utcáit, tereit, a temetőt és minden másra alkalmatlan területet is beültethetének mézelő fákkal. Szerintem, ha ezt nem is tettük meg, akkor sem kell a méhektől idegenkedni, mert a méhészetre ráfizetni nem lehet. Ennek érdekében a gazdaságok vezetői és a méhészmesterek komoly megbeszélés folytán mindent megtehetnek, hogy a gazdaság a méhészetből ne csak közvetett (beporzás), de közvetlen hozamhoz is jusson. Meg kell szervezni a vándorlást fűzre, gyümölcsökre, repcére, akácra, mustárra és sok más hasonló mézelő növényre. A mézhozamon kívül legjobban jövedelmező a méhpempő és a méhméreg termelése. Az elmondottakból látható, nagyon sok mód adódik arra, hogy a méhészetből származó haszon megsokszorozódjon. Hogy ez így legyen, a gazdaságok vezetőitől több támogatást, a méhész részéről pedig komoly szaktudást és öntudatos munkát követel a jövőben. Tóth József, méhészeti szaktanító, Biel HIRDETÉS ■ Fiatal, jó minőségű anyaméhek eladók. Cím: Kardos Ernő, Cuba 78, okres Nővé Zámky.
